Hogy miért kell a jó dolgokat bemocskolni valami szarral, soha nem fogjuk megtudni de minden ilyen egy újabb tanítás az élettől, vagy valami jel hogy az irányt vétettük el és semmi keresnivalónk azon az ösvényen amin éppen bandukolunk, esetleg simán csak megtörténik amit elénkrak az élet mi meg azt teszünk el belőle amit belelátunk.
Az egész egy meghívással kezdődött az X33-as osztály bajnokságára egy viszonylag kezdő csapathoz, (olyan értelemben hogy túraverseny tapasztalat van, pálya semmi) de csak így jött össze a hat hajó. (Egy hajóosztály fennmaradásának egyik feltétele hogy a bajnokságon legalább hat hajónak el kell indulnia, nem elég csak benevezni a versenyre és otthon kávézgatni ahogy ez pár éve még bevett gyakorlat volt.) Szóval egy amolyan jótékonysági vitorlázásba keveredtem két napra amiből a csütörtöki változó szél miatt inkább ismerkedési nap volt mind a hajóval mind a legénységgel.
 |
| X-33-as. 33 láb hosszú, az X-et ne tőlem kérdezzétek Korlát és állómagasság, számomra csupa ismeretlen fogalom |
Alsóörsről vittük át a hajót Füred egy kis kikötőjébe és tudhatjátok, ha valahol akad látnivaló ott a Vitorlás a kertben felbukkan. Ez pedig esetünkben a Fifty-Fifty a némi vitát kiváltott idei Kékszalag győzelmével. Ezt a dolgot a sporttársaknak egymás között kell elrendezni, mi nézzünk néhány technikai részletet amivel az összefoglaló filmekben nem biztos hogy találkozunk. Először is elképesztőek a méretek innen testközelből. Daru nincs a kikötőben, vízzel pedig csak edzésen, versenyen illetve esőben találkozik ez a kategória így négy, csörlővel felszerelt vasoszlop gondoskodik a "parti" tárolásról illetve a vízre tételről.
 |
| Kormánylapátok elcsomagolva, a két nyíl között a kormányhosszabbítót(?) vagy kormányrudat láthatjátok |
Mellesleg a parton feküdt egy a klemmek alapján valószínűleg korábbi generációs árbóc aminek a hosszát nem tudtam lemérni de azért lőttem pár képet. Nem vagyok rossz kondiban de ezt a felét nem bírtam megemelni.
 |
| A másik végéhez tettem egy másfeles petpalackot az arányok miatt de alig látszik. Elméletileg 20 méter |
Belűről is lefotóztam, inkább az érdekesség kedvéért.
 |
| Akár egy új részecskegyorsító alagútja is lehetne de nem, Pauger árbóc belső |
Ahogy az AC45-ösöket ezt a hajót hidraulikacsövek hálózzák be és a rendszer üzemeltetéséhez gondolom valahol lennie kell egy akkunak de hogy hol, azt nem sikerült kiderítenem. Például a két árbóc szinkronba állításáért is (és még ki tudja miért) hidraulika felel. Amúgy se gondoltam hogy csak úgy el lehet vezetni a gépsárkányt de most már tudom hogy "külsősként" még a sarokig se mész el vele.
 |
| A finn dingiben is a széliránynak megfelelően fordul az árbóc csak ott máshogy. Balra, nyílás az uszonynak |
Bármilyen hajóra lépsz a kabin sok mindent elárul a tulajról. Kedvenc kesztyűje, sapkája ott figyel a polcon egy viseletes napszemüveg és egy távcső társaságában aminek az egyik lencséje garantáltan homályos. Valami jeles eseményre kapott bicska, toll, kombinált fogó, egy marék rövidke kötél ami bármire jó lehet, kitaposott papucs, töltőkábel és társai köszönnek vissza bármerre nézünk a kajütben. De az ilyen hajókon ahol grammra ki van mérve minden ott nincs helye eme földi hiúságoknak a szó szoros és átvitt értelmében sem. Ha azt hallod hogy pár éve négyszázötven kilós fogyókúrán esett át a gépsárkány akkor komolyan elgondolkozol hogy pl. a kaját, ruhát, ásványvizet hova teszik egy hosszabb versenyen? Vannak heten, ez beszorozva öt-hat szentkirályi per fő az ötven-hatvan kiló plusz még testvérek között is és ez csak a víz. Persze az egészet egyfajta Amerika Kupás High-tech övezi a legénység szűk fülkéivel, a mindenfelé tekergő csövekkel, mérőműszerekkel és bárhova nézel százezrek, milliók, ne legyenek kétségeid.
 |
| Csörlő a jobb oldalon hidraulikával? Basszus de jó lenne látni működés közben |
A hajó hossza 50 láb és ha lehet hinni az infóknak akkor az extra kereteknek köszönhetően a szélessége is ennyi csak méterben, azaz 15m. Ha végzünk egy gyors számolást 225m2 jön ki ami nyilván nem valós érték hiszen nincs az egész bedeszkázva de látszik hogy van mozgástér a legénységnek, akkor is ha éppen nem vágynak rá. Vannak azok a szélviszonyok amikor a hét fő nem tudja -mondjuk úgy- kiülni a hajót, ilyenkor begyűjtenek ötszáz liternyit a jó Balatonból és vízballasztban tárolják. És a legdurvább, hogy ott álltam a hajó mellett, még a keretet is meg tudtam fogni de ebből az egészből semmit se láttam.
 |
| Nem Dominique Toretto kocsiját látod, ez egy vitorlás |
A verseny maga elég felejthető volt -azóta is próbálom elfelejteni- és sokszor olvashatjátok tőlem hogy mekkora szívás vordecken a semmibe kapaszkodva helytállni és szívből remélem, kiérzitek belőle az iróniát. De amit őszinte tanácsként mondhatok, ha a frissen összeállt csapatodnak fingja sincs hogy ki az a Sipos Péter versenyrendező, és az eső utáni átmeneti frontra ugyan miért nem állít pályát kilenc nagyhajós osztálynak akkor ne csodálkozz, hogy a másnapi négy futamból négynél késitek le a rajtot. Percekkel.
Bónuszként reggel a harcos szélben orrvitorla cserénél rosszul léptem és a lábfejem befordult a bokám alá. Filmen az ilyen résznél általában ásítunk egyet de amikor a reccsenő hang belőled jön barátom, akkor más megvilágításba kerül a dolog. Naná hogy eltört, így érthetően hosszúnak éreztem a négy futamot meg a százharminc kilométer hazavezetést de az utána kapott hat hétre szóló gipszet még hosszabbnak amire halmazati büntetésként az Európa 30-as bajnokság is ment a levesbe. Mankózok, kukazsákkal a lábamon zuhanyzom, semmi hasznos dologra nem vagyok képes az élvezetesekről meg ne is beszéljünk de mindennél szarabb hogy itthon ülök térdig begipszelt lábbal amikor a csapatom a bajnokságon harcol, nélkülem.
Mindenesetre a rám szakadt kényszerű szabadidő olyan dolgokat indított el amikre nem is biztos hogy sor került volna, de legalábbis nem most. Magam alatt voltam ugyan de rendkívül bölcsen egy dolgot tudtam biztosan, az idő nem fog megállni. Az a rohadt hat hét bármilyen hosszú az első napokban, egyszer el fog telni és szeptemberben újra hajóba ülök ha beledöglök akkor is.
Addig is hogy legalább hajóközelbe legyek meglátogattam a Kenesei boatshowt. Elképesztő mivé nőtte ki magát a kiállítást amihez nagyban hozzájárult az elektromos vízi járművek megállíthatatlan térnyerése és ugye a vitorlás körökben eretneknek számító 30+ lábas luxushajók megmagyarázhatatlan divatja. Ezen kívül lakóautót, lakókocsit, távcsövet (itt jegyzem meg a Leica újdonságát ami egyenesen a kezdetekhez repít vissza, azaz nem fogod elhinni de digitális fényképezőgép kizárólag fekete-fehér képekhez) biciklit, köteleket, mindenféle hasznos aprószart és azért két fasza hajót is találtam a kikötőben.
Az első azonosításához némi nyomozásra volt szükség (már ha egy könyv fellapozása annak számít) de a negyvenharmadik oldalon rátaláltam csak előbb haza kellett érni. Szóval beszarás fahajó a parton, azt se tudjuk honnan jött, ki hozta de látszik hogy használatban van, nem csak úgy összerakták a mutogatás múlandó dicsőségéért.
 |
| Elsőre csak azt láttam, hogy kalóznak túl nagy |
Nagyon patika a gép, mellette állva jobban átjönnek az impozáns méretek mint a képen. Fa árbóc kéremszépen és gyönyörű famunka az utolsó négyzetcentiméterig. Igen, belül is.
 |
| Palánkozás mesterfokon rovatunk győztese pedig... |
El se tudom képzelni milyen értéket képviselhet ez ma amikor a szaktudást epoxiban mérik. Maga a faanyag, az a mérhetetlen munkaóra amivel elkészült és az a valószínűleg sokkal több amivel ilyen állapotba hozták. A fenti kép közepén észrevehettek egy toldást és nem valószínű hogy ereszt.
 |
| Nagyíts rá és meglátod, minden csavarhely ledugózva az örökkévalóságnak |
 |
| szóval villás csatlakozó a naplementében |
 |
| Hiába kerestem, a gugli nem adott találatot |
Külön érdekesség, hogy a bum szabályos téglalap formákkal végig át van törve gondolom a súlycsökkentés jegyében, erre -csak hogy még kevésbé értsük- vitorla anyagból borítás került. Nem sikerült rájönnöm miért.
 |
| Kötelek futnak a bumban, mennyi rejtélyt tartogat |
Ahogy látjátok szerencsére benne volt a grósz így osztály jelzés után kutatva kicsit kitekertem és ott köszönt szembe a J betű, innen már nem volt nehéz dolgom. És itt van a szakszerű részletes leírás a hajóról, nincs mese ha egy kicsit is érdekel a dolog ez a könyv nem hiányozhat a polcodról.
Forrás: A vitorláshajók
 |
| Ennyi négyzetméter vászonnal azért hasíthatott. A súlynál lehet hogy elírás van, nem tudom miből jött össze a fél tonna |
Nincs hajókiállítás soklábas luxusvitorlások nélkül pontosabban másból se áll csak azokból meg luxusmotorosokból. Persze van rá magyarázat, a nagy cégek a divathullámnak köszönhető kimagasló profitjukkal megengedhetik maguknak négy-öt-nyolc hajóra a bérleti díjat. Nincs ezzel baj, a többség ettől vágja magát hanyatt meg ennyivel is nagyobb egy ilyen műsor. Bármerre nézek a sokak által vágyott élet megtestesítői köszönnek vissza. Hatalmas cuki plüssmackó a motorcsónak bőrülésén, pihepuha szőnyeggel borított kabin alulról megvilágított franciaággyal, pezsgősvödör drága pezsgővel, poharakkal mind-mind a jólét ígéretét hordozza. Három hálószoba, fürdő, szalon tűzhellyel/sütővel és ahogy belépsz kellemesen hűvös levegő fogad, igen a klíma már alap, mondja az értékesítő. Három cirkáló férne el a helyén dehát nem mindenki akar egy komfort nélküli hajóban guzsorogni amikor ilyen is van. Nem is értem miért lábban adják meg a méreteket alapterület/négyzetméter helyett. És el se hiszed milyen igény van rá. Az újonnan épült kikötőkben hobbitelek méretű hajóhelyek várják e nyaralóhajós réteget miközben a nagy átlag akik évtizedeken keresztül életben tartották a sportot és nem utolsó sorban a kikötőket, a folyamatosan emelkedő díjak miatt kezdenek kiszorulni a bójákra, rosszabb esetben a partra onnan pedig valamelyik hirdetési oldalra.
És ha valaminek kell a kikötőhely az tényleg ez a kategória. Lássuk be, kevés az esély az osztállyá tömörülésre, bajnokságra vagy az aktív versenyzésre sőt akár egy naposnál hosszabb vitorlázásra. Korunk daysailerjei ezek de nincs ezzel semmi baj, ők is vitorláznak és eszembe sincs a közösségi médiában háborgókhoz csatlakozni miszerint "ezek nem is igazi vitorlázók" mert én mitől lennék igazibb másnál. Egyszerűen csak kurvasok pénzük van amire ráépült ez az iparág a baszott nagy hajóikkal, hozzá a teniszpályányi kikötőhelyekkel pedig számukra ez se több az olyan külsőségeknél mint a száznégyzetméteres nappali, a garázsokban álló drága autók, megfizethetetlen nyaralások, millió forintos apró női táskák és egyebek. Nem vágyakozom 3-400.000 Eurora hogy vehessek egy ilyen 35-42 lábas nyaralót vitorlákkal de sajnos ez az a réteg ami miatt a kikötők pofátlanul emelhetik az áraikat, ami három éve ötszázezer volt az idén egymillióhatszáz. Aki öt vagy több éve tart hajót be volt rendezkedve valamennyi áremelésre évente de kérdéses, hogy ezt a mostanit ki és meddig tudja kiköhögni. A vitorlázni szerető vitorlások és hajóik eltűnésével pompás helyek alakíthatók ki ezeknek az uszályoknak de elég lesz ez ahhoz hogy eltartson egy kikötőt? Mi lesz a divathullám lecsengése után amikor ráunnak a szabadság megtestesítőjeként megvásárolt új hajóra? Tíz év múlva a kikötők vajon könyörögni fognak az elüldözött 21-27 lábas hajóknak a visszatérésért vagy kihalnak mint egy védett faj néhány bóján lévő őskövületet leszámítva? Merengtem így az élet nagy dolgain amikor a sok bödön között szinte észrevétlenül megbújva megpillantottam azt hajót amit gondolkodás nélkül és azonnal. Ez a T26 modellnévre hallgat ami a Balatonhoz kiválóan igazítható merülésű 25-ös túrajolle újragondolt változata. A hajó méretei -tíz centi szélesítést leszámítva- megegyeznek az előddel viszont a zord körülményekben a hajó gyenge pontjának számító svertet felhizlalták ezer kilósra ráadásul a kormányos kedélyállapotának fokozása érdekében rendelhető plusz kétszáz kiló tőkesúllyal ami a maximális 1,6 méteres merülést figyelembe véve komoly biztonságérzetet ad. Karbon árbóc, karbon bum, állat külső, sallangmentes belső és orrsudár a hatvan négyzetméteres genakkerhez. Ami a gyengéje volt egy huszonötösnek azt felpimpelték ami pedig jó volt az még faszább lett. Érzem ahogy a deckre lépve megbillen a hajó, itthon vagyok és köztudottan imádom cirkálókat de amikor egyenes háttal tudsz ülni egy hajóban az valami csoda.
 |
| A kabintetőt (is) teljesen átfaragták az elődhöz képest. Nem baj. Sajnos csak részben látszik a gépsárkány legszexibb része, a nyitott fartükör |
Unokázós program révén ez legalább a nyolcadik hajó amire felbicegek a járógipszemmel és senkivel szemben nem volt bennem elvárás egy potya kávé melletti felületes beszélgetéshez hogy melyik kabin tágasabb a három közül, hány óra klímázást bír az akksi meg ugye a betekerhető grósz nyújtotta kényelem, de ez az első és egyetlen hely az egész kikötőben ahol megkínáltak egy itallal. Elfogadjuk. Közben dumálunk, ismeretlenül is ismerjük egymást a sok közös barát révén és akkor megkapom a hideg almalevet a Kékszalag "szeretetcsomaghoz" kapott pohárban amit kilométerekről kiszúrok mert a verseny óta ott figyel az íróasztalomon. A bemagolt négyzetméterek, technikai adatok helyett itt konkrétumokat kapsz. Milyen széltől cseréled le a génuát fockra a tollfosztón, melyik versenyen hányadik helyre sikerült behozni, benne maradt-e még valami a futamban amit esetleg ők baltáztak el vagy ez volt a max? És itt válik el a szar a májtól mert egy vitorlázni szerető/akaró ember számára ezek a lényeges infók nem a kétszáz literes üzemanyagtartály. Valós tapasztalatokra vagy kíváncsi nem lízingkonstrukciókra, vitorlázótól akarsz vásárolni nem értékesítőtől.
 |
| Ebből a szögből is atom. Sajnos egyik kép se adja vissza a kék valós árnyalatát de higgyétek el, állat |
Szóval itt ez a fasza hajó, ebben a szegmensben teljesen megfizethető ráadásul a gyártó személyre szabottan építi meg neked mégis a négyszázezer eurós 46 lábas hajóból adtak el idén ötöt. Igen, mindegyiket a Balatonra. Én meg pár nap múlva olyan telefonhívást kaptam, hogy hirtelen a nevemet is elfelejtettem de erről majd legközelebb.
