Egy fa szaki

Persze úgy eltűnt Feribá mint az aranyóra. Biztos olvasta a blogot! : )
Sebaj, munkára! Gyorsan felragasztom a jobboldalról kimaradt pálcikákat. Igazi nyár van, a fa is rendesen ki van száradva, tehát egy félnapos ragasztási idő elegendő lesz, így délután nekiállhatok a túloldalnak.
A hajó kicsomagolása közben észrevettem, hogy a kettes borda jobb oldalán is engedett valamennyit a ragasztó. Szerencsére csak egy millimétert húzott el a palánk, és csapolva is van, ennek ellenére ugyanúgy megerősítem mint a bal oldalon.

Ebéd után pedig következhet a ragasztás a jobboldalon. Ezt a munkát megspórolhattam volna ha felülre is teszek saroklécet, ahogy a fenékhez, de akkor még nem volt kisujjamban a szakma. : )

Este még az orr-részt is megcsináltam, tehát semmi akadálya a dörzsléc rögzítésének. Persze csak ha elkészült a fedélzet!
Előtte viszont alaposan végig kell gondolnom mindent, -volt is rá néhány napom- hiszen a deck felkerülte után jóformán csak a cockpithez férek hozzá, úgyhogy semmi lehetőségem nem lesz az elmulasztott dolgokat helyrehozni. Mindenesetre kevés feladat van csak hátra, úgyhogy hamarosan megvehetem a lakkot. Nyolcezerért...
Tehát nem sürgős.. : ) Addig is szépen átcsiszolom a fedélzethez méretre vágott, lépcsősre mart, általatok már ismert léceket.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a "háromnaponta másfél óra" beosztású építés elég idegölő, de más lehetőség lévén kénytelen vagyok megbarátkozni vele. Vagy elmegyek Alsóörsre kezet törni : ) 
Kicsiny hajómat -két beázás után- mostanra úgy betakargatom, hogy legalább húsz perces munka mire hozzáférek, és ugyanennyi vár rám a nap végén, tehát délután ötkor nekiállni, már meggondolandó. Gondolom ez okból készítik a hajókat fedett, zárt műhelyben...
A fedélzet oldalsó részéhez is előkészítettem a deszkákat /majdnem egy órát rakosgattam, illesztgettem és forgattam őket, hogy lehetőleg a hitvány vagy hibás részek kívülre essenek/  és a gyalulás, falcolás valamint alapos csiszolás után beborítottam a hajót.

Kezd alakulni, és még van időm az ívekre is! A felrajzolás előtt igyekeztem párhuzamosan beállítani őket, ez hellyel-közzel sikerült is, mindössze két centit szűkül hátrafelé az oldalfedélzet. Ha valaki szóvá teszi majd a sportos vonalvezetéssel indoklom! Vagy "lelököm a hajóról". : )
Aggódva vettem kézbe a dekopír fűrészt és háromszor is meggondoltam hogy a vonal melyik oldalán vágjak odébb egy centivel, pedig egyértelműen bejelöltem. Ha elszúrom, kezdhetek újra száraz anyag után kutatni, pedig közeledek a finishez és itt minden perc számít. Meglett az eredménye az átgondolt munkának és az eső jóindulatúan elkerülte a "műhelyt", így a sörasztalon ebédelve gyönyörködtem a finn-ugor dingimben.

Jó megállni egy kicsit és a hajót nézve szedni össze a gondolataimat. Következő lépésben az árbóctalphoz egy kis kalodát fogok készíteni és a fedélzet vonalában mindkét oldalon egy egy oldaltámaszt ami a felállítást segíti majd. A káposztás tészta-tonhal-sajt-gomba!! mix után átütő erőt éreztem az árbóc próbaillesztéséhez, de hiába. Úgy csaptam földhöz szegényt, hogy majdnem elsírtam magam. Viszont meg se nyekkent, tehát a faragasztó és a szakmunka ismételten bizonyított! : )

Szorítók mindenütt

A fegyverboltba -ahol úgy tizenöt éve dolgoztam- járt egy szegedi vásárlónk, aki mindenkinél elszántabban ragaszkodott az ottani, szögedi nyelvjáráshoz. Igazi ízes tájszólással beszélt, szemben azzal az átgondolatlan és zavaros őzéssel, amit a Rózsa Sándorról készült filmben hallhatunk. Fittyet hányva az idő szavára, az olyan kifejezéseken túl, mint "mögmondtam, lögyön pröcíz" , a Remingtont is römingtonnak mondta. Nehéz eset volt, ennek ellenére kedveltük.
Hűséges olvasóim tudják, hogy valamit forgatok a fejemben, csakis azért hozom szóba ezt a hajózástól távoleső témát, és bizony igazatok van! Arra gondoltam, ha netán régi vevőnk elkezdene vitorlázni, bizony új megvilágításba kerülne a reffcsomó... : )
Tehát a csiszolás után előkerültek az árbóc rejtett hibái, illetve csak egy hiba került elő. A másikat, miszerint a nútnál két helyen műgyantával javítanom kell, azt már a vásárláskor tudtam. A felső részen úgy hatvan-nyolcvan centire a végétől toldva van, és valamitől elég hézagos az illesztés, azaz át lehet látni az árbócon vagy harminc centis szakaszon. A fő "baj" hogy nem mindenhol engedte el a ragasztó, és ahol tart ott bizony tart, tehát nem tanácsos feszegetni, hiszen maga a fa fog szétszakadni, de a fehérenyv az egyben marad. Árbócból bármennyit levágni istenkáromlás, tehát fifikásan csavarhúzóval megfeszítettem, rányomtam a ragasztót és egy nagyon vékony lemezzel besímogattam a két réteg közé. Mikor a túloldalon folyt az anyag, akkor tudtam hogy rendben vagyok.

Ez gyönyörűen össze is ragadt. Nekiláttam a dörzslécnek, hiszen hamarosan vissza kell adnom a gyalugépet. Őszintén szólva elég keservesen ment, mert a legutóbbi gyalulásnál teljesen elkoptak a kések úgyhogy mielőtt átadom a gazdájának, mindenképp megéleztetem. Annyit sikerült elérnem, hogy a deszka felülete kismértékben javult. : ) Kézi körfűrésszel két darab négy és fél centis "csíkot" vágtam.

Ezeket egyelőre félreteszem, hiszen a dörzslécet valamihez rögzíteni is kell. Úgy okoskodtam, hogy a tizenöt milis palánkhoz hiába csavarozom, sokat nem fog tartani. A ragasztás szóba se jöhet, hiszen bármikor úgy adódhat, hogy egy sérülés miatt cserélni kell a lécet, tehát a megoldás: a palánk belső oldalára "pálcikákat" ragasztok, ebbe már nyugodtan tekerhetem a csavarokat.
Rutinosan megőriztem minden maradék anyagot, így van miből elkészíteni őket. /Persze mindenhova más méretű kell ezért számozok./

A palánk ívét rájuk gyalulom a tökéletes illesztés érdekben /Egyébként simán odahúzhatnám a szorítókkal, de inkább kerülöm a feszültséget! : ) / és jöhet a ragasztás.

És ha Feribácsi szorítói még nálam lennének az ötödiket is feltehettem volna... a kutyafáját, holnap elkapom az öreget... : )

Adósságrendezés

Ígéretemhez híven következzenek az elmaradt képek a csavarozásról:

a porszívózásról:

a legújabb szerzeményekről:

és a pazar színben pompázó hajóról:

És egy igazán jó hír: ma volt néhány órám, tehát hasznossá tettem magam méghozzá árbóc terén. Először sarokcsiszolóval /lapkás koronggal/ azután gyalugéppel, és végül szalagcsiszolóval estem neki a ki tudja hány évtizede elkészített és időnként felújított darabnak. Terv szerint /mivel a kanyart kiegyenesíteni már nem lehet/ minden oldalról, a kihajló részből vékonyítok, ezzel is csalva a görbületen, valamint az első részen is gyalulok hiszen tök fölösleges olyannak lennie mint egy villanyoszlop. Miközben csiszatoltam és sorra bukkantak fel a barna lakkréteg alól a múlt hírnökei, úgy éreztem mintha Ed lennék az Autókereskedőkből csak gumikesztyű nélkül. : ) Mivel méterekkel a hajótest fölé nyúlik, ezért nem mellékes, hogy két kilóval sikerült csökkentettem az árbóc súlyát.

Jövő héten teljes másfél napom lesz az építésre. Ki tudja, hátha befejezem.... : )

Műszaki hiba

Meglátogattam kedvenc hajósboltomat, ezáltal is csökkentve a beszerzésre váró anyagok listáját. Sekli, kötélszív, szapoly, csákjavég, és remélhetőleg az árbócba beépíthető csiga a legújabb zsákmány. Megtudtam mivel lehet a vitorláról leszedett matrica ragacsát eltávolítani /sebbenzinnel, csak előbb próbát kell végezni/ és azt is, hogy a kis szakadásokat nem varrosgatják, hanem kétoldalról spéci ragasztószalaggal megragasztják. Kétezernyolcszázért nem is sok, tekintettel arra, hogy milyen értéket javítunk meg vele, de ez majd legközelebb.
Akkor ugye a hajófenéknél tartottunk. Átfúrtam és süllyesztettem a zsetonjaimat, majd nagytakarítás következett. Kiporszívóztam a hajóból a sok forgácsot, fűrészport meg mindent ami a fűzfáról belehullott, azután jöhetett a ragasztás és csavarozás.
Egyébiránt nagyon hangulatos most a kertben építeni, mert bárhova nézek, mindenhol vitorlákat látok. A fán, a hintaágyon, a hátsó kamrán, a padon és ha vége a munkának akkor a hajón is mint óriási menyasszonyi uszály terül el a fehér vászon. A folytonos légmozgás és a kánikula jót tesz az értékes anyagnak. Alig lehet érezni azt a dohos szagot hiszen a megszáradt penészfoltokat is lekeféltem róluk. Ennél komolyabb tisztításra egyelőre nincs időm, úgyhogy néhány napig még lógatom őket, azután a nyári konyhában lesznek elszállásolva.
Visszatérve a csavarozáshoz -eltelt néhány nap mire befejeztem- ismét főszerephez jut a porszívó és egyúttal előkészültem a pácoláshoz, hiszen "belül" már nagy dolgok nem várnak rám, ami meg hátravan, azt a pác nem befolyásolja. Tudatosnak tűnő színválasztásom hátterében a maradék anyagok elhasználása rejlik.Azaz a paliszandert és mahagónit kevertem el annyi vízzel, hogy elegendő legyen a belső felületre. Van még egy adag cseresznyém is, ezt viszont a fedélzetre tartogatom.
Ezekkel a lopott negyed vagy félnapokkal döcögős az építés és a nagy meleg is visszavesz a lendületből, de minden "munkácska" után egyre inkább hajó formája van ennek a néhai kupac deszkának, és újra elhiszem amit mostanában csak nehezen: szeptemberben együtt vitorlázunk.

Kedves Olvasóim! Nagyon sajnálom, de az elkészült képeket géphiba miatt csak később láthatjátok.
"A hiba elhárításán munkatársaink dolgoznak."  : )

Közel a segítség

Hamar eltelik egy hét Füreden, főleg ha az ember csak vitorlázgat, meg úszkál, meg a strandon nézelődik, hiszen ha valahol - akkor ott van látnivaló bőven. : ) Mikszáth egy novellájából idézve: "...még csak hogy nézik, de mire gondolnak közben?" Mire - mire? Hát persze hogy a hajóépítésre, és a nyaralás üzleti út is volt egyben.
A grósz beszerzése komoly gondot okozott /nem mintha holnapra kellene, de nyugodtabb lennék, ha a kamrában tudhatnám/ ezért a Sailingen feladtam egy hirdetést, hogy kb. ilyen és ilyen méretű nagyvitorlát keresek és megadtam az építési oldalt, hogy kedvet csináljak az eladóknak. Ez volt a szülinapom reggelén, és mi történik?? Délután vár egy levél, miszerint szakadt és penészes vitorlát fel tud ajánlani valaki, amennyiben érdekel. Még hogy érdekel-e? Mi más illene jobban a dingimhez, mint egy javított, helyenként penészes vitorla! Ez méginkább csábított a Balcsira, tehát kétszeresen is vártam a nyaralást, hiszen a cím: Tihany Kilátó utca 4. /ebből csak  a város igaz, az említett utca négy szám alatt a térképész lakik, az egyik Bujtor filmből. : )
Én már tudom hogy mi mindent kaptam ott, és hamarosan Ti is megtudjátok, de úgy tisztességes, hogy beszámoljak az aggályaimról, az idei vízretétellel kapcsolatosan. Elsősorban két mentőmellényre, három spannerre, drótkötélre, és ha hiszitek, ha nem erre a kis tollfosztóra kb. kilencven méter! kötélre van szükség, és akkor még nem beszéltem a lakkozásról meg ki tudja hány száz csavarról... Még szerencse hogy Atyámtól kaptam egy horgonyt!

Ettől eltekintve nagyon el voltam kenődve mert minden tartalékomat felhasználtam az építéshez és kilátástalannak tűnt ennyi minden beszerzése. De ahol nagy a szükség...
A felajánló - nyugodtan mondatom, hogy Laci barátom - a blog láttán megörült, hogy akadnak még ilyen megszállottak mint én, és Apukája komplett vitorlaraktárát kaptam ajándékba!!! mert meglátása szerint ezek a vitorlák újra életet kapnak, hiszen a tűző nappal és a támadó széllel fognak dacolni immár az én hajómon.  
És ennek talán az Öregúr is örül, aki már valahol a végtelen vizeken hajózik....
Tehát a mostani helyzetemben /némi javítgatás után/ egy háromárbócos hajót fel tudnék vitorlázni, de ami még ennél is jobb hír /hiszen a vitorlák java része hatalmas/ hogy a "csomag" tartalmazott egy Cadet grószt amit egyelőre csak a fűzfára húztam fel, de mindenféle átalakítás nélkül tehetek majd a dingire!

Jelképes összegért vásároltam még egy plusz kétharmad spannert, köteleket és egy méretben megfelelőbb  horgonyt.

Ezen felül kaptam vitorlazsákokat, három mentőmellényt, kötelet és kötéldarabokat, ami nagyon jól jön ha az ember nem akar levágni egy darabot valami faszányos anyagból. S ami mindezt megfejeli, az egy "ablakos" fock száznyolcvanas alsó éllel, tehát megvan a génua! : )

Apróbb javítások lesznek rajta, de egy igazi hajósnak /amilyen én is leszek/ ez nem lehet probléma.
Le sem írhatom milyen hálás vagyok ezekért a kincsekért és azon túl, hogy emberileg lenyűgözött a dolog, új erőt adott a már-már megtorpanó építéshez.
Laci barátomnak egyetlen kérése volt a nagylelkű felajánlás fejében, szeretné kipróbálni az elkészült hajót.
Hát ezt még meggondolom, nem érzem úgy hogy arányban lenne... : )))