A fegyverboltba -ahol úgy tizenöt éve dolgoztam- járt egy szegedi vásárlónk, aki mindenkinél elszántabban ragaszkodott az ottani, szögedi nyelvjáráshoz. Igazi ízes tájszólással beszélt, szemben azzal az átgondolatlan és zavaros őzéssel, amit a Rózsa Sándorról készült filmben hallhatunk. Fittyet hányva az idő szavára, az olyan kifejezéseken túl, mint "mögmondtam, lögyön pröcíz" , a Remingtont is römingtonnak mondta. Nehéz eset volt, ennek ellenére kedveltük.
Hűséges olvasóim tudják, hogy valamit forgatok a fejemben, csakis azért hozom szóba ezt a hajózástól távoleső témát, és bizony igazatok van! Arra gondoltam, ha netán régi vevőnk elkezdene vitorlázni, bizony új megvilágításba kerülne a reffcsomó... : )
Tehát a csiszolás után előkerültek az árbóc rejtett hibái, illetve csak egy hiba került elő. A másikat, miszerint a nútnál két helyen műgyantával javítanom kell, azt már a vásárláskor tudtam. A felső részen úgy hatvan-nyolcvan centire a végétől toldva van, és valamitől elég hézagos az illesztés, azaz át lehet látni az árbócon vagy harminc centis szakaszon. A fő "baj" hogy nem mindenhol engedte el a ragasztó, és ahol tart ott bizony tart, tehát nem tanácsos feszegetni, hiszen maga a fa fog szétszakadni, de a fehérenyv az egyben marad. Árbócból bármennyit levágni istenkáromlás, tehát fifikásan csavarhúzóval megfeszítettem, rányomtam a ragasztót és egy nagyon vékony lemezzel besímogattam a két réteg közé. Mikor a túloldalon folyt az anyag, akkor tudtam hogy rendben vagyok.
Ez gyönyörűen össze is ragadt. Nekiláttam a dörzslécnek, hiszen hamarosan vissza kell adnom a gyalugépet. Őszintén szólva elég keservesen ment, mert a legutóbbi gyalulásnál teljesen elkoptak a kések úgyhogy mielőtt átadom a gazdájának, mindenképp megéleztetem. Annyit sikerült elérnem, hogy a deszka felülete kismértékben javult. : ) Kézi körfűrésszel két darab négy és fél centis "csíkot" vágtam.
Ezeket egyelőre félreteszem, hiszen a dörzslécet valamihez rögzíteni is kell. Úgy okoskodtam, hogy a tizenöt milis palánkhoz hiába csavarozom, sokat nem fog tartani. A ragasztás szóba se jöhet, hiszen bármikor úgy adódhat, hogy egy sérülés miatt cserélni kell a lécet, tehát a megoldás: a palánk belső oldalára "pálcikákat" ragasztok, ebbe már nyugodtan tekerhetem a csavarokat.
Rutinosan megőriztem minden maradék anyagot, így van miből elkészíteni őket. /Persze mindenhova más méretű kell ezért számozok./
A palánk ívét rájuk gyalulom a tökéletes illesztés érdekben /Egyébként simán odahúzhatnám a szorítókkal, de inkább kerülöm a feszültséget! : ) / és jöhet a ragasztás.
És ha Feribácsi szorítói még nálam lennének az ötödiket is feltehettem volna... a kutyafáját, holnap elkapom az öreget... : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése