Szabadság

A hajófenéken található csomós részeket is megerősítem. Ehhez hatos rétegelt lemezt használok, amiből szintén "pogácsákat" készítek. Félreértés ne essék, nem tőlük várom a hajó merevítését. Mindössze arról van szó, hogy egy esetleges ütődésnél a csomó megsérülhet, és ezt fogja megakadályozni /remélhetőleg/ a belső oldalon lévő "zseton".

A darabszámot elnézve én is arra gondoltam amire Ti: Talán egyszerűbb lenne lecsempézni az alját...
Ragasztani később fogom mivel a nyár és a munkahely együtt, a hajóépítés esküdt ellenségei! : )
Készítettem evezőt is, aminek alapját az első kajakomhoz vásárolt evező adta,

és az általatok már ismert, feláldozott hólapát nyele. Csavarkötésben egyáltalán nem gondolkodtam, mindenképp úgy szerettem volna elkészíteni, mint egy szakember. Elég sokat fúrtam, reszeltem a pontosság érdekében és a találkozási pontnál éket vágtam...

hogy szakszerűen illeszthessek. És jöhet a ragasztó!

Valamikor egy napot segédkeztem egy asztalosnál és az ajtó készítésekor lestem el ezt a módszert. /Higgyétek el, mindig tanul az ember és ha a kevésnél több esze van, akkor marad is valami a buksiban. Egyik nyaramat kőműves segédként házépítéssel töltöttem. Nektek elárulhatom, hogy ingyen is elmentem volna dolgozni, annyit tanultam a néhány hónap alatt.../
Amint a képen is látszik, a hólapát nyele kevés volt két evezőhöz, így a másikat mogyoróágból csináltam, bükk "fogantyúval". /Azt is megfigyeltem sokaknál, hogy saját hibáikat vagy a félresikerült cselekedetüket jó színben, gyakran erényként tüntetik fel mások előtt./ Én tehát ragasztáskor egyesítettem a két fa előnyös tulajdonságát! : )
Most pedig Kedves Olvasó, egy rövid ideig nem találkozunk a Balcsi : ) és a gyár : ( miatt, de ahogy Slater is mondta: "Visszatérek".

"Jaj de szépen áll a Belugának a vászna!"

Íme a fedélzet tervezésénél oly nagy önbizalmat adó kép, miszerint talán elég az anyag. Persze a következő nap jutott eszembe hogy a hajófenékre is kell valami lábrács féle, ha nem a deszkákat akarom taposni... Ehh a kutyafáját, mindegy ha a vízre tételhez ez hiányzik majd kitalálok valamit. Addig is haladjunk! Az egyik palánkot szép nagy csomók díszítik, amiket méretük miatt meg se próbáltam kifúrni.

Igaz, hogy a csomó is a fa része, és a sebességet is abban mérjük, de mégse hagyom hogy rajtuk múljon több hónapi munkám és a "legénység" biztonsága. Épp ezért pogácsákat készítek és belülről "odaragasztom". /sajnos a fenéken is van javítandó rész/ A módszer különlegessége hogy egyrészt egyedi, másrészt elkészülte után remekül lehet hurkapálcát, collstokot vagy éppen színes ceruzát tartani rajta... : )

És különben is, ahogy a magyar Amapola építője mondta: "Akinek nem tetszik, azt lelököm a hajóról!"  : )
Ebben a melegben közel sincs akkora étvágya az embernek, így ebédidőben összedobtam az árbócot. Nem nagy ügy, egy kis ragasztás, marás, gyalulás, pácolás és kész is:

Baresz, mi?
Jól van na, tényleg nem így történt. De olyan jól hangzott... Egy hirdetésben bukkantam rá és csak Budára kellett elmenni érte. Legalább egy órát méricskéltem, meg agyaltam a dolgon mert a horonynál van egy javítandó rész /ez műgyantával vagy ragasztással megoldható/ és ahogy látjátok, magában az árbócban is van egy kis kanyar. De mi a garancia arra, hogy ennél jobbat készítek a sörasztalon? Bizony semmi, és ez kis híján hat méter hosszú. További nagy előnye, hogy optimális esetben is legalább egy heti fáradságos munkát megtakarítok a vásárlással, tehát kivételesen győzött a józan ész. Az eladó szerint /akinél megcsodálhattam egy Hollandit testközelből/ Belugáról származik. Erről annyit tudok, hogy kabinos hajó, valamint a Vitorláshajók c. könyv a fent olvasható mondattal kezdődik.  Mindenestre a Balcsi rég látott ismerősként köszöntheti, remélhetőleg még idén.
Tehát fel a tetőcsomagtartóra, a két spanifert megtéptem, hátra pedig gumipókkal rongyot rögzítettem.
Nem emlékszem pontosan, valahol a neten olvastam egy kapitányról aki hajószállítás kapcsán akart reffcsomót kötni konyharuhára...
Édes istenem, mennyi hülye van köztünk... : )

Kis nudli munkák, amik egy egész napomat elveszik

Hmm... a motorral vajon mi van? Kérdezhetitek homlokot ráncolva, és én ezennel véget vetek gondterhelt nappalaitok és álmatlan éjszakáitok folyamatos ismétlődésének. Megcsináltam, de most is őszinte leszek: nem magamtól volt annyi eszem. Először is neves motorszerelőket faggattam a hiba után kutatva, hiába. Az üzemanyag ellátással nem volt probléma /ez a benzincső cseréje után kiderült/ így továbbra is a saját fejem után menve a kipufogó dugulására gyanakodtam, amit néhány négyes furattal próbáltam orvosolni. Az élesebb hangon kívül más eredményt nem borítékolhattam, tehát a következő gyanúsított a légszűrő, miszerint biztos sok levegőt kap. Egy szivacsot tettem a nyíláshoz. Ennek következtében komoly erőfeszítésbe telt a harminc méterre lévő sarokig eljutnom, de azt legalább hangosan tettem! : )
A végső megoldást egy márkatársamnak köszönhetem, kinek javaslatára kimostam a légszűrőszivacsot. És azóta újra boldogan hasítjuk a szelet hűséges társammal. A tuningnak köszönhetően, az utcai sebességmérő szerint egy km/h-val nőtt a végsebesség! Na? : )
Hajó tekintetben folytattam a vantni rögzítőknél megkezdett munkát. Méretre vágtam a "stafnikat" amit majd a négyes bordákhoz rögzítek és kiszabtam a borda túloldalára való anyagot. Nem találtam olyan méretű deszkát ami szálirányban keresztbe kiadná a méretet, ezért maradt a már bevált rétegelt lemez.

Az egészet szorítókkal tettem fel és a "helyszínen" átfúrtam. Kapupánt csavarokkal és természetesen ragasztóval rögzítettem, sőt a palánkok felől facsavaroztam is, had kerüljön minél nagyobb felületre a terhelés. Remélem soha nem tudom meg, hogy elbírja-e a hajó súlyát vagy sem, mindenesetre ölég mokányul fekszik.

Éles szemű olvasók a fenéken lévő forgácsok láttán már észre is vehették, hogy milyen hátrányt rejteget a hamarosan befejezendő hajó. Míg idáig önfeledten, gondtalanul dolgozhattam tekintet nélkül a lehulló fűrészporra, vagy szemétre, erre mostantól minden összegyűlik a hajófenékben, és ne higgyétek hogy tisztára söpörhető... Egyelőre elfér a maradék, de a felületkezelésre ki kell porszívózni. /előny viszont, hogy a leesett csavarokat megtalálom/
Szükségesnek éreztem a toldott palánkokat /a ragasztáson kívül/ csavarral is erősíteni, tehát -tetszik, nem tetszik- erről is kaptok egy képet. : )

Átcsiszoltam a fedélzethez gyalult-falcolt deszkákat...

és kimértem, hogy az oldalsó fedélzet -nem tudom hogy hívják azt ahol a kormányos ül- betakarható-e a meglévő anyaggal? És talán igen! Talán nem kell több száraz anyag után kutakodnom, hiszen a dörzslécnek való is már a kertben van, a kiegészítőkre meg remélhetőleg elég lesz ami megmaradt más munkákból... el se merem hinni...
Amíg én erőm felett dolgozom a hajón, éberségemet kijátszva megjelent az első potyautas.
De pont a szél alatti oldalon... : )

Tárgyalás

-Vádlott, álljon fel. Az ítéletet kihirdetjük. Csabi bűnösnek nyilváníttatik a következő vádpontokban: Csoportosan elkövetett hajóépítés elmulasztása; előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, hosszú időre történő eltűnés; és végül a legsúlyosabb: hűséges olvasók cserbenhagyása.
-Kíván szólni az utolsó szó jogán?
- Igen. Tisztelt Bíróság, ártatlan vagyok!!! Levették a gipszemet és a betegállomány végeztével be kell járnom a munkahelyemre, így csak lassacskán tudok építeni. Önös érdekből igaz, de vitorlázni is voltam, ami mindenképp a fejlődésemet szolgálta. Hűséges Olvasóimat pedig semmilyen körülmények között el nem hanyagolnám, ez nálam becsületbeli ügy!
A bíró egy cseppet megenyhül, de nem engedi hogy érzelmei befolyásolják... de talán mégis... egész becsületes képe van ennek a gyereknek... : )
-Beszéljen!
Talán a hajózásról... Először is feleségvitorlázás Gyulabánál.

 Másodfokban gyakorolhattam a reffelést, ami teljesen más volt mint a hajóssuliban, mikor a kikötőben vettük át ezt a részt. Kellett volna egy palsteket is kötnöm, amit mostanra úgy elfelejtettem mintha sose tanultuk volna. De a lényeg: naggyon kafa volt, ezerrel jöttünk mentünk a hajóval, és a vihar előtt az ominózus reffelésel való bajlódásom közben megjelent Gyulabá Dominika hajóján, mentőmellényben! /na ilyet kevesen láttak/ átszállt hozzánk és így szólt: -Segíthetek valamiben? És cigarettát gyújtott a nejemnek. Igazi úriember. Utána elsorolta mit csináltam szarul, de egyébként ügyes vagyok, ettől függetlenül a nála elmaradhatatlan b#zmegok kíséretében megcsináltatta velem tisztességesen a reffelést. Aztán kijelentette hogy ez lótúró, fockot ki, motort be irány a part mert cudarul elázunk. Ezután az emlékezetes nap után egy hétig gyakoroltam naponta a palsteket, nehogy mégegyszer ilyen szégyenben maradjak.
 Nem kellett sokat várnom mert a hajóssulis szobatársam, Peti barátom elhívott mancsaftnak, míg ő a spinakkerből vesz leckét a Mesternél. Volt vagy ötös szelünk és bizony a spinakker megkínzott minket rendesen ami akkor annyit jelentett, hogy erre a vitorlára majd talán jövőre visszatérünk, de ettől függetlenül élvezetes volt, még ha nehéz is. Bólyára álláskor az erős délnyugati szél elsodort minket, így az alacsony vízszintnek "köszönhetően" fennakadtunk. Három óránkba telt mire /végülis/ egy másik hajóval kiszabadítottuk a hajót és legalább két oldalt betöltene, ha csak részletekben írnám le a történteket...
A hajóépítéshez ennek semmi köze és kevés vagyok ahhoz hogy tanácsokat adjak, de talán van köztetek olyan mint én, aki letette a jogsit és azt hiszi eleget tud a vitorlázásról... Néhányuknak mindenképp tanulsággal szolgálhat ez a pár sor, hiszen az akcióban nem hogy a palstek, de még a bikanyolcas kötése is gondot okozott, egyik ujjam beszorult két hajó közé, hányingerem lett mialatt a hullámok emelgették és visszaejtették a mederre a hajót, miközben a vantnin lógtam kifelé /hogy a tőkesúly a dőlés miatt kicsit magasabban legyen/ össze vissza horzsoltam magam és kishíján vízbe is estem eközben Peti és Gyulabá nyakig a Balcsiban tolták a hajót... én meg kötéllel húztam...
Ez idő alatt rengeteget tanultam, de mégis nosztalgikusan gondoltam vissza a tanfolyamra, a hármas szeles, gondtalan, napsütéses vitorlázásra... : )
A dinginél történt egy kis baleset. A kettes borda bal oldalán amit keresztbe tettem léc, a palánk feszítésének hatására elhúzódott a bordától egy centire. /még a ragasztó se bírta ott tartani/ Visszahúzhatnám teljesen, de akkor az orrtőkénél fog feszülni, tehát finoman feszítek rajta és ragasztós csavaros módszerrel, két háromszöggel merevítem. A megmaradt hézagba két faéket ragasztottam. Nem mintha látszana, de így mégis csak pofásabb.

Következő lépés a vantni rögzítési pontja. Találtam egy rozsdamentes vasdarabot, ami szerintem egy ablak nyitószerkezete volt és ezt használtam alapnak.

Sarokcsiszolóval leszedtem a kiálló részeket, kettévágtam és a csavarok számára furatokat készítettem. Ezt követően újra színre lép a felsőmaró, amivel hornyot készítek a fába. A könyvekben azt írják, hogy az árbóc rögzítési helyét úgy kell elkészíteni, hogy adott esetben elbírja a hajó teljes súlyát. Épp ezért vastagabb anyagot használok hozzá, amit majd a bordához /plusz egy bordán túli merevítőhöz/ és a palánkhoz is csavarozhatok.

Kitartó Olvasóimat pedig eszem ágában sincs elha... KOPP! KOPP! KOPP! Vágott közbe a bíró kezében lévő kalapács. -Elég, elég, elég... mielőtt elmeséli nekünk az egész életét. Látom tényleg nem tétlenkedett, de a törvény az törvény! Letöltendő büntetésként a hajó és a blog teljes befejezését kapja, három hónapos haladékkal...
Az ítélet jogerős.

Negyvenhárom

Több mint tíz éve nem láttam Laci barátomat, akit hatéves korom óta ismerek. Szomszédok voltunk, ugyanabba az általános és középiskolába jártunk, együtt motoroztunk, jártunk lőni meg ki emlékszik már hogy mi hülyeséget követtünk el ketten, de az utóbbi időben elszakadtunk egymástól. Erre valamelyik nap meglát, amint a ház előtti tenyérnyi füvet nyírom és megígéri: holnap meglátogat. Micsoda szerencse, napok óta szeretném megfordítani a hajót! Egy igaz barát tudja mikor csengessen be... : )
Először "fejjel lefelé" letettük a fűre, szusszantunk egyet, csináltam helyet a fordításhoz és a dingi méltó helyzetbe került. Az mindenesetre bebizonyosodott, hogy a hajó nem az a tetőcsomagtartós kategória lesz, de a látvány lenyűgözött!

És még gyönyörködjünk!! : )

Ezután bakot készítettem két óriási tölgy tuskóból, de inkább rönknek mondanám őket amikre nem kis erőlködés árán feltettük a hajót. Ezzel eltelt a délelőtt. A délutánt tervezéssel töltöttem és a hajó nézegetésével. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal.
Időközben jártam a Vízvonalban és le tudom mérni saját fejlődésemet abban, hogy van fogalmam róla mit is kérdezzek. : ) Megvettem a bikákat.

Azt a félbika félét az eladó javasolta, miszerint az orrfedélzeten nagyon jól néz ki, horgonyzáshoz pedig különösen előnyös, mivel a kötelet be lehet alá szorítani. Amint látjátok meggyőzött.
Következő feladat a palánkok túlérő részeinek eltávolítása. Ez helyenkén négy-öt centi ami gyaluval legalább egy hét. : )  Fogtam a megmaradt nyolcas fatiplit /kb. hetven centi hosszú/ a bordákra fektettem és vonalat húztam végig a belső oldalon. Nem titkolom előttetek, hogy milyen aggodalommal vágtam bele a hajóba a dekopír fűrésszel. Talán akkor féltem ennyire mikor felmásztam a "cokpitbe" bumot próbálni... vagy a körfűrésznél..? : )
 Mindenesetre sikerült tartanom a méretet, úgyhogy ragasztgatós toldás helyett jöhet a gyalu!

Kicsit sajnálom az odalett Cadillac-es farokrészt, de talán anélkül is szép lesz. : )
Végezetül egy magánjellegű kép a "meglepetés" elkészülte előtt, ami ma reggel, munkából érkezve fogadott.