2014. május 20., kedd

Zűrzavar és borzalom

Vele lenni jó nagyon és ha bárhol máshol lehetnék, én akkor is vele maradnék. Hallhatjuk az Európa Kiadó "Toporzékolok" című dalában a nyolcvanas évekből. /aki közületek életkora folytán nem ismeri a dalt, és most kíváncsivá tettem a szalagcímmel, nos az az olvasó kösse fel azt a bizonyos felkötnivalót, mert erős idegzetet kíván a korabeli alternatív sláger/ : )
A dal távoli rokonságban sem áll a vitorlázással, mégis valamiért ez a szövegrészlet jutott eszembe mialatt a szél szeszélyeinek próbáltam megfelelni a mai /változó irányú/ déli szélben.
Egy dolog biztos, ha nem egyértelmű szélnyilacska lesz az előjelző oldalon, hanem az a forgókanalas féle, akkor csak abban az esetben megyek finnezni, ha elvonási tüneteim vannak. /ahogy ma is/ : )
Déli tizenkettő, telefon, mehetek a Mester is ott van és a jelenléte mindig jó hatással van rám, szóval telve optimizmussal vágok neki az útnak és érkezek a helyszínre. Az ilyenkor szokásos előkészületek után elindulok, majdnem rommá törve egy hetvenéves bácsi ötvenéves fahajóját, de az utolsó utáni pillanatban sikerült megmentenem mindkét sporteszközt, és nem utolsó sorban a becsületemet is. : )
Felocsúdva a stresszből mondhatom, hogy szokás szerint kínlódok egy kicsit a hajóval mire beugranak a múltkor tanultak a negyed és a hátszéllel kapcsolatban. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy egész ügyes vagyok. Figyelem a széljelzőt, a vitorlát, a vitorlán lévő széljelzőket, a "forgalmat", állítok a köteleken közben sasolom a vizet mert néha bizony mindenféle udvarias kopogtatás nélkül betoppan egy pöff...
De ez a változó irányú szél... ha nem is az életem, de mindenképpen a mai napom megkeserítője.
Nem terhellek benneteket unalmas részletekkel, szóval próbálok lényegre törően fogalmazni. Ezt pedig a címben olvashatjátok. A leírás szempontjából teljesen mindegy hogy milyen irányba, de kiegyensúlyozottan haladok mikoris a szél /szó szerint egyik pillanatról a másikra/ húsz-harminc és van hogy több(!) fokkal eltér az addigi iránytól és próbálja felborítani vagy jobb esetben megállítani a hajót. A tőkesúlyosokat persze ez nem zavarta, de voltunk kint néhányan akik az életünkért küzdöttünk.
Egy nőnemű olvasóról biztosan tudok és nem kizárt hogy rajta kívül más is olvassa az oldalt a gyengébbik /bár szerintem inkább a gyengédebbik/ nem képviselői közül, és egyiküket sem szeretném se elveszíteni se megbántani, szóval maradjunk annyiban, /említés nélkül hagyva a testrészeket/ hogy a rengeteg figyelmet igénylő manőverezésnek köszönhetően sok helyütt ömlött rólam a víz. : )
Tavaly egy kedves ismerős említette, hogy mennyire fontos a  "vízen eltöltött órák" száma. Hát a mai napom teljes mértékben ezt támasztja alá és akármilyen kemény és néha bizony keserves is volt, de ez az óraszám ha nem is könnyen, de kettővel azért növekedett. : )

2014. május 16., péntek

Szárazföldi kapitány

No, persze a legutóbbi bejegyzés óta sem vitorláztam, szóval valamennyire biztosan csalódást fogok okozni, ellenben látom hogy mennyien látogatjátok az oldalt /köszönet érte/ és ezért bátorkodtam, hogy ismételten a gondolataimmal gyötörjelek benneteket. Egyébiránt a gugli pénzkereseti, plusz hirdetési lehetőséggel is felkeresett. Engem! Most vagy marha nagy bajban van ez a világunkat jó értelemben behálózó multi, vagy /és én inkább ezt tartom életszerűbbnek/ hála nektek Hű Olvasóim, valahol odafent komoly lehetőséget látnak a blogban.
Egyelőre nem fogott meg a dolog, de ha egy napon : ) potencianövelő reklámok és pikáns celebhírek fogadnak benneteket a Vitorlás a kertben megnyitásakor, akkor csakis azért történik mert le vagyok égve. : )
Ettől függetlenül a Tullamore Dew-tól történő megkeresések külön elbírálás alá esnek.
És hogy miért nem hajóztam. A múltkori edzés után eldöntöttem, hogy amint tehetem ismét célba veszem Agárdot, de az égiek valamilyen okok folytán ellenem voltak.
Erős szél, /és itt tényleg erősre gondolok/ munkahely, család : ) , eső, szélcsend, komoly megfázás magas lázzal, Ivett.
Náluk lehet reklamálni a hetek óta elmaradt vitorlázás és a hozzá tartozó élménybeszámoló hiánya miatt. Mialatt a finnezésre félretett pénzem értetlenül figyel a kis befőttes üvegben, Edző Bá csak ennyit mond a telefonba: "Lesz rá időd a nyáron." Persze ebben is igaza van, csak úgy érzem, hogy amit egy kiadós vitorlázás során megtanulok, azt a hosszú kihagyás alatt elfelejtem. Még, ha ez nincs is teljesen így, azért a gyakorlás jó lenne, nem beszélve arról hogy én is szeretném már élvezni a dolgot amikor negyedszélben úgy emberesen beterít a hullám, meg mikor hátszélben végre fel merek ülni a hajó oldalára és a csobbanó víz kíséretében (látszólag) békésen ülve sergetek.
Ha a jövő hétre meggyógyulok és ezek a női ciklonok is elmennek melegebb éghajlatra, akkor végre belevethetem magam a dologba.
Hajózásban nem, hajóépítésben viszont volt szerencsém részt venni egy napsütéses májusi napon, mikor Gyuri barátom /egykori hajóssulis osztálytárs/ aki őszinte bizalommal hitt az én műgyantás múltamban és megkért egy komolyabb javításra, amire egyszerűen nem tudtam és nem is akartam nemet mondani.
A sikeres vagy ne adj' Isten sikertelen munka tényleges eredményéről a nyáron, tartósságáról pedig majd harminc év múlva olvashattok : )