2014. május 16., péntek

Szárazföldi kapitány

No, persze a legutóbbi bejegyzés óta sem vitorláztam, szóval valamennyire biztosan csalódást fogok okozni, ellenben látom hogy mennyien látogatjátok az oldalt /köszönet érte/ és ezért bátorkodtam, hogy ismételten a gondolataimmal gyötörjelek benneteket. Egyébiránt a gugli pénzkereseti, plusz hirdetési lehetőséggel is felkeresett. Engem! Most vagy marha nagy bajban van ez a világunkat jó értelemben behálózó multi, vagy /és én inkább ezt tartom életszerűbbnek/ hála nektek Hű Olvasóim, valahol odafent komoly lehetőséget látnak a blogban.
Egyelőre nem fogott meg a dolog, de ha egy napon : ) potencianövelő reklámok és pikáns celebhírek fogadnak benneteket a Vitorlás a kertben megnyitásakor, akkor csakis azért történik mert le vagyok égve. : )
Ettől függetlenül a Tullamore Dew-tól történő megkeresések külön elbírálás alá esnek.
És hogy miért nem hajóztam. A múltkori edzés után eldöntöttem, hogy amint tehetem ismét célba veszem Agárdot, de az égiek valamilyen okok folytán ellenem voltak.
Erős szél, /és itt tényleg erősre gondolok/ munkahely, család : ) , eső, szélcsend, komoly megfázás magas lázzal, Ivett.
Náluk lehet reklamálni a hetek óta elmaradt vitorlázás és a hozzá tartozó élménybeszámoló hiánya miatt. Mialatt a finnezésre félretett pénzem értetlenül figyel a kis befőttes üvegben, Edző Bá csak ennyit mond a telefonba: "Lesz rá időd a nyáron." Persze ebben is igaza van, csak úgy érzem, hogy amit egy kiadós vitorlázás során megtanulok, azt a hosszú kihagyás alatt elfelejtem. Még, ha ez nincs is teljesen így, azért a gyakorlás jó lenne, nem beszélve arról hogy én is szeretném már élvezni a dolgot amikor negyedszélben úgy emberesen beterít a hullám, meg mikor hátszélben végre fel merek ülni a hajó oldalára és a csobbanó víz kíséretében (látszólag) békésen ülve sergetek.
Ha a jövő hétre meggyógyulok és ezek a női ciklonok is elmennek melegebb éghajlatra, akkor végre belevethetem magam a dologba.
Hajózásban nem, hajóépítésben viszont volt szerencsém részt venni egy napsütéses májusi napon, mikor Gyuri barátom /egykori hajóssulis osztálytárs/ aki őszinte bizalommal hitt az én műgyantás múltamban és megkért egy komolyabb javításra, amire egyszerűen nem tudtam és nem is akartam nemet mondani.
A sikeres vagy ne adj' Isten sikertelen munka tényleges eredményéről a nyáron, tartósságáról pedig majd harminc év múlva olvashattok : )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése