Szia Uram, Ábrándozás '24-ben érdekel?

Szólt az üzenet ami azon ritka együttállásokat igazolta amikor a kereslet és a kínálat teljes összhangban találkozik. Van amikor mi mennénk/csatlakoznánk valahova de ott máshogy gondolják, van hogy lelkesen invitálnak de mégsem találjuk a helyünket az adott közegben. Nincs ezzel baj, igaz barátok, évtizedekig együtt dolgozó vitorlázók igazolhatják az inkább párkapcsolatoknál használatos kémia szó létjogosultságát. Kicsit talán túl is van misztifikálva pedig a dolog tök egyszerű. Jól érzed-e magad az adott emberrel/emberekkel vagy nem? Tolerálod a hülyeségeit? Akkor jó eséllyel ő is tolerálni fogja a tiédet. Tudtok utólag közösen röhögni egy jót azon amit együtt elbasztatok? Megérkeztél.

De nézzük ezt a hallgatag 2023-at ahol ugyan alig történt valami de azt nagyon élveztem.

Esküszöm nem terveztem vitorlázást arra az évre sőt bármennyire gáz pont nekem pont ezen az oldalon kijelenteni, egy kicsit el is engedtem a dolgot. Ez a maszekolás teljesen más életformát követel mint amihez szoktam és ehhez kell igazítani a szabadidős tevékenységet amibe nem férnek bele heti szintű edzések a havonta többször megrendezett két-háromnapos finnes versenyekről nem is beszélve. Vizes sportnál maradva megpróbáltam a SUP-ot amit bárhova vihetek, nem szélfüggő, öt percre lakom a Kisdunától így elegendő akár másfél óra ahhoz, hogy jól érezzem magam szóval ment az elméletgyártás rendesen, bár mint utóbb kiderült rossz irányba. Megismertem supos figurákat akik nem az én világom, voltam túrán (a supos figurákkal) amin olyan szarul éreztem magam hogy két nap után hazajöttem, az evezéssel megerőltettem mindkét könyököm, amik jól be is gyulladtak úgyhogy a Balatonátevezés az összes hülye supos tervvel ugrott, és jól is van ez így. 

Sokszor mondjuk hogy az élet felülírta a terveinket -általában negatív szövegkörnyezetben, erre mi történik három nappal a Kékszalag előtt? Szembejött egy legénység kereső hirdetés ahol mind a hajó mind a kormányos régi ismerős illetve finnes barát szóval mi ez ha nem maga a nagybetűs gondviselés? Így történt, hogy az Ábrándon találtam magam, a már jól ismert Európa 30-as osztályban, pedig már éppen temettem az egészet. Eladtam a dingit ami szinte csodával határos mert már itthon tároltam és mint tudjuk, a kert minden hajó temetője. Letámasztod valahol a cseresznyefa alatt és vége, senki nem fog szemet vetni rá, próbakörre se lesz jelentkező, mint a kikötőben hiszen a többi tollfosztóval való összehasonlításra sincs lehetőség. Idővel az utánfutó kereke leereszt, az egészet körbenövi a gyom, a ponyvát teleszarják a madarak ráadásul kiszakad, beázik mindez röpke másfél év alatt. Ha akad is érdeklődő garantáltan elmegy a kedve a vásárlástól, ekkor dől el, hogy a gazból már csak az örökösök szabadítják ki. Szerencsére nem így történt, boldogan szeli az Orfűi habokat és akárhányszor az egykori helyére nézek nem hiányérzet fog el, hanem béke mert tudom hogy újra jó kezekben van.

Visszatérve a Kékszalaghoz a szerda amolyan ismerkedési est volt amikor átvittük Almádiból a hajót Füredre. Utólag játszhatnám az eszemet hiszen ez is csak olyan gépsárkány mint a többi, de az indulás előtti beszélgetésnél kiderült hogy semmit se tudok és amit tudtam annak töredékét se őrizte meg a szürkeállomány. Csak álltam mint izé a lakodalomban, tudjátok és tűnődtem mit keresek én itt, vajon tahóság lenne visszamondani a versenyt előző nap csak mert tele lett a gatya már a parton, ebben az esetben találnának-e embert a helyemre és mindezek után lesz-e még bárki aki köszönni fog nekem a kikötőben vagy ehelyett összekapom magam mert azért ez is csak olyan hajó mint a többi. Az utóbbit választottam.

A versenyről érdekességképpen annyit, hogy két órás halasztással indult mert szerda délután így döntött a szövetség, a több száz -szerintük- gyakorlatlan hajóvezető érdekében a várható erős szél miatt- szólt a magyarázat. Nem kívánok elköteleződni egyik oldal iránt sem csak nézzük a tényeket. Néhány pöfföt leszámítva a szél korántsem volt vállalhatatlan, sőt a mezőny 99%-ának akik tőkesúlyos hajóval teljesítik azoknak még jól is jött volna hogy végre rendesen mehetnek. A közepesen erős illetve gyenge szélre épített katamaránok nyilván nem bírnak el extra terhelést, nekik a későbbi indulás kedvezett -gazdaságossági szempontból is- így ezt elemezve a 11 órás rajt össznépi felháborodást váltott ki a mezőnyből. Többen szponzori befolyást emlegettek, kiszúrást a nevezési díj nagyrészét megfizető mezőnnyel, mert ugye mi tartjuk el az egész Kékszalagot. Kibaszás volt tényleg mert bárki akinek van egy kis fogalma az egészről, tudja hogy a rajtnál elbukott két óra a befutónál korántsem kettő lesz hiszen halmozódni fog minden egyes másodperccel ahogy gyengül a szél, az pedig gyengülni fog arra mérget vehetünk. 

De vajon tényleg mi tartjuk el a Kékszalagot? Kb 42 millió Ft jöhetett be idén a nevezési díjakból, elég ez egy ekkora versenyhez? Rendezőket fizetni, motorosokat biztosítani, embereket akik több mint 48 órán keresztül egymást váltva ülik kockásra a seggüket a bójáknál a hajókban, buli a verseny előtti napon a kikötőben DJ-vel, leszervezni ezt az egész hóbelevancot ami csak nekünk résztvevőknek kezdődik csütörtök reggel, orvosi felügyelet, catering, sátrak, színpad, hangosítás, légifelvételek, fotózás, végig hájpolni az egész sztorit hogy a versenyzők érezzék a nagybetűs verseny súlyát a nézők pedig kedvet kapjanak a részvételhez, akár külföldről is. Az úgynevezett "szeretetcsomag" tök menőre sikeredett, végre puruttya szórólapok és a SutyiGSM 5%-os kuponkódja helyett normális dolgokat kaptunk és a jogosan bírált gagyi pólót leváltotta a Nautica bár a méretezést jövőre érdemes lenne átgondolni. Borbély Feri bírja és ismeri is a vitorlázókat, képben van, nem s-el mondja a yardstick-ot de mégse várhatjuk el tőle hogy puszira levezényeljen egy díjátadót. Amikor lefutott tv sorozatok egykori "sztárjai" vagy közepesen ismert műsorvezetők hat kilóért vállalnak pl egy autószalon megnyitót max egy órás jelenléttel akkor szerinted Ördög Nóra mennyiért fog konferálni a színpadon? Nyugodtan számolj hét számjeggyel. Plusz áfa. Kijön ez az egész egyáltalán 42 pénzből? Vagy bele kell tolni még ugyanennyit, esetleg egy százassal el kell indítani az egész sztorit a nevezési díjak beérkezése előtt? Nem tudhatjuk de az biztos, hogy aki fizet az rendeli a zenét. A szponzor megkapta az új rekordot, a vele járó hírveréssel együtt mert ne legyenek illúzióink, valakinek ez is csak egy befektetés. Nekünk meg A Kékszalag és ha 11-re kaptunk időpontot akkor 11-re megyünk, de reméljük utoljára. 

Na de ott tartottunk, hogy Európa 30 tehát klasszikus hajóosztály egyedi darabokkal ami ritkán bővül új taggal de idén még erre a csodára is sor került.

Lindesnes, idegen a kovbojok között

Simán megkajáltam volna, hogy ez is osztályhajó egy kicsit más kabintetővel de nem eszik olyan forrón a kását, a képen egy zafírt látunk ami a svédeknél önálló hajóosztály és a tulaj az Európásokat választotta a kevésbé szimpatikus yardstik osztályozás helyett. Ez persze csak leírva ilyen egyszerű, a "választás" vagy inkább besorolás a német területen használatos KLR szám alapján történt amit a következőképp kapunk meg a teljesség igénye nélkül: a hajó mérete, a vitorla mérete, merülés, vízvonalhossz, első/hátsó túlnyúlás -szóval minden aprószar ami mérhető egy hajón. Ezeket valahogy összeadják és ha a kapott érték nem haladja meg a 137-et akkor pont befér az osztályba. Befért. 

Ez pedig már az Ábránd. A cirkálókon egyébként se divat a korlát de itt még a deck szélén szokásos habléc sincs sehol. Erős szélben minden elöl töltött perc kaland,  a kokpitba való visszatérés pedig ajándék. 

Ábránd. Innen se rossz de az igazi formát hátulról-oldalról adja ki

A verseny maga amúgy nagyon faszányosra sikeredett, jobb csapáson indultunk volna amikor közvetlenül a rajt előtt átfordult a szél és a pozíciónk ment a levesbe. Bal csapáson közel húsz perc kellett mire kikecmeregtünk a tömegből és viszonylag tiszta szelet kaptunk de ezzel nem voltunk egyedül. Érdekesség hogy egy takkon teljesítettük a Füred-Kenese távot. Itt történt egy kis gubanc ugyanis az egyik libera sajnálatos módon felborult. 

A Rafficának itt véget ért a verseny, a legénység szerencsére nem sérült 

Konfliktusmentes bólyavétel után bíztunk benne, hogy kihagyhatjuk a partról rendkívül romantikusnak számító Siófoki naplementét annál is inkább mert még csak két óra telt el a rajttól. Sikerült is, köszönjük szépen egy óra alatt ideértünk. Innen megint egy óra és porolunk át a csövön. Nemsokára feltűnik szemből a Fifty-Fifty a maga öt órás rekordjával, ami azért brutál. Ennyi idő alatt még teleportálva se, szóval gratulálok nekik innen is. 

Katamaránosok fröccsöznek a Hatlépcsősben: 

-Grillezés holnap délután? 

-Várjál már, holnap Kékszalagozunk.

-Na ja, délelőtt. 

Azért mi is hasítottunk
(Mellesleg leeoldali fotó)

Egyenletes északi szelünk volt mindenféle dráma nélkül így a kormányos engedélyezett némi pihenőt szóval végre jöhet egy belső felvétel a hajóról. 

Pisztácia kifogyott, belmagasság nem is volt

Ahogy látjátok a súlycsökkentés ismeretlen szó volt a cirkálók építésének korában. Egyedi megoldás a vakárbóc helyetti "bukókeret" és a vödörnyi díszanya se a fogyókúra jegyében került fel. Igen, ez a hajó is be tud ázni de a 110-es PVC cső nem vízelvezetésre szolgál, alapállapotban erre tekerjük a génuát. Nem hagyott nyugodni a kabin "tágassága" ezért a verseny után a végére jártam a dolognak. 

Állómagasság? Majd ácsorgsz a kikötőben kiscsávó!

Állómagasságról nyilván nem beszélhetünk egy cirkálónál és ahogy látjátok ülőmagasságról se. A magasság szó használata egyértelműen kerülendő a beltérben, sőt udvariatlanságnak számít egyáltalán szóba hozni egy cirkálótulajdonos jelenlétében. Ehelyett érdemes a hajó más, pozitív adottságait dicsérni, mint például... hát most éppen egy se jut eszembe, szóval improvizáljatok ha valamikor ilyen helyzetbe kerültök. 

Ami nélkül nincs Kékszalag illetve vitorlázás a nyugati medencében az Badacsony. Lőttem is egy képet mikor bent volt a csörlő mert így állatabb. 

Következzen egy újabb csoda amit csak az egytestűvel indulók értékelnek igazán, Keszthely világosban (idén is) ráadásul úgy, hogy 11-kor rajtoltunk. Az égiek szerettek minket. 

Itt már visszafelé jövünk. Átlagosnak számító naplemente,
filter és utómunka nélkül ráadásul nem kellett hozzá Maldívra menni

Olyan finom négyes szelünk volt mostanáig amit ép ésszel nehéz felfogni a Balatoni viszonyok ismeretében, legalábbis Kékszalag idején. Végig bújkált bennem némi rossz előérzet akár a Fekete Tükör sorozatot nézve amikor tudatában vagy, hogy a cukormázas felszín alól váratlanul felbukkan valami borzasztóan mocskos dolog, és véget ér és ez a sok szép és jó ami éppen történik és szorulunk be egy lavórba másnap reggelig. Minden esély megvolt rá mert az északi parton ahol a visszautat is terveztük elfogyott a szél de a maradékkal valahogy átmentünk délre ahol lassacskán de mégis haladtunk, majd visszatértünk északra. 

Éjjel kettőkor Akalinál. Nem rossz a tempó

Innen már simán mentünk Tihanyig a Füredi befutó pedig idén is akkora szívás volt mint minden évben. Igazi büntetés az elmének amikor látod a célt ahova tartasz és azon agyalsz, hogy -az ellenkező irány nem a legjobb szó de itt mindenki érti- a Hajógyár vagy Csopak felé menj mert igazából egyik se arra van, és mindenki akit vertek már meg ezen a szakaszon hidegrázást kap ha a hajnali derengésből felbukkan egy vetélytárs a háttérben. Szerencsére nem így történt. Csopakot választottuk és pár alaposan megfontolt forduló után 04:31-kor, abszolútban a 205-ik helyen befutottunk. Az Ábránd 16 órás rekordját nem sikerült megdöntenünk de parádésat mentünk a magunk 17 óra 31 perces idejével. Ma már egy WC-n ülést  se lehet elképzelni szelfi nélkül szóval jöjjön a csoportkép a megfáradt csapatról. 

Ujvári Gábor, Kerényi Balázs és jómagam

Érdekesség, hogy Balázs együtt vitorlázik A Tenkes Kapitánya azaz Zenthe Ferenc fiával dragon osztályban és hát elég jól. 

Könnyen mosolygok, a többiekkel ellentétben én aludtam két órát. A vitorlázás nem ért véget a befutóval, irány Almádi ahol várt ránk egy kiadós hajótakarítás, elpakolás a finom reggeli kánikulában de a befutó óta egyfolytában azon gondolkodtam, hogy nekem vajon van-e ennél feljebb a Kékszalagon? Nem csak a faszányos helyezés miatt, hogy úgy szerényen mondjam hanem ahogy az egész összeállt. A csapat, a baráti harminc fok körüli meleg ami a szinte végig kitartó négyes szélnek köszönhetően csak a kabinban volt érezhető, az állat tempó havaria nélkül és még el se áztunk. Lehet ennél jobb bármikor is? Ha igen, akkor mitől? Most kéne elengedni ezt az egészet? Ezekkel a szép emlékekkel kellene elköszönni ettől a versenytől bármennyire is a vitorlázás ellen beszélek? Egyik legnagyobb közhelyünk hogy a csúcson kell abbahagyni, ezt jobbára sportolókra, zenészekre használják amikor a karrierjük csúcsán (vagy annak közelében) vannak, de én pont nem arra értem. Arra gondolok, hogy talán akkor érdemes abbahagyni bármit amikor a legtöbb boldogságot kapod tőle. Fiatalon elhunyt sportolók aktív felvételeit visszanézve mondják a sportkommentátorok:  "így maradjon meg nekünk" és pontosan ezt érzem én is. Ezeken a pazar emlékeken fizikailag lehetetlen túltenni, most kéne az egészet becsomagolni egy bársonnyal bélelt dobozkába, ezüst szalaggal átkötve, hogy így maradjon meg nekem, ezt bármikor jó érzéssel elő lehet venni. 

Gáborral a díjátadón.
Harmadikok lettünk Európa 30 osztályban.

Jóformán ki sem hevertem a tókerülést máris a Klasszikus Kupán találtam magam, Csopakon. Két éve jártam itt utoljára, ugyanezen a versenyen és ahogy látni fogjátok a járműpark nem sokat változott. Vitorlázás terén a szombatot szélcsend miatt buktuk és mivel aznap volt a Balaton átevezés Zamárdinál részben várható is volt, hogy olyan körülményeket ami mindkét tábornak kedvező, ne várjunk. Így maradt az ilyenkor szokásos sztorizás finom fröccsök kíséretében, fürdés a tóban, isteni vacsora és estére a két évvel ezelőtti zenekart alulmúló szar zene, csak most a házigazdák playlistjéről. Na de ne ítélj, hogy ne ítéltess. Vallotta ezt az a sporttárs is aki a médiacucc meghekkelése után mindenki örömére saját zenére váltott. Ez van gyerekek, ha Csopakon jó zenét akarsz hallgatni, vigyél magaddal. Tehát a szombat ment a levesbe a vasárnapot viszont megkaptuk és az első futamban mentünk egy második helyet ami a történet szempontjából nagyon tanulságos. Ebben a felállásban most indultunk együtt először, kicsit amolyan tétnélküli versenynek számított de azért nem szó szerint. Semmi feszkó, mindenki tette a dolgát nyugiban és befutottunk másodiknak. Innentől viszont olyan nyomás nehezedett ránk, hogy a második futamban sorra követtük el a hibákat, és a stressz miatt azt se tudtam melyik az alba vagy az alsó él pedig nem egy vaszizdasz -ráadásul ellentétes oldalon vannak- így negyedikek lettünk amiben az a szívás, hogy nem a minket lehagyó másik két hajó volt annyival jobb, hanem mi a annyival szarabbak. 

                                                    Fotó: Szántó Áron, Kereked Vitorlás Klub

Szerintem épp halzolunk, Misi küzd a spi bummal

A rövidke szünetben összeszedtük magunkat amire azt mondom, hogy mindig az a legmelósabb amikor mentálisan kell talpraállni, de sikerült. A harmadik futamban elsőként rajtoltunk és mintaszerűen tartottuk a pozíciónkat a második kör feléig ahonnan már csak a fél pályaszakasz volt hátra amikor kikapcsolták a szelet. Igen, tudom hogy ilyen nincs de mégis. Nem gyengült el fokozatosan hanem egyszerűen elállt és a cirkálónk ott bukdácsolt a maradék hullámokon. Vasárnap délután van, a szabályok szerint ma már több futam nem indítható, vége a versenynek. Innen már jó eséllyel bevittük volna az első helyen a tollfosztót de az ilyen "mi lett volna ha" duma felejtős, nem csak a sportban hanem úgy általában az életben. A végeredmény a dicsőséges harmadik hely, egy héten belül másodszor állok dobogón, mit mondjak, tetszik. 

Ennyi volt maga a verseny de ne menjünk el szó nélkül a látnivalók mellett. Komolyan mondom érdemes lenne tárlatvezetést tartani a két nap valamelyikén, hogy ezeknek a generációkat átszelő hajók életébe egy hangyányi betekintést nyerjünk. Lőttem pár képet kicsit a bulvársajtó jegyében, azaz mindenféle háttérinformáció nélkül, amiért előre is elnézést kérek.

Mindjárt száz éves de most őszintén, látszik?

Na, itt legalább tudjuk melyik hajóról van szó, bár nem az én érdemem

Csak nézed és nem tudsz rájönni mitől néz ki ilyen rohadt jól, de azt hiszem a méret és az arányok sokat hozzátesznek pl. az achter kábé a vízvonal végénél van bekötve. És szemmel láthatóan maradt annyi deszka a műhelyben ami hátrafelé kiadott még két méternyi hajót. Nagyon durva. 

Színtiszta pornográfia

Ritka perspektíva 1. Nem sűrűn látunk így nagyhajót, vízen van és a szem szabadon gyönyörködhet ebben a páratlan testben. Semmi olyan sallang, mint árbóc, veret, kötélzet. 

Anélkül hogy tovább olvasol, megtalálod?

Ritka perspektíva 2. Így azért gyakrabban előfordul bár inkább télvíz idején. Nem kell magyarázni mitől olyan marha stabilak, de csak az arányok miatt: balról a negyedik létrafoknál figyel a félliteres kólám. 

Van pár hajó és tulaj akik nélkül talán már meg se rendeznének egy klasszikus versenyt, ide tartozik a Póstás is. Nem ám epoxi hajótest, mindenütt fa kérem szépen, ami meg nem az réz. Esetleg rozsdamentes acél. 

Variációk spi bumra 1. 

Kicsit más méretek, Lillafüred 75-ös cirkáló. Alaphelyzetben a spinakker bumot itt az árbóchoz rögzítették, és igen ott van a vége ahova a nyíl mutat. 

Variációk spi bumra 2.

Hoppá, itt is egy bronz. Két verseny két érem tavaly

Kormányosunk Ujvári Gábor mindkét versenyen azt mondta, csak nehogy negyedikek legyünk mert az olyan mint a bolgár bicska: sehol nem jegyzik. Na ezt már jegyzik, de elárulom nektek én bármilyen helyezéssel beértem volna, igaz így menőbb. 

Szünet a dingiben és ilyen egy szerethető Kékszalag

A tavalyi szezon persze nem ért véget az EB-vel, két Balatoni verseny várt még ránk így a hajókat vissza se hoztuk az Agárdi bázisra. Tihanyból Fűzfőre kerültek ahol a két napos versenyből a szombat produkált értékelhető szelet, sőt az értékelhetőnél is értékelhetőbbet erős ötös formájában. Már a pályára kijutás se volt egyszerű, mindig nyavajgok amikor verseny után kreuzban kell visszamenni a kikötőbe. Itt most kifelé menet kreuzoltunk, komolyan mondom elfáradtam mire kiértem ráadásul a rajtot is lekéstem de pár másodperccel a következő osztály /kalóz/ előtt még elrajtoltam így érvényes volt a futamom. 

Ennek mi értelme volt, kérdezhetnétek szóval ezt megelőzendő elárulom. Az egyik, hogy abban a marha hidegben nem fűlött a fogam a hajóban fagyoskodáshoz közel egy órán kerszetül mire indul a második futam. A gyakorolás is rám fért hiszen a Balatoni hullámokon a hajóvezetés sajátos technikát kíván emelett matematikai szempontok is vezéreltek. Ugyan nem egy nagy dicsőség utolsóként beérni de a végelszámolásnál minden egyes pont jól jöhet, magyarul: a versenyt teljesítő utolsó helyezett több pontot kap mint aki valamiért el sem rajtol és úgy lesz utolsó, bár mint utóbb kiderült semmit se értem vele. Tehát együtt mentem a kalózokkal amiről itt és most lebeszélnék mindenkit. No nem a társaság miatt -remek barátaim nem mulasztották el a viccelődést a verseny után- hanem a finnhez képest hatalmasnak tűnő hajók sebességét-fordulását tök nehéz volt kiszámítani egy találkozásnál. Félelmetes volt közöttük menni. Hátszélben azok a rohadt nagy hullámok úgy toltak minket mintha fizettünk volna érte és bármerre néztem, mindenütt azok a rémisztő kalózok. Mindegy, túléltem a huszonegyedik helyen és a gyakorlás meghozta gyümölcsét mert a második futamban -ahol ugye időben indultam- mentem egy tizenötödiket. Utána meg egy tizennyolcat ami szintén nem rossz. 

Örök kérdés a távoli versenyeknél a szállás amiről a vendéglátóink itt is gondoskodtak bár nem mehetünk el szó nélkül az elszabadult Balatoni árak mellett. Jó hogy egyesület, meg kedvezmény a versenyzőknek na de kétezer forintot egyetlen éjszakáért közvetlen vízparton? Mit tehettem volna, kifizettem. 

Szállás extrával. Az a fehér a hűtőszekrény, felár nélkül

A másnapi szélcsendben kiderült, a versenyünk szombaton véget is ért. A következő egy hónap múlva esedékes szintén a Balcsin és bármennyire is kedvelnek minket a legtöbb kikötőben, annyira azért nem hogy hetekig kerülgessék a hajóinkat. Más választás nem lévén visszacuccoltunk Agárdra, az akkor kevés lehetőségeket tartogató Velencei-tóhoz. 

Van aki nem állta meg szó nélkül:
 "Köszönjük" felirat a betondarabon

Ahogy látjátok a kikötő ezen része teljesen használhatatlan, részben ezért kellett az Agárdi évadzáró versenyt Tihanyban megtartani. A másik sólyához ahol valamivel mélyebb a víz Bajusz barátunk épített egy lépcsőt, hogy ilyen szar körülmények között is tudjunk vitorlázni. Itt a lépcsőn állva lehet felhúzni a vásznat illetve nem a mólóról -méteres magasságból- kell beleugrani a hajóba bár ahogy látszik, a vízszint minden számítást alulmúlt. Nem is kísérleteztem, a lépcsős sztori helyett a sólyán begyalogoltam a térdig érő tóba és ott szereltem fel a gépsárkányt.

Az említett lépcső. Igazából nem is emlékszem, hogy a
háttérben lévő hajó elmozdult-e onnan a tavaly.

Szóval ha a körülmények nem is voltak kedvezőek de az időjárás engedett még néhány kört az október végi versenyig, ami ugye hagyományosan Agárdi, a mi egyesületünk versenye. Ez a már ismert okok miatt átkerült Tihanyba de hoz néha az élet olyat, hogy nem kell erőltetni a versenyzést. 

Egy nagyon közeli barátom mondott búcsút hirtelenül és nem ő volt az egyetlen a tavalyi évben de ő zárta ezt a hosszú sort és a múlandóság teljesen maga alá gyűrt. Már nem az a kisgyerek vagyok aki ismeretlen idősek temetésére jár a szülei kíséreteként hanem közelítem az említett korosztályt és az én ismerőseimet, rokonaimat temetjük a végét pedig mindannyian tudjuk jól. Életünk akár egy torpedójáték ahol sorra találják el a körülöttünk lévőket, mi pedig végignézzük ahogy lassacskán vagy hirtelen itt hagynak minket. Egész úton, otthontól a kikötőig ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben és csak az amúgy sem népes olvasótábor elvesztésétől tartva nem megyek bele jobban a részletekbe. Ebben a derűs hangulatban érkeztem Tihanyba ahol alapból ötös szél fogadott amit az elengedhetlen ráfújások tettek igazán széppé. Kiküzdöttem magam a pályára, el is rajtoltam és ahogy visszafelé hátszélben néztem az előttem boruló hajókat azt mondtam elég, köszönöm szépen én ebből nem kérek. Mindezt egy olyan versenyen amit normál esetben ha nem is röhörészve de azért végigcsinál az ember. Normál esetben amikor nem aggódsz a szeretteid miatt, nem fáj az eltemetett családtagjaid, barátaid hiánya nem érzed azt az űrt amit csak egy anya hagyhat maga után. Amikor drámaként élsz meg egy bénán befűzött kötelet, egy elázott szendvicset vagy a parton felejtett ásványvízet pedig te is tudod hogy egyik sem az. 

Szélcsenddel indult a másnap ami nem javított az amúgy se fényes kedélyállapotomon, szerettem volna egy jó versenyzéssel/vitorlázással elbúcsúzni a szezontól hiszen innen már csak haza vezet az út és láss csodát, az égiek meghallgattak, küldtek egy futamra való szelet amiben mentem egy valamilyet ott a sor vége felé de nem lettem utolsó és tisztességes vitorlázással búcsúztattam a 2021-et beszariság helyett.

Az idei év nekünk március végén indult de május volt az első alkalom amikor versenybe tudtam szállni és az a szomrú helyzet, hogy ebben az évben eddig az egyetlen is. A hagyományos tavaszi tókerülőn indultam és az üzemanyag mellett volt sajnos kapkodás is és a bumkihúzóról teljesen megfeledkeztem. Az erős szél miatt nem aggasztott annyira -mit mondhatnék mást- de négyes szélben is akad olyan része a tónak ahol enélkül elássa magát az ember. Készítettem egy tracket (erre persze volt idő) amin látszik a csodás tíz csomós csúcssebességem: Hasítottam, na. 

Mintha egyetlen nádsziget
 se lenne a tavon.

A széllel nem volt bajunk egy keskeny átjáróig amerre egyébként soha nem járok ezt a versenyt leszámítva, de az a gyümölcsfás szigetecske örökre emlékezetes marad mert ott minden évben lehagynak. Legyengült a szél, nem halogathattam tovább, be kellett akasztanom a gumikötelet ami menet közben olyan jól sikerült, hogy adtam magamnak egy 360-at /tettem egy teljes fordulatot a hajóval/ ezalatt páran elcsorogtak mellettem két finnt is beleértve. Könnyű lenne a begyűjtött hátrányt erre a malőrre fogni de az az igazság, ha jobb vitorlázó lennék náluk akkor beértem volna őket ehelyett minden erőfeszítésem ellenére csak néztem ahogy nő köztünk a távolság, és nem az én javamra. Még mindig van mit tanulni. 

Ilyen szelünk volt.
Hamar körbeértünk.

A kikötői munkák szerencsére nem maradtak abba a télen, már most látszik milyen pöpec lesz amikor elkészül és ha egy napon végre normális vízmennyiség lesz a tóban még használni is tudjuk. 

Hétvégi pihenőn a cölöpverőgép, a vízszint leginkább
az evezősöknek kedvez.

Pár hónapra elhittük amit nem lehetett addig is edzések, boldog vitorlázások színesítették a szürke hétköznapokat, a tóba is visszatért az élet szó szerint és átvitt értelemben is, bár sajnos csak átmenetileg. A hajók kivétele nehezítette egyedül az életünket, ezen a sólyán három ember jelenlétét igényli a manőver és a másikon is jól jön a segítség annak ellenére, hogy Bajusz barátunk a lépcső mellé egy csörlőt is hebregált. Mit mondjak, működik, kihúztam vele a gépsárkányt tök egyedül de ahogy álltam az ördögi szerkezet taposóján nem tudtam elhessegetni a gondolatot, ha itt valami szakad vagy törik az fájni fog. 

A TÜV tanúsítvány még folyamatban, de működik

Aztán a nyár beköszöntével a vízszint drasztikusan csökkenni kezdett, olyannyira hogy egyik alkalommal vitorlázás helyett úsztam egyet hogy mégse menjek hiába amiből aztán az lett, hogy átsétáltam a tóban a Cserepes-szigetig. Erre azért nehéz bármit is mondani. 

Tavaly említettem nektek a meghívásomat az idei Kékszalagra egy pazar cirkálóra ami idénre sajnos elmaradt, így ha nem is pánikszerűen de nekiálltam hajót keresni. A nagy verseny előtt rendre megszaporodnak az ilyen jellegű hirdetések de kivétel nélkül legénység oldalról. Nehéz is hajót találni a túljelentkezés miatt, meg ugye minden kormányos szeretne a saját embereivel nekivágni az akár két naposra nyúlható versenynek amit ha valaki, akkor én meg tudok érteni. Nem egy nagy sztori inkább csak jópofa emlék amikor az egyik hajóra amin én is szolgáltam felajánlotta valaki a részvételét és a kormányos az emberhiány ellenére nem élt a lehetőséggel. Hát ezt is el lehet érni valahogy: nem azért hívnak egy versenyre mert ismernek, hanem pont azért nem hívnak. 

De várjunk csak... lehet, hogy az én meghívásomat is ezért mondták vissza? Ááá biztosan nem... 

Na mindegy, szóval szembejött ez a hirdetés, ráadásul Nautic 370-re ami elit kategóriának számít ebben az amúgy is elegáns sportban és mivel minden hajóra jut néhány nagy név, bekerülni csak úgy az utcáról szinte lehetetlen. Én is csak a szerencsémnek és az épp a verseny idején zajló cserkésztábornak köszönhettem a szerződésemet, ami bizony határozott időre szólt. Így ismertem meg Lacit a tulajt. 

Köztudott, hogy saját hajót akkor érdemes venni ha az ember elegendő időt képes eltölteni a hajón, az évi két-három hétre kár ekkora nyűgöt a nyakunkba venni, szóval Laci életében is elérkezett ez a pillanat, a típusválasztásban pedig egy gyengeszeles nap erősítette meg mikor is a vánszorgó bérelt hajóból nézte az elegánsan úszó Naut. Hajó megvéve, kikötőhely a Nyugati medencében kiválasztva és a történetünk itt véget is érne, de a hajóosztály tagjai máshogy gondolták. Egyértelmű volt, hogy a Fenyvesen állomásozó hajó tulaját nem fogják rávenni a Füred környéki versenyekre, szóval valaki ismert valakit aki szólt valakinek akinek a kikötőjében épp árválkodott egy pont ekkora hely. Így került a hajó Alsóörsre, Laci pedig a versenyzésbe annak ellenére hogy mindössze vitorlázni szeretett volna egy saját hajóval. 

Brainstorm névre hallgat az osztály első építésű hazai hajója ami a szabályok szerint etalonnak számít, azaz a további 370-esek egyike sem lehet könnyebb nála. Elég jól eltalált gépről beszélünk, olyan számomra teljesen létidegen komfortfokozattal mint hűtőszekrény meg wc azon meg egyenesen felröhögtem amikor a pólómat megszokásból ülve, előregörnyedve cseréltem át. Ja kérem, itt állómagasság van. A tervező, Andrej Justin munkáját dícséri hogy mindezek ellenére megy mint a leszakadt löszfal ráadásul a gyenge szél se okoz neki gondot. Egyetlen természetes ellensége a Balatoni hínár ami előszeretettel akad fent a tőkesúlyon. A rajt előtt nekem is le kellett merülnöm egy kontrollra ami nem egy népünnepély de muszáj megcsinálni mert olyan szinten fogja vissza a hajót, hogy az számokban mérhető.

Apró finom részlet. Nem tudom, hogy gyári
vagy utólag került fel de nagyon állat

A Kékszalagra szerda délután verődött össze a legénység, átvettük az alapvető manővereket, mi hol van, ki mit fog csinálni. Ezen felül egy esti edzés is szerepelt a listán de annyit szívtunk az egyik vitorla felhúzókötelével, hogy erre nem került sor. A lényeg, hogy a kötél megcsavarodott emiatt az utolsó fél méteren elakadt szóval más lehetőség híján a tulaj felhúztuk az árbócra /persze nem a vitorlázás hőskorából ismert módon/ és ő fent mi meg lent csavargattuk addig amíg ránk nem szállt az est, de probléma megoldva. 

Nincs mese, rá kell nagyítani. Az ott fent Laci

A versenyre nem annyira jellemző intenzív szélre ébredtünk csütörtökön és több mint ötszáz hajó legénysége imádkozott, hogy a két hete szüntelenül fújó szél kitartson legalább szombatig. 

Ezt a rajtszámot kapta a tollfosztó. A nevét ne keressétek,
egyelőre szerkesztés alatt áll az új betűtípussal

A hínárosodás miatt a déli partról rajtoltunk és rendesen el is léptünk a mezőnytől a hátszélben. 

Ez volt a sebességünk raumban, csomóban természetesen

Képek amik nélkül nics Kékszalag rovatunk következik. Mit tehet az ember a vordecken ha már ott az a szép nagy vászon? Lefotózza természetesen és amint teheti megosztja ismerőseivel. 

197m2-nyi húzóerő

Boldogságban úszva jutottunk el Keneséig ahol a lassacskán elfogyó szélben megálltunk, a mezőny annak rendje és módja szerint feljött ránk és a gyengécske légmozgás nem jutott át a több ezer négyzetméternyi vászon takarásán. Buktunk vagy másfél órát de mint egy igazságos mesében idővel itt is minden jóra fordult és repesztettünk Siófokra. 

Fogalmam nincs mi ez a hajó de szemben a Siófoki bólya
 végre nem naplementében, balra a nézők hajói

Magával ragadó élmény volt a déli forróságban elhagyni Siófokot. Olyannyira, hogy hátra se néztem annyit gyönyörködtem benne kényszerűségből az emlúlt években. A csoda folytatódott Keszthelyig amit világosban, ráadásul a rajt napján pillanthattunk meg és sajnos véget is ért egy marha nagy lavór formájában. Aki szerencsésen le tudta vadászni a szélcsíkokat vagy éppen benne volt egyben az órákat nyert a versenyen, mi sajnos nem.

Jöjjön is az elmaradhatatlan naplemetés kép ami a giccs kategória klasszikusává nőtte ki magát az évek során: naplemente, Balaton, vitorláshajó. 

Itt már visszafelé jövünk állunk ezzel együtt el kell tenni 
emlékbe, ilyen Keszthely világosban

Ez mondjuk mindig benne van a pakliban az életben se minden rózsaszín. Ez volt a fél kilences állapot. A telefon memóriája szerint fél tizenkettőkor még Balatonmáriafürdőn voltunk és elárulom nem azért mert olyan jól éreztük ott magunkat. Innentől már elég egyenletesen kaptuk a szelet ami még nem a beígért vihar előszele volt, csak úgy simán a szél de érdekes módon visszafelé is negyedszélben jöttünk. 

Jól elkapott pillanat, gyorsabban a szélnél

Kettő körül lemerültek az elemek, lerogytam a kabinban de mint minden versenyen a haladás megkívánja az aktivitást. Vezényszavak, folyamatos csörlőzés, léptek dobogása színesítette az éjszakát. "Ja Pelikán, az élet nem habostorta." 

Rövidke pihenő után az ígért viharos szélben és olyan pánikhelyzetben találtam magam amire ritkán van példa. Éppen 18 csomóban reff kettőre állítottuk a grószt mikor azt látom, hogy a bumot az árbóchoz rögzítő csavar nincs a helyén, olyannyira hogy talán egy centi tarthatta az egész hóbelevancot. Fényképezni se mertem ami azért nálam nagy szó, fock be és Lacival próbáljuk visszatolni, hiábavalón ugyanis a vitorlára ható erők miatt el van fordulva a bum pont annyira, hogy ne sikerüljön. Van az a pillanat egy vitorlásversenyen amikor a szél ellenünk dolgozik dobálva a hajót jobbra-balra. Grószt le és mindenki tudja, a motor most sokat segíthetne a hajó pozícionálásában de azt is, hogy ez mivel jár. Arra meg egyikünk se vágyott, marad a nyers erő meg a remény, hogy nem ver valakit nyakon ez az egész. Laci csavarhúzóval feszíti a helyére én meg kalapács híján villáskulccsal ütöm a csavart míg végre valahára megindul majd helyére kerül. Közben a mögöttünk levő 370-esekből kettő is elmegy mellettünk basszus, de ennél sokkal nagyobb baj is lehetne és, nem egy elszakadt vitorlára gondolok.  

Ez már a feljavított változat, épp keressük az anyát

Értelmet nyer a pár órája a fedélzeten talált anyacsavar aminek senki nem találta a helyét. Ehhez képest a Kenesei vitorlaszakadásunk semmi, ennél több szót nem is érdemes vesztegetni rá. Innen sima ügy a szorosig, ott is átjutottunk egész jól de a befutó... megölte a bulit. 

Még javában a szoros előtt, a hajó itt bőven kész (és lassan mi is)

A szorostól talán ha másfél óra alatt értünk oda, szélben. Szélben amihez képest a legcifrább "trükkös Agárdi" is csak egy vattacukrot falatozó, pereccel galambot etető romantikus andalgó vasárnapi séta a ligetben. Olyan negatívokat mentünk hogy besírsz de vagy a Hajógyári öböl felé tudtunk menni vagy Siófok felé és egyszer-egyszer ajándékként pár métert a befutóra is. 7:45 beértünk. Nem hülyéskedek de ha a szoros után nem fordultunk vagy hetvenet akkor egyet se. Esküszöm szélcsíkról-szélcsíkra mentünk és Füred előtt még mindig elérhetetlennek tűnt a befutóra félretett "győzelmi" mangós Monsterem. Egyetlen porcikám se kívánta már az egész versenyt és igaz, hogy fizikailag közeledtünk a célhoz de a hajóról ez alig-alig érződött. Fájt az oldalam mert párszor odavertem a hajóhoz és ő volt a keményebb, a zselatinos térdvédő szorította a lábam, valahol a kezem is elvágtam de esküszöm nem emlékszem mikor, mivel de mi csak fordultunk, fordultunk, fordultunk. Mintha egy a hetedik évadánál járó Netflix sorozatot néznék ahol még mindig nem derült fény a gyilkos kilétére de csak nyugi, majd a következő forduló után. 

Látjuk a befutót és az előttünk lévő cirkáló még épp elkapott valami szelet amivel elhúzott de a mögöttünk lévők ugyanúgy szívnak mint mi. Szépen sorban jönnek át a szoroson, hirtelen feltűnik vagy ötven hajó de szerencsére nem tudnak feljönni ránk. Ugyanabban a sorban igyekszünk a pénztárhoz de mi előrébb vagyunk. És egyszer csak ott vagyunk, megcsináltuk. Nem biztos hogy ez volt a legnehezebb része a versenynek de talán a fáradtság és a soha el nem érhető cél miatt mindnyájan ezt éreztük annak de túl vagyunk rajta és innen a kanapéról a feledés jótékony homályába kerülnek a kevésbé szép emlékek. Marad a páratlan élmény, az összekovácsolódott csapat, a fáradt hajnali beszélgetések és a gyönyőrű látvány mert nem valószínű, hogy csak egy naplementéért-felkeltéért vagy a teliholdért bármikor kimennénk vitorlázni. 

Ötszáz feletti indulóból a hetvenötödik helyet csípük meg ami a vitorlaszakadást meg a bumcsavar kiesését figyelembe véve szerintem nagyon jónak számít. A kapitány persze elégedetlen ami érthető, én se szoktam az lenni a dingiben. A dingiben ami idén sajnos vesztésre áll a munkával vívott meccsen de ez csak részeredmény, csak egyetlen év amit levált egy másik remélhetőleg több lehetőséggel és új távlatokkal. A hozzászólásokra csak itt tudok reagálni, köszönöm szépen. Thank you for your's encourage comments, it's very warmheart so you read my blog far from Hungary. 

Dingivel az EB-re

A jó születésnap titka: alacsony elvárások, mondta Phil Dunphy és elégedettséget sugárzó arccal belemosolygott a kamerába. 

Egy héttel a Magyar Bajnokság előtt leszállítottam a hajót a Koloskába, egyrészt akkor hoztam el a szervízből másrészt meg voltam róla győződve, hogy a nagy verseny előtt edzek a helyszínen de legrosszabb esetben csak úgy örömvitorlázom egy jót a Balcsin. Nem mondom meg mi lett belőle úgyis kitaláljátok, az a hét nap elhussant a következő kép pedig amikor csütörtök reggel állok a hajómnál, próbálom megfejteni, hogy melyik kötelet hol kell elvezetni és egyébként meg mire való. Nyomorultul éreztem magam a másfél óra múlva kezdődő bajnokság előtt -tegyük hozzá nem alaptalanul- de aztán megtaláltam a helyüket, bekötöttem, az egyiket persze rosszul ami csak az első futamban derült ki szóval kint is várt rám egy szerelés. Meg még egy. 

Ahogy láttátok idén nem tettem oda magam dingiben. Volt pár edzés aminek a gyümölcsét ezen a reggelen még nem éreztem, meg a nyugger verseny aminek az erdményét inkább ne feszegessük. Az alacsony vízszintben lehetett ugyan kishajózni Agárdon de a klubéletet teljesen hazavágta, ehhez jöttek a nagyhajós versenyek úgyhogy igazából most, ebben a pár napban ismerkedtem meg a hajómmal. Erős négyes szélben poroltunk ki a Balaton közepére, íratlan szabály hogy az északi oldalon a partközelben nem a legszerencsésebb a pályaállítás a csapkolódó szél miatt. Sajnos ez most az egész tóra kiterjedt így nem úsztuk meg halasztások nélkül de két futamot sikerült összehozni. A magam részéről elég keservesen ment és nem az említett kötélszerelés miatt. Olyan bénán mentek a fordulások hogy majdnem elsírtam magam és senkit se hibáztathatok, ilyen ez a finn dingi. 

Ez így felejtős.
Ugyanitt kiülőpárna jól megvigyázva eladó

Említettem a szervízt, szerencsére semmi komoly csak a kiülőpárnámat cseréltem le mert nem tetszett meg ahogy látjátok ez a sima (nem rozsdamentes) festett szem amiben fut a kötél, ez nem a jövő. A hajót a pontos méret miatt kellett odavinnem, igazából rászabták az úgynevezett kiülőpárna-emelőt amire természetesen nem fogok semmilyen párnát tenni. 

Bitangul néz ki és olyan mint egy vérbeli finnes:
 kemény de azért elviselhető

Amellett, hogy ez a karbon cucc rohadt jól néz ki és elismerően mérik végig a sporttársak van más előnye is ami az én számból hiteltelennek hangzana ezért álljanak itt Pata mester szavai.  "10mm-rel kijjebb ülhetsz, kijjebb tolhatod a súlypontodat (a szabályok szerint ennyivel lehet, a kiülőpárna emelő szélesebb mint a hajó) Ez aranyat ér, mert azon az erőkaron ahol mi gurtnizunk ott 1cm az kb 1% nyomaték növekedést okozhat. És ha a kiülőnyomaték 1%-kal több, akkor a vitorlán is 1%-kal több erőt lehet hasznosítani elvileg." Nna szóval ezért. A plusz egy százalék nyomaték helyett leginkább azt éreztem, hogy eddig forduláskor rá tudtam tenni a kormányhosszabbítót az egykori textilpárnára és rá tudtam ülni, ezen meg csúszik mint a barom. És ha ez a csúszás nem lenne elég a hajóban a trepnin lévő csúszásgátló szivacs vagy mi mostanra végképp megadta magát akár az előző gépsárkányon, úgy látszik olyan korú hajókhoz jutok csak hozzá amin kezdenek haldokolni a dolgok. Szóval az első futam szívás a köbön de inkább küzdelem az életben maradásért két borulásközeli szituval. 

Minden magára adó finnes rendberakja a hajót leponyvázás előtt. Ide tartozik a kötelek kiszedése a klemmekből, víztelenítés, vitorla kiszedése és a tárolóban elrakása valamint a kormányhosszabbító levétele a kormányrúdról. 

Ha azon agyalsz bent hagyd-e vitorlát?
Egy átlagos nyári napon mértem a leponyvázott hajóban

Ez a legnagyobb szívás ugyanis alig tudom lefeszegetni a műanyag zárófedelet szóval fogalmam sincs hogy jött szét az első futamban, legyen elég annyi hogy a kezemben maradt a kormányhosszabbító, begyűjtöttem száz liter vizet a tóból de legalább megúsztam a borulást. Utolsó hely, van honnan feljönni és sikerül is amikor halzolásnál az erős szél miatt elkelt volna egy harmadik kéz az alba kiakasztására. Nem volt. Most ránézésre százötven liter víz, a verseny meg szinte el se kezdődött. És már beneveztem az EB-re... 

Mindenhol ragad valami az emberre ha hagyja, a nagyhajós versenyek tanulsága számomra a mára közhelynek számító nem adom fel üzenet volt így bármennyire is szarnak és nem idevalónak éreztem magam úgy döntöttem, hogy végigcsinálom ha beledöglök is. Ez a vízmennyiség érezhetően több volt, nagyon nehezen akart eltűnni a hajóból meg nem is akartam kínozni a gépsárkányt, se a test, se az árbóc, se a vitorla nem ekkora súlyra készült, inkább nyugisabb tempóban kivártam hogy dolgozzanak a ventilek. Utolsó hely, küzdök mint malac a jégen és csak beérem az előttem levőt, valami csoda folytán le is hagyom. Köszönet az apró szívességekért, akkor innen kéne elkezdeni építkezni. A következő futam előtt annyi dőm volt hogy megpatkoljam a veretet. Érdekes, hogy azóta se esett szét pedig eredeti állapotában használom.  

A kis darab kötél ami soha nem hiányozhat a hajóból.
Igen, fel van tekerve a vitorla, ezt már a parton fotóztam 

Aztán halasztás, korai rajt, majd a kettő kombinációja mikoris a rendezőség átvitte a versenyt a déli partra. Komolyan mondom beszarás volt. Legálisan egy ilyen nokedli hajóval Füredről átmenni majdnem Zamárdiig... Gondolhatjátok, hogy nem volt rossz szelünk. Csak ültem a hajóban, élveztem a tétnélküli csapatos vitorlázást és komolyan mondom már ezért érdemes volt eljönni. Egy futam összejött a déli parton is mielőtt a szél máshová nem kényszerített minket. Nézzük csak, hol nem jártunk még? Tihanyban! Elvitték az egész mezőnyt Tihany alá ahol sajnos mégsem voltak olyan jók a körülmények így visszamentünk Füredre. Rendszeres olvasóim tudják mennyire szeretek Agárdon ötös-hatos szélben a kikötőben halzolni, na a versenyről negyedszélben visszamenni a kikötőbe nagyjából ugyanekkora örömforrás. Kérdezhetnéd, hogy mi van abban de ha azt mondom kilenctől ötig kint voltunk, mindenki vitte a hajóját, nem volt kinek átadni a kormányt, nem volt szuszóka a kabinban, meleg tea a reggeli hidegben vagy hűtött rozé a délutáni hőségben hanem azt számolod hány energiaszelet van még a kistáskában meg nahát, a másfeles szentkirályi is el tud fogyni akkor másképp látod. Ezzel együtt a legcsodásabb nap volt, illetve mint vasárnap kiderült az egyik legcsodásabb. 

A harcos csütörtököt békés péntek követte és vessetek meg érte, egy cseppet se sajnáltam. Apranaxszal feküdtem azzal keltem mégis mindenem fájt, jólesett a parti levegő meg a hajón is volt mit csinálni. Először is azt a csodaszép fóliát kapartam le amit a klemmekhez ragasztott valamelyik előző tulaj. Gondolom a régi furatokat volt hivatott eltakarni de nekem még az is jobban tetszik mint a hajóra össze-vissza ragasztgatott katyvaszok. 

Már ezt se kell nézegetni

Másik probléma ami nem csak esztétikai a nagy mennyiségű víz a hajóban. Nem amikor megmerítem hanem egyébként. Ez erős szélben nem akkora dráma mert a ventil kiszívja de gyengében komolyan félek tőle, hogy elsüllyed a hajó. Első körben a ventilre gyanakodtam, oda is hívtam pár gyanútlan finnest hajót emelgetni-forgatni ha már úgysincs jobb dolguk, de a ventil jónak tűnt le is izé, szúrtak hogy ne legyek ilyen hülye, öntsem fel vízzel és nézzek be alá mert a svertcsavarnál is folyhat, azt meg így ránézésre nem lehet megállapítani. 

Nem tudom mennyire látszik, a kép közepe táján
 felfedezhetitek a szivárgás jeleit

Így viszont igen. Ömlik a víz a svertcsavarnál, ez adódhat a csavar túlhúzásából amivel a kerékcsavarokon nevelkedett ezermesterek megroppantják a svertkasznit vagy a megfáradt tömítésből. Nagyon gyorsan ki kéne találni valamit mert erős szélben amikor becsap a víz csúszkálok a padlón és esek-kelek a hajóban/hajóval, gyenge szélben meg vagy elsüllyedek vagy egyfolytában szivacsolok de anélkül is elég szarul vezetem a hajót, jobb lenne csak egyvalamivel foglalkozni. Ráadásul jövő héten Masters Európa Bajnokság, nem lehet szarozni be kell áldozni a szombat reggelt egy vásárlásért. 

Zsír kapucnis pulcsi az ereklyék közé

Segítek: Finn OB 2021
Bevizsgált vitorla, indulhatok vele a versenyen

Kilenckor nyitnak a boltok Veszprémben, ha minden gromek akkor a vásárlással csak az első futamot bukom el de legalább kezemben lesz az összes cucc a helyreállításhoz. Ezen felbuzdulva vettem szélvédőjavítót a festékesnél meg csúszásgátló lapokat a gördeszkás boltban. Poroltam vissza a kikötőbe de kár volt izgulni, egész nap nem volt versenyzésre alkalmas szél, nem maradtam le semmiről sőt buherálhattam a hajót orrvérzésig. A szélvédőragasztót egyik spori ajánlotta mint kevésbé esztétikus de sürgősségi ellátásra szoruló hajónál a leghatékonyabb beavatkozást. Körbekentem a svertcsavart ezzel marha sokat javult a helyzet. Nem végleges megoldás de itt és most ez a legtöbb amit tehetek. 

Nem szép de azt a festést nincs ami alulmúlja

A szélvédőragasztót érdemes gumikesztyűben felkenni ha nem akartok úgy járni mint én, kunyerált higítóval se tudtam leszedni rendesen de az idő sok mindenre megoldás, pár nap múlva már helyenként a bőröm is látszott. Másik létfontosságú buhera a padló csúszásmentesítése. Öt nagyméretű öntapadós lapot vettem a gördeszkás boltban, kimértem majd kirajzoltam a helyüket és simán csak felragasztottam. Sok ész nem kellett hozzá az viszont egy hét használat után látszik, hogy magán a "szivacson" nem érzi jól magát a cucc, amíg a műanyagon tíz körömmel kapaszkodik, itt már válik le a sarka pedig lekerekítettem ragasztás előtt. 

Érdemes vigyázni vele: durva akár a reszelő

Ez is megvan mégsincs este, szokták mondani és amikor a szivárgást néztem feltűnt milyen szutykos a hajóm alja. A ráragadt kosz mellett apró karcolások csúfították a látványt nem beszélve arról, hogy áramlástanilag egyik se üdvös egy versenyhajó azon részén ahol a vízzel találkozik. Igazi jollés polírpapír nélkül még a teszkóba se indul el nemhogy versenyre így mondanom se kell mivel töltöttem a nap hátralévő részét. 

Akkor számoljunk egy kicsit. Szombat késő délután van, volt két futam az első napon utána két nap szélcsendben szereltem a hajómat. A bajnokság érvényességéhez öt futamra van szükség ami elméletben megoldható hiszen ott van a vasárnap és tartalék napnak a hétfő ha minden kötél szakad. Viszont kedd este Tihanyban van a Masters EB megnyitója amire szinte az egész mezőny hivatalos, át kell vinni a hajókat és valamikor haza is kéne ugrania a többségnek ha másért nem például tiszta ruháért. A kecske-káposzta elvet követve a rendezőség vasárnap reggel nyolcra! tűzte ki az első futam rajtját amire túlzás nélkül mondhatjuk, hogy korán volt. 

Gyönyörű napkelte de bármikor meglátom
ezt a képet álmos leszek

A hajók átszállítására a következő terv született: reggel hétkor! vízretesszük a gépsárkányokat, a sólyakocsit, ponyvát egyéb kegytárgyakat felrakjuk Stefi barátunk Megalodonnak nevezett óriási utánfutójára amin átviszik őket Tihanyba ahova mi is átvitorlázunk a verseny után a jó kis finnjeinkkel. Minden a terv szerint alakult kivéve amikor sólyázáskor beestem a tóba még civil ruhában de ugye erre mondják, hogy vizes sport meg aki elmegy örömlánynak az ne csodálkozzon ha izé, mindegy tudjátok. 

Így volt vasárnap korai rajtunk, ha nem is a szó versenyrendezői értelmezésében. Négy futam jött a kettőhöz, ami tök igazságos hiszen így a legrosszabbat kiejthetjük bár a negyedik végén a legyengülő széllel épp csak becsorogtunk a célba. Akkor most irány Tihany, végig hátszélben kicsit bele-belebóbiskolva az útba ezen a hosszúra sikerült napon. Sorbanállás a sólyánál, hajók elpakolása majd busszal vissza Füredre, átöltözés, díjak, taps, gratuláció a győzteseknek. 

Két cél vezérelt amikor eljöttem a versenyre: tisztességesen végigcsinálni és összeszedni magam az EB-re.  Meg is látszott a gyakorlás hiánya hiába új hajó, spéci árbóc, jó vitorla ezek maguktól nem fognak menni, tudtam, viszont a versenyhelyzet meg a hátsó sor mindig előhoz belőlem dolgokat. Az egyik kora nyári edzésen a fordulás utáni fordított kezes hajóvezetést (nem ülök rá a kormányhosszabbítóra hanem ideiglenesen azzal a kézzel kormányzok tovább ami ilyenkor a hátam mögé kerül) tanította Pallus, ami elég kacifántos és nem akaródzott megtanulnom most viszont -mivel a karbon hosszabbító elcsúszik a karbon padon- más választás nem lévén kénytelen voltam elsajátítani ha egyáltalán versenyben akartam maradni. Ez és ehhez hasonló dolgok törtek elő nyomás alatt valahonnan az agytekervények útvesztőjéből és lettem az ötvenhetedik a hatvannégy indulóból ami messze felülmúlta az elvárásaimat. Igen, ha ott ez és ez történik akkor biztos előrébb végzek mondhatnám de meg kell tanulni hajót vezetni, a kifogások keresése, az adott verseny sikertelenségének megmagyarázása a legszánalmasabb emberi magatartás. 

Két otthon töltött nap után ismét a Balatonnál találtam magam, a Finn Masters Európa Bajnokságon. Én. Alig akartam elhinni. Pár éve még álmodni se mertem arról, hogy valaha részt veszek egy EB-n most meg itt vagyok és nem azért harcolok hogy beérjek szintidőn belül, nem az utolsó helyen kullogok hanem hatvanadik lettem a hetvenhét indulóból egy ilyen mezőnyben. 

Nem ér nevetni. A késői nevezés miatt ezt a versenyirodában
készítették, a többiek szép nyomtatottat kaptak

Minden nap ragadt rám valami és rájöttem, igazából most kezdtem el tanulni a finnezést nem pedig évekkel ezelőtt amikor Agárdra evett a fene. Ebben szerepe van persze az elmúlt időszaknak és kétségtelenül az új hajónak is amivel azért "oda lehet érni." Az OB-vel szemben itt lényegesen jobban mentem, ez az eredménylistán is látszik de leginkább a mezőnyben vitorlázás volt kézzel tapinható. Olyan sporikkal mentem együtt (a külföldieket is beleértve természetesen) akikkel eddig csak a parton találkoztam illetve valahonnan a távolból néztem őket értetlenül, hogy lehetnek annyira elöl. Na ott azért most se voltam de például jobbra mellettem Misibá, balra Béla egy kicsivel előttem Mester Bá, mögöttem Csimbi. Aztán a befutóra ez megváltozott és ekkora mezőnyben hiába érek be mondjuk a Pisti mögött tíz méterrel ami marha jónak számít, ha van köztünk nyolc külfödi játékos már nem is olyan nagy szám a dolog, de akkor is. Innen már lehet puskázni. Vitorlabeállítás, üléspozíció, hajó terhelése, kormányzás mind-mind apró de annál lényegesebb információkat rejt amit van hogy a parton hiába kérdezel. 

                                                                       Fotó: Szűcs Ábel

Itt versenyeztünk. Mit mondjak, ki lehetett bírni

A négy versenynapon hét futamot sikerült teljesíteni, az utolsó a versenyzésre alkalmatlan szél miatt inkább a pakolás jegyében telt. Első nap a keleti, másik két napon a nyugati medencében állítottak pályát. Csütörtökön elsők között mentem ki a vízre és visszanézve a Tihanyi szorosban ott jött az a rengeteg hajó a hátszélben olyan idétlenül oldalra dőlni akaró vitorláival, komolyan mondom már a látványért megérte. 

                                                                    Fotó: Szűcs Ábel

Hátszélben hasítok az EB-n de a lényeg: vannak mögöttem

Az látszik, hogy az erős szélhez a hetvenöt kilóm édeskevés. Ilyenkor jobbára az életemért küzdök de normál körülmények közt egész jól elboldogulok és gyenge szélben se vallottam szégyent. Az éppen változó erejű szélben akadnak azért hiányosságok, a Balatonon itt válik el a szar a májtól amikor a szél visszavesz egy kicsit de a hullámok még megmaradnak illetve a háborús viszonyok adják fel a leckét amikor a hullámokon kell kormányozni a gépsárkányt. 

Technikai póló és egy palack jóféle bor Pata jóvoltából

És ide kéne valami összefoglaló aminek többször nekiugrottam higgyétek el, de állandóan a történtek hatása alá kerülök. Igazából nem is emlékszem mikor voltam ennyit a Balatonon ráadásul ilyen szép időben. Egy csomót vitorláztam, mit vitorláztam, finneztem a barátaimmal ráadásul minden nap tanultam ezt-azt ami remélhetőleg egy napon összeérik valamivé amit hajóvezetésnek hívnak, addig is nézzétek meg milyen egy EB velünk.