2012. június 12., kedd

Tárgyalás

-Vádlott, álljon fel. Az ítéletet kihirdetjük. Csabi bűnösnek nyilváníttatik a következő vádpontokban: Csoportosan elkövetett hajóépítés elmulasztása; előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, hosszú időre történő eltűnés; és végül a legsúlyosabb: hűséges olvasók cserbenhagyása.
-Kíván szólni az utolsó szó jogán?
- Igen. Tisztelt Bíróság, ártatlan vagyok!!! Levették a gipszemet és a betegállomány végeztével be kell járnom a munkahelyemre, így csak lassacskán tudok építeni. Önös érdekből igaz, de vitorlázni is voltam, ami mindenképp a fejlődésemet szolgálta. Hűséges Olvasóimat pedig semmilyen körülmények között el nem hanyagolnám, ez nálam becsületbeli ügy!
A bíró egy cseppet megenyhül, de nem engedi hogy érzelmei befolyásolják... de talán mégis... egész becsületes képe van ennek a gyereknek... : )
-Beszéljen!
Talán a hajózásról... Először is feleségvitorlázás Gyulabánál.

 Másodfokban gyakorolhattam a reffelést, ami teljesen más volt mint a hajóssuliban, mikor a kikötőben vettük át ezt a részt. Kellett volna egy palsteket is kötnöm, amit mostanra úgy elfelejtettem mintha sose tanultuk volna. De a lényeg: naggyon kafa volt, ezerrel jöttünk mentünk a hajóval, és a vihar előtt az ominózus reffelésel való bajlódásom közben megjelent Gyulabá Dominika hajóján, mentőmellényben! /na ilyet kevesen láttak/ átszállt hozzánk és így szólt: -Segíthetek valamiben? És cigarettát gyújtott a nejemnek. Igazi úriember. Utána elsorolta mit csináltam szarul, de egyébként ügyes vagyok, ettől függetlenül a nála elmaradhatatlan b#zmegok kíséretében megcsináltatta velem tisztességesen a reffelést. Aztán kijelentette hogy ez lótúró, fockot ki, motort be irány a part mert cudarul elázunk. Ezután az emlékezetes nap után egy hétig gyakoroltam naponta a palsteket, nehogy mégegyszer ilyen szégyenben maradjak.
 Nem kellett sokat várnom mert a hajóssulis szobatársam, Peti barátom elhívott mancsaftnak, míg ő a spinakkerből vesz leckét a Mesternél. Volt vagy ötös szelünk és bizony a spinakker megkínzott minket rendesen ami akkor annyit jelentett, hogy erre a vitorlára majd talán jövőre visszatérünk, de ettől függetlenül élvezetes volt, még ha nehéz is. Bólyára álláskor az erős délnyugati szél elsodort minket, így az alacsony vízszintnek "köszönhetően" fennakadtunk. Három óránkba telt mire /végülis/ egy másik hajóval kiszabadítottuk a hajót és legalább két oldalt betöltene, ha csak részletekben írnám le a történteket...
A hajóépítéshez ennek semmi köze és kevés vagyok ahhoz hogy tanácsokat adjak, de talán van köztetek olyan mint én, aki letette a jogsit és azt hiszi eleget tud a vitorlázásról... Néhányuknak mindenképp tanulsággal szolgálhat ez a pár sor, hiszen az akcióban nem hogy a palstek, de még a bikanyolcas kötése is gondot okozott, egyik ujjam beszorult két hajó közé, hányingerem lett mialatt a hullámok emelgették és visszaejtették a mederre a hajót, miközben a vantnin lógtam kifelé /hogy a tőkesúly a dőlés miatt kicsit magasabban legyen/ össze vissza horzsoltam magam és kishíján vízbe is estem eközben Peti és Gyulabá nyakig a Balcsiban tolták a hajót... én meg kötéllel húztam...
Ez idő alatt rengeteget tanultam, de mégis nosztalgikusan gondoltam vissza a tanfolyamra, a hármas szeles, gondtalan, napsütéses vitorlázásra... : )
A dinginél történt egy kis baleset. A kettes borda bal oldalán amit keresztbe tettem léc, a palánk feszítésének hatására elhúzódott a bordától egy centire. /még a ragasztó se bírta ott tartani/ Visszahúzhatnám teljesen, de akkor az orrtőkénél fog feszülni, tehát finoman feszítek rajta és ragasztós csavaros módszerrel, két háromszöggel merevítem. A megmaradt hézagba két faéket ragasztottam. Nem mintha látszana, de így mégis csak pofásabb.
Következő lépés a vantni rögzítési pontja. Találtam egy rozsdamentes vasdarabot, ami szerintem egy ablak nyitószerkezete volt és ezt használtam alapnak.
Sarokcsiszolóval leszedtem a kiálló részeket, kettévágtam és a csavarok számára furatokat készítettem. Ezt követően újra színre lép a felsőmaró, amivel hornyot készítek a fába. A könyvekben azt írják, hogy az árbóc rögzítési helyét úgy kell elkészíteni, hogy adott esetben elbírja a hajó teljes súlyát. Épp ezért vastagabb anyagot használok hozzá, amit majd a bordához /plusz egy bordán túli merevítőhöz/ és a palánkhoz is csavarozhatok.
Kitartó Olvasóimat pedig eszem ágában sincs elha... KOPP! KOPP! KOPP! Vágott közbe a bíró kezében lévő kalapács. -Elég, elég, elég... mielőtt elmeséli nekünk az egész életét. Látom tényleg nem tétlenkedett, de a törvény az törvény! Letöltendő büntetésként a hajó és a blog teljes befejezését kapja, három hónapos haladékkal...
Az ítélet jogerős.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése