A szélcsendes versenyt olyan szeles követte amibe beletört a bicskám és sokkal könnyebb szívvel gondolok vissza rá így, mintha az árbóccal történt volna mindez. Pedig minden adott volt a szállástól a szabadnapon át a jó hajóig, hozzá Balatoni környezet a király Koloska kikötővel, jó társaságban de ezt mondanom se kell. Hiába hiszed hogy minden kerek ha akár egyetlen hibalehetőséget kihagysz a számításból az egész borulhat, ahogy valakitől hallottam: nem készülhetsz fel mindenre. Pedig megpróbáltam.
Kezdtem egy fasza edzéssel ami Agárdon, ráadásul szerda délután nem éri váratlanul az embert de Tibcsi barátom tálalásában mégis új megvilágításba került. Pingpongasztal méretű pálya arasznyi rajtvonallal hogy még élére állítva se férjen el a tíz hajó és a rövidre szabott futamok között annyi pihenő amennyit a teljesítményünk alapján szerinte megérdemeltünk, kettő és fél perc.
 |
| Hogy volt időm fotózni? Ne kérdezd én se tudom |
Ha gyorsan ittál elcsípted a következő rajtot. Tíz, talán tizenkét futam két órába sűrítve az edzés kezdetére érkezett hármas szélben és vert seregként vonszoltuk partra a dingiket, a foglalkozás végén pedig megtudtuk hogy bénák vagyunk, köszönjük szépen. Alap hiba hogy a szél gyengülésére/erősödésére egyaránt késve reagálunk a sottkötél illetve az első él azonnali igazítása helyett a legnagyobb lelki nyugalomban csónakázunk a tavon, versenyen meg nem értjük a másik mitől megy el mellettünk. Hát ettől, is.
Ezt meg a hátszeles beállítást átgondolva, felfrissítve nincs akadálya a Balatoni versenynek főleg Mesterünk hajójával a hónom alatt. Szétszed, alul-felül leponyváz, utifutira felrak, a verseny első reggelén kicsomagol, összerak majd az előző napi képek alapján vitorlát beköt. Az erős szél miatt egy órával eltolták a rajtot de hidd el nekem, akkor is erős volt. Elsők között indultam meg az ötös szélben és rohadtul nem éreztem komfortosnak, pont mint mikor Agárdon szívunk a déliben csak jóval izmosabb, forog mint az istennyila a hullámok meg dobálják a hajót de nem is értem mit panaszkodok amikor vitorlázás közben ez előfordul. Szégyen vagy sem, nem bírtam az elemekkel. Persze nem hagyott nyugodni a dolog, egy óra múlva újra megpróbáltam ugyanazzal a végeredménnyel. Majd holnap, az lesz az én napom. És esküszöm annyira biztató volt a tó reggel, a kikötőtől távol lágyan fodrozódva érkezett vízre a szél, a fák levelei szelíden rezegtek és a víz hívogatott, ám hamar visszatértek a tegnapi körülmények amiket se testsúllyal és pillanatnyilag rutinnal se tudtam uralni. Kimentem, újra megpróbáltam és amikor kishíján betakaróztam a dingivel éreztem ez nem az én versenyem, el kell fogadni és kész.
Azért voltam olyanon is amin vitorláztam ez pedig a Velencei Tavi Vitorlás Napok ami pár évvel ezelőtt még Nemzetközi Hét néven futott csütörtöki kezdéssel. Az utód három naposra zsugorodott de ez semmit se von le az értékéből én meg amúgy is csak szombaton értem rá, szóval nem fogok károgni hogy bezzeg régen ígymegúgy. Északi szél, az első futam elég gyenge lett a másodikra kezdtem rátalálni magamra de elszállt az albám egész pontosan az egyik sekli esett szét így ennek annyi. De ahogy ez kiderült... Eskü tök jó pozícióban voltam a kreuz szakasz végén, bójavétel, kötelek beállítva és nézem hogy a bum olyan érdekesen felfelé áll egy kötél meg a decken pihen végében egy fél seklivel. Még Misti barátom is jószándékúlag odaszól -húzzál az albán- de minden hiába, ezt menet közben meg nem javítod. Az árbóc a bummal egy elbaszott V betűt formáz közte a vitorlát dunyhára fújja a szél én meg majrézok minden halzolásnál -meg amúgy végig hátszélben- mert olyan ijesztően csapódik. Az előny (hívjuk így) kezd apadni aztán legyalogolnak a többiek, a befutóra ketten maradnak mögöttem és ez most eredménynek számít. Tartalék sekli híján egy darabka kötéllel megjavítottam a cuccot és a mentőmellény zsebében a szolgálati bicska mellett mostantól ott figyel három méter kettes dyneema is.
A harmadik futamra két teljes órát vártunk abban a hülye hidegben de mintha időhurokba szorulva éltük volna meg az egészet.
 |
| Pazar helyszín egy végtelenített filmhez |
Ülünk a hajóban vitorlát lobogtatva vagy jövünk-megyünk helyet keresve, Léna a rendezőhajó orrában áll méri a szelet, szélirányt, rádiózik, egy idő múlva dudaszó, rajteljárás, rajt majd ismét dudaszó, általános visszahívás korai rajt miatt majd kezdődik előről csak épp a szélforduló miatt lőtték le a futamot és mindez két órán keresztül. Aztán egyszer csak a szél megkegyelmezett, elrajtoltunk ráadásul mindenki szabályosan de reménytelenül elástam magam a hátszeles szakaszra. A bónuszként legyengülő szélben csak néztem ahogy a többiek még a jó széllel elhúznak. És csinálhattam bármit mintha a sólyakocsi ott maradt volna a hajó alá kötve úgy poroszkáltam kilátástalanul de igazából nem muszáj szenvedni ha azért mész hogy jól érezd magad, irány a kikötő, az utolsó helyemet úgyse kell féltenem, azt el nem vehetik tőlem. Szép a nyári égbolt szikrázó napsütéssel és kétségkívül komfortosabb sőt meleg is van, de a tavaszi/őszi vitorlázásoknál nem mutathatsz szebbet. Nem használok filtert a képeimhez, szeretem úgy visszaadni az élményt ahogy én is átéltem, ennek tükrében nézzétek a következő fotót. Ezeket a színeket máskor hiába keresitek.
 |
| Durva tudom, és utómunka se kellett hozzá |
Ott tartottam, hogy fasza kettes szélben tartok a kikötő felé ráadásul egy takkon egészen a mólóig. Jobbra a Cserepes-szigetnél a betonmólón vagy ötven sirály nézelődik unottan, néha egy egy kócsag száll el elegánsan a magasban behúzott nyakkal (szokás szerint) és hidd el, nekem ott teljesen mindegy volt hányadik vagyok.
Egy nap kihagyás után újra Agárdon rontottam a levegőt a Lauer kupán. Korábban írtam már az ötven felettieknek meghirdetett versenyről ám ne ringasd magad hiú ábrándokban, ha a parton esetleg járókerettel látsz valakit, itt az is lenyom finn dingiben. Munkából szökve, de mégis pár perccel lekéstem az első futamot így a sor végén csatlakoztam a cimboráimhoz Mester Bá kettes számú hajójában.
 |
| A harcosok már a pályán, beállok műsoron kívül |
A verseny különlegességei közé tartozik a hétfő-keddi megrendezés, a háromszög alakú pálya kreuz befutóval (a mostani pályaversenyeken ez félszeles) na meg az old school pontozás ami valami szorzó alapján kerül kiszámításra de ne kérjétek hogy részletezzem, ebben még nem voltam érintett az elért eredményeim alapján.
Szóval befutó után vissza kell vitorlázni a célhoz és a leálló szél miatt ez kezdett komoly kihívás elé állítani minket főleg a sor végén, meg ugye mindenki vitorlázni jött a tóra, nem pedig szívni. Csordogálunk és pereg le előttünk a két nappal ezelőtti végtelenített film de nem fogod elhinni, Agárdon van aki a szelet nem bízza a véletlenre. Mindenki órákat tud beszélni vitorlázós sztorikról, vihar, eső, szél, szélcsend, sötétség, hínár, köd, másik hajó, felnőtt tartalmak de van amit egyik repertoárban se találsz, ez pedig a tóra telepedő furulyaszó. Olyan szinten szürreális hogy nem tudtam hova tenni -túl a kedves táncházas emlékeimen- és annyira tisztán szólt hogy a JBL-t azonnal kizártam egyúttal feltűnt a rendezőhajón Feró Bá a hangszerrel a kezében és az ő szavaival élve "Ez amolyan szélcsalogató rituálé, hátha beválik". Ne mondj semmit, bevált. A második futamot egy béna bójavétel miatt temethettem de nyilván nem ezen vérzett el a sztori, ez csak az utolsó szög volt a képzeletbeli koporsóban, a harmadik valamivel jobban ment, már ha két hetvenéves vitorlázó meg a műszaki hibás Béla lehagyásával lehet egyáltalán arcoskodni. Magamra kell találnom és a hajót/hajókat is ki kell ismernem mert látszólag hiába ugyanaz, meg one design, azért mégse.
Ritkán fogok ki ilyen finom szelet itt a tavon így nem is kérdés hogy a visszaút a nádason át vezetett. Átlagos verseny utáni csendélet fogadott a parton, árbócon száradó ruhákkal, hülye poénokkal, sörrel, pörkölttel és kereskedelmi mennyiségű pálinkával.
 |
| Azért ekkora kötelet nem szabad ráhagyni, rendesen cibálta az árbócot |
Hosszú út vezetett az este hét utáni kedvezményes vezetékes telefonálástól a mai szinte ingyenes, ráadásul korlátlan beszélgetéshez, videóhíváshoz bárkivel a világ bármely pontján ennek ellenére korunk rákfenéje lett az elszigetelődés. Le se jövünk a telefonról legyen az ebéd, utazás, autóvezetés, családi összejövetel vagy épp temetés. Üdítő volt a verseny utáni vacsoránál egymással beszélgető emberek látványa és igen, a hatvanas-hetvenes korosztály beszédtémája jobbára egészségügyi tanácsokra, orvosi várólistákra, szűrővizsgálatokra hagyatkozik de tudtunk egy jót röhögni a saját nyomorúságunkon. Szóval hiába dolgoztak sminkesek, világosítók, profi fotós, retusőr, nyomdász a klubház asztalán kihajtogatott magazin Miss Júniusán, az idomok bálványozását ezúttal könyörtelenül háttérbe szorította a szemfenékvizsgálat és társai.
 |
| Közösségi élet telefon nélkül. El se hiszed |
A szélcsalogató furulyaszó egyébként olyan jól sikerült hogy este egy hirtelen jött vihar söpört végig a tavon, másnap a futamokat törölték sőt péntekig esélytelen volt Agárdon vitorlázni. A szörfösök persze élték a dolgot anélkül hogy tudnák kinek is tartoznak hálával, szóval ha Feró Bát látjátok vízközelben furulyán játszani rajtatok múlik, hogy udvariasan kicsavarjátok a kezéből a hangszert vagy meghallgatjátok az előadást de akárhogy is lesz, a következményekkel mindkét esetben számolnotok kell.
