Kedves Olvasóim, várhatom én hogy küldjétek a szinte minden háztartásban fellehető fadarabot, ami pontosan illeszkedik a már ismert papír-orrtőke helyére..!!
Sebaj, nincs harag a szívemben, biztos más fontos dolgotok volt, mert különben ma a csomagátvételen kívül semmire se jutott volna időm...
Vagy bajszot bödörítve így gondolkodtatok: "Eszt a míves orrtőkét dídapámtul örökűtem instállom, szívessen oda is annám ennek a legínynek, de a hajóépítés línyege nem abban rejlik kírem szípen, hogy minden dirib-darabot összekunyerbálunk, oszt a végin csak szögelnyi köll, he!!"
Teljes mértékben egyetértek veletek, és ezt látszik igazolni, hogy a munkának még a "sarkvidéki hideg" idején nekiláttam, méghozzá az én Auchanos láncfűrészemmel.
Szálirányban vágni a fát elég melós, főleg ha a darab rögzítését egyik oldalról csak fatuskó, a másikról meg a bal lábam biztosítja. /ilyenkor imádkozzatok, nekem bevált/
Az előkészített fát, két hétig észrevétlenül szárítottam a nappaliban /a szobabicikli mellett/ de itt az ideje továbblépni. Átszereltem a gyalugépet körfűrésszé. Ezt leírni kilenc másodperc, de higyjétek el, megvalósítani sokkal tovább tartott. Tehát levágtam a széleit...
Aztán visszaállítottam a szomszédok számára oly kedves 'gyalugép' állapotot, és ha tanúim nincsenek is, de alibim van arra, hogy mivel töltöttem délelőttöt. : )
De ez nem csupán az én művem... én csak használom a gépeket és megpróbálom kihozni a fából a benne rejlőt. És ebben a rengetegszer átválogatott, fűrészelt, legyalult, ragasztott deszkákban meg tuskókban nem csak egy halom hasznavehetetlen fát meg limlomot, hanem egy hófehér vásznú vitorlást látok, ami még ezen a nyáron felül azokra a gyönyörű zöld hullámokra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése