Tanulni tanulni tanulni

Az első verseny után sikerült még egyre eljutnom, igaz csak az egyik napra, de azóta üldöz a balsors és egyszerűen nincs lehetőségem vitorlázni, pedig idén aztán minden adva van a szabadidő e csodás eltöltésére. Ha éppen nem dolgozom és itthon sincs semmi halasztatatlan teendőm akkor meg olyan szél van hogy csak pislogom az online kamerán http://www.hotelnautis.hu/hu/online-kamera.html  is jó kivehető tarajos hullámokat meg a hajmeresztő széladatokat és bennem is felmerül az Agárdon hallott költői kérdés miszerint: a hatos szél helyett miért nem lehet két hármas? : ) Bárkinek is volt ez a kérése a napokban szerencsére teljesült, így ismét írhatok nektek egy pár sort, sőt filmet is készítettem finnezés közben.
Nem mellékesen az a szerencse ért, hogy az egyik versenyen valami csoda folytán rólam is készült egy fotó bár inkább úgy pontosítanám a megfogalmazást, hogy a száznál is több képből az egyiken én is rajta vagyok. Igaz csak hátulról, igaz csak távolról, és rajtam kívül csak Ti tudjátok hogy én vagyok az a fehér sapiban, de a negyvenhat év alatt volt elég időm hozzászokni hogy nem vagyok egy fotogén figura, szóval ezt figyelembe véve már komoly eredménynek számít a dolog. A kép nem sokkal a rajt után készülhetett hiszen itt még együtt vagyok a mezőnnyel, sőt vannak akik előtt sikerült elrajtolnom, ez is valami. A távolság csak később kezd el nyúlni köztünk -naná hogy az én rovásomra. Egy kép nem sok, de több a semminél és arra mindenképp jó hogy össze tudom hasonlítani a általam beállított vitorlát a többiekével. Alapos elemzés után se fedeztem fel egetverő hibákat és nyilván van mit csiszolni /még ezen a tudáson is : ) / a jelentős lemaradás okát másban kell keresnem.

A finnclass.hu oldalról

Első számú gyanúsítottam a fordulás. Ez másoknál a következőképp zajlik: kb. egy vagy maximum két másodperc alatt csapást váltanak naná hogy sebességcsökkenés nélkül és porolnak tovább. Nálam pedig, amikor jól sikerül: legalább öt-hat másodperc ehhez jön az elmaradhatatlan lassulás, amikor meg elbaszarintom még ennél is több és ezalatt az idő alatt a többiek ahelyett hogy illemtudóan megvárnának, inkább hátat fordítva a sportszerű magatartásnak és nekem, gátlástalanul száguldanak a kreuz bója felé...
Kettes számú az élesedés. A legutóbbi versenyen két sporival is jelentős harcot vívtam az igen előkelő huszonkilencedik! helyért : ) és tanulságos, hogy míg a negyedszélben vérre menő küzdelemben egymást előzgettük, -de többnyire ők engem- addig a hátszélben ügyesen le tudtam hagyni őket szóval nem volt hiábavaló az elmúlt, közel két éves gyötrődés. Tehát nincs mese, a fordulást rendesen meg kell tanulnom mert addig nem sok keresnivalóm van ebben az erős mezőnyben. És ahogy az eddigi két nyáron, ha apránként és néha csupán észrevétlenül, de minden egyes finnezéssel tanultam valamit, úgy ezt a szezont a fordulásnak fogom szentelni, mert amellett hogy rendkívül élvezetes ez a hajó, azért a többiekkel együtt vitorlázni kalandosabbnak és örömtelibbnek ígérkezik mint magányosan kullogni a sor végén.
Úgyhogy élve a kedvező széllel és a kivételesen kíméletes munkahelyi beosztásommal bele is vetettem magam a tananyagba, olyannyira hogy egymást követően két délutánt is a vitorlázásra tudtam fordítani. Egyébként régóta szerettem volna amolyan "edzőtábor" félét, azaz közvetlenül egymás után több napon is vízre szálljak és azt tapasztaltam, hogy kevesebb ráfordított idővel is sokkal hatékonyabb volt így mint a szokásos kihagyásokkal. Első nap az indulás utáni,  hajszállal megúszott két borulás tudatosította bennem hogy ennél azért többre lesz szükségem a hétvégi versenyre.
Azután -ahogy idáig is- összeszedtem magam és hála a Kínából rendelt hétszáznyolcvan forintos, nyakbaakasztható vízálló telefontoknak és nem utolsó sorban a bátorságomnak még egy rövidke videót is sikerült csinálnom. Tudom, ennél menőbbekkel találkozhattok a youtube-on de ezt mégis csak én készítettem. 

A fent említett pánikot leszámítva viszonylag eseménytelenül telt a délután hátra levő része, így fokozottan tudtam az említett manőverre koncentrálni, ami néha sikerült is. : ) És ha már nálam volt a telcsim -gyanítom hogy először és utoljára- több képet is készítettem amik közül ez tűnik a leginkább közölhetőnek:

Az ezüst ösvényen

A második napom minden kellemetlenség nélkül telt, beleszámítva a magabiztos indulást és érkezést. Igazából nem is tudok mit mondani róla anélkül hogy ne ismételném unásig magamat így inkább idézek egy interjúból amit néhány éve hallottam a Kossuth rádióban. Téma: Litkey Farkas, Kékszalag, felkészülés ésatöbbi. "Tegnap voltam kint vitorlázni (nem azzal a hajóval amivel a Szalagra készülünk, hanem egy másikkal) és ez azért volt jó, mert jó volt."