A másik könyököm

Végeztem a "váz" csiszolásával. Jó ötletnek tartottam lepácolni az egészet, amíg ilyen kafán hozzáférek minden elemhez. Legalább egy hónapja megvettem belülre a mahagónit, kívülre a paliszandert. De hol a bánatban lehet? Az összes lehetséges helyet átnéztem, hiába. Mindig ez van, ha jól elteszünk valamit nehogy elkallódjon ... Persze csak ha ledobtam volna a satupadra a sok szir-szar mellé, már rég meglenne. Sebaj, találok én munkát amíg előkerül. Itt van például az a sok palánk, ami összeragasztva és meghajlítva várja, hogy foglalkozzak velük. Tehát újra akcióba lép a rezgőcsiszoló.

Hát szíp leszen, na!
Most csak a belső oldalán dolgozom, hiszen kívülről csak a palánkozás után fogok, mikor egyenletesre összecsiszolhatom az egész hajót. Hihetetlen milyen pöcsölős munka, négyszer-ötször kell átmenni a deszkákon, mikoris kicserélhetem a csiszolópapírt egy finomabbra. Persze a rezgés miatt muszály szüneteket tartani. Ilyenkor se vakarózok, hiszen ki kell használni a jó időt. És különben is, ha nem lenne mit tennem, a jó hajóépítők gondoskodnak róla, hogy ne unatkozzak. Mert persze hogy kell még valami, amiről fogalmam se volt, s így tudatlan boldogságban teltek napjaim. Képzeljétek, a fartükör is olyan kitámasztást igényel mint az orrtőke. Tehát oda is köll egy könyök! /És még mi...?/ Mivel szinte minden maradék fát féreteszek, szerencsére az is a "műhelyben" van, ami a vaktőkéből maradt. Tehát egy jelölés, aztán rögzítem a munkadarabot. Azért hogy a vonalon vágjak, mellé szorítok egy keményfát /az orrtőkéből maradt/ így a kézifűrész nem fog elvándorolni már az elején.

Néhány mm után persze levettem a "vezetőt" hogy rendesen hozzáférjek, azután gyalultam, csiszoltam, előfúrtam, ragasztottam és csavaroztam, mert azt is javasolták a szakemberek.

És a végére egy kis csemege. A fartükör furatait süllyesztettem, így a csavarfejeket le tudom dugózni, hogy semmiképp se találkozzanak a mi szép zöld tengerünkkel...