Az egyre korszerűbb, pontosabbnak szánt szél előrejelzések se száz százalékosak de alkalmanként a nyolcvanat se érik el, így lehet háromszor egymás után lyukra futni Agárdon. Az első szinte szélcsend a negyven fokban a másik kettő meg viharos, ami vagy váratlanul jött vagy nem gyengült le az ígért késő délutánra de még utána se. Azért a kitartó munka vagyis az állandó odaautózás csak meghozta gyümölcsét egy jó kis ötös-hatos szelet tartogatva a kosarában ami ugyan mérlegelésre késztet a parton de a vízen garantált a mókafaktor. A döntésben nagyban segített az előző három potyaút meg a kint harcoló két finnes cimborám jelenléte és ha előre tudom hogy borulok, akkor se lett volna másképp.
Csak ránézek erre a képre és mintha újra ott veretném. Minden autónál/járműnél/terméknél megvan az a szög amelyik várhatóan a legjobb eredményeket hozza majd egy óriásplakát kampány keretein belül, a dinginél egyértelműen ez lenne az.
 |
| "Egyes Golf, kettes Golf, hármas Golf, négyes Golf.....érzed!" |
Ez a kép vitathatatlanul visszaadja a vitorlázás de leginkább a kishajózás szépségeit. Gyönyörű felhők, nettó szabadságérzet, szikrázó napsütés de egyébként nem volt melegünk és szinte porzik a víz a srácok után. Ezért is érdemes rendesen kiülni a hajót, nem csak a menettulajdonságok miatt hanem akik utánad jönnek azok mind ezt látják. Most őszintén, nem érzel vágyat hogy te ülj valamelyikben?
Jó szélben érdemes átvágni a nádason így a sporikat magukra hagyva az aprócska nádszigetek közt a tisztás felé vettem az irányt. Bár a parton látszott a tó alacsony vízállása de a várakozásomat felül illetve alulmúlva csak a svertet felhúzva tudtam eljutni a nagypályára. Az embernek önkéntelenül a pár évvel ezelőtti állapotok jutnak eszébe és azon tűnődöm mit fogunk csinálni a hajókkal ha nem javul a helyzet, esetleg végig kell néznünk ahogy az egész tó a kikötőkkel együtt megy gajra majd egy befektetőcsoport kezében kel új életre, persze már nélkülünk. Addig marad a remény hogy lesz elég csapadék valamikor még a vitorlázós szezonban.
Amúgy meg nagyon penge helyre bukkantam. A legkönnyebben úgy találsz rá ha a tisztáson felmész az északi oldalra és ott a nádas mellett balra fordulsz, itt jöttem én is csak ellenkező irányból. Szóval alap legyen az ötös hatos északi szél amit itt részben letakar a nád a partmenti fákkal karöltve ennek köszönhetően a vízen pusztán apró fodrozódásokkal találkozol viszont vitorlamagasságban meg fúj mint a barom. Szóval a hajód megy mint egy GTI és a szinte tükör vízen siklás garantáltan új élmény lesz a sztori listádon.
Innen pusztító hátszelezés következett fülig érő mosollyal az arcomon a déli part felé és ugyan kezdett aktuálissá válni a halzolás de mindig ráfújt egy kicsit ami nyilván nem lehet kifogás szóval rászántam magam és néztem ahogy dől oldalára a hajó. A bum és a vitorla felfekszik a vízre de mielőtt leszúrna az árbóc a tanultak szerint végigsétáltam a bumon, megálltam az árbóc tövén, hason előrecsúsztam a dingi élén egészen addig amíg elérhető közelségbe került a svert majd ráálltam. Megvártam a pillanatot amíg kezd helyrebillenni a hajó aztán beléptem akár egy rendszergazda és hasítottam tovább.
Nem csak az alacsony vízállás sújtja a Velencei-tavi vitorlázók életét hanem a hajóállomás és a Cserepes-sziget közti rizsföldre emlékeztető, marasztaló hínármező. Az első látásra ártalmatlannak tűnő szobányi hínárszigetek valójában sokkal nagyobbak ráadásul gyenge szélben sokszor ki sem szúrod csak amikor megfogja a hajód, ilyenkor nem marad más csak az ima. Erős szélben a szinte sima vízfelszín árulkodik a dologról, normál viszonyok között vitorlázásra így marad a kikötő-Dinnyés szakasz illetve a tisztás de lehetőleg a nádason keresztül.
 |
| Ahol nem fodrozódik ott a legveszélyesebb és rohadt sok van belőle |
Mondanom se kell hogy alig tudtam elaludni az eszméletlenre sikerült nap végén és egy nap kihagyás után kicsit combosabb szélben újra a kikötőbe evett a fene. Őszintén szólva versenyen ezt a napot lehet kihagynám mert forgalomban nagyobb felelősség vitorlázni de így tét nélkül nem volt para, legalábbis a partról úgy tűnt. A recept vagyis útvonal kottára megegyezett a múltkorival de most készültem nektek egy kis statisztikával.
 |
| 15:20-tól 17:20-ig tartott a foglalkozás |
Ilyen időben nem lehet letörölni a vigyort az ember arcáról. Ahogy negyedszélből befordulsz fél majd háromnegyedszélbe, ráengedsz a sottkötélre és amikor az egész hóbelevanc megindul, a hajó orra megemelkedik és csak úgy vágja a vizet ami persze beterít de közben meg tök jó meleg. Egyre nehezebben szorítod a kötelet de ott érzed igazán milyen erőket uralsz meg részben azzal is irányítod a hajót ilyenkor. Sajnálod hogy a szélcsendben oly hatalmas tó hirtelen pocsolya méretűvé zsugorodott aminek perceken belül a végére érsz és a következő adagért hiába hívod a dílert, itt vissza kell kapaszkodni kreuzban az északi partra kicsi fiam és mint egy igazi függő, vissza is mész. Kész, megbolondulsz. Ez a fos hajó megvett kilóra az első percben amikor bénázva beleültél és azóta sem ereszt.
A Topnál volt legnagyobb a sebesség, ez 11,1 csomó ami -mondjuk így- nem rossz. Ahova a hajó ikont tettem ott terül el a hétmérföldes hínármező és az ottani három csomós sebességemet 1,5-re fogta vissza.
 |
| Tizenöt és fél kilométer, de milyen! |
Rá nem sokra elérkezett augusztus 20. és a szomszéd kikötő megrendezte a szokásos Szent István kupát ami emlékeim szerint régen egy esti verseny volt, esteleg normál nappali verseny egy esti futammal súlyosbítva de erről inkább ne engem kérdezzetek. Szóval a tavat borító hínár (ami amúgy sulyom de senki se mond ilyet, hogy sulyom akadt a kormánylapátra) és az apadó vízszint miatt a sötétedés utáni versenyzés szóba se jöhetett így maradt a délelőtti tókör. Ez amolyan családias jellegű túraverseny jobbára egyéni Yardstick osztályozással a sok különféle hajó miatt, persze ha valamelyikből összejön pár egyforma vagy éppen nagyon hasonló az nyilván külön kategória.
 |
| Kormányosi értekezlet, itt a sulyom-hol a sulyom?! |
Kilenc órakor még nehéz volt elhinni hogy kettes-négyes szélben fogunk vitorlázni ezért külön eligazítást kaptunk az elkerülendő hínár gócpontok helyzetéről, sőt ha a gyenge szél-alacsony víz-hínár kombó beüt hívhatjuk a rendezőséget egy motoros mentésre, vagy akár evezőt is használhatunk amíg kiszabadítjuk a gépsárkányt, bár ezek közül egyikre se volt szükség.
 |
| Valld be hogy erre nem számítottál, legális evezőhasználat vitorlás versenyen |
Tíztől tizenegyig vártuk a csodát ami -nem hiszed el- pont a halasztott rajtra megérkezett, addig ilyen tinglitangli "szélben" kerülgettük egymást a rizsföldön. Soha nem szerepelt a terveim között az alant látható tipik Balatoni képeslaphoz ötletet adó, illetve sok önjelölt festőt megihletető tükröződő vitorlás lefotózása de az előtérben elterülő sulyom mező miatt kivételt tettem.
 |
| Ilyen szigeteket kellett kerülgetnünk |
Tehát a várakozás meghozta gyümölcsét igaz a délnyugati csapkodós forgolódós szél formájában de a sima víztükörnél azért ez sokkal faszább.
Fotó: Rendezőség
 |
| Itt még várakozunk |
Az útvonal Dinnyés felé vezetett majd a nádason keresztül a tisztásra illetve azon is túl majd a bójavétel után vissza a kikötő elé ami ugyan szabadon választott útvonal volt de érthető módon senki nem szavazott a marasztaló sulyomföldre. Az első három hely abszolútban egyébként hamar eldőlt a külön kategóriák ellenére. Elöl egy vegyespáros 470-esben utána én finnben majd Zoli barátom szintén dingiben. A rajtnál elég megosztott volt a szél a rövidke rajvonal ellenére, látszott hogy akkor kezdett felépülni és érdekesen terjedt le a tavon. A provizórikus viszonyok miatt a déli oldalon ért a rajt és szerencsére onnan jött az erősödés is, mire a Dinnyési bólyához értünk már az egész tavon egyenletesen fújt -már ha van ilyen egyáltalán- és mindenki egyenlő eséllyel vitorlázhatott. Én a 470-est, Zoli meg engem üldözött az elkövetkező másfél órában és a sorrend nem változott de higgyétek el ebbe rengeteg munkát fektettünk mindhárom oldalról. A nádasból kiérve éreztem némi lassulást a hajón és a félig felhúzott svert miatt tudtam, csak a kormánylapát lehet a hunyó, vagyis az abba kapaszkodó hínár. Szerencsére pont hátszélben mentem így megállás nélkül le tudtam rögzíteni a sottkötelet és -mondjuk így- hátramentem a kormányhoz letakarítani a vödörnyi hínárt. A békesség a tisztás túloldaláig tartott ki ahol a bójavétel után negyedszélben tepertünk vissza és választanom kellett az egész visszaúton való döcögés vagy a megállás-takarítás között. A dolgot Zoli barátom nehezítette vagy talán könnyítette meg aki szépen lopta a távolságot és tudtam, a fokozatosan lassuló hajómmal megesz reggelire szóval vállalva a kockázatot megálltam hínarazni. Igaz, a verseny barátságos mérkőzés hangulatban telt de attól még verseny, hülye lennék elbukni egy ilyen fasza pozíciót szóval a pillanatnyi szünet után folytatódott a harc bár itt érződött, a széna már a csűrben van.
Fotó: Rendezőség
 |
| Balról: Zoli, jómagam és Bajusz |
Mi finnesek külön kategóriában indultunk és a sajátos Yardstick osztályozásnak köszönhetően minden résztvevő elégedetten távozhatott a versenyről. Nem hittem volna, hogy a lövészet befejeztével valaha dobogóra állhatok ráadásul vitorlázásban és igen, marha jó érzés de ahogy látjátok enélkül is állat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése