Régi vágyam teljesült az Orfűi Vitorlás Napok versennyel ami kishajós berkekben ikonikus rendezvénynek számít és az álmom csak részben -azaz vitorlázás nélkül- vált valóra, az élmény páratlan. Első benyomás jóval a tó megpillantása előtt éri az embert, a Mecsek kanyargós útjai alapból letaglózzák a látogatót, azt is aki nem táborozott még a környéken aki meg igen annak negyven-ötven év után is elakad a lélegzete. Itt vagy, megérkeztél de most is mintha egy másik bolygóra.
 |
| Nem vicc, én mondtam |
A meglepő elnevezés eredete jócskán a szocialista időszakra nyúlik vissza mikor is a kikötő mellett az egykori megyetanács üdülője üzemelt, amire a helyiek szarkasztikusan a dollár tanya nevet ragasztották. A szocializmus összeomlott, az üdülőt lebontották, az egykori gúnynév iróniája megkopott így az önkormányzat nemes egyszerűséggel a köztudatban lévő névvel ruházta fel az utcát.
Hajó nélküli napjaimat élem de a barátaim révén ezen át lehet lendülni főleg ha van köztük olyan finnes olimpikon aki a helyi klub vezetője, így kölcsönöztem hajót Székely Antalnak köszönhetően aki nekünk "csak" Tonó. A tóhoz érve jön a második sokk, a csend. Igazi, rohadt nagy fülsértő csend ami éjszaka méginkább az. Igen tudom, minden kikötő csendes de mindenhol megtöri valami picike nesz, egy távolban elrobogó vonat, kutyaugatás vagy egy szirénázó autó zaja amik mind az emberi civilizáció részeivé váltak de itt öregem nem hallasz semmit, szó szerint semmit és ez kurva jó.
A pénteki érkezés után azonnal birtokba vehettem a hajómat, találkoztam Ferivel a tulajjal és a személye egyértelmű magyarázatot adott a hajó állapotára, de a tesztút először a szélcsend majd az eső miatt maradt el és úgy látszik ez az év ilyen, a versenyeim se jobbára terv szerint alakulnak.
 |
| A hajó és háttérben a tó, most nem találkoztak |
Külön szívfájdalom a gépsárkány gyűjtői állapota amilyenre minden finnes vágyik a lelke mélyén valahol, így még nehezebben hagytam magam mögött a tavat és a hétvégét. A vízgyűjtő terület létrehozása egyébként a hatvanas évek elején született és '62-re az Orfűi-tó el is "készült" hogy úgy mondjam. Ekkoriban közvetlenül csak a tó déli oldalát övezte erdő, a mostani üdülőterületeken mezőgazdasági művelés folyt, azaz konkrétan kukoricaföldeket láthattunk volna a nyaralók és a mostanra a hegyoldalból lekúszó erdők helyén.
Forrás: Tonó
 |
| '60-as évek, szántóföld mindenütt, el se hiszed hogy ugyanaz a tó |
A hegyekkel körülvett vízen sajátos szélviszonyok uralkodnak és a legdurvább, hogy nem tudod mikor mi fog felbukkanni a gerinc mögül. A pályaépítésnél a szélirány csak másodlagos szerepet tölt be, mondhatni asszisztál a rendezvényhez ugyanis itt egyetlen dolog ami adott, a tó sajátos hosszúkás formája. A szelet ez persze egyáltalán nem zavarja az össze-vissza fújkálásban ennek köszönhetően a helyi versenyek, meg úgy általában a vitorlázás minden alkalommal meglepetéseket tartogat.
 |
| A legmenőbb "útjelző" tábla ever! A tipik Északi-sark meg ilyen hülyeségek helyett ikonikus finnes versenyhelyszínek ahonnan Agárd sem hiányozhat |
A tavat kiváló kerékpárút veszi körül, ennek ellenére inkább a gyaloglást javaslom erre a hat kilométerre. Ami bringával húsz perc az gyalog max másfél óra kényelmesen, emellett mindent van időd megcsodálni miközben rá is hangolódsz a tóra. Ettől persze még egyikünk se lesz Orfűi, de jobban megértjük milyen is az.
 |
| Szexi szelfipont, de a legjobb ha megállsz pár percre és átadod magad a csendnek |
 |
| Akár egy folyó de innen nyújtja a legszebb a látványt, amit jobbra látsz (sose találnád ki) egy sziget! |
Tehát a péntek este esővel záródott a másnapi gyengécske szelet pedig a hegyek mögül pillanatok alatt felbukkanó vihar váltotta le ami a partról így festett. Három 470-es csordogál déli irányba majd az egyre gyorsuló a hajók a komor felhők miatt visszafordulnak a kikötő felé és az út két harmadát már siklásban teszik meg amikor leszakad az ég és szarrá ázva kikötnek. Mindez nagyjából azalatt míg ezt a pár sort elolvastad.
 |
| Ezt kaptuk, a kerítés mögött látható az egyik beérkező hajó vitorlája (apró adalék, a kép két órával az előző után készült) |
A nap folyamán az esős és a rövidke nem esős szakaszok váltogatták egymást olyannyira, hogy a tó vízszintje a hivatalos vízügyi adatok szerint négy centit emelkedett. Ezt a helyiek egykedvű vállvonogatással vették tudomásul de ennyitől Agárdon már örömtáncot járnánk. Ettől függetlenül a nap mozgalmasan, holtidő nélkül telt már ha a sörsátorban marhulást, sztorizást, kocsiban szuszókálást lehet annak hívni.
 |
| Póló helyett jópofa sapka, a zseton nem a helyi kaszinóba szólt, ez volt a zsíros kenyér/fröccs illetve a vacsorajegy |
A vitorlázás nekem ugyan elmaradt de az emlék örök, tele tanulsággal. Az egyik ami sokakat nem hat meg de a csapvíz brutálisan finom, akár ha forrásvizet inna az ember, a másik hogy Orfűre nem érdemes egy napra menni. No nem a gazdaságossági mutató miatt meg mert egy nap marha kevés ennyi remek élményből hanem itt mindig csak az egyik nap jó. Mármint vitorlázni. Helyi öregek emlékeiben még él valahol a nemtomhányas esztendő amikor mindkét nap tudtak versenyezni, de ezt már csak elbeszélésekből ismerjük. A vasárnapot munka miatt sajnos ki kellett hagynom így lemaradtam a finom hideg, esős versenyzésről sőt itt egy hosszabb szünet következett, de Agárdon szerencsére találtunk annyi vizet a tóban amiben megindul a dingi.
Ez már felkészülés az év végi egyesületi versenyünkre aminek normál esetben a Velencei-tó ad otthont de ez most nem az, idén Tihanyban csapnak össze a gladiátorok. Mesterünktől megkaptam egyik saját kézzel épített hajóját amit érdemes beállítani és ez Tibcsi barátom segítségével nyilván könnyebb.
 |
| Sipi hajó amit az idei Magyar Bajnok, Pallus pimpel. Ilyen körökben mozgok, kérlek szépen... |
Ahogy mondtam van még víz a tóban de a lehetőségek korlátozottak. A tollfosztót be lehet lökni a habok közé de partra imádkozni kell két erős ember, vagy három. Legkényelmesebben Dinnyés felé érdemes venni az irányt, így kábé egy Orfűi méretű tóval gazdálkodhatunk. Én a nádas-tisztás útvonalhoz ezt a szelet gyengécskének találtam de napi feladatnak amúgy is a Dinnyési meteorológiai bója kerülését kaptuk.
 |
| A meteorológiai bóját kerüljük és tisztára a Keszthelyi öblöt juttatja eszembe, vajon miért? |
Változó szélviszonyok jellemezték a foglalkozást és az van barátaim, hogy még mindig van mit tanulnom (nahát) emellett vizuálisan az egyik legdurvább napomat tudhatom magam mögött. Leírhatatlan a látvány ahogy szélcsíkokra vadászva kolbászoltunk a gigantikus felhők alatt, nem is bírtam ki fotózás nélkül.
 |
| Relaxációs hátszélben csorgunk visszafelé |
Elég ötlettelen, megúszós húzás mikor egy beszámolóban szembejön a "beszéljenek a képek" kifejezés és kishíján belefutottam, nem is értem miért. Egyszerűen annyi minden történt úgy, hogy közben meg nem történt semmi. A bójánál annyira lassan, békésen cirkáltam hogy a pár méterre a nádas mellett várakozó szürke gém ugyan végig kísért a tekintetével de fel se rebbent. Egy hattyú pár kétszer húzott el a fejem fölött a rájuk jellemző buhogó szárnycsapásokkal, apró halak ficánkoltak az átmelegedett felső rétegben. Nagy dolgok ezek? Nem. Nagy dolgok ezek? Igen.
 |
| Ezt kellett nézegetni útközben, nem volt egyszerű de kibírtam |
Az elmúlt hetek után végre kaptam egy stresszmentes délutánt, nem kell sietnem sehova, nem kell kapkodni, kamrát bontani/építeni és betonozni se. Köszönöm szépen. Ha lehunyom a szemem most is átélem újra az egészet és amennyire jó volt a múltkori harcos szélben veretni most pont annyira nem hiányzott. Ázsiai meditációs utazásról hazatérők beszámolóiban hallható "béke" szó üzenetére leltem hetven kilométerre a kertkaputól.
 |
| Harmónia a horizonton |
A visszafelé úton két részre szakadt a csapat. Ketten békésen csordogáltunk a kikötő felé hárman meg -akik elmulasztották a múltkori bejegyzésem- a nádason átvágva a pillanatnyilag tiltólistás hajóállomás és Cserepes-sziget közti részen bukkantak fel figyelmen kívül hagyva, hogy az elmúlt bő egy hónap alatt legalább tíz centit apadhatott a tó vize. Egy megfeneklett jolle könnyen kiszabadítható az iszap meg a hínár fogságából de halál retkesen visszamászni a hajóba, aztán a parton kitakarítani azért marha nagy szívás.
 |
| Excuse me?! Na ez már viccnek is durva! Háttérben a bajbajutott cimboráim |
Sokszor elégedetlenkedünk azzal amink van miközben legtöbbször észre se vesszük milyen értékes pillanatokat tartogat egy nap az életben vagy akár egyetlen délután. A tegnapot elemezzük, a holnapot tervezzük és pont azt felejtjük el megélni amit a mától kapunk.
 |
| Ilyen nap végén ezzel a képpel hazaindulni, na az a komoly |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése