A gomb már megvan

Agárdon bezártuk a boltot, egy sörözős marhulós novemberi napon elcsomagoltuk a dingiket és az egész hóbelevanc lakat alá került hivatalosan tavaszig, ami persze időjárásfüggő. Melegedéskor ki lehet szabadítani azért egy hajót és ha a januári fagyos idő lehetővé teszi, akkor jégszánok is rendelkezésre állnak. A hangár a képen még üres de ez rövid idő alatt megváltozott, nem véletlen voltunk ott annyian. Egyébként a bal oldali hajó aljára érdemes vetni egy pillantást, minimum ilyen simának, fényesnek kell lennie egy tollfosztónak alulról. 

Ketten csomóznak a létrákon, többiek az erőemelők

Pár órával később ugyanez

Elpakoltunk ugyan de egy vitorlázás pontosabban versenyzés csak belefért még az év végére. A hazai Mikulás-kupák közül a Mályi-tavival szemezgettem már évek óta és ahogy Orfű, úgy ez is összejött idén, köszönet és hála. A Miskolc alatt fekvő bányatavak közül Mályiban és Hejőkeresztúron zajlik aktív vitorlás élet és nem utolsó sorban rengeteg látnivaló akad a környéken, aki idelátogat garantáltan nem fog unatkozni. A verseny tizenhét éves múltra tekint vissza tehát nem csak elgurult egyszer valakinek a gyógyszere hanem azóta komoly tradícióvá nőtte ki magát. A helyi klub komolyan veszi az eseményt, az üstnyi bográcsgulyástól kezdve a felfűtött hangárban gyönyörűen terített hatalmas ünnepi asztalon keresztül a remek zenéig, hajóbérlési lehetőségig minden adott, ha kishajózol egyszer mindenképp érdemes ellátogatnod. 

Hoppá, ezt nem is említettem

A versenyre a hajóbérlés a készlet erejéig ingyenes bár a nekem szánt dingiről felsőbb erők miatt le kellett mondanom. Történt ugyanis, hogy Jedi barátom legénységet keresett a szintén az egyesülettől kapott Corsair hajóba és ha egy Jedi hív öregem, akkor mész. 

Épp egy finn kerül vízre a keskeny lehajtón, jobbra figyel a mi hajónk

A tizenegy órára tervezett rajt csúszott vagy fél órát és a decemberi hideg, a korai sötétedés valamint a gyengécske szél miatt érződött hogy nagy dolgokat nem tartogat ez a nap de amit tartogatott az jó volt. Például mostanáig sosem kínáltak forralt borral finn dingiből egy tó közepén verseny közben, de Mályiban úgy látszik minden megtörténhet. 

A terv az volt, hogy felváltva vezetjük a hajót de Jedi kormányzásával és az én szélkeresésemmel, javaslataimmal olyan összhangban haladtunk hogy azon nem volt szabad változtatni. 

Indulunk a rajthoz, a vitorlát addigra tejesen felhúztuk

A két futamból az elsőben hoztuk az első helyet ahogy ez amúgy két finnestől (akár) elvárható a másodikban pedig másodikak lettünk. Minden sportban megvannak a kis stiklik így a vitorlázásban is előfordul a szürke zóna azaz félhivatalos megmozdulások, manőverek amik egyszer-egyszer beleférnek és mivel senki se szent, ezt el is nézik egymásnak a sporik de hogy a második futamban minket lehagyó hajó végigpumpálta (A kormány, a vitorla és a hajótest speciálisan szinkronban mozgatása amivel szél nélkül is lehet haladni. Ez egyébként a Finn osztályban húsz csomó feletti szélben megengedett. Húsz csomó felett!) az egész pályát, már nekünk is arcpirító volt. Az eredményünket ez szerencsére nem befolyásolta, jó érzés így, sportszerű versenyzéssel a hátunk mögött magunkénak tudni a dobogót. 

Csákjánk nem volt, ezt a száraz napraforgószárat a
 tóban találtuk, így pillangóztunk hátszélben

Két dolgot volt lehetetlen meghatározni az egész verseny alatt, a szél erejét és irányát emiatt végig a szélcsíkokat vadásztuk, sokszor nem is az irányt tartva szem előtt hanem a sebességet, egész pontosan a hajó haladását választva a nem haladáshoz képest. Orfűi pillanatokat idézett mikor a negyedszélben haladó mezőnnyel szemben mentünk, hátszél helyett mi is kreuzban, percekig mindössze hetven méterre a többiektől. A napsütés kitartott a verseny végéig de a leálló szél miatt a befutó elég döcögősre sikeredett. Négy és fél órát töltöttünk a tavon és ha megnézed térképen akkor rájössz, hogy nem a tó mérete miatt, szóval maga a partra érkezés is kérdésessé vált sötétedés előtt, de a helyiek gondoskodtak rólunk. 

Svert felhúzva, vontán megyünk a partra. Jedi tartja a kötelet és persze mi is vontatunk

Amíg mi a hideggel és egymással harcoltunk a házigazdák se tétlenkedtek, forralt bor, forró tea, pálinka, viszki mindez egy kisebb bolygó ellátására elegendő mennyiségben, hozzá pedig isteni étel fogadta a megfáradt mezőnyt a háttérben lüktető első osztályú lakossági techno zenével. 

Az aranyat érő kéz (a résztvevők egyhangú döntése alapján)

Ahogy mondtam Jedi barátommal még sosem vitorláztunk együtt, így a szememben sokkal nagyobb értéke van az elért eredménynek, ráadásul mindez egy padlásról összeszedett hajóval. Nem azt mondom, hogy el vagyok ájulva magunktól de azért egy kicsit igen. 

                                                                Fotó: "Jediné" Krisztina 

Ééés az első helyen kéremszépen: Stadler "Jedi" Csaba és jómagam

Sokszor magyarázunk bele történésekbe rejtett üzeneteket, leginkább olyanokat amikre legbelül vágyakozunk és ez alól én se vagyok kivétel. De mi van, ha a belemagyarázás nem is belemagyarázás, egyszerűen csak jelet kapunk ami mutat egy utat, amin ha nem is "kell" elindulnunk de lehet, hogy érdemes. Szóval ha Mályiban kormányhosszabbító volt az első díj akkor idén keresnem "kell" hozzá egy hajót. 

Cuki aranyérem, mellé menő kormányhosszabbító, gomb a kabáthoz