2012. szeptember 10., hétfő

Közel a vég

A féket sikerült megcsinálnom, a zuhanycsap várhat még egy kicsit, de nem ez a lényeg. Nekiestem a riggnek, mondván ebbe is belerázódom szép lassan. Illetve inkább gyorsan. : )
Az árbóchoz készítettem egy pozícionálót. Ha valahonnan ismerős az anyag, nem véletlen. Mivel a bumot ráhagyással csináltam, annak a maradékát használtam fel.
Végre rendesen helyére tehetem az árbócot, főleg hogy hamarosan nem csak a párhuzamszorító, hanem a drótkötél tartja majd, amit niplivel fogtam össze. Nos nem leszek a szakma kiváló mestere, de nem is ez vezérelt. : )
S ha felkerült minden drótkötél, akkor jöhetnek a fallkötelek, a bum és a grósz. Még a nagyvitorla lemérésénél furcsálltam, hogy az alsó él egy kicsit "lefelé" áll, de ugye ez adott, tehát ezt figyelembe véve határoztam meg a bum helyét az árbócon. A bumban kicsit szorult az alsó él, ez valószínűleg a még száradó lakknak köszönhető, de az árbócban úgy suhan hogy ihaj!!
Ahogy tanultuk, a grószt a fock követi.
Gyönyörű ahogy a szél kitölti a vitorlákat. Lássuk be, a ponyvástól vett vászonból vagy a nagyáruházból beszerzett zsákszövésű takaróponyvából még hasonlót se lehet kihozni. Persze könnyen beszélek birtokomban a vitorlaraktárral... : )
És amiről eddig /szándékosan/ nem esett szó, pedig tudom hogy kíváncsian várjátok hiszen minden hajóhoz hozzátartozik, az a név.
Édesanyám három és fél éve "hosszú betegség után" hagyta itt a földi világot. Tapintatosan mondják ezt azokra akiket a könyörtelen rák visz magával,  aljas módon legyőzve mindent a sugárkezeléstől az akaraterőn át a kemoterápiáig, hogy végül a minden méltóságától megfosztott áldozatát eméssze fel, tekintet nélkül az életkorra és az érzéseinkre. Aki elmegy annak ez maga megváltás, de akit itt hagy annak kicsúszik a lába alól a talaj és egyik percről a másikra minden felborul, úgy hogy az ember szinte a nevét elfelejti. De ez rajtunk kívül alig érdekel valakit, hisz ahogy József Attila is leírta: "S megy minden, mintha mi sem történt volna, a földön még elég ember marad".
Az építés kezdetekor eldöntöttem hogy anyu nevét kapja a hajó, és most elérkezett a felfestés ideje. Ehhez muszáj volt szakembert hívnom, még szerencse hogy itt lakik a házban. : ) Első lépésben szabad kézzel, ceruzával elkészíti a vázlatot,
utána jöhet a selyemfényű zománc,
hogy végül ilyen szépen ragyogjon:
Zárójelben jegyzem csak meg, hogy ebben az én érdemem is benne van, hiszen ha nem csiszolom alá olyan faszányosan a felületet, akkor gondolhatnátok hogy milyenre sikerült volna! : ))
És egy tetszetős, hajó fílinges veretes kép ami erőt adhat a munkához és a kitűzött péntek tizennégyhez:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése