Tartozom nektek néhány szellemes mondattal, amik az építés idején hangzottak el.
Nejem: "Beszélek hozzád, te úgy teszel mintha figyelnél, de közben látom hogy mindenféle grószok lebegnek a szemed előtt"
Hegesztő Peti: "Az avatáson majd bográcsozunk egy jót, tüzifa már van hehheehhee..." (miközben a hajóra mutat)
Szapi: "Csabikám, majd akkor fényképezzük le gyorsan a hajót amikor vízre teszed, de még nem kezd el süllyedni"....
Tehát a helyszín Alsóörs Elmü kikötő, a résztvevők pedig az egy év alatt széthullott hajóssuli továbbra is kitartó "kemény magja" B.Peti; Csabi; Kristóf; Szapi; Sz.Peti; Viktor, és Pityu cimborám. Segítségükkel összerakjuk a hajót, minden a legnagyobb rendben csak a szél egy "kicsit" erős egy idáig ismeretlen hajóhoz. Legalább ötösre saccoljuk, amit megerősítenek a hatos befúvásokkor hallható fütyülő drótkötelek. De semmi se rettenthet el minket, mentőmellény fel, hajó a vízre, én a fedélzetre és ekkor lassan, de kitartóan elkezd folydogálni a Balcsi a F.U.D.-ba. Elő a szapoly és a felszedett taposó alól szorgalmasan merek, de szemlátomást egyedül kevés vagyok. Peti barátom siet a segítségemre, ellenben ahogy nő a terhelés úgy növekszik a nyomás, tehát teljesen hiábavalóan merjük ketten a vizet ami már a fenékbordán is átjön, szóval eléri a négy centit. Némi szivárgásra számítottam de ezt alig akarom elhinni... legalább tíz hónap munkáját látom kárba veszni, percek alatt. Az érzés leírhatatlan és a beáramló víz egyre inkább hatalma alá keríti a hajót, hiába próbálom egyensúlyozni és vízszintesen tartani, reménytelen. Arra dől amerre az összegyűlt víztömeg húzza....
Kiszállunk a hajóból és hagyjuk hogy víz teljesen elárassza, hátha néhány óra alatt megdagad a fa. Egyre erősödő széllel érkezett a délután és csak egy-két helyen szűnt meg a szivárgás, a többi nyolcvanöt ponton ugyanolyan lendülettel tört be a víz. Ekkor nyilvánvaló lett, hogy a mai próbaút elmarad.
Kimertük a hajót, kihúztuk és az egész napos hideg széltől, esőtől átfázfa leszereltük. Az alját átnézve találtunk néhány komoly hibát. Ennek egy része a faanyagnak tudható be, a többiért pedig az illesztésem felelős, mindenesetre elkerülhetetlen a javításuk.
A vitorlázás elmaradt, de a tapasztalatoknak hála legalább nem ringatózom hiú álmokban tavaszig, hanem lesz időm felkészülni a szezonra. Sajnálatos, hogy nem derült ki miként viselkedik a hajó a vízen mert az is tanulsággal szolgálhatott volna, na de mindent egyszerre?!?! : )
A hajó helyrehozása után valószínűleg a néhány napos "áztatás" lesz a megoldás vagy a teljes műgyantázás, amit lesz időm eldönteni és ennek alapján választani meg a kikötőt.
Mindenesetre túl az első sokkon megpróbálom összegezni a dolgokat.
Elsősorban köszönettel tartozom a családomnak a kitartó támogatásért és türelemért, másodsorban pedig minden barátomnak aki támogatott hogy megvalósuljon egy álom, még akkor is ha a megvalósulásra tavaszig várnom kell.
És ezen felül azoknak akik "csak úgy" ismeretlenül segítettek.
Az átmeneti sikertelenség ellenére magát a hajóépítést csakis javasolni tudom. Egyrészt az alkotás gyönyörűsége miatt, másrészt építés közben az ember jobban átlátja a dolgokat /a hajó szerkezetét/, harmadrészt pedig a hasonló "háborodottak" -ha észrevétlenül is- de támogatólag mindig ott állnak az ember mögött. És erre is nagy szükség van.
A dagadó vitorlákkal tovasuhanó finn-ugor dingi tavaszig sajnos csak a képzeletemben létezhet, de ígérem csakis addig, mert márciusban -ahogy Slater- "visszatérek". : )
www.szepseg-gyar.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése