Tehát toldani kell a palánkokon, mert a sok anyaghiba meg a hajó hatalmas hossza : ) miatt elengedhetetlen. Először az illesztendő részt levágom negyvenöt fokban, összereszelem, aztán kivágom a takaró, és egyben összetartó lapot. Mindezt komoly számítás és méregetés előzte meg, hiszen a ragasztás csak "hátra" kerülhet ahol a legkisebb feszültségnek van kitéve. Ez pedig a hatos-hetes borda közti rész lesz, tehát fel az orrtőkét és kimérni minden palánknál, hogy hány centire kell vágnom, mekkora lesz a hozzátett darab, és az sem ártana ha az összetartó léc az említett két borda közé esne.
Pöpec,mi?! : ) Hozom is a ragasztót és az egész cuccot az ötméteres deszkákra fektetem, hogy mindenképp egyenes legyen a végeredmény. Az anyagom kevés a többrétegű palánkozáshoz : ) így fóliát teszek a két fa közé, egyenlesen kenek, hozok még szorítót -ugyan miből gondoltam, hogy elég az amit kikészítettem- kalapáccsal kocogtatok, és az eredmény ami remélem a Ti szíveteket is melegséggel tölti el...
Nincs az az isten hogy ezt holnap reggelig megbolygassam (látjátok a háttérben a két hosszborda hajlítását?) tehát olyan munka után nézek ami szorítómentes.
Misink már régebben megfenyegetett a "vaktőkével" egy újabb feladattal amit nem kerülhetek meg, és nem mintha kételkednék a szavaiban, utánanéztem a dolognak hátha csak egy csapda... De persze megint igaza lett, így nincs más hátra mint leszegett fejjel tudomásul veszem és alávetem magam az ítéletnek.
És az ítélet végrehajtatik.
Ez mára bőven elég, még el kell pakolnom a szerszámokat, letakarni mindent és az egyik legfontosabb: összeszedni a gondolataimat -figyelembe véve a terveket- a folytatást illetően.
De búcsúzóul egy kép az áztatómedencéről. : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése