Néhány napja szereztem egy elég szép darab, két centis rétegelt lemezt, amiben én már a fartükröt láttam, de hiába. Hajóépítéshez csak a vízálló ragasztású rétegelt lemez használható, mivel a víz így vagy úgy, de úgyis találkozni fog a fával és ha beszivárog, szép lassan elválnak egymástól a rétegek. -Aztán eszembe jutott, hogy az első hazai Stevenson Weekender építője is sokáig várt erre az anyagra.
-De emberek... ez tele lehet szőve vékonyka aranyszálacskákkal, vagy talán régi pénzérmék, műkincsek, netán festmények lehetnek a rétegek között, vagy esetleg aprócska fizetett manók vannak bezárva, akik ha megáznak, akkor is foggal körömmel tarják össze a rétegeket, mert így már arányban lehet az ár a mennyiséggel. A kettőötvenszer egyhuszonötös anyag a 18mm-esből tizenhatezer forint, egy olcsónak számító helyen. Vágni, persze nem vágnak belőle /talán a manók miatt...
Na azért nem marad a hajó fartükör nélkül, de más megoldást fogok keresni.
És mi történik még?!?!
Ahogy szépen szárad a ladik és átfért a fűrészlap egy helyen a fenékdeszkák között, na ott már egy keretes fűrész is átférne akadálytalanul. Ha egy méter magasról ejteném a hajóra akkor is átpattogna valahol, mint a flippergolyó mert alig maradt hely ahol a deszkák találkoznának.
Minden egyes darabot be kell falcolnom és mikor fektetem rá a gerincre, akkor összeragasztom és csavarozni fogom. De hát ez szinte olyan, mintha egy teljesen új hajót kéne építenem! És ráadásul fájó szívvel, de muszáj szétkapnom a jelenlegit mert ez így ahogy van nem hasznáható semmire. Mindenesetre az öreg fenékdeszkák új helyen, de a régi munkakörben látják el újra feladatukat.
Tiszta szerencse, hogy ennyi nehézségre nem számítottam, mert soha nem mertem volna belevágni.
Végül is mi van még hátra? Minden!! Másfél hónapja dolgozom a vitorláson, de mégis, mintha csak néhány napi munkám eredményét látnám viszont.
Istenem, micsoda megkönnyebbülés hogy a névadáson túl vagyok... : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése