2012. augusztus 7., kedd

Egy kis árbócság

Alig akartam elhinni hogy a sok-sok építésmentes nap után akad egy negyed délutánom, amit a hajónak szentelhetek. A ki és becsomagoláshoz ennyi idő kevés, tehát kissé kedvtelenül előcibáltam az árbócot, úgyis van mit javítani rajta. Első lépésben a bum tartó veretet próbáltam lecsavarozni.
Szép naplementében sűrű irgum-burgumok : ) között másfél óra alatt sikerült kiimádkoznom a hat darab teljesen elrozsdásodott csavart.
Alig tudtam megmozdítani őket, csavarni nem lehetett egyiket sem, így hosszas feszegetés után, fáradtan arattam győzelmet felettük. A dolog nagyon tanulságos. Attól függetlenül, hogy ez elég régi darab, ijesztő amit a normál vas csavar művel a felszín alatt, és az is elgondolkodtató, hogy a csavarok kiszedése után az adott helyen marad-e egyáltalán árbóc...? Annyi biztos nem, amennyire szükség van ezért kénytelen leszek az aljából lecsapni egy darabot. De nem most, hiszen más -fontosabb munkára készültem fel. Műgyantázni fogok. Kijavítom az alapos átnézésnek köszönhetően felfedezett újabb repedéseket, apró és kevésbé apró lyukakat, csavarhelyeket és legfőképp a nútnál kitört darabot.
Precíziós munka lévén nem az egyenetlen sűrűségű fűrészpor-forgács maradékot, hanem -a nejem nagy örömére- egészséges rozslisztet használok a dúsításhoz. Előtte természetesen átcsiszolom a felületet.
Hetek óta foglalkoztat a kérdés, miszerint hogyan fogom megakadályozni a gyanta befolyását a nútba, illetve mit teszek bele ami hasonló ívvel bír, viszont a gyanta könnyen eltávolítható róla. Nos, erre leginkább egy kicsi olajos vashenger felelne meg, amit akadálytalanul eljuttatok a nútban az öt méterre lévő hibához. De az álmodozásokat tegyük későbbre...
Úgy okoskodtam, hogy egy papírhenger is tökéletesen megfelel. Beolajozni nem merem /hátha a fára is jut/ de fényes felületű kartont használok a manőverhez, ami talán kevésbé szívja be a gyantát mint a sima, legrosszabb esetben pedig kicsiszolhatom a bent rekedt részt.
Fölteszem a hajóra, kitámasztom és végül egy utolsó mozdulattal igazítok a már sűrűsödő anyagon. A munka végére a szokásostól eltérően nem csak a kezem, de valahogy az egész hasam is csupa műgyanta lett.
Sebaj maradjon, legalább ragadnak rám a csajok! : )



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése