Far és tükör

Összesen négyszer kentem át a finn-ugor dingi belső oldalát, és a száradás után egy szépen csillogó egybefüggő lakkréteget kaptam. A javításoktól eltekintve tisztára mint a régi kielboat-om. Hát bizony, azt is szakember készítette! : )
Most következne a fedélzet. Mint tudjátok ezidáig köszönőviszonyban se voltam a hajóépítéssel, tehát sejtelmem sincs milyen munkát mi fog követni, illetve megelőzni. Ez persze eddig is így volt, csak nem dicsekedtem vele, de a lényegre térve: rengeteg időm ment el a tervezésre, hiszen egy esetlegesen kimaradt munkafázis után nem biztos hogy bepótolhatom azt. (És a lakkozás a legkevesebb, de csavart utólag biztos nem csavarok be oda, ahol nem férek hozzá) Ennyit -mint az elmúlt nyolc hónapban- még életemben nem gondolkodtam és meg kell mondanom, nagyon megterhelő. Ha befejezem a hajót, esküszöm egy jó darabig nem agyalok semmin, annyira kifárasztott. : )

Tehát fedélzet? Nem. Legalább egy hétig nagy meleget ígérnek, szóval inkább a hajótestet lakkoznám le szívem szerint. Lesz ideje száradni és ami még fontosabb; egy lakkozás után órákig nem takarhatom le anélkül, hogy károsítanám erre pedig az eső nincs tekintettel, szóval használjuk ki a jó időt!
A fordításban Pityu barátom segített, akit a palánkozás idejéből ismerhettek. Az nem említettem, hogy cimborám hajóépítő családból származik, egész pontosan apukája -akit Mártonnak kereszteltek - épített egy csónakot. Márti bácsit -mert így hívták a falubeliek- hidegen hagyta a hajószerkezettan így saját tervei alapján, emlékeim szerint huszas zártszelvényből és vaslemezből készítette el a legfeljebb huszonöt centi oldalmagasságú négyszemélyes horgászcsónakot. Szülői ráhatásra -Pityuval és akkori szerelmével- hármasban tettük vízre, hogy megtörjük a Kisduna hullámait. Nos a megtörés megtörtént, bár nem a tervek szerint. A hajó túl nagy merülése miatt már eleve némi nyugtalansággal indultunk, de az igazi drámát egy lassan haladó motorcsónak néhány centis hullámai okozták. Ezek áttörtek az orron, és onnantól kis hajónk önként merte be a vizet a testbe. "Legalább lesz mit mesélni!" Mondta derűs nyugalommal Pisti barátom, és ez a mondata azóta számtalanszor eszembe jut, ha kritikus helyzetbe kerülök. Így utólag a hajó teherbírása "bruttóregisztertonna" egy horgász és egy kisebb hal lehetett. : )
Elkönyvelve a próbaút tapasztalatait, Márti bácsi -az árat nem közölve- ötezer forintnyi összegben gondolkodott amiért megválna fáradságos munkájának gyümölcsétől. Az első érdeklődő kijelentette, hogy ő bizony tizenkétezernél többet nem hajlandó adni ezért a ladikért. Ha jó, akkor már viszi is. Az Öreg vakargatta a fejét, szívta a fogát, hosszasan töprengett és végül engedve a vevő erőszakosságának, kötélnek állt. : )
Szóval átfordítottuk a hajót és tovább nem halogathattam a csavarok utánahúzását. Elég hálátlan munka. Látszólag semmi haszna, ráadásul az aksis gép helyett kézzel húztam meg minden egyes csavart, hiszen így lehet csak érezni, hogy mennyit enged vagy kíván a fa. Eztán alul ugyanúgy mint belül, kitöltöttem a keletkezett réseket.

Amíg ez szárad, addig az oldalát és a javítás melletti részeket nyugodtan lelakkozhatom, annyival is előrébb vagyok, sőt nekikezdtem -Atyámat idézve- az "árbonc" lakkozásának is.
Gyorsan szárad a lakk ebben a napos enyhe szeles időben, így a szabadnapokon két réteget is felkenhetek. A fartükörnél fokozott gondossággal járok el, hiszen a hajóstársak többsége csak ezt látja majd találkozásunkkor a felszálló, porzó vízpermeten keresztül. : ) Az eredménytől teljesen el vagyok ájulva. A negyedik réteg után kezd tükrös felülete lenni a fának és a hatodik után pedig szó szerint ragyog!

Minden javítást, csomót, apró repedést és magát a gyönyörű fát is látni engedi a lakk. Eddig is szerettem a hajómat, de mostantól imádom! Bárhogy fog viselkedni a vízen, nem hibáztathatom érte. Ő csak engedelmeskedett egy elszánt, saját hajóra vágyó kapitány hóbortjának.
És az árbóc?

Rá se ismerni olyan pöpec lett! A benne lévő S kanyart az "elcsalós gyalulással" se tudtam eltüntetni, de nem aggódom, hiszen Pisti barátom szerint: "Gerus úr, ez marha jó, az ilyen Fifty-Fifty-k sehol nincsenek, jövőre mindenki ezt fogja másolni!"  : )