"Jaj de szépen áll a Belugának a vászna!"

Íme a fedélzet tervezésénél oly nagy önbizalmat adó kép, miszerint talán elég az anyag. Persze a következő nap jutott eszembe hogy a hajófenékre is kell valami lábrács féle, ha nem a deszkákat akarom taposni... Ehh a kutyafáját, mindegy ha a vízre tételhez ez hiányzik majd kitalálok valamit. Addig is haladjunk! Az egyik palánkot szép nagy csomók díszítik, amiket méretük miatt meg se próbáltam kifúrni.

Igaz, hogy a csomó is a fa része, és a sebességet is abban mérjük, de mégse hagyom hogy rajtuk múljon több hónapi munkám és a "legénység" biztonsága. Épp ezért pogácsákat készítek és belülről "odaragasztom". /sajnos a fenéken is van javítandó rész/ A módszer különlegessége hogy egyrészt egyedi, másrészt elkészülte után remekül lehet hurkapálcát, collstokot vagy éppen színes ceruzát tartani rajta... : )

És különben is, ahogy a magyar Amapola építője mondta: "Akinek nem tetszik, azt lelököm a hajóról!"  : )
Ebben a melegben közel sincs akkora étvágya az embernek, így ebédidőben összedobtam az árbócot. Nem nagy ügy, egy kis ragasztás, marás, gyalulás, pácolás és kész is:

Baresz, mi?
Jól van na, tényleg nem így történt. De olyan jól hangzott... Egy hirdetésben bukkantam rá és csak Budára kellett elmenni érte. Legalább egy órát méricskéltem, meg agyaltam a dolgon mert a horonynál van egy javítandó rész /ez műgyantával vagy ragasztással megoldható/ és ahogy látjátok, magában az árbócban is van egy kis kanyar. De mi a garancia arra, hogy ennél jobbat készítek a sörasztalon? Bizony semmi, és ez kis híján hat méter hosszú. További nagy előnye, hogy optimális esetben is legalább egy heti fáradságos munkát megtakarítok a vásárlással, tehát kivételesen győzött a józan ész. Az eladó szerint /akinél megcsodálhattam egy Hollandit testközelből/ Belugáról származik. Erről annyit tudok, hogy kabinos hajó, valamint a Vitorláshajók c. könyv a fent olvasható mondattal kezdődik.  Mindenestre a Balcsi rég látott ismerősként köszöntheti, remélhetőleg még idén.
Tehát fel a tetőcsomagtartóra, a két spanifert megtéptem, hátra pedig gumipókkal rongyot rögzítettem.
Nem emlékszem pontosan, valahol a neten olvastam egy kapitányról aki hajószállítás kapcsán akart reffcsomót kötni konyharuhára...
Édes istenem, mennyi hülye van köztünk... : )