2021. november 20., szombat

Dingivel az EB-re

A jó születésnap titka: alacsony elvárások, mondta Phil Dunphy és elégedettséget sugárzó arccal belemosolygott a kamerába. 

Egy héttel a Magyar Bajnokság előtt leszállítottam a hajót a Koloskába, egyrészt akkor hoztam el a szervízből másrészt meg voltam róla győződve, hogy a nagy verseny előtt edzek a helyszínen de legrosszabb esetben csak úgy örömvitorlázom egy jót a Balcsin. Nem mondom meg mi lett belőle úgyis kitaláljátok, az a hét nap elhussant a következő kép pedig amikor csütörtök reggel állok a hajómnál, próbálom megfejteni, hogy melyik kötelet hol kell elvezetni és egyébként meg mire való. Nyomorultul éreztem magam a másfél óra múlva kezdődő bajnokság előtt -tegyük hozzá nem alaptalanul- de aztán megtaláltam a helyüket, bekötöttem, az egyiket persze rosszul ami csak az első futamban derült ki szóval kint is várt rám egy szerelés. Meg még egy. 

Ahogy láttátok idén nem tettem oda magam dingiben. Volt pár edzés aminek a gyümölcsét ezen a reggelen még nem éreztem, meg a nyugger verseny aminek az erdményét inkább ne feszegessük. Az alacsony vízszintben lehetett ugyan kishajózni Agárdon de a klubéletet teljesen hazavágta, ehhez jöttek a nagyhajós versenyek úgyhogy igazából most, ebben a pár napban ismerkedtem meg a hajómmal. Erős négyes szélben poroltunk ki a Balaton közepére, íratlan szabály hogy az északi oldalon a partközelben nem a legszerencsésebb a pályaállítás a csapkolódó szél miatt. Sajnos ez most az egész tóra kiterjedt így nem úsztuk meg halasztások nélkül de két futamot sikerült összehozni. A magam részéről elég keservesen ment és nem az említett kötélszerelés miatt. Olyan bénán mentek a fordulások hogy majdnem elsírtam magam és senkit se hibáztathatok, ilyen ez a finn dingi. 


Ez így felejtős.
Ugyanitt kiülőpárna jól megvigyázva eladó


Említettem a szervízt, szerencsére semmi komoly csak a kiülőpárnámat cseréltem le mert nem tetszett meg ahogy látjátok ez a sima (nem rozsdamentes) festett szem amiben fut a kötél, ez nem a jövő. A hajót a pontos méret miatt kellett odavinnem, igazából rászabták az úgynevezett kiülőpárna-emelőt amire természetesen nem fogok semmilyen párnát tenni. 


Bitangul néz ki és olyan mint egy vérbeli finnes:
 kemény de azért elviselhető


Amellett, hogy ez a karbon cucc rohadt jól néz ki és elismerően mérik végig a sporttársak van más előnye is ami az én számból hiteltelennek hangzana ezért álljanak itt Pata mester szavai.  "10mm-rel kijjebb ülhetsz, kijjebb tolhatod a súlypontodat (a szabályok szerint ennyivel lehet, a kiülőpárna emelő szélesebb mint a hajó) Ez aranyat ér, mert azon az erőkaron ahol mi gurtnizunk ott 1cm az kb 1% nyomaték növekedést okozhat. És ha a kiülőnyomaték 1%-kal több, akkor a vitorlán is 1%-kal több erőt lehet hasznosítani elvileg." Nna szóval ezért. A plusz egy százalék nyomaték helyett leginkább azt éreztem, hogy eddig forduláskor rá tudtam tenni a kormányhosszabbítót az egykori textilpárnára és rá tudtam ülni, ezen meg csúszik mint a barom. És ha ez a csúszás nem lenne elég a hajóban a trepnin lévő csúszásgátló szivacs vagy mi mostanra végképp megadta magát akár az előző gépsárkányon, úgy látszik olyan korú hajókhoz jutok csak hozzá amin kezdenek haldokolni a dolgok. Szóval az első futam szívás a köbön de inkább küzdelem az életben maradásért két borulásközeli szituval. 

Minden magára adó finnes rendberakja a hajót leponyvázás előtt. Ide tartozik a kötelek kiszedése a klemmekből, víztelenítés, vitorla kiszedése és a tárolóban elrakása valamint a kormányhosszabbító levétele a kormányrúdról. 

Ha azon agyalsz bent hagyd-e vitorlát?
Egy átlagos nyári napon mértem a leponyvázott hajóban


Ez a legnagyobb szívás ugyanis alig tudom lefeszegetni a műanyag zárófedelet szóval fogalmam sincs hogy jött szét az első futamban, legyen elég annyi hogy a kezemben maradt a kormányhosszabbító, begyűjtöttem száz liter vizet a tóból de legalább megúsztam a borulást. Utolsó hely, van honnan feljönni és sikerül is amikor halzolásnál az erős szél miatt elkelt volna egy harmadik kéz az alba kiakasztására. Nem volt. Most ránézésre százötven liter víz, a verseny meg szinte el se kezdődött. És már beneveztem az EB-re... 

Mindenhol ragad valami az emberre ha hagyja, a nagyhajós versenyek tanulsága számomra a mára közhelynek számító nem adom fel üzenet volt így bármennyire is szarnak és nem idevalónak éreztem magam úgy döntöttem, hogy végigcsinálom ha beledöglök is. Ez a vízmennyiség érezhetően több volt, nagyon nehezen akart eltűnni a hajóból meg nem is akartam kínozni a gépsárkányt, se a test, se az árbóc, se a vitorla nem ekkora súlyra készült, inkább nyugisabb tempóban kivártam hogy dolgozzanak a ventilek. Utolsó hely, küzdök mint malac a jégen és csak beérem az előttem levőt, valami csoda folytán le is hagyom. Köszönet az apró szívességekért, akkor innen kéne elkezdeni építkezni. A következő futam előtt annyi dőm volt hogy megpatkoljam a veretet. Érdekes, hogy azóta se esett szét pedig eredeti állapotában használom.  


A kis darab kötél ami soha nem hiányozhat a hajóból.
Igen, fel van tekerve a vitorla, ezt már a parton fotóztam 

Aztán halasztás, korai rajt, majd a kettő kombinációja mikoris a rendezőség átvitte a versenyt a déli partra. Komolyan mondom beszarás volt. Legálisan egy ilyen nokedli hajóval Füredről átmenni majdnem Zamárdiig... Gondolhatjátok, hogy nem volt rossz szelünk. Csak ültem a hajóban, élveztem a tétnélküli csapatos vitorlázást és komolyan mondom már ezért érdemes volt eljönni. Egy futam összejött a déli parton is mielőtt a szél máshová nem kényszerített minket. Nézzük csak, hol nem jártunk még? Tihanyban! Elvitték az egész mezőnyt Tihany alá ahol sajnos mégsem voltak olyan jók a körülmények így visszamentünk Füredre. Rendszeres olvasóim tudják mennyire szeretek Agárdon ötös-hatos szélben a kikötőben halzolni, na a versenyről negyedszélben visszamenni a kikötőbe nagyjából ugyanekkora örömforrás. Kérdezhetnéd, hogy mi van abban de ha azt mondom kilenctől ötig kint voltunk, mindenki vitte a hajóját, nem volt kinek átadni a kormányt, nem volt szuszóka a kabinban, meleg tea a reggeli hidegben vagy hűtött rozé a délutáni hőségben hanem azt számolod hány energiaszelet van még a kistáskában meg nahát, a másfeles szentkirályi is el tud fogyni akkor másképp látod. Ezzel együtt a legcsodásabb nap volt, illetve mint vasárnap kiderült az egyik legcsodásabb. 

A harcos csütörtököt békés péntek követte és vessetek meg érte, egy cseppet se sajnáltam. Apranaxszal feküdtem azzal keltem mégis mindenem fájt, jólesett a parti levegő meg a hajón is volt mit csinálni. Először is azt a csodaszép fóliát kapartam le amit a klemmekhez ragasztott valamelyik előző tulaj. Gondolom a régi furatokat volt hivatott eltakarni de nekem még az is jobban tetszik mint a hajóra össze-vissza ragasztgatott katyvaszok. 


Már ezt se kell nézegetni

Másik probléma ami nem csak esztétikai a nagy mennyiségű víz a hajóban. Nem amikor megmerítem hanem egyébként. Ez erős szélben nem akkora dráma mert a ventil kiszívja de gyengében komolyan félek tőle, hogy elsüllyed a hajó. Első körben a ventilre gyanakodtam, oda is hívtam pár gyanútlan finnest hajót emelgetni-forgatni ha már úgysincs jobb dolguk, de a ventil jónak tűnt le is izé, szúrtak hogy ne legyek ilyen hülye, öntsem fel vízzel és nézzek be alá mert a svertcsavarnál is folyhat, azt meg így ránézésre nem lehet megállapítani. 


Nem tudom mennyire látszik, a kép közepe táján
 felfedezhetitek a szivárgás jeleit


Így viszont igen. Ömlik a víz a svertcsavarnál, ez adódhat a csavar túlhúzásából amivel a kerékcsavarokon nevelkedett ezermesterek megroppantják a svertkasznit vagy a megfáradt tömítésből. Nagyon gyorsan ki kéne találni valamit mert erős szélben amikor becsap a víz csúszkálok a padlón és esek-kelek a hajóban/hajóval, gyenge szélben meg vagy elsüllyedek vagy egyfolytában szivacsolok de anélkül is elég szarul vezetem a hajót, jobb lenne csak egyvalamivel foglalkozni. Ráadásul jövő héten Masters Európa Bajnokság, nem lehet szarozni be kell áldozni a szombat reggelt egy vásárlásért. 


Zsír kapucnis pulcsi az ereklyék közé



Segítek: Finn OB 2021
Bevizsgált vitorla, indulhatok vele a versenyen


Kilenckor nyitnak a boltok Veszprémben, ha minden gromek akkor a vásárlással csak az első futamot bukom el de legalább kezemben lesz az összes cucc a helyreállításhoz. Ezen felbuzdulva vettem szélvédőjavítót a festékesnél meg csúszásgátló lapokat a gördeszkás boltban. Poroltam vissza a kikötőbe de kár volt izgulni, egész nap nem volt versenyzésre alkalmas szél, nem maradtam le semmiről sőt buherálhattam a hajót orrvérzésig. A szélvédőragasztót egyik spori ajánlotta mint kevésbé esztétikus de sürgősségi ellátásra szoruló hajónál a leghatékonyabb beavatkozást. Körbekentem a svertcsavart ezzel marha sokat javult a helyzet. Nem végleges megoldás de itt és most ez a legtöbb amit tehetek. 


Nem szép de azt a festést nincs ami alulmúlja

A szélvédőragasztót érdemes gumikesztyűben felkenni ha nem akartok úgy járni mint én, kunyerált higítóval se tudtam leszedni rendesen de az idő sok mindenre megoldás, pár nap múlva már helyenként a bőröm is látszott. Másik létfontosságú buhera a padló csúszásmentesítése. Öt nagyméretű öntapadós lapot vettem a gördeszkás boltban, kimértem majd kirajzoltam a helyüket és simán csak felragasztottam. Sok ész nem kellett hozzá az viszont egy hét használat után látszik, hogy magán a "szivacson" nem érzi jól magát a cucc, amíg a műanyagon tíz körömmel kapaszkodik, itt már válik le a sarka pedig lekerekítettem ragasztás előtt. 



Érdemes vigyázni vele: durva akár a reszelő


Ez is megvan mégsincs este, szokták mondani és amikor a szivárgást néztem feltűnt milyen szutykos a hajóm alja. A ráragadt kosz mellett apró karcolások csúfították a látványt nem beszélve arról, hogy áramlástanilag egyik se üdvös egy versenyhajó azon részén ahol a vízzel találkozik. Igazi jollés polírpapír nélkül még a teszkóba se indul el nemhogy versenyre így mondanom se kell mivel töltöttem a nap hátralévő részét. 
Akkor számoljunk egy kicsit. Szombat késő délután van, volt két futam az első napon utána két nap szélcsendben szereltem a hajómat. A bajnokság érvényességéhez öt futamra van szükség ami elméletben megoldható hiszen ott van a vasárnap és tartalék napnak a hétfő ha minden kötél szakad. Viszont kedd este Tihanyban van a Masters EB megnyitója amire szinte az egész mezőny hivatalos, át kell vinni a hajókat és valamikor haza is kéne ugrania a többségnek ha másért nem például tiszta ruháért. A kecske-káposzta elvet követve a rendezőség vasárnap reggel nyolcra! tűzte ki az első futam rajtját amire túlzás nélkül mondhatjuk, hogy korán volt. 


Gyönyörű napkelte de bármikor meglátom
ezt a képet álmos leszek


A hajók átszállítására a következő terv született: reggel hétkor! vízretesszük a gépsárkányokat, a sólyakocsit, ponyvát egyéb kegytárgyakat felrakjuk Stefi barátunk Megalodonnak nevezett óriási utánfutójára amin átviszik őket Tihanyba ahova mi is átvitorlázunk a verseny után a jó kis finnjeinkkel. Minden a terv szerint alakult kivéve amikor sólyázáskor beestem a tóba még civil ruhában de ugye erre mondják, hogy vizes sport meg aki elmegy örömlánynak az ne csodálkozzon ha izé, mindegy tudjátok. 
Így volt vasárnap korai rajtunk, ha nem is a szó versenyrendezői értelmezésében. Négy futam jött a kettőhöz, ami tök igazságos hiszen így a legrosszabbat kiejthetjük bár a negyedik végén a legyengülő széllel épp csak becsorogtunk a célba. Akkor most irány Tihany, végig hátszélben kicsit bele-belebóbiskolva az útba ezen a hosszúra sikerült napon. Sorbanállás a sólyánál, hajók elpakolása majd busszal vissza Füredre, átöltözés, díjak, taps, gratuláció a győzteseknek. 
Két cél vezérelt amikor eljöttem a versenyre: tisztességesen végigcsinálni és összeszedni magam az EB-re.  Meg is látszott a gyakorlás hiánya hiába új hajó, spéci árbóc, jó vitorla ezek maguktól nem fognak menni, tudtam, viszont a versenyhelyzet meg a hátsó sor mindig előhoz belőlem dolgokat. Az egyik kora nyári edzésen a fordulás utáni fordított kezes hajóvezetést (nem ülök rá a kormányhosszabbítóra hanem ideiglenesen azzal a kézzel kormányzok tovább ami ilyenkor a hátam mögé kerül) tanította Pallus, ami elég kacifántos és nem akaródzott megtanulnom most viszont -mivel a karbon hosszabbító elcsúszik a karbon padon- más választás nem lévén kénytelen voltam elsajátítani ha egyáltalán versenyben akartam maradni. Ez és ehhez hasonló dolgok törtek elő nyomás alatt valahonnan az agytekervények útvesztőjéből és lettem az ötvenhetedik a hatvannégy indulóból ami messze felülmúlta az elvárásaimat. Igen, ha ott ez és ez történik akkor biztos előrébb végzek mondhatnám de meg kell tanulni hajót vezetni, a kifogások keresése, az adott verseny sikertelenségének megmagyarázása a legszánalmasabb emberi magatartás. 
Két otthon töltött nap után ismét a Balatonnál találtam magam, a Finn Masters Európa Bajnokságon. Én. Alig akartam elhinni. Pár éve még álmodni se mertem arról, hogy valaha részt veszek egy EB-n most meg itt vagyok és nem azért harcolok hogy beérjek szintidőn belül, nem az utolsó helyen kullogok hanem hatvanadik lettem a hetvenhét indulóból egy ilyen mezőnyben. 


Nem ér nevetni. A késői nevezés miatt ezt a versenyirodában
készítették, a többiek szép nyomtatottat kaptak



Minden nap ragadt rám valami és rájöttem, igazából most kezdtem el tanulni a finnezést nem pedig évekkel ezelőtt amikor Agárdra evett a fene. Ebben szerepe van persze az elmúlt időszaknak és kétségtelenül az új hajónak is amivel azért "oda lehet érni." Az OB-vel szemben itt lényegesen jobban mentem, ez az eredménylistán is látszik de leginkább a mezőnyben vitorlázás volt kézzel tapinható. Olyan sporikkal mentem együtt (a külföldieket is beleértve természetesen) akikkel eddig csak a parton találkoztam illetve valahonnan a távolból néztem őket értetlenül, hogy lehetnek annyira elöl. Na ott azért most se voltam de például jobbra mellettem Misibá, balra Béla egy kicsivel előttem Mester Bá, mögöttem Csimbi. Aztán a befutóra ez megváltozott és ekkora mezőnyben hiába érek be mondjuk a Pisti mögött tíz méterrel ami marha jónak számít, ha van köztünk nyolc külfödi játékos már nem is olyan nagy szám a dolog, de akkor is. Innen már lehet puskázni. Vitorlabeállítás, üléspozíció, hajó terhelése, kormányzás mind-mind apró de annál lényegesebb információkat rejt amit van hogy a parton hiába kérdezel. 


                                                                       Fotó: Szűcs Ábel
Itt versenyeztünk. Mit mondjak, ki lehetett bírni



A négy versenynapon hét futamot sikerült teljesíteni, az utolsó a versenyzésre alkalmatlan szél miatt inkább a pakolás jegyében telt. Első nap a keleti, másik két napon a nyugati medencében állítottak pályát. Csütörtökön elsők között mentem ki a vízre és visszanézve a Tihanyi szorosban ott jött az a rengeteg hajó a hátszélben olyan idétlenül oldalra dőlni akaró vitorláival, komolyan mondom már a látványért megérte. 


                                                                    Fotó: Szűcs Ábel
Hátszélben hasítok az EB-n de a lényeg: vannak mögöttem



Az látszik, hogy az erős szélhez a hetvenöt kilóm édeskevés. Ilyenkor jobbára az életemért küzdök de normál körülmények közt egész jól elboldogulok és gyenge szélben se vallottam szégyent. Az éppen változó erejű szélben akadnak azért hiányosságok, a Balatonon itt válik el a szar a májtól amikor a szél visszavesz egy kicsit de a hullámok még megmaradnak illetve a háborús viszonyok adják fel a leckét amikor a hullámokon kell kormányozni a gépsárkányt. 


Technikai póló és egy palack jóféle bor Pata jóvoltából


És ide kéne valami összefoglaló aminek többször nekiugrottam higgyétek el, de állandóan a történtek hatása alá kerülök. Igazából nem is emlékszem mikor voltam ennyit a Balatonon ráadásul ilyen szép időben. Egy csomót vitorláztam, mit vitorláztam, finneztem a barátaimmal ráadásul minden nap tanultam ezt-azt ami remélhetőleg egy napon összeérik valamivé amit hajóvezetésnek hívnak, addig is nézzétek meg milyen egy EB velünk.