2019. szeptember 8., vasárnap

Adjátok vissza a szeleinket, és a Prevital ahogy még nem láttad

Addig kritizáltam a Velencei-tavi szelet amíg egy jóízű Balatoni vitorlázás reményében Gyuri barátommal célba vettük a Fűzfő Marinát, hogy majd ott, a nagybetűs Balcsi egyenletes szelében inasba rakunk mindenkit akit utunkba vezényel a balsors. Kishíja hogy szóról-szóra így lett, pontosabban a remek vitorlázás összejött és az bőven elég.
A beígért hármas szelet hiába kerestük, bokros teendői máshova szólították így csak látogatóba ugrott be olykor-olykor na de kalózban vitorlázni kettesben is pazar, főleg ha jó a társaság. Már most leszögezem hogy ne számítsatok nagy sztorira. Elmentünk Alsóörsig, ahol már jártam a nyáron meg vissza, többnyire mindkét irányba spinakkerrel. Félúton az egyik szélfordulónál lusták voltunk nem éreztük szükségszerűnek az irány tartása mellett leszedni a "golyót" inkább a kormánnyal korrigáltam egészen addig amíg fordultunk közel száznyolcvan fokot, természetesen végig hátszélben. Barátaim itthon vagyok, mintha el se jöttem volna Agárdról. Tisztára amikor az ember lecseréli az asszonyt és pár hónap után világosodik meg, hogy közel ugyanazt kapta csak más csomagolásban.
Ezzel együtt marha jó volt és ki nem hagytam volna a képet ami egyetlen valamirevaló vitorlázó facebook posztjából sem hiányozhat. A naplementét képzeljétek a horizontra.
Hát, szélben csordogálunk
Még csak szeptembert írunk ugyan, de szerencsésnek mondhatom magam e Balatoni kanyar miatt különös tekintettel az engem ért változásokra, egész pontosan a hónapok óta tartó pillanatnyi útkeresésemre. Az átláthatóság érdekében kénytelen vagyok a kályhától elkezdeni de itt és most leteszem nektek a nagyesküt: amennyire lehetséges rövidre fogom a sztorit. A térdműtétből felépülve egy új munkahelynek köszönhetően nagy változások történtek az életemben, de nem akarok túlzásba esni maradjunk annyiban, hogy a hétköznapjaimban de ez szó szerint értendő. Családi vállalkozásba fogtunk ahol csak a hétvége szabad -rendre az öreg Matuska mondata jut eszembe: "Nem a kápitálizmusba élünk, hogy a dolgozónak dolgozni is kelljen" hát de- ám az se mindig és/vagy teljesen tehát innentől a háromnapos Balatoni versenyek, előtte legalább egy edzőnappal kilőve. Agárdi kétnapos jöhetne szóba de kevés esélyt látok mindkét napra, ráadásul edzésre se tudok annyi időt szakítani amennyit megkíván a történet. Ha láttátok egyik-másik filmemet az eladtadahajót kérdést fel sem teszitek, amivel nincs baj csak a mezőny folyamatosan fejlődik -főleg technikai szinten- én meg lassan de annál biztosabban maradok le tőlük amire a tavalyi szezon a legjobb példa. Egyik állandó riválisom Zoli barátom, akit tavasszal a Balcsin cipóra vertem -meg Agárdon is egész évben- őszre szerzett egy jobb hajót, árbócot, vitorlát és a bajnokságon képtelen voltam utolérni. Akkor határoztam a profibb cuccról aminek alapfeltétele a régi eladása de egyelőre nem jelentkezett a leendő tulaj. Ami miatt kár lenne keseregni, mert nem tudom mi értelme beruházni a drága holmiba ha versenyt legjobb esetben is csak a partról látok, amire meg most használom a dingit arra ennél jobb nem kell. Persze az élet nem állt meg, abban a pillanatban ahogy eljutok a tóhoz már ülök is a gépsárkányba de a normálszeles napok behatárolják a mondanivalót. Nincs nő nincs sírás, ami vitorlásul annyit tesz, nincs verseny nincs versenybeszámoló.
Normálszelest írtam az előbb, ugyanis tavainkon a sportos szél és a pusztító vihar kialakulásának lehetősége az előrejelzést készítők szerint kéz a kézben járnak. Ebből következik, hogy a négyes-ötös szelet kurvaélet hogy megyéket elsöprő tornádó kíséri minden alkalommal amitől a yardok másodfokban a motoros kísérő nélküli kishajókat kizavarják a partra. Igen, én is tudom mi a szabály csak hát Agárdon eddig nem ehhez voltunk szokva. Viszont mióta egy ukrán majom hajóvezetést színlelve aktív telefonbuzerálás közepette lemészárolt huszonhét embert a Dunán, azóta minden szinten bekeményít a hatóság, mi meg nézegethetjük a príma szélben vágtató szörfösöket, a partról. Mert a szörfös nem fulladhat bele a tóba, szemben a kishajóssal.
De miért kell beleokoskodni mindenbe? Ha földelés nélküli dugaljat használok sérült szigetelésű vezetékkel a kerti medencénél bokáig vízben akkor az állam kiküld valakit a helyi rendőrörsről és némi ejnyebejnye mellet kicseréltetik velem a balesetveszélyes kábelt? Ha az ócska nyeklő-nyakló létrámon mászok fel a tetőre, azonnal rámrontanak és vetetnek egy újat? Ha bénán bakolom fel a kocsit olajcserénél jönnek és kicserélik a fatuskókat szabványos 2T teherbírású bakokra? Ha hülye vagyok és elhiszem hogy ötös szélben tudok a legjobban vitorlázni, aztán mégse így lesz és a parti kövekről kell összesöprögetni a hajóm darabjait miért zavar ez bárkit? Vagy ha a saját marhaságom miatt feldobom a pacskert nem mindegy, hogy a medence mellett, a kocsi alatt vagy a Velencei-tóban csinálom? Miért kell felnőtt embereknek a kezét fogni vitorlázás közben ha az erdőben favágáskor nem rendelnek mellém senkit. A KSH adatai szerint átlagban háromszázhatvan ember hal meg naponta Magyarországon és ha nem közeli hozzátartozóról, színészről, ismert énekesről, celebről van szó nem is tudunk róluk. Persze egyszeri parasztként is be lehet kerülni a médiába valami látványos autó/motorbalesettel, végzetes kimenetelű viharban vitorlázással meg bármivel amin a felelősöket keresve szeret csámcsogni a sajtó. Mély együttérzéssel vegyes felháborodást színlelve lehoznak valami cikket, a nép rákattint, az újságíró indexe megugrik, a beérkezett utalásból ki lehet pengetni az Octavia havi törlesztőjét és jöhet a következő riport Kulcsár Edina fenekéről. Szóval ne áltassuk magunkat, hogy bármelyiküket érdekli is a dolog.
És ezért vették el tőlünk a príma szeleket, pedig a felelős nem a vízirendőr aki nem fogta a kezem, vagy apukám aki nem tiltotta meg hogy kimenjek, netán a helyi polgármester aki nem rakott ki táblákat a hülyéknek méterenként hanem én a barom mert elhiszem magamról amit senki nem hisz el rólam. Jó, tudom bármilyen technikai probléma beüthet a vízen amit végzetessé tehet egy hirtelen lecsapó vihar, emellett nekem is első dolgom egy bajbajutott embernek segíteni de a lényeget gondolom értitek.
Innen elég nehéz összekötő szöveget komponálni a Balatoni Boat Showra úgyhogy meg se próbálom. A lényeg, hogy rám is hatott a "Budapesttől egy órányira" marketingduma ami úgy is lett, sőt a Hungexpora se érek ki hamarabb és ez mégiscsak a Balcsi. A szuzukis hostessek szegények a szokásos unott pofát hozták, látszik hogy ez nem az ő világuk de az új Jimny rohadt jól mutat a töméntelen hajó mellett (is) és minden csorbát kiköszörül. Azt mondanám, hogy ugyanazok állítanak ki mint Pesten -pár éve nem voltam tehát ez nem mérvadó- de ebbe a kikötői selyempapírba csomagolva jobban eladható a történet és ha meguntuk a kiállítói hajókat még mindig van pár száz amiben gyönyörködhet az ember. Sőt a vízen ringatózó hajóra lépve még a vásárlási kedv is hamarabb megjöhet mint egy felbakolt gépsárkánynál. Felsorolásba bele se kezdek, az Amatőr Hajóépítők fa kenuja különböző színű és mintájú fa berakásokkal hatalmasat ütött de az igazi gyomrost a kiállítói pavilonok mögött "megbújó" Prevital adta. Láthattuk a tévében, a neten sőt talán még nyomtatott sajtóban is de így a parton, közvetlen közelről most volt szerencsém először. Impozáns? Látványos? Pazar? Bámulatos? A fenéket, kurva nagy és rohadt jól néz ki! A méreteivel itt a szárazföldön nem is tud mit kezdeni az ember, ettől függetlenül nekirugaszkodok egy képes beszámolónak erről a csónakról.
Csak az arányok miatt csináltam ezt a hátizsákos képet. Farki, ha hétfőn felfedeztek ott egy karcolást eskü' nem én voltam!

A leekocsi sínjétől dobtam egy hátast. Mérőszalag híján leléptem, hat méter. Mint egy finn árbóc.

A bumon figyel egy táblázat, ha pont ilyen hajód van érdemes felírni az értékeket.

Stágolás.

Diszkosz nagyságú csiga az orrsudáron. Igen, a távolban az a hajó árbóca.

Józsikám, az orrsudarat lefelé is meg kéne húzatni. Van valami ötleted? Van.

Csörlő. Nem nagyobb mint egy malterosvödör, bár annál jobban néz ki.

Erre nem tudtam rájönni mi lehet, pedig még a csavarokat is meglazítottam.

Amitől kicsit hátradőlt az árbóc. Asszem ideje indulni...

                                     
A rácsos linzer adhatta az ötletet.