Szia Uram, Ábrándozás '24-ben érdekel?

Szólt az üzenet ami azon ritka együttállásokat igazolta amikor a kereslet és a kínálat teljes összhangban találkozik. Van amikor mi mennénk/csatlakoznánk valahova de ott máshogy gondolják, van hogy lelkesen invitálnak de mégsem találjuk a helyünket az adott közegben. Nincs ezzel baj, igaz barátok, évtizedekig együtt dolgozó vitorlázók igazolhatják az inkább párkapcsolatoknál használatos kémia szó létjogosultságát. Kicsit talán túl is van misztifikálva pedig a dolog tök egyszerű. Jól érzed-e magad az adott emberrel/emberekkel vagy nem? Tolerálod a hülyeségeit? Akkor jó eséllyel ő is tolerálni fogja a tiédet. Tudtok utólag közösen röhögni egy jót azon amit együtt elbasztatok? Megérkeztél.

De nézzük ezt a hallgatag 2023-at ahol ugyan alig történt valami de azt nagyon élveztem.

Esküszöm nem terveztem vitorlázást arra az évre sőt bármennyire gáz pont nekem pont ezen az oldalon kijelenteni, egy kicsit el is engedtem a dolgot. Ez a maszekolás teljesen más életformát követel mint amihez szoktam és ehhez kell igazítani a szabadidős tevékenységet amibe nem férnek bele heti szintű edzések a havonta többször megrendezett két-háromnapos finnes versenyekről nem is beszélve. Vizes sportnál maradva megpróbáltam a SUP-ot amit bárhova vihetek, nem szélfüggő, öt percre lakom a Kisdunától így elegendő akár másfél óra ahhoz, hogy jól érezzem magam szóval ment az elméletgyártás rendesen, bár mint utóbb kiderült rossz irányba. Megismertem supos figurákat akik nem az én világom, voltam túrán (a supos figurákkal) amin olyan szarul éreztem magam hogy két nap után hazajöttem, az evezéssel megerőltettem mindkét könyököm, amik jól be is gyulladtak úgyhogy a Balatonátevezés az összes hülye supos tervvel ugrott, és jól is van ez így. 

Sokszor mondjuk hogy az élet felülírta a terveinket -általában negatív szövegkörnyezetben, erre mi történik három nappal a Kékszalag előtt? Szembejött egy legénység kereső hirdetés ahol mind a hajó mind a kormányos régi ismerős illetve finnes barát szóval mi ez ha nem maga a nagybetűs gondviselés? Így történt, hogy az Ábrándon találtam magam, a már jól ismert Európa 30-as osztályban, pedig már éppen temettem az egészet. Eladtam a dingit ami szinte csodával határos mert már itthon tároltam és mint tudjuk, a kert minden hajó temetője. Letámasztod valahol a cseresznyefa alatt és vége, senki nem fog szemet vetni rá, próbakörre se lesz jelentkező, mint a kikötőben hiszen a többi tollfosztóval való összehasonlításra sincs lehetőség. Idővel az utánfutó kereke leereszt, az egészet körbenövi a gyom, a ponyvát teleszarják a madarak ráadásul kiszakad, beázik mindez röpke másfél év alatt. Ha akad is érdeklődő garantáltan elmegy a kedve a vásárlástól, ekkor dől el, hogy a gazból már csak az örökösök szabadítják ki. Szerencsére nem így történt, boldogan szeli az Orfűi habokat és akárhányszor az egykori helyére nézek nem hiányérzet fog el, hanem béke mert tudom hogy újra jó kezekben van.

Visszatérve a Kékszalaghoz a szerda amolyan ismerkedési est volt amikor átvittük Almádiból a hajót Füredre. Utólag játszhatnám az eszemet hiszen ez is csak olyan gépsárkány mint a többi, de az indulás előtti beszélgetésnél kiderült hogy semmit se tudok és amit tudtam annak töredékét se őrizte meg a szürkeállomány. Csak álltam mint izé a lakodalomban, tudjátok és tűnődtem mit keresek én itt, vajon tahóság lenne visszamondani a versenyt előző nap csak mert tele lett a gatya már a parton, ebben az esetben találnának-e embert a helyemre és mindezek után lesz-e még bárki aki köszönni fog nekem a kikötőben vagy ehelyett összekapom magam mert azért ez is csak olyan hajó mint a többi. Az utóbbit választottam.

A versenyről érdekességképpen annyit, hogy két órás halasztással indult mert szerda délután így döntött a szövetség, a több száz -szerintük- gyakorlatlan hajóvezető érdekében a várható erős szél miatt- szólt a magyarázat. Nem kívánok elköteleződni egyik oldal iránt sem csak nézzük a tényeket. Néhány pöfföt leszámítva a szél korántsem volt vállalhatatlan, sőt a mezőny 99%-ának akik tőkesúlyos hajóval teljesítik azoknak még jól is jött volna hogy végre rendesen mehetnek. A közepesen erős illetve gyenge szélre épített katamaránok nyilván nem bírnak el extra terhelést, nekik a későbbi indulás kedvezett -gazdaságossági szempontból is- így ezt elemezve a 11 órás rajt össznépi felháborodást váltott ki a mezőnyből. Többen szponzori befolyást emlegettek, kiszúrást a nevezési díj nagyrészét megfizető mezőnnyel, mert ugye mi tartjuk el az egész Kékszalagot. Kibaszás volt tényleg mert bárki akinek van egy kis fogalma az egészről, tudja hogy a rajtnál elbukott két óra a befutónál korántsem kettő lesz hiszen halmozódni fog minden egyes másodperccel ahogy gyengül a szél, az pedig gyengülni fog arra mérget vehetünk. 

De vajon tényleg mi tartjuk el a Kékszalagot? Kb 42 millió Ft jöhetett be idén a nevezési díjakból, elég ez egy ekkora versenyhez? Rendezőket fizetni, motorosokat biztosítani, embereket akik több mint 48 órán keresztül egymást váltva ülik kockásra a seggüket a bójáknál a hajókban, buli a verseny előtti napon a kikötőben DJ-vel, leszervezni ezt az egész hóbelevancot ami csak nekünk résztvevőknek kezdődik csütörtök reggel, orvosi felügyelet, catering, sátrak, színpad, hangosítás, légifelvételek, fotózás, végig hájpolni az egész sztorit hogy a versenyzők érezzék a nagybetűs verseny súlyát a nézők pedig kedvet kapjanak a részvételhez, akár külföldről is. Az úgynevezett "szeretetcsomag" tök menőre sikeredett, végre puruttya szórólapok és a SutyiGSM 5%-os kuponkódja helyett normális dolgokat kaptunk és a jogosan bírált gagyi pólót leváltotta a Nautica bár a méretezést jövőre érdemes lenne átgondolni. Borbély Feri bírja és ismeri is a vitorlázókat, képben van, nem s-el mondja a yardstick-ot de mégse várhatjuk el tőle hogy puszira levezényeljen egy díjátadót. Amikor lefutott tv sorozatok egykori "sztárjai" vagy közepesen ismert műsorvezetők hat kilóért vállalnak pl egy autószalon megnyitót max egy órás jelenléttel akkor szerinted Ördög Nóra mennyiért fog konferálni a színpadon? Nyugodtan számolj hét számjeggyel. Plusz áfa. Kijön ez az egész egyáltalán 42 pénzből? Vagy bele kell tolni még ugyanennyit, esetleg egy százassal el kell indítani az egész sztorit a nevezési díjak beérkezése előtt? Nem tudhatjuk de az biztos, hogy aki fizet az rendeli a zenét. A szponzor megkapta az új rekordot, a vele járó hírveréssel együtt mert ne legyenek illúzióink, valakinek ez is csak egy befektetés. Nekünk meg A Kékszalag és ha 11-re kaptunk időpontot akkor 11-re megyünk, de reméljük utoljára. 

Na de ott tartottunk, hogy Európa 30 tehát klasszikus hajóosztály egyedi darabokkal ami ritkán bővül új taggal de idén még erre a csodára is sor került.

Lindesnes, idegen a kovbojok között

Simán megkajáltam volna, hogy ez is osztályhajó egy kicsit más kabintetővel de nem eszik olyan forrón a kását, a képen egy zafírt látunk ami a svédeknél önálló hajóosztály és a tulaj az Európásokat választotta a kevésbé szimpatikus yardstik osztályozás helyett. Ez persze csak leírva ilyen egyszerű, a "választás" vagy inkább besorolás a német területen használatos KLR szám alapján történt amit a következőképp kapunk meg a teljesség igénye nélkül: a hajó mérete, a vitorla mérete, merülés, vízvonalhossz, első/hátsó túlnyúlás -szóval minden aprószar ami mérhető egy hajón. Ezeket valahogy összeadják és ha a kapott érték nem haladja meg a 137-et akkor pont befér az osztályba. Befért. 

Ez pedig már az Ábránd. A cirkálókon egyébként se divat a korlát de itt még a deck szélén szokásos habléc sincs sehol. Erős szélben minden elöl töltött perc kaland,  a kokpitba való visszatérés pedig ajándék. 

Ábránd. Innen se rossz de az igazi formát hátulról-oldalról adja ki

A verseny maga amúgy nagyon faszányosra sikeredett, jobb csapáson indultunk volna amikor közvetlenül a rajt előtt átfordult a szél és a pozíciónk ment a levesbe. Bal csapáson közel húsz perc kellett mire kikecmeregtünk a tömegből és viszonylag tiszta szelet kaptunk de ezzel nem voltunk egyedül. Érdekesség hogy egy takkon teljesítettük a Füred-Kenese távot. Itt történt egy kis gubanc ugyanis az egyik libera sajnálatos módon felborult. 

A Rafficának itt véget ért a verseny, a legénység szerencsére nem sérült 

Konfliktusmentes bólyavétel után bíztunk benne, hogy kihagyhatjuk a partról rendkívül romantikusnak számító Siófoki naplementét annál is inkább mert még csak két óra telt el a rajttól. Sikerült is, köszönjük szépen egy óra alatt ideértünk. Innen megint egy óra és porolunk át a csövön. Nemsokára feltűnik szemből a Fifty-Fifty a maga öt órás rekordjával, ami azért brutál. Ennyi idő alatt még teleportálva se, szóval gratulálok nekik innen is. 

Katamaránosok fröccsöznek a Hatlépcsősben: 

-Grillezés holnap délután? 

-Várjál már, holnap Kékszalagozunk.

-Na ja, délelőtt. 

Azért mi is hasítottunk
(Mellesleg leeoldali fotó)

Egyenletes északi szelünk volt mindenféle dráma nélkül így a kormányos engedélyezett némi pihenőt szóval végre jöhet egy belső felvétel a hajóról. 

Pisztácia kifogyott, belmagasság nem is volt

Ahogy látjátok a súlycsökkentés ismeretlen szó volt a cirkálók építésének korában. Egyedi megoldás a vakárbóc helyetti "bukókeret" és a vödörnyi díszanya se a fogyókúra jegyében került fel. Igen, ez a hajó is be tud ázni de a 110-es PVC cső nem vízelvezetésre szolgál, alapállapotban erre tekerjük a génuát. Nem hagyott nyugodni a kabin "tágassága" ezért a verseny után a végére jártam a dolognak. 

Állómagasság? Majd ácsorgsz a kikötőben kiscsávó!

Állómagasságról nyilván nem beszélhetünk egy cirkálónál és ahogy látjátok ülőmagasságról se. A magasság szó használata egyértelműen kerülendő a beltérben, sőt udvariatlanságnak számít egyáltalán szóba hozni egy cirkálótulajdonos jelenlétében. Ehelyett érdemes a hajó más, pozitív adottságait dicsérni, mint például... hát most éppen egy se jut eszembe, szóval improvizáljatok ha valamikor ilyen helyzetbe kerültök. 

Ami nélkül nincs Kékszalag illetve vitorlázás a nyugati medencében az Badacsony. Lőttem is egy képet mikor bent volt a csörlő mert így állatabb. 

Következzen egy újabb csoda amit csak az egytestűvel indulók értékelnek igazán, Keszthely világosban (idén is) ráadásul úgy, hogy 11-kor rajtoltunk. Az égiek szerettek minket. 

Itt már visszafelé jövünk. Átlagosnak számító naplemente,
filter és utómunka nélkül ráadásul nem kellett hozzá Maldívra menni

Olyan finom négyes szelünk volt mostanáig amit ép ésszel nehéz felfogni a Balatoni viszonyok ismeretében, legalábbis Kékszalag idején. Végig bújkált bennem némi rossz előérzet akár a Fekete Tükör sorozatot nézve amikor tudatában vagy, hogy a cukormázas felszín alól váratlanul felbukkan valami borzasztóan mocskos dolog, és véget ér és ez a sok szép és jó ami éppen történik és szorulunk be egy lavórba másnap reggelig. Minden esély megvolt rá mert az északi parton ahol a visszautat is terveztük elfogyott a szél de a maradékkal valahogy átmentünk délre ahol lassacskán de mégis haladtunk, majd visszatértünk északra. 

Éjjel kettőkor Akalinál. Nem rossz a tempó

Innen már simán mentünk Tihanyig a Füredi befutó pedig idén is akkora szívás volt mint minden évben. Igazi büntetés az elmének amikor látod a célt ahova tartasz és azon agyalsz, hogy -az ellenkező irány nem a legjobb szó de itt mindenki érti- a Hajógyár vagy Csopak felé menj mert igazából egyik se arra van, és mindenki akit vertek már meg ezen a szakaszon hidegrázást kap ha a hajnali derengésből felbukkan egy vetélytárs a háttérben. Szerencsére nem így történt. Csopakot választottuk és pár alaposan megfontolt forduló után 04:31-kor, abszolútban a 205-ik helyen befutottunk. Az Ábránd 16 órás rekordját nem sikerült megdöntenünk de parádésat mentünk a magunk 17 óra 31 perces idejével. Ma már egy WC-n ülést  se lehet elképzelni szelfi nélkül szóval jöjjön a csoportkép a megfáradt csapatról. 

Ujvári Gábor, Kerényi Balázs és jómagam

Érdekesség, hogy Balázs együtt vitorlázik A Tenkes Kapitánya azaz Zenthe Ferenc fiával dragon osztályban és hát elég jól. 

Könnyen mosolygok, a többiekkel ellentétben én aludtam két órát. A vitorlázás nem ért véget a befutóval, irány Almádi ahol várt ránk egy kiadós hajótakarítás, elpakolás a finom reggeli kánikulában de a befutó óta egyfolytában azon gondolkodtam, hogy nekem vajon van-e ennél feljebb a Kékszalagon? Nem csak a faszányos helyezés miatt, hogy úgy szerényen mondjam hanem ahogy az egész összeállt. A csapat, a baráti harminc fok körüli meleg ami a szinte végig kitartó négyes szélnek köszönhetően csak a kabinban volt érezhető, az állat tempó havaria nélkül és még el se áztunk. Lehet ennél jobb bármikor is? Ha igen, akkor mitől? Most kéne elengedni ezt az egészet? Ezekkel a szép emlékekkel kellene elköszönni ettől a versenytől bármennyire is a vitorlázás ellen beszélek? Egyik legnagyobb közhelyünk hogy a csúcson kell abbahagyni, ezt jobbára sportolókra, zenészekre használják amikor a karrierjük csúcsán (vagy annak közelében) vannak, de én pont nem arra értem. Arra gondolok, hogy talán akkor érdemes abbahagyni bármit amikor a legtöbb boldogságot kapod tőle. Fiatalon elhunyt sportolók aktív felvételeit visszanézve mondják a sportkommentátorok:  "így maradjon meg nekünk" és pontosan ezt érzem én is. Ezeken a pazar emlékeken fizikailag lehetetlen túltenni, most kéne az egészet becsomagolni egy bársonnyal bélelt dobozkába, ezüst szalaggal átkötve, hogy így maradjon meg nekem, ezt bármikor jó érzéssel elő lehet venni. 

Gáborral a díjátadón.
Harmadikok lettünk Európa 30 osztályban.

Jóformán ki sem hevertem a tókerülést máris a Klasszikus Kupán találtam magam, Csopakon. Két éve jártam itt utoljára, ugyanezen a versenyen és ahogy látni fogjátok a járműpark nem sokat változott. Vitorlázás terén a szombatot szélcsend miatt buktuk és mivel aznap volt a Balaton átevezés Zamárdinál részben várható is volt, hogy olyan körülményeket ami mindkét tábornak kedvező, ne várjunk. Így maradt az ilyenkor szokásos sztorizás finom fröccsök kíséretében, fürdés a tóban, isteni vacsora és estére a két évvel ezelőtti zenekart alulmúló szar zene, csak most a házigazdák playlistjéről. Na de ne ítélj, hogy ne ítéltess. Vallotta ezt az a sporttárs is aki a médiacucc meghekkelése után mindenki örömére saját zenére váltott. Ez van gyerekek, ha Csopakon jó zenét akarsz hallgatni, vigyél magaddal. Tehát a szombat ment a levesbe a vasárnapot viszont megkaptuk és az első futamban mentünk egy második helyet ami a történet szempontjából nagyon tanulságos. Ebben a felállásban most indultunk együtt először, kicsit amolyan tétnélküli versenynek számított de azért nem szó szerint. Semmi feszkó, mindenki tette a dolgát nyugiban és befutottunk másodiknak. Innentől viszont olyan nyomás nehezedett ránk, hogy a második futamban sorra követtük el a hibákat, és a stressz miatt azt se tudtam melyik az alba vagy az alsó él pedig nem egy vaszizdasz -ráadásul ellentétes oldalon vannak- így negyedikek lettünk amiben az a szívás, hogy nem a minket lehagyó másik két hajó volt annyival jobb, hanem mi a annyival szarabbak. 

                                                    Fotó: Szántó Áron, Kereked Vitorlás Klub

Szerintem épp halzolunk, Misi küzd a spi bummal

A rövidke szünetben összeszedtük magunkat amire azt mondom, hogy mindig az a legmelósabb amikor mentálisan kell talpraállni, de sikerült. A harmadik futamban elsőként rajtoltunk és mintaszerűen tartottuk a pozíciónkat a második kör feléig ahonnan már csak a fél pályaszakasz volt hátra amikor kikapcsolták a szelet. Igen, tudom hogy ilyen nincs de mégis. Nem gyengült el fokozatosan hanem egyszerűen elállt és a cirkálónk ott bukdácsolt a maradék hullámokon. Vasárnap délután van, a szabályok szerint ma már több futam nem indítható, vége a versenynek. Innen már jó eséllyel bevittük volna az első helyen a tollfosztót de az ilyen "mi lett volna ha" duma felejtős, nem csak a sportban hanem úgy általában az életben. A végeredmény a dicsőséges harmadik hely, egy héten belül másodszor állok dobogón, mit mondjak, tetszik. 

Ennyi volt maga a verseny de ne menjünk el szó nélkül a látnivalók mellett. Komolyan mondom érdemes lenne tárlatvezetést tartani a két nap valamelyikén, hogy ezeknek a generációkat átszelő hajók életébe egy hangyányi betekintést nyerjünk. Lőttem pár képet kicsit a bulvársajtó jegyében, azaz mindenféle háttérinformáció nélkül, amiért előre is elnézést kérek.

Mindjárt száz éves de most őszintén, látszik?

Na, itt legalább tudjuk melyik hajóról van szó, bár nem az én érdemem

Csak nézed és nem tudsz rájönni mitől néz ki ilyen rohadt jól, de azt hiszem a méret és az arányok sokat hozzátesznek pl. az achter kábé a vízvonal végénél van bekötve. És szemmel láthatóan maradt annyi deszka a műhelyben ami hátrafelé kiadott még két méternyi hajót. Nagyon durva. 

Színtiszta pornográfia

Ritka perspektíva 1. Nem sűrűn látunk így nagyhajót, vízen van és a szem szabadon gyönyörködhet ebben a páratlan testben. Semmi olyan sallang, mint árbóc, veret, kötélzet. 

Anélkül hogy tovább olvasol, megtalálod?

Ritka perspektíva 2. Így azért gyakrabban előfordul bár inkább télvíz idején. Nem kell magyarázni mitől olyan marha stabilak, de csak az arányok miatt: balról a negyedik létrafoknál figyel a félliteres kólám. 

Van pár hajó és tulaj akik nélkül talán már meg se rendeznének egy klasszikus versenyt, ide tartozik a Póstás is. Nem ám epoxi hajótest, mindenütt fa kérem szépen, ami meg nem az réz. Esetleg rozsdamentes acél. 

Variációk spi bumra 1. 

Kicsit más méretek, Lillafüred 75-ös cirkáló. Alaphelyzetben a spinakker bumot itt az árbóchoz rögzítették, és igen ott van a vége ahova a nyíl mutat. 

Variációk spi bumra 2.

Hoppá, itt is egy bronz. Két verseny két érem tavaly

Kormányosunk Ujvári Gábor mindkét versenyen azt mondta, csak nehogy negyedikek legyünk mert az olyan mint a bolgár bicska: sehol nem jegyzik. Na ezt már jegyzik, de elárulom nektek én bármilyen helyezéssel beértem volna, igaz így menőbb.