2016. szeptember 20., kedd

Nagy lépés egy embernek

A szeptember a múlni nem akaró nyár mellett két jó nap vitorlázást is adott egy kalandos, kellemetlenül "fektetős" szelű estébe hajlót, és egy teljes délutánt betöltő pazar hármas szelest. Mindkettő más szépséget tartogatott. Az első azért tartott estig mert hatig ki sem lehetett menni a vízre, egész pontosan elindultam felmérni a terepet de csak a kikötő előtt vettem észre az északi oldalon feketébe forduló eget és hiába volt biztatóbb a tó nyugati része, olyan befújások voltak hogy a harmadik hajófektetés után okosabbnak láttam menekülőre venni a dolgot. : ) Bő fél óra parti bölcselkedés után ketten is támadásba lendültünk, igaz eleinte a biztonságosabb félszelezést választva ám a szél csillapodásával egyenes arányban nőtt a bátorságunk és lehetőség nyílt a "kötelező" anyagra is. Néztem ugyan az órámat, hogy ideje lenne kifelé menni meg összepakolni, de a barátságosra mérséklődő szél hívogató hangjának képtelenség volt ellenállni. "Csak még egy kör" mert nem tündököl minden nap két szivárvány a tó felett. "Csak még egy kör" hogy minél tovább érezzem a szél simogatását. "Csak még egy kör" hogy addig is láthassam a grafitszínű vizet. "Csak még egy kör" ebben a másodfokos, szürke égboltos gyönyörű estében, hogy nézhessem a spori vitorláján a lebukó nap aranylóan izzó sugarait. "Csak még egy kör" mert nincsenek rá szavak milyen jól érzem magam és kizárólag azt sajnálom hogy nem tudom megosztani mindenkivel a világon, mert aki ezt látná és átélné az nem szorulna kábítószerre, nem háborúzna és nem a mások kizsákmányolása éltetné. Aki ezt egyszer átélheti az semmi mást nem szeretne az életben csak aprócska része lenni újra egy ilyen lélegzetelállító képnek amiben a természet harmóniájának és az ember lelki békéjének összhangja már-már giccsesen túlcsordul az aranyozott kereten.
A másik nap egy igazi edzős széllel fogadott minket hármas-négyes értékeket mutatva mind a fodrozódásokat mind a mért adatokat nézve. Nagyon jót mentünk, marha jól éreztük magunkat és tisztességesen elfáradtunk ami egyáltalán nem baj, ugyanis most minden megtett méternek és minden izomláznak kitüntető szerep jut, mert képzeljétek, indulhatok az idei Magyar Bajnokságon. Az a helyzet hogy egyelőre én is csak emésztgetem a dolgot és eleinte kicsit aggódtam, hogy mekkora bajban lehet a finnes osztály ha már rám is szükség van az OB megrendezéséhez : ) de talán csak arról van szó, hogy Edző-Bá szerint fizikailag és szellemileg is kellően felkészült vagyok, így elérkezettnek látta az időt a következő lépcsőfokhoz. Biztosan korábban is kisírhattam volna olyan versenyen való részvételt ami túlmutat a Velencei-tavon, de vannak helyzetek amikor az erőszaknál célravezetőbb a fokozatosság. Ráadásul minél rangosabb egy megmérettetés annál kevésbé engedheti meg magának az ember, hogy olcsó kifogásokat keresve félbehagyjon futamot, esetleg el se induljon. Ebből kifolyólag véleményem szerint minden verseny alapja -a szabályok ismerete mellett- egy megfelelő szintű erőnlét amivel az ember bármilyen szélviszonyok között, látszólag rezzenéstelen arccal végigvitorlázza a négy napot.
Ezen kívül azért más feltételei is voltak a részvételnek. Az alapból kötelező egyesületi tagság, sportorvosi, MVSZ tagság mellé hajóbiztosításra is szükség van, ami leginkább az autó kötelezőjéhez hasonlítható. Amúgy ez egyébként sem árt, hiszen sokszor centiméterekre porolunk el egymástól, és a legnagyobb odafigyelés mellett, rajtunk kívülálló okokból is történhet olyan műszaki hiba -mint egy szétesett kormányhosszabbító- ami irányíthatatlanná teszi a gépsárkányt és váratlanul belerongyolunk sporttársunk kétmilliós hajójába, amivel nem is mondtam sokat. Mivel az összeg nagyjából havi ezerkétszáz forint, ezért hosszas mérlegelés után beadtam a derekam így jövő nyárig gondtalanul kalózkodhatom a finnemmel.
Na de visszatérve a lényegre, ez lesz a hatvanadik bajnokság, helyszín a Fertő-tó ami hasonló adottságú a bázishoz, bár a szél tekintetében egyelőre nincsenek információim. De nem ez az egyetlen ami bizonytalansággal tölt el. Most lesz az első olyan hajószállításom ami után magamnak kell összerakni a finn-dingit lehetőleg úgy, hogy tudjak vele versenyezni. Számolni kell még a nagy létszámú, erős mezőnnyel, az optimális esetben tíz futammal, de azzal is hogy nudli szélben várakozunk órákig a vízen ami a sporttársakkal vívott küzdelemnél jóval kimerítőbb, ráadásul teljesen hiábavaló. Ha van egy kis időm átgondolni a dolgot ugyanaz a gyomorszorító izgatottság fog el mint a rajtok előtt, emellett számtalan kérdés gyötör már most, mikor még el sem indultam az ismeretlenbe.
Vasárnap délutánra a kérdésekből válaszok, a versenyből hír, a mezőnyből statisztika, az egészből pedig néhány nap múlva bejegyzés lesz. Bejegyzés válaszokkal, újabb kérdésekkel, fáradtsággal, pakolással, utazással, előzésekkel, egy komoly lépéssel a hátam mögött és egy küzdelmes harcok árán megszerzett utolsó helyezéssel. Most tényleg a részvétel lesz a fontos.

2016. szeptember 4., vasárnap

Karbantartás és egy nap ajándék a búcsúzó augusztustól

Gyerekkorom egyik meghatározó élménye a maga titokzatosságával a TMK műhely fogalma és az abban dolgozó szakik voltak. Az iskolában, a középiskolában, a szünidős nyári munkán, a munkahelyeken de minden valószínűség szerint még a bölcsiben és az ovis éveim alatt is egy réteg sajátos hatalommal felruházott kék köpenyes uralkodói voltak ők. Csöpög a csap, szorul az ajtózár, nem nyílik az íróasztalfiók? Kihez fordultak a dolgozók? Hát a karbantartókhoz akik néhány óra, de inkább néhány nap múlva, természetesen valamilyen halaszthatatlan munkát félretéve érkeztek meg és gondterhelt arccal mérték fel a probléma súlyosságát. Méltatlankodó fejcsóválás, vállvonogatás és a bajusz alól alig hallható hümmögés után mint hadvezérek vonultak el tanácskozni majd -amikor elérkezettnek látták az időt- tértek vissza immáron kész tervekkel. 
Földi halandók előtt ismeretlen nyelven, olyan szavakat használva beszéltek egymás közt aminek felidézéséhez jómagam kevés vagyok hiszen több évtized kemény munkáját nem lehet csak úgy, egyik sorról a másikra átadni. A javítás hatékonyságát minden esetben növelte már a kárfelméréskor kínált frissen főzött kávé vagy egy pohárka konyak, esetleg mindkettő amit természetesen a gyorsan elvégzett javítás után, a TMK-s etikett íratlan szabályai szerint sem illett visszautasítani. De jaj volt annak aki figyelmen kívül hagyta a megrendelésnek eme első és egyben legfontosabb fázisát. Abban az irodában még heteken keresztül nélkülözni kellett a meleg vizet, félig leszakadva magára hagyva lógott a karnis és a vibráló fénycső is hiába várt a cserére. Kiváltságosai voltak ők a rendszernek, jó értelemben vett kiskirályok akiknek egy iskola, egy gyár, egy téesz vagy orvosi rendelő jelentette birodalomban kellett igazságot tenni titkárnő és konyhás, portás és traktoros, művezető és párttitkár között. Egy nyári diákmunka során két teljes héten keresztül magam is részese lehettem eme csodának egy belvárosi irodaházban. Jobbára olvasással, rejtvényfejtéssel telt a munkaidő de amikor megcsörrent a telefon és hívtak minket, a karbantartókat akkor mi is a régi iskola tanítása szerint vakargattuk az üstökünket, az állandós kolléga kávét kevergetve mondta a tutit én meg jó segédhez méltón csak bólogattam együttérzőn a letört kilincs vagy a megnyekkent karosszék láttán. Ez maga volt a földi paradicsom és a két hét után még tíz évnek kellett eltelnie hogy egy baráti beszélgetés alkalmával megtudjam mit is takar ez a három betű. Hogy Karbantartás az rendben van, de az általam ismert szakik munkájában valahogy se a Tervszerűséget, se a Megelőzést nem sikerült felfedeznem. : )
A gyenge szeles napok engem is megelőző karbantartásra késztettek annál is inkább mivel a március óta tartó időszak nem múlt el nyomtalanul, sem ami a hajótestet sem ami a vitorlát illeti. Mondjuk a hajón inkább esztétikai munkák vártak rám ugyanis a legnagyobb elővigyázatosságom ellenére induláskor és kikötéskor is elkerülhetetlenül nekiütődik a betonmólót borító deszkának vagy guminak. Ez lényegesen kevesebb kárt okoz annál amire a beton lenne képes, inkább a hajótestre karcolódik vagy dörzsölődik rá a fa és ronda fekete csíkokat hagyva a gumi. Eltávolítása nedves csiszolással a leghatékonyabb és kíméletesebb ennek pedig a lehető legegyszerűbb módját választottam. /Fotó: Mumus.
Vizesnyolcas
A vitorlán néhány kisebb szakadás éktelenkedett amiket érdemes idejében kijavítani, ha nem szeretném egy erősebb szélben közvetlen közelről nézni a szakadó szálakat majd a maradék vászonnal töketlenkedni a tó közepén. Ideiglenesen a széles cellux vagy a textiles ragszalag is megteszi de azzal számolni kell hogy a cellux néhány alkalom után érzékeny búcsút vesz tőlünk, a ragszalag pedig nincs kibékülve a nagy meleggel. Amíg nincs más addig bármelyik megteszi, de tartós megoldás reményében beruháztam egy spéci vitorlaragasztóra. Ránézésre annyiban különbözik a celluxtól hogy árban jóval erősebb, de remélem nem csak abban.
Nyílás-záró
Remek alkalom ez arra hogy egy kikötőben ellesett fogást megosszak veletek. A javításra kivágott darabot felhelyezés után puha kefével vagy ruhával át kell dörzsölni, azaz rá kell melegíteni a vászonra hogy jobban és egységesebben ragadjon. A klasszikus fehér javító helyett a fóliavitorla miatt vettem átlátszót, hogy mennyire lesz tartós arról be fogok számolni nektek, de most hogy négyzetcentiről négyzetcentire átnéztem a vitorlát -és percek alatt elillant a három méternyi cucc- sokkal több sérülést találtam rajta mint amennyire számítottam. Ráadásul öléggé ropog az anyaga ellentétben a többiekével, nyilvánvalóan az elöregedés miatt úgyhogy nincs mese, hamarosan be kell ruházni egy újra. Már hogy nekem újra. Minden bizonnyal valamelyik spori hat-hétéves vászna kerül fel a dingire, kérdés csupán hogy mikor találok eladót, érdemes-e erre a pár hónapra beruházni vagy várjak tavaszig, illetve a legfontosabb: az eladó vitorla hogy áll a hajómon? Mert ahány hajó annyiféle árbóc és a vitorlát bizony az árbóchoz kell kiválasztani, mert mondjuk ami Misibá hajóján marha szép repülőszárnyformát ölt az nem biztos hogy az én hajómon is képes ugyanazt produkálni.
Na de addig is itt ez a tervszerűen megjavított vitorla, egy tervszerűen karbantartott hajó és ezek lelkes tulajdonosa tehát irány a tó, hiszen az előrejelzések szél tekintetében végre kimagasló értékeket ígérnek. Hát kellet nekem a múltkor olyanokat mondanom, hogy a hatos szelet szívesebben nézem a partról mert ezen a pazar délutánon a tisztáson volt vele találkozóm, és úgy érzem sokkal jobban sikerült mintha a parton futottunk volna össze. Az északi szél pont olyan volt mint a múltkor, tehát nem volt szükség az elhaladó front végére hogy nagyokat forduljon úgyhogy ezzel nem is untatlak benneteket, ellenben nézzük a statisztikát. A már ismert szeles grafikon egy kicsit még a múltkorin is túltesz.
Volt üzemanyag bőven
Fél kettőtől közel fél ötig tartott az akció és gyorsan leszögezem hogy egyedül nem merészkedtem volna ki a nagypályára hanem a biztonságosabb kikötő előtti részt választom, de mivel Pisti barátomban megbízható finnes sporttársra leltem -mondjuk ez a többiekről is elmondható- ezért együtt nekivágtunk. Ezt biztonsági okokból tartom fontosnak hiszen egymagunkban még normál szélviszonyoknál is történhet valami gubanc, és ha ilyen szélben egy esetleges borulásnál nem sikerül visszaállítani a hajót -mondjuk mert leszúrt az árbóc- akkor az ember csak nézhet okosan a tó közepén. Ráadásul közel egyszerre kezdtük a finnezést, mindketten a nulláról így nagyjából azonos szinten vagyunk, a hajók közt sincs nagyon különbség bár gyanítom ha lenne se számítana sokat. : )
Az lepett meg a legjobban, hogy mindenféle pánikhangulat nélkül vitorláztam át a délutánt. Igen, erősen fütyült a szél, igen, tajtékzott a víz, igen, Velencei tavi viszonylatban nagyok voltak a hullámok de ahhoz képest hogy a szezon nagy részét gyengeszeles napokkal töltöttem egyáltalán nem aggódtam hanem megoldandó leckeként fogtam fel a dolgot. Végre van szél, a házi feladat pedig a déliről eljutni az északi partig majd vissza, szorgalminak pedig meg lehet ismételni még kétszer. Ha ezzel megvagyunk jutalomból végig félszelezhetjük a déli partot, és az értékeket nézve nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a munka dandárját elvégeztük odakint.
Ez a grafikon két szempontból is praktikus. Először is menőzhetek nektek itt az oldalon, hogy mekkora nagy májer vagyok : ) de ami fontosabb, hogy van egy hiteles adatom arról hogy milyen szélben vitorláztam, mondhatom hogy gond nélkül. Az ember még hozzáteszi a tapasztalatokat, elemzi a hibákat, esetleg átgondolja hogy kicsit erősebb szélben vállalta volna még a dolgot és legközelebb hasonló viszonyoknál nem vakaródzik vonakodva, hanem gondolkodás nélkül ponyvázza le a hajóját.
Ahogy a tavalyi év egyik nagy tanulsága volt számomra az akár rövidke esti vitorlázások hasznossága, úgy már most kijelenthetem hogy az idei a lehetőleg heti rendszerességű, akár nudli szélben töltött órák fontossága lesz, mert ez is hozzásegített ahhoz a magabiztossághoz ami nélkül egy ilyen napon jobb ha otthon marad az ember. Csak otthon nem tudtam volna ilyen jót vitorlázni.