2013. június 24., hétfő

Nagyfiúknak való...

Ez a baleset még május közepén történt. Mivel kilátás sem volt arra hogy a beroggyant kabintetőt és a meghajlott árbócot rövid úton kijavítják, ezért más vitorlázási lehetőséget kellett keresnem. Lehetőleg olyat ami viszonylag közel van és nem utolsó sorban, a hajó egyedül is vezethető. Persze egy kalózzal meg egy B-25-össel is elevickél az ember szólóban, de elsősorban tanulni szeretnék, s csak utána élményeket gyűjteni.
Így került a képbe a Velencei tó és ott az eredeti : )  finn-dingi bérlésének a lehetősége, ráadásul kedvező feltételekkel. Annyit tudtam róla, hogy egységes olimpiai osztály, 1952-körül tervezték, tíz négyzetméter vitorla, egyszemélyes verda szóval mintha a Jóisten is nekem teremtette volna. /a négy és fél órai vitorlázás első percében kiderült, hogy ennél sokkal komolyabb a dolog...
Észrevételeim még a parton: ezer kötél a vitorla és egyéb dolgok állításához, nincs dirk és a bum meglepően alacsonyan van.
A bérbeadó /Péter/ rövid elméleti oktatása végén vízre eresztettük a "Pirosat", és beszállás után kezdődtek észrevételeim a vízen: hát először is vitorlával kellett kiállni a kikötőből, ezt nehezítette a hajó dülöngélése, a vantni és az azon lévő széljelző hiánya valamint a magamra utaltság, hiszen senki sem volt mellettem aki megmondta volna, hogy hogyan kell irányítanom a hajót. És a bum nagyon alacsonyan van! Mostanra megtanultam, hogy egy "finnesnek" mindez természetes, de aki "csak" egy jogsival és csekély tapasztalattal választja ezt a típust, annak mindenképp figyelmébe ajánlom a címben szereplő mondatot, amit a tulaj mondott.

Ez bizony nagyfiúknak való...   -Ez...?? Ugyan!..
Aztán a harmadik óra után már olyan is előfordult, hogy egyenesen tudtam vele menni... Szóval kemény volt, na! Kimerülve, óriási tisztelettel néztem vissza a hajóra a biztonságot jelentő partról. Úgy éreztem magam mint akit megvertek, de tisztában voltam vele: ha valahol megtanulok vitorlázni, az itt lesz... és a Piroskával.

2013. június 21., péntek

Az első bevetés

Egy teljes napi mancsaft tapasztalattal a hátam mögött lehetőségem volt életem első versenyén részt venni, de egy "idegen" hajón. Teljes tudatlanságban indultam Siófokra és mivel biztosra vettem, hogy jolléval megyünk -ami ugye borulhat- minden értéktárgyamat a Nejemnél hagytam, a parton. /ezért nem tudtam nektek fotózni/
Erre megállunk egy Nautic 370-nél!!! Azt se tudtam hova nézzek meglepetésemben. Ilyen árbócot még nem láttam, meg ez a rengeteg kötél, a kabinban elférne egy ping pong asztal, oldalanként két csörlő, ráadásul backstéges szóval minden csapásváltásnál még azt is ki kell akasztani, úgyhogy nem is volt baj hogy a többiek értenek valamit a dologhoz... : )
Az én feladatom az volt, hogy forduláskor kiengedtem a génuasottot és rohantam előre elkerülni a vitorla korlátba akadását, magyarul át kellett segítenem a korláton, nehogy csináljunk egy tízezer forintos kárt : )) a hajóban, valamint ki kelet ülnöm a luv oldalra. Összesen ennyit mertek rám bízni, és ez elsőre elegendő is volt.
Így testközelből láthattam, hogy zajlik egy rajt,
és azt is hogy a verseny az egy kemény meccs. Mindenki halál komolyan veszi, van olyan hajó ahol el sem szabad mozdulni onnan, ahová állították az embert... Mindegy, mindent a tanulásért. És az élvezetért, merthogy nagyon meg lehet szeretni, főleg ilyen jó pozícióból és ilyen hajóval. Mikor a rajtnál behúztuk a vitorlákat tisztára olyan volt, mint amikor a gázra lépünk az autóban, úgy elkezdett sergetni a "gép". És az első bójánál már másodikként fordultunk.
A reffelt grósz ellenére egyre jobban megközelítettük a vezető hajót, és a második forduló után már csak méterek választottak el minket egymástól, de sajnos egy elhibázott manőver miatt szélbe álltunk, és a korrigálás ideje alatt "megszerzett" száz méteres hátrányt csak nyolcvanra tudtuk csökkenteni a célig. Tehát másodikként futottunk be, ami persze nem hivatalos, hiszen a végleges eredményt a yardstick szám alapján állapítják meg. Mindenesetre feledhetetlen élmény volt!!
És hiszitek vagy sem, utólag tudtam meg hogy a hajó amin voltam, nem más mint az Infiniti... Hát ez nem semmi!!! És még egy kép, amin nem csak a szépen kitöltött vitorlák látszanak, hanem én is /a jobb oldalon/.
A hétvége szomorú apropója, hogy a versenyhajónk egy másik futamon komoly balesetet szenvedett, szerencsére személyi sérülés nélkül, de egy időre biztos hogy a Balcsinak nélkülöznie kell tizenötösünket. És bizony nekünk is...

2013. június 18., kedd

Baljós árnyak

 A csapatmegbeszélés alapján tavasszal terveztük a versenyhajónk csiszolását, gélezését és vízre tételét, de a váratlanul érkezett március 15.-i tél minden tervünket felborította, és gyanítom nem csak a miénket. A következő alkalommal a szakadó eső állta útját a munkálatoknak.
De ugye mindig van egy következő alkalom, szóval felpattantam a robogómra /nem arra amivel Füredre mentem/ és hipp-hopp azon vettem észre magam, hogy csiszológép a kezemben, porvédő maszk az arcomon, oszt csiszatolom a jollét. És egy arany igazság: a hajó sokkal nagyobb alulról mint felülről... : )
Nagyjából tíz órai munka után elégedetten és fáradtan ülve a mocira, semmi más vágyam lévén a mielőbbi hazaérésnél, az autópálya első két kilométere után a robogóm egyszerűen leállt.
Skipperem segítségével sikerült visszajuttatni gépet a Siófoki bázisra, oszt az Asszony meg értem gyütt...
És vajon mi történik amikor egy hét múlva a hajó gélezésére indulok, meg  persze hogy a motort hazahozzam???? A kocsin beragad az egyik hátsófék... Nagy nehezen, de hazajutottam. Ezek után kész csoda hogy néhány hét múlva sikerült egy edzést összehozni. Ötös-hatos délnyugati szélben, döghullámokon pattogva egy óra tizenöt perc alatt értünk Siófokról Füredre, szóval tempó és kapaszkodás is volt rendesen. Kicsinek tűnt a tizenötös három ember számára, és ekkora szélben minden elhibázott mozdulat végzetes lehet, így már első alkalommal világossá vált hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Na de az első majrézás után feladni..? Á dehogy..!

2013. június 11., kedd

Az útvonal újratervezése

A hajót ideiglenesen félretéve és sablonosan fogalmazva más vizekre evezve, kell egy kis kitérőt tennem a bloggal kapcsolatban. Építés ugye nem történt az elmúlt hónapokban, viszont tapasztalatszerzés, új kapcsolatok létesítése és egyre közelebbi ismeretség magával a vitorlázással, annál inkább. /és a sok újonnan szerzett ismeret csak úgy hemzseg okos kis buksimban : ) szóval elnézést az esetleges kicsapongásokért, és a dramaturgiailag kesze-kusza újrakezdésért./ Ezek a frissen megszerzett információk egy gyakorlott vitorlást nyilván megmosolyogtatnak /ettől függetlenül lehet hogy szívesen olvassák/ de úgy gondolom hogy egy friss jogsis kapitánynak akár érdekes is lehet. Hiszen a suliban szerzett ismeret kizárólag arra elég, hogy ne tévedjünk el egy átlagos túrahajón, és ezt semmiképp sem bántó megjegyzésnek szántam. Hogyan is lehetne elég egy hét arra, hogy finom vitorlabeállításokat, spéci manővereket és a versenyzők által évekig gyakorolt, sokszor titkosan kezelt trükköket tanítsanak meg nekünk a HSZ, valamint a vízből mentés mellett. Itt az elsődleges cél a sikeres jogsiszerzés, azután nyilvánvalóan elindul az ember valamerre.
Szép emlékekkel hazatérve ugyan, de lassacskán a feledés homályába vész az osztálytársak és az oktatók arca, a suli, és magára a vitorlázásra is hamarosan csak a valamelyik fiók mélyéről előkerülő jogosítvány emlékezteti a kapitányt.
Vagy pedig nem bír megülni a fenekén a jóember, hajót vesz és felújít, vagy bérel és próbálja csiszolni a megszerzett tudást, tudva azt hogy az útnak, amin elindult még csak az elején jár, de nem mások fényképeiről szeretné nézegetni a haragos hullámokat, a fedélzetre csapódó vízpermetet és a hajó mellett szinte karnyújtásnyira ellibbenő sirályokat.
Szóval elsődlegesen a második csoportra gondolva készül a következő pár bejegyzés, de egy percre kanyarodjunk is vissza Ibolyhoz. Ugye a fenéknél hagytam abba. Nos a javítása megtörtént, szinte az egész alját telibehúztam epoxival, valamint az oldalakat is kijavítottam. Ennél előrébb egyelőre nem jutok mert a csónakház bejárata elé jó érzékkel veteményest csináltam, valamint a kitaposott, kiégett, forgáccsal borított füvet nem kevés melóval helyrehoztam és biztos, hogy a hátralévő apróbb munkákért nem fogom ismét tönkretenni a kertet.
De mi köze egymáshoz ennek a sok zagyvaságnak, Csabikám?!
Nos: ősztől tavaszig folyamatosan kikötőt kerestem a finn-ugor dinginek és mint tudjátok nem találtam. A Balcsi keleti medencéjében gondolkodtam első sorban, de egyszerűen nem állnak szóba az emberrel még száznegyvenezerért se. Csak kettőnegyvenért. És persze mindenhova csak nagyhajót tudnál vinni, mert a parton már nincs több hely... Sebaj, fogtok Ti még könyörögni Ibolyért!! : )
Szóval így került ideiglenesen háttérbe az építés, és előtérbe a mancsaftkodás.

2013. június 5., szerda

Hol van má' a hajó?

Mér késik, mi van má'...? Kérdezhetitek Monster Szabi szavaival, és bizony fejet hajtok az igazság előtt: elhanyagoltalak benneteket és a hajót is...
Remélem elnyerem bocsánatotokat ha betekintést nyertek a részletekbe. Szóval ősszel a 15-ös fórumon azt olvastam, hogy az egyik hajóra legénységet keresnek és jelentkeztem. Két okból is. 1; egy gyakorlott skipper mellett rengeteget tanulhat az ember, 2; addig is vitorlázok, 3; tavaly július 7.-én Peti barátommal kibéreltünk egy tizenötöst és erős négyes-ötös szélben egy harmincas cirkáló, és "Béla Úr" kivételével minden hajót lehagytunk.
Tegyétek a szívetekre a kezeteket, azért ez jó érzés...
Tehát ebből a két okból : ) jelentkeztem mancsaftnak, illetve akad még egy, a hajóm.
Szóval a tél előtt kitakarítottam a disznóólat, amit évek óta lomtárként használtunk és képekről Ti is ismertek. Ezt kineveztem csónakháznak úgyhogy ide került a hajó a fagyos hónapok idejére, valamint addig amíg befejezem. És el is jutottam a kényes témához. A fenékre egy uszonyfélét kell szerelnem, hogy az a kormánylapátra terelje a vizet, (ez kész is van) és le kell lakkoznom, vagy bevonni az egészet epoxival, attól függően, hogy parti vagy vízi tárolóhelyet találok. /ha parti, akkor csak az epoxi jöhet szóba, ha vízi akkor elegendő a lakk, mert néhány nap után úgyis bedagad a fa./ Nos hiszitek vagy sem, nem sikerült kikötőt találnom.
Helyesbítek, megfizethető kikötőt találnom...