2013. június 11., kedd

Az útvonal újratervezése

A hajót ideiglenesen félretéve és sablonosan fogalmazva más vizekre evezve, kell egy kis kitérőt tennem a bloggal kapcsolatban. Építés ugye nem történt az elmúlt hónapokban, viszont tapasztalatszerzés, új kapcsolatok létesítése és egyre közelebbi ismeretség magával a vitorlázással, annál inkább. /és a sok újonnan szerzett ismeret csak úgy hemzseg okos kis buksimban : ) szóval elnézést az esetleges kicsapongásokért, és a dramaturgiailag kesze-kusza újrakezdésért./ Ezek a frissen megszerzett információk egy gyakorlott vitorlást nyilván megmosolyogtatnak /ettől függetlenül lehet hogy szívesen olvassák/ de úgy gondolom hogy egy friss jogsis kapitánynak akár érdekes is lehet. Hiszen a suliban szerzett ismeret kizárólag arra elég, hogy ne tévedjünk el egy átlagos túrahajón, és ezt semmiképp sem bántó megjegyzésnek szántam. Hogyan is lehetne elég egy hét arra, hogy finom vitorlabeállításokat, spéci manővereket és a versenyzők által évekig gyakorolt, sokszor titkosan kezelt trükköket tanítsanak meg nekünk a HSZ, valamint a vízből mentés mellett. Itt az elsődleges cél a sikeres jogsiszerzés, azután nyilvánvalóan elindul az ember valamerre.
Szép emlékekkel hazatérve ugyan, de lassacskán a feledés homályába vész az osztálytársak és az oktatók arca, a suli, és magára a vitorlázásra is hamarosan csak a valamelyik fiók mélyéről előkerülő jogosítvány emlékezteti a kapitányt.
Vagy pedig nem bír megülni a fenekén a jóember, hajót vesz és felújít, vagy bérel és próbálja csiszolni a megszerzett tudást, tudva azt hogy az útnak, amin elindult még csak az elején jár, de nem mások fényképeiről szeretné nézegetni a haragos hullámokat, a fedélzetre csapódó vízpermetet és a hajó mellett szinte karnyújtásnyira ellibbenő sirályokat.
Szóval elsődlegesen a második csoportra gondolva készül a következő pár bejegyzés, de egy percre kanyarodjunk is vissza Ibolyhoz. Ugye a fenéknél hagytam abba. Nos a javítása megtörtént, szinte az egész alját telibehúztam epoxival, valamint az oldalakat is kijavítottam. Ennél előrébb egyelőre nem jutok mert a csónakház bejárata elé jó érzékkel veteményest csináltam, valamint a kitaposott, kiégett, forgáccsal borított füvet nem kevés melóval helyrehoztam és biztos, hogy a hátralévő apróbb munkákért nem fogom ismét tönkretenni a kertet.
De mi köze egymáshoz ennek a sok zagyvaságnak, Csabikám?!
Nos: ősztől tavaszig folyamatosan kikötőt kerestem a finn-ugor dinginek és mint tudjátok nem találtam. A Balcsi keleti medencéjében gondolkodtam első sorban, de egyszerűen nem állnak szóba az emberrel még száznegyvenezerért se. Csak kettőnegyvenért. És persze mindenhova csak nagyhajót tudnál vinni, mert a parton már nincs több hely... Sebaj, fogtok Ti még könyörögni Ibolyért!! : )
Szóval így került ideiglenesen háttérbe az építés, és előtérbe a mancsaftkodás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése