Egy teljes napi mancsaft tapasztalattal a hátam mögött lehetőségem volt életem első versenyén részt venni, de egy "idegen" hajón. Teljes tudatlanságban indultam Siófokra és mivel biztosra vettem, hogy jolléval megyünk -ami ugye borulhat- minden értéktárgyamat a Nejemnél hagytam, a parton. /ezért nem tudtam nektek fotózni/
Erre megállunk egy Nautic 370-nél!!! Azt se tudtam hova nézzek meglepetésemben. Ilyen árbócot még nem láttam, meg ez a rengeteg kötél, a kabinban elférne egy ping pong asztal, oldalanként két csörlő, ráadásul backstéges szóval minden csapásváltásnál még azt is ki kell akasztani, úgyhogy nem is volt baj hogy a többiek értenek valamit a dologhoz... : )
Az én feladatom az volt, hogy forduláskor kiengedtem a génuasottot és rohantam előre elkerülni a vitorla korlátba akadását, magyarul át kellett segítenem a korláton, nehogy csináljunk egy tízezer forintos kárt : )) a hajóban, valamint ki kelet ülnöm a luv oldalra. Összesen ennyit mertek rám bízni, és ez elsőre elegendő is volt.
Így testközelből láthattam, hogy zajlik egy rajt,
és azt is hogy a verseny az egy kemény meccs. Mindenki halál komolyan veszi, van olyan hajó ahol el sem szabad mozdulni onnan, ahová állították az embert... Mindegy, mindent a tanulásért. És az élvezetért, merthogy nagyon meg lehet szeretni, főleg ilyen jó pozícióból és ilyen hajóval. Mikor a rajtnál behúztuk a vitorlákat tisztára olyan volt, mint amikor a gázra lépünk az autóban, úgy elkezdett sergetni a "gép". És az első bójánál már másodikként fordultunk.
A reffelt grósz ellenére egyre jobban megközelítettük a vezető hajót, és a második forduló után már csak méterek választottak el minket egymástól, de sajnos egy elhibázott manőver miatt szélbe álltunk, és a korrigálás ideje alatt "megszerzett" száz méteres hátrányt csak nyolcvanra tudtuk csökkenteni a célig. Tehát másodikként futottunk be, ami persze nem hivatalos, hiszen a végleges eredményt a yardstick szám alapján állapítják meg. Mindenesetre feledhetetlen élmény volt!!
És hiszitek vagy sem, utólag tudtam meg hogy a hajó amin voltam, nem más mint az Infiniti... Hát ez nem semmi!!! És még egy kép, amin nem csak a szépen kitöltött vitorlák látszanak, hanem én is /a jobb oldalon/.
A hétvége szomorú apropója, hogy a versenyhajónk egy másik futamon komoly balesetet szenvedett, szerencsére személyi sérülés nélkül, de egy időre biztos hogy a Balcsinak nélkülöznie kell tizenötösünket. És bizony nekünk is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése