Lecke, Fifty, boatshow

Hogy miért kell a jó dolgokat bemocskolni valami szarral, soha nem fogjuk megtudni de minden ilyen egy újabb tanítás az élettől, vagy valami jel hogy az irányt vétettük el és semmi keresnivalónk azon az ösvényen amin éppen bandukolunk, esetleg simán csak megtörténik amit elénkrak az élet mi meg azt teszünk el belőle amit belelátunk. 

Az egész egy meghívással kezdődött az X33-as osztály bajnokságára egy viszonylag kezdő csapathoz, (olyan értelemben hogy túraverseny tapasztalat van, pálya semmi) de csak így jött össze a hat hajó. (Egy hajóosztály fennmaradásának egyik feltétele hogy a bajnokságon legalább hat hajónak el kell indulnia, nem elég csak benevezni a versenyre és otthon kávézgatni ahogy ez pár éve még bevett gyakorlat volt.) Szóval egy amolyan jótékonysági vitorlázásba keveredtem két napra amiből a csütörtöki változó szél miatt inkább ismerkedési nap volt mind a hajóval mind a legénységgel. 

X-33-as. 33 láb hosszú, az X-et ne tőlem kérdezzétek
Korlát és állómagasság, számomra csupa ismeretlen fogalom

Alsóörsről vittük át a hajót Füred egy kis kikötőjébe és tudhatjátok, ha valahol akad látnivaló ott a Vitorlás a kertben felbukkan. Ez pedig esetünkben a Fifty-Fifty a némi vitát kiváltott idei Kékszalag győzelmével. Ezt a dolgot a sporttársaknak egymás között kell elrendezni, mi nézzünk néhány technikai részletet amivel az összefoglaló filmekben nem biztos hogy találkozunk. Először is elképesztőek a méretek innen testközelből. Daru nincs a kikötőben, vízzel pedig csak edzésen, versenyen illetve esőben találkozik ez a kategória így négy, csörlővel felszerelt vasoszlop gondoskodik a "parti" tárolásról illetve a vízre tételről. 

Kormánylapátok elcsomagolva, a két nyíl között a 
kormányhosszabbítót(?) vagy kormányrudat láthatjátok

Mellesleg a parton feküdt egy a klemmek alapján valószínűleg korábbi generációs árbóc aminek a hosszát nem tudtam lemérni de azért lőttem pár képet. Nem vagyok rossz kondiban de ezt a felét nem bírtam megemelni. 

A másik végéhez tettem egy másfeles petpalackot
az arányok miatt de alig látszik. Elméletileg 20 méter

Belűről is lefotóztam, inkább az érdekesség kedvéért.

Akár egy új részecskegyorsító alagútja is lehetne de nem,
Pauger árbóc belső

Ahogy az AC45-ösöket ezt a hajót hidraulikacsövek hálózzák be és a rendszer üzemeltetéséhez gondolom valahol lennie kell egy akkunak de hogy hol, azt nem sikerült kiderítenem. Például a két árbóc szinkronba állításáért is (és még ki tudja miért) hidraulika felel. Amúgy se gondoltam hogy csak úgy el lehet vezetni a gépsárkányt de most már tudom hogy "külsősként" még a sarokig se mész el vele. 

A finn dingiben is a széliránynak megfelelően fordul
az árbóc csak ott máshogy. Balra, nyílás az uszonynak

Bármilyen hajóra lépsz a kabin sok mindent elárul a tulajról. Kedvenc kesztyűje, sapkája ott figyel a polcon egy viseletes napszemüveg és egy távcső társaságában aminek az egyik lencséje garantáltan homályos. Valami jeles eseményre kapott bicska, toll, kombinált fogó, egy marék rövidke kötél ami bármire jó lehet, kitaposott papucs, töltőkábel és társai köszönnek vissza bármerre nézünk a kajütben. De az ilyen hajókon ahol grammra ki van mérve minden ott nincs helye eme földi hiúságoknak a szó szoros és átvitt értelmében sem. Ha azt hallod hogy pár éve négyszázötven kilós fogyókúrán esett át a gépsárkány akkor komolyan elgondolkozol hogy pl. a kaját, ruhát, ásványvizet hova teszik egy hosszabb versenyen? Vannak heten, ez beszorozva öt-hat szentkirályi per fő az ötven-hatvan kiló plusz még testvérek között is és ez csak a víz. Persze az egészet egyfajta Amerika Kupás High-tech övezi a legénység szűk fülkéivel, a mindenfelé tekergő csövekkel, mérőműszerekkel és bárhova nézel százezrek, milliók, ne legyenek kétségeid. 

Csörlő a jobb oldalon hidraulikával? 
Basszus de jó lenne látni működés közben 

A hajó hossza 50 láb és ha lehet hinni az infóknak akkor az extra kereteknek köszönhetően a szélessége is ennyi csak méterben, azaz 15m. Ha végzünk egy gyors számolást 225m2 jön ki ami nyilván nem valós érték hiszen nincs az egész bedeszkázva de látszik hogy van mozgástér a legénységnek, akkor is ha éppen nem vágynak rá. Vannak azok a szélviszonyok amikor a hét fő nem tudja -mondjuk úgy- kiülni a hajót, ilyenkor begyűjtenek ötszáz liternyit a jó Balatonból és vízballasztban tárolják. És a legdurvább, hogy ott álltam a hajó mellett, még a keretet is meg tudtam fogni de ebből az egészből semmit se láttam. 

Nem Dominique Toretto kocsiját látod, ez egy vitorlás

A verseny maga elég felejthető volt -azóta is próbálom elfelejteni- és sokszor olvashatjátok tőlem hogy mekkora szívás vordecken a semmibe kapaszkodva helytállni és szívből remélem, kiérzitek belőle az iróniát. De amit őszinte tanácsként mondhatok, ha a frissen összeállt csapatodnak fingja sincs hogy ki az a Sipos Péter versenyrendező, és az eső utáni átmeneti frontra ugyan miért nem állít pályát kilenc nagyhajós osztálynak akkor ne csodálkozz, hogy a másnapi négy futamból négynél késitek le a rajtot. Percekkel. 

Bónuszként reggel a harcos szélben orrvitorla cserénél rosszul léptem és a lábfejem befordult a bokám alá. Filmen az ilyen résznél általában ásítunk egyet de amikor a reccsenő hang belőled jön barátom, akkor más megvilágításba kerül a dolog. Naná hogy eltört, így érthetően hosszúnak éreztem a négy futamot meg a százharminc kilométer hazavezetést de az utána kapott hat hétre szóló gipszet még hosszabbnak amire halmazati büntetésként az Európa 30-as bajnokság is ment a levesbe. Mankózok, kukazsákkal a lábamon zuhanyzom, semmi hasznos dologra nem vagyok képes az élvezetesekről meg ne is beszéljünk de mindennél szarabb hogy itthon ülök térdig begipszelt lábbal amikor a csapatom a bajnokságon harcol, nélkülem. 

Mindenesetre a rám szakadt kényszerű szabadidő olyan dolgokat indított el amikre nem is biztos hogy sor került volna, de legalábbis nem most. Magam alatt voltam ugyan de rendkívül bölcsen egy dolgot tudtam biztosan, az idő nem fog megállni. Az a rohadt hat hét bármilyen hosszú az első napokban, egyszer el fog telni és szeptemberben újra hajóba ülök ha beledöglök akkor is. 

Addig is hogy legalább hajóközelbe legyek meglátogattam a Kenesei boatshowt. Elképesztő mivé nőtte ki magát a kiállítást amihez nagyban hozzájárult az elektromos vízi járművek megállíthatatlan térnyerése és ugye a vitorlás körökben eretneknek számító 30+ lábas luxushajók megmagyarázhatatlan divatja. Ezen kívül lakóautót, lakókocsit, távcsövet (itt jegyzem meg a Leica újdonságát ami egyenesen a kezdetekhez repít vissza, azaz nem fogod elhinni de digitális fényképezőgép kizárólag fekete-fehér képekhez) biciklit, köteleket, mindenféle hasznos aprószart és azért két fasza hajót is találtam a kikötőben. 

Az első azonosításához némi nyomozásra volt szükség (már ha egy könyv fellapozása annak számít) de a negyvenharmadik oldalon rátaláltam csak előbb haza kellett érni. Szóval beszarás fahajó a parton, azt se tudjuk honnan jött, ki hozta de látszik hogy használatban van, nem csak úgy összerakták a mutogatás múlandó dicsőségéért. 

Elsőre csak azt láttam, hogy kalóznak túl nagy

Nagyon patika a gép, mellette állva jobban átjönnek az impozáns méretek mint a képen. Fa árbóc kéremszépen és gyönyörű famunka az utolsó négyzetcentiméterig. Igen, belül is.

Palánkozás mesterfokon rovatunk győztese pedig...

Remélem nem tűnik arcátlanságnak de muszáj volt benéznem az egyik fenékdeszka alá, bizony ott figyel a ventil. 

El se tudom képzelni milyen értéket képviselhet ez ma amikor a szaktudást epoxiban mérik. Maga a faanyag, az a mérhetetlen munkaóra amivel elkészült és az a valószínűleg sokkal több amivel ilyen állapotba hozták. A fenti kép közepén észrevehettek egy toldást és nem valószínű hogy ereszt. 

Nagyíts rá és meglátod,
minden csavarhely ledugózva az örökkévalóságnak

Gaffos vitorlázata van a gépsárkánynak és nyilván van szakkifejezés a villás részre mint például spágenflúsz de én sajnos nem ismerem,

szóval villás csatlakozó a naplementében

Hiába kerestem, a gugli nem adott találatot

Külön érdekesség, hogy a bum szabályos téglalap formákkal végig át van törve gondolom a súlycsökkentés jegyében, erre -csak hogy még kevésbé értsük- vitorla anyagból borítás került. Nem sikerült rájönnöm miért. 

Kötelek futnak a bumban, mennyi rejtélyt tartogat

Ahogy látjátok szerencsére benne volt a grósz így osztály jelzés után kutatva kicsit kitekertem és ott köszönt szembe a J betű, innen már nem volt nehéz dolgom. És itt van a szakszerű részletes leírás a hajóról, nincs mese ha egy kicsit is érdekel a dolog ez a könyv nem hiányozhat a polcodról. 

                                                             Forrás: A vitorláshajók

Ennyi négyzetméter vászonnal azért hasíthatott.
A súlynál lehet hogy elírás van, 
nem tudom miből jött össze a fél tonna

Nincs hajókiállítás soklábas luxusvitorlások nélkül pontosabban másból se áll csak azokból meg luxusmotorosokból. Persze van rá magyarázat, a nagy cégek a divathullámnak köszönhető kimagasló profitjukkal megengedhetik maguknak négy-öt-nyolc hajóra a bérleti díjat. Nincs ezzel baj, a többség ettől vágja magát hanyatt meg ennyivel is nagyobb egy ilyen műsor. Bármerre nézek a sokak által vágyott élet megtestesítői köszönnek vissza. Hatalmas cuki plüssmackó a motorcsónak bőrülésén, pihepuha szőnyeggel borított kabin alulról megvilágított franciaággyal, pezsgősvödör drága pezsgővel, poharakkal mind-mind a jólét ígéretét hordozza. Három hálószoba, fürdő, szalon tűzhellyel/sütővel és ahogy belépsz kellemesen hűvös levegő fogad, igen a klíma már alap, mondja az értékesítő. Három cirkáló férne el a helyén dehát nem mindenki akar egy komfort nélküli hajóban guzsorogni amikor ilyen is van. Nem is értem miért lábban adják meg a méreteket alapterület/négyzetméter helyett. És el se hiszed milyen igény van rá. Az újonnan épült kikötőkben hobbitelek méretű hajóhelyek várják e nyaralóhajós réteget miközben a nagy átlag akik évtizedeken keresztül életben tartották a sportot és nem utolsó sorban a kikötőket, a folyamatosan emelkedő díjak miatt kezdenek kiszorulni a bójákra, rosszabb esetben a partra onnan pedig valamelyik hirdetési oldalra. 

És ha valaminek kell a kikötőhely az tényleg ez a kategória. Lássuk be, kevés az esély az osztállyá tömörülésre, bajnokságra vagy az aktív versenyzésre sőt akár egy naposnál hosszabb vitorlázásra. Korunk daysailerjei ezek de nincs ezzel semmi baj, ők is vitorláznak és eszembe sincs a közösségi médiában háborgókhoz csatlakozni miszerint "ezek nem is igazi vitorlázók" mert én mitől lennék igazibb másnál. Egyszerűen csak kurvasok pénzük van amire ráépült ez az iparág a baszott nagy hajóikkal, hozzá a teniszpályányi kikötőhelyekkel pedig számukra ez se több az olyan külsőségeknél mint a száznégyzetméteres nappali, a garázsokban álló drága autók, megfizethetetlen nyaralások, millió forintos apró női táskák és egyebek. Nem vágyakozom 3-400.000 Eurora hogy vehessek egy ilyen 35-42 lábas nyaralót vitorlákkal de sajnos ez az a réteg ami miatt a kikötők pofátlanul emelhetik az áraikat, ami három éve ötszázezer volt az idén egymillióhatszáz. Aki öt vagy több éve tart hajót be volt rendezkedve valamennyi áremelésre évente de kérdéses, hogy ezt a mostanit ki és meddig tudja kiköhögni. A vitorlázni szerető vitorlások és hajóik eltűnésével pompás helyek alakíthatók ki ezeknek az uszályoknak de elég lesz ez ahhoz hogy eltartson egy kikötőt? Mi lesz a divathullám lecsengése után amikor ráunnak a szabadság megtestesítőjeként megvásárolt új hajóra? Tíz év múlva a kikötők vajon könyörögni fognak az elüldözött 21-27 lábas hajóknak a visszatérésért vagy kihalnak mint egy védett faj néhány bóján lévő őskövületet leszámítva? Merengtem így az élet nagy dolgain amikor a sok bödön között szinte észrevétlenül megbújva megpillantottam azt hajót amit gondolkodás nélkül és azonnal. Ez a T26 modellnévre hallgat ami a Balatonhoz kiválóan igazítható merülésű 25-ös túrajolle újragondolt változata. A hajó méretei -tíz centi szélesítést leszámítva- megegyeznek az előddel viszont a zord körülményekben a hajó gyenge pontjának számító svertet felhizlalták ezer kilósra ráadásul a kormányos kedélyállapotának fokozása érdekében rendelhető plusz kétszáz kiló tőkesúllyal ami a maximális 1,6 méteres merülést figyelembe véve komoly biztonságérzetet ad. Karbon árbóc, karbon bum, állat külső, sallangmentes belső és orrsudár a hatvan négyzetméteres genakkerhez. Ami a gyengéje volt egy huszonötösnek azt felpimpelték ami pedig jó volt az még faszább lett. Érzem ahogy a deckre lépve megbillen a hajó, itthon vagyok és köztudottan imádom cirkálókat de amikor egyenes háttal tudsz ülni egy hajóban az valami csoda. 

 A kabintetőt (is) teljesen átfaragták az elődhöz képest. Nem baj.
Sajnos csak részben látszik a gépsárkány legszexibb része, a nyitott fartükör

Unokázós program révén ez legalább a nyolcadik hajó amire felbicegek a járógipszemmel és senkivel szemben nem volt bennem elvárás egy potya kávé melletti felületes beszélgetéshez hogy melyik kabin tágasabb a három közül, hány óra klímázást bír az akksi meg ugye a betekerhető grósz nyújtotta kényelem, de ez az első és egyetlen hely az egész kikötőben ahol megkínáltak egy itallal. Elfogadjuk. Közben dumálunk, ismeretlenül is ismerjük egymást a sok közös barát révén és akkor megkapom a hideg almalevet a Kékszalag "szeretetcsomaghoz" kapott pohárban amit kilométerekről kiszúrok mert a verseny óta ott figyel az íróasztalomon. A bemagolt négyzetméterek, technikai adatok helyett itt konkrétumokat kapsz. Milyen széltől cseréled le a génuát fockra a tollfosztón, melyik versenyen hányadik helyre sikerült behozni, benne maradt-e még valami a futamban amit esetleg ők baltáztak el vagy ez volt a max? És itt válik el a szar a májtól mert egy vitorlázni szerető/akaró ember számára ezek a lényeges infók nem a kétszáz literes üzemanyagtartály. Valós tapasztalatokra vagy kíváncsi nem lízingkonstrukciókra, vitorlázótól akarsz vásárolni nem értékesítőtől. 

Ebből a szögből is atom. Sajnos egyik kép se adja vissza 
a kék valós árnyalatát de higgyétek el, állat

Szóval itt ez a fasza hajó, ebben a szegmensben teljesen megfizethető ráadásul a gyártó személyre szabottan építi meg neked mégis a négyszázezer eurós 46 lábas hajóból adtak el idén ötöt. Igen, mindegyiket a Balatonra. Én meg pár nap múlva olyan telefonhívást kaptam, hogy hirtelen a nevemet is elfelejtettem de erről majd legközelebb. 

Egy nap egy óra két perc

Az ikonikus Mihálkovics után rövid szünet következett amiből egy hosszabb lett végül, amiért kizárólag a Csillagtúrát teszem felelőssé. Egy héttel a Kereked Klasszikus kupa elé volt kiírva, be is firkantottam magam a legénységi Excel táblázatba a Klasszikust átmenetileg függőben hagyva mert tudtam, a két egymást követő hétvége necces lesz. Erre a Csillagtúrát a nyomkövetési rendszer kidolgozatlansága miatt törölték de akkorra a Klasszikus teltházas lett így kerültem két szék között a pad alá. Hogy a Mihálkovics második helyének köszönhetően nőtt meg az érdeklődés a sikerre éhes csapattagok között vagy csupán véletlen egybeesés volt mindez másodlagos, behozták harmadik helyre a hajót, ez az ami számít. Én meg ugye ott álltam elanyátlanodva, verseny nélkül. Később találtam helyet egy másik európára de az égiek ismeretlen okból meg akartak óvni ettől a versenytől így egy sérülés miatt ez idénre ugrott. 

Következő lehetőség a Kékszalag. Na ja, de tavasszal lelkesedéstől túlfűtve beruháztunk a rohadtul ígéretesnek tűnő DJ Oti fellépésre Siófoki hétvégével súlyosbítva, szállodában. Bár a két program szó szerint nem ütötte egymást de tisztán látszott hogy (a bizonytalan célba érés miatt) kizárja. Nem kis erőfeszítés árán eladtam otthon a sztorit: a szombat esti koncertig valahogy biztosan betoljuk az Ábrándot, a szállásfoglalást meg áttetettem egy másik hétvégére. 

A hajót most is Almádiból kellett Füredre szállítani de valamiért olyan Pápalátogatás szintű titokzatosság övezte az egész deliverit, hogy kedd este még csak a nevezésünk volt biztos. Ott álltam menetkészen bepakolva két táska cuccal plusz ásványvíz és vártam akár egy fedett ügynök, bérgyilkos netán alvilági bandába beépült zsaru hogy mikor csörren meg a telefon, mikor érkezik egy kódolt üzenet, indulni kell. Ami szerint végül szerdán nem mentem sehova, a kormányosunk átvitte a gépsárkányt Füredre és csütörtök reggelre várta a legénységet. Kicsit sajnáltam a szerda délutánt, szeretek verseny előtt menni a hajóval, ráhangolódni a nagy napra, napokra, kikötőben tölteni az estét, ringatózó hajón aludni. Ez mind amolyan szertartás féle ami nélkül persze ugyanúgy lezajlik egy verseny csak ezekkel jobb.

Idén nyomkövetőt kapott minden résztvevő, otthon a teraszról simán lehet figyelni ki merre jár. 

No more secrets

Csütörtök kora reggel gyűlt össze  kis csapatunk a hajónál amit végre sikerült "úgy" lefotóznom. Említettem már, hogy hátulról kicsit oldalról adja ki a formát a gép, hát íme:

Racingos, nem kétség

1992-ben készült a héj amihez Terbe János iparművész, vitorlázó (mára az ökodesing nemzetközi rocksztárja) tervezte a felépítményt a grafikai munkával (érts: csíkozás) együtt. Érdekes adalék az Ábrándhoz, hogy a Nacra kiel számítási hiba folytán az eredeti helyénél egy méterrel előbbre került de a tévedés csak használat közben mutatkozott meg. Dulin Jenő a hajó akkori és persze mostani tulajdonosa kishíján sírva fakadt az első tesztvezetés után. A hiba orvoslásával a drámai helyzet megoldódott és akár egy megindító Netflix sorozatban, Jenő bá sorra nyerte a versenyeket. 

Ennyi vaker után ideje a lényegre térni. Hétkor gyüli a hajónál, bepakolunk, pár apró simítás, matrica felragaszt és nyolc előtt elrúgjuk a partot, arany szabály hogy legyél kint a pályán időben.

Munkában finnes barátaim, segítenék de valakinek fotóznia is kell

Mondták, be van készítve a spinakker és biztos vagyok benne hogy így is van de egy gyors szemlére kell hogy legyen három percem. 

                                                                      Fotó: Ujvári Gábor

Na nézzük hogy állnak az élek

Hat kilométernyi rajtvonalon próbálja ötszáztíz induló elcsípni a legfaszább helyet de mennyi az esély hogy három egykori hajóm is ott keresi ahol mi? Csupa kedves emlék. 

Brainstorm Nau 370

Fétis Európa 30

Mokány 15-ös jolle

A rajtra pont leállt a szél, szívás volt mire kiverekedtük magunkat a tömegből és az a gyanúm hogy az osztálytársak közül azok jártak jól akik a déli partot választották. De miért mindig a déli part? A keleti medencében Keszthely felé, valahogy akkor is az volt a jobb meg még egy csomó versenyen. Mi a túró van a déli parton és én miért nem ülök soha olyan hajóban ami arra megy? Örök rejtély marad. 

Több kevesebb széllel elvergődtünk Keneséig, ha más nem is de látnivaló azért akadt.

Ellinore. Az ilyenre képekre írják a Facebookon hogy: 
Ezt csak úgy itthagyom

Tramontana, elképesztő méretek még ilyen távolságból is

Mi jöhet még? A kemény mag még emlékezhet rá, hogy életem első versenyén ezen a hajón voltam mancsaft, ráadásul elöl. Valami tök béna feladattal megbízva valószínűleg azért hogy ne zavarjam a vitorlázni tudókat ott hátul. Így lesz belőled is vordeckes öcsém, egyszer előreküldenek megigazítani valami kötelet és ha nem szúrod el örökre ott maradsz. 

To infinity and behind

Mit keres egy finn dingi a mezőnyben? Hát barátaim részt vesz a versenyen, részben legálisan mer' ugye az előírások hogy, minimum három fő meg ugye kabinos hajó nehogy kalózzal vagy solinggal nekivágjanak azok akiknek a vitorlázás amúgy a kisujjukban van. Pár éve Gerő Andris "Villamos" megcsinálta kalózzal ezt a kört, azért az se volt gyenge. 

Szóval aki megmutatja, hogy ki a fasza gyerek kérlek szépen az Ruják István egykori finnes olimpikon. Én is marhára szerettem volna meglépni de nem voltam hozzá elég tökös ráadásul két, nálam sokkal jobb vitorlázó sikertelen próbálkozása se segítette elő a dolgot. És jön Ruji aki feltette a térképre a finn osztályt ha valaki esetleg nem tudná mi fán terem. Mindezt persze amolyan félhivatalosan de azért engedélyezve, és a kapott nyomkövetővel ráadásul igazolható az embertelen teljesítmény. Gondolj bele, hatvanhat évesen nekiindulsz egy ilyen tollfosztóval amin még hátszélvitorla sincs és a középmezőnyben végzel úgy, hogy egyetlen kurva szendvicset eszel az egész úton. El tudod képzelni magad ebben a szituban? Én nem. No szuszóka, no pihi, annyi hely sincs hogy lefeküdj valahova a szélcsendben vagy amikor már minden tagod sajog (ami azért hatvan fölött megesik ugye) vagy fáj a segged a decken üléstől. Huszonhat és fél óra abban a fos kis hajóban és nagyjából a mezőny felét lealázta, kivétel nélkül olyanokat akiknek több jutott tíz négyzetméter vászonnál. A tracken látszik, hogy Tomaj-Ábrahámhegy környékén kreuzolt át -kb 6 kilométer lehetett egy csapáson, köszi szépen- a déli partra (már megint a déli part, figyelsz?) és onnan Tihanyig, igen Tihanyig jött végig negyedszélben, folyamatosan csapást váltva. Az eredmények alapján nem sokkal előtte jöttünk és elárulom nektek, a közel három tonnás tőkesúlyos cirkálóval se volt népünnepély hajnaltól a négyes szélben fordulgatni és ültem már finn dingiben de nem akarom tudni milyen mindez tizenhét óra decken ücsörgés után. 

És a T-1000-es modell a terminátor? Na ne röhögtessetek! 

Ha eljön érted a finn dingi

Visszatérve a mi versenyünkre -amikor fújt- negyedszélben mentünk Kenesére de a bójavételhez raumba majd inkább hátszélbe kellett fordulni. Ballon fel és úgy látszik a spinakkeres drámák mindig üldözni fognak. Szerencsére megúsztuk egy spisott kötél szakadásával így nem a tóból halásztam ki a vitorlát és fel se borultunk, hanem simán csak összeszedtem ahogy ott lobogott de az is elég szar tud lenni. Emiatt természetesen vissza is estünk, de később egy nyugodtabb időszakban kicseréltük a kötelet ami ugyan nem igazi spi kötél hiszen nincs elvékonyítva de a túléléshez elég volt. 

Eredetileg pár méterrel hosszabb és nem is itt szokott lenni

Kevesen tudják hogy a "Tenkes kapitánya" sikeres vitorlázó volt.
A fia dragon osztályban tarol emellett neki köszönhetjük ezt a kódexet

Ez a füzetke minden "szeretetcsomagban" megtalálható sok kafa dologgal együtt és én se olvastam bele a verseny előtt ahogy szerintem a mezőny java se, és ne legyenek illúzióink, akár egy szórólap jobbára ez is olvasás nélkül végzi a szelektív gyűjtőben. Számomra alap dolgok vannak benne de én mindig igyekszem konfliktusmentesen megoldani a problémákat, nehéz helyzeteket legyen ez vitorlázós szitu vagy egy tolakodó paraszt az aldiban. Sok esetben ezek elkerülhetők de nem a másik hajó(k) béna kormányosán vagy a pofátlan vásárlón fog múlni hanem rajtad. Ha egyszer az életben olvasott valaki Kékszalag beszámolót az tud a Kenesei bójavételről, ennek ellenére minden évben kormányosok tucatjai rohannak itt tátott szájjal a faszerdőbe mert ugye nekik ott van a helyük a bójánál, urambocsá tudják mi az a belső hely és ahhoz ragaszkodnak ész nélkül. Nem kerül ötven esetleg száz métert a folyamatos mozgású hajójával amikor még lehetne, inkább beragad, idegeskedik, meglepődik, bazmegol a legénységgel, anyázik a többi versenyzővel de neki ott (belső) helye van. Ott áll, a többi belsőhelyessel együtt pufferekkel próbálják védeni a hajót amíg mások húsz méterrel odébb elvitorláznak. És mindnyájan tudjuk mikor fogja visszakapni az ott elbaszott negyed órát.

"A magyar nyelv gazdagsága lehetővé teszi a kulturált kommunikációt" írja Zenthe Ferenc a kiadvány szerzője, de a nyelvi gazdagság Kenesén pusztán inverz formában jelenik meg. 

Minden évben így idén is: sorban állás bazmegolásért

Innen a javított spivel jöttünk amíg kitartott a szél utána anélkül mert ahhoz is kevés volt hogy kitöltse a ballont. Végig imádkoztam hogy megússzuk a gyászos Siófoki naplementét ami aztán éppenhogy be is jött. Érdekes egy ilyen cirkáló a maga 2800 kilójával plusz legénység, kaja, italok, ruhák, motor, üzemanyag, szerszámok, kötelező felszerelések, kötelek meg még ki tudja mennyi aprószar de nézzétek ezt a képet. Erre a szélre még egy katamarános is befonja a szemöldökét, fújni egyértelműen nem fúj, némi jóindulattal mozog de van sebességünk. 1.5-1.8 csomó között. 

Na ehhez kell kormányos, kicsi fiam

Az év legmelegebb napjai ezek és azt hittem a vízen elviselhetőbb de nem. Izzadtság keveredik rajtunk naptejjel és jobb ha nem nyavalygok, van aki hetvennégy éves a hajón és ő sem teszi. Fél négy van, már megittam három liter vizet, fáj a gyomrom és itt várjuk a csodát a tó közepén. Ne kérdezzétek hogy értünk Siófokra fél hétre ebben a tempóban, de idebent évek teltek el. 

A javított spi, palstekkel rögzítve

Innen össznépi ballonos menet következett a következő akadályig ami nem más mint a Tihanyi cső. Előtte láthattunk egy állat légibemutatót valami sportrepülős arctól, a vízen pedig mellévett alakzatból egy DJ atom zenével lelkesítette a mezőnyt. Külön köszönet mindkettejüknek, meg aki mindezt lehetővé tette. Nagyjából száz-százötven hajó érhetett egyszerre a szoroshoz. Olyan egyes körüli szél fújta a hátunkat amivel lazán lemész a térképről ha van elég időd szóval a cső se lehet akadály, de ahogy érkeztek egymásra a hajók úgy rogytak össze az addig gyönyörűen duzzadó spinakkerek. 

Ezt már kultúráltabban kezelte a mezőny,
vagy csak olyan helyen voltunk

Negyed óra volt mire átértünk a tömegben/tömeggel minden pillanatban lehetséges helyet kutatva ahova befér a hajónk a kitámasztott bumjával. A komp menetrendjét szerencsére ez egyáltalán nem befolyásolta ugyanis ott álltak a parton tele autókkal, tömve bámészkodó emberekkel arra várva, hogy egyszer valamikor a nem is olyan távoli jövőben elkotródunk innen ezekkel a fostalicskákkal és mehet minden a megszokott medrében (még a kompok is), hogy ilyen idevágó szófordulattal éljek. De komolyra fordítva a szót, itt szeretném megköszönni a mezőny nevében a kompok kormányosainak hogy abban a lehetetlen helyzetben nem fokozták a feszkót sürgető ugyanakkor hiábavaló kürtszóval, az utasaiknak hogy türelemmel, megjegyzések nélkül végigvárták a plusz időt bár biztos vagyok benne, kívülről nem lehettünk mindennapi látvány. 

Van nyári menetrend és azon belül a Kékszalagos

A katamaránok még valahol Keszthely/Badacsony környékén jöhettek visszafelé, jobb is hogy ebből kimaradtak, a taktikusok megúsztak egy lábon kihordott infarktust. 
Lassacskán magára talált a hajó ahogy kievickéltünk a forgalmi dugóból és dagadó spivel csorogtunk, haladtunk majd hasítottunk Keszthely felé. A Kékszalagban egyébként ez a kedvenc részem -a célba érést leszámítva- amikor hátszélben teperünk és lassacskán ránk borul az est. 

Kötelező látványosság minden Kékszalagon.
Idén katamaránnal is

Ám az este szépségét fokozatosan kezdte beárnyékolni az észrevétlenül erősödő szél és a génua. Az orrvitorlát általában a cockpitből pár mozdulattal fel lehet tekerni a vorstágra (ez gyakorlatilag az a drótkötél ami elöl feszíti az árbócot és tulajdonképpen saját magára tekeredik fel a vitorla, ezt hívják fockrollernek) de nem így az Ábrándon. Ez a cirkáló humán fockroller jegyében épült aminek a működése a következő: a spinakker felhúzása után a fordeckes (mindig figyelj oda milyen pozíciót vállalsz el) megragadja a génuát középtájt és feltekeri saját magára közben végig kicsit lefelé húzva az egészet, hogy a feltekert vászon teteje zárva maradjon. Ezután barátom benyúlsz a zsebedbe és az odakészített kötéllel egy könnyen oldható csomóval rögzíted a vorstágon miközben a talpaddal eltökélten kapaszkodsz a fedélzetbe. 

Így fest békeidőben (és világosban)

Tart is a sztori elég sokáig de az egyre erősödő szél odafönt alattomosan kikezdi az egészet. Azon túl hogy a hajónak ad egy kis plusz billegést minden egyes pöff, félelmetes hangot ad ahogy csapódik. Olyat, hogy azon gondolkozol mit keresel itt, meddig tart vajon és minek jöttél ide egyáltalán? Kimentem arra a hülye fedélzetre az éjszakában, csupa víz, csúszik mint állat mondanom se kell és kiengedtem majd feltekertem az egész szart újra de annyit ért mint szaunázás előtt az izzadásgátló. Nincs mese a szél az úr. Bírja tíz percig se, valamit ki kéne találni így van ezzel a kormányos is, előre küld hogy kibontsam inkább. Mostantól mindhárom vitorla fent, van elég szél kitölteni őket 5-6 csomóval hasítunk hátszélben és egy kicsit várom a végét. Valahol Badacsonynál járunk a sötét éjszakában mikor feltűnik szemből a Magnum (Nau370) reffelt grósszal ami azért elgondolkodtató. Vagy durván fúj ott ahonnan jöttek vagy mi vagyunk ilyen kemények hülyék ezzel a spinakkerezéssel. Ahogy nézem az egész stágot csak azon jár az eszem hány kilóra vagy inkább tonnára van méretezve a kötélzet, a vantni, az árbóc de leginkább a bekötési pontok. Nyilván cifrább dolgokat is látott a gépsárkány az elmúlt harminckét évben és a rajtam úrrá lévő fáradtság dramatizálta túl a helyzetet. Megszületik a döntés, beszedjük a ballont aminek rohadtul örülök mert pár órája szakadt el pont az egyik sottkötél és nem tudom levenni a szemem a még épen maradtról, meg azok a hangok öregem... 

Jövök vissza az orrból foggal körömmel kapaszkodva a hajóba mégis sikerült fél centivel elvétenem a lépést, beverem a lábam a deck élébe és nem estem a tóba de térdig végigszántottam a sípcsontomat. Feldagad mint állat, vérzik is persze de milyen verseny az amiről nem viszel haza emléket. 

Háromnegyed kettő, Keszthely pont olyan szívás mint mindig és azon tűnődöm vajon mikor vitorláznak itt a helyiek? Nem érdekes, költői kérdés volt. Lassan a szél magára talál meg ránk is, hamar harcossá válnak a körülmények a combos Bf négyben. Milliméterre pontosan a szoros felől fúj, lesz néhány fordulásunk mire felkel a nap. Meg még utána is. Csapódik fel a víz és az orrban még az éjjel bezártam az ablakot ám a kajütbe szépen folydogál befelé, nem ússzuk meg szivattyúszerelés nélkül de ez most kimarad a fotóalbumból. 

Érdekes hogy a telefonom fitnesz menü, vitorlázás sportnál nem tartották fontosnak a sebességet így elindítottam öt percre a gyaloglást és 14:08 km/órás átlagot adott ki. Volt üzemanyag, nem is kérdés. 

Felkelt a nap, dőlnek a hajók és még rohadt messze vagyunk

Egy napon talán megtudjuk, hogy a petpalack gyárak fejlesztési osztálya megmentette-e a bolygót ezzel az elbaszott kupakkal de végre van létjogosultsága. Itt is útban van de legalább nem kell a taposórács alatt keresgélni.         

Értelmet nyert a zsanéros csodakupak

Végre átjutunk a csövön de percenként esik le a fejem olyan rohadt fáradt vagyok. Tudatosan nem figyeljük a nyomkövető rendszeren a többieket de egy kedves ismerős kérés nélkül is megteszi és tájékoztat. Nagyon fasza felállni a dobogóra de idén nem fogunk, tudjuk mielőtt még befutnánk. Elmarad az ilyenkor megszokott izgalom, a várakozás meg a remény. Olyan most mint egy pályaverseny vagy mintha egy közvetítést néznék ahol a fásult hangú sportkommentátor unott tolmácsolásában hallhatjuk: Ábránd a negyedik helyen, mögötte Buddhajó aztán... 

Hazudnék ha azt mondanám hogy nem sajnálom de az éjjel még azért imádkoztam hogy épségben befejezzük és erre egyre jobbak az esélyeink. A befutónál a szél sokkal egyenletesebb mint máskor, pár fordulóval bent vagyunk a körülményekhez képest jó helyezéssel fasza idővel. 

                                               Nem sokkal a célba érés előtt. Fotó: Cserta Gábor

Az elgyötört arcok nem kivehetőek szerencsére
de nézzétek a hajót milyen állat

Osztályban a negyedik, összetettben a 213. hely a miénk ötszáztíz indulóból egy nap egy óra két perc vitorlázás után. Elégedett vagyok? Igen, kurvajó verseny volt majdnem minden pillanatát élveztem és nekem ez mindennél többet ér. Egy jó kormányos (esetünkben épp a felesége) a csapat jutalmazását is szem előtt tartja így került elő a hűtőtáskából a győzelmi palacsinta, pazar ízekben. 

Nálam a lekváros tarolt, köszönjük Zsuzsi

Jöhet az after, hajószállítás Almádiba de erre már képtelen vagyok. Kormányosi engedéllyel eldőlök a kabinban és a következő kép az amikor felébredek a szélcsendben valahol félúton. Innentől motorozunk, pakoljuk össze a hajót, a szemetet, a cuccainkat és epedve várjuk hogy kikötés után megmártózzunk a tóban. Fel is frissít arra három percre utána tovább szenvedünk ahogy a tűző napon berámolunk a táskákba meg leponyvázzuk a hajót. 

Mindig érdekelt, hogy a fotófalon szereplő szponzornevek mögött van-e valami egy suv simogatásán és a hozzáadott pénzen kívül, ami nyilván nem kevés és itt húzott nagyot az Audi. Telefonhívás után autót küldenek ami Fűzfő és Tihany között felveszi a megfáradt vitorlázót és az adott szakaszon belül a kért kikötőbe viszi, ami rohadt menő. (ennek tudatában gond nélkül hagytuk Füreden a kocsikat, nem aggódtunk a visszaút miatt Almádiból) Lecsúsztunk ugyan a dobogóról de kiért jön klímázott A8-as a kikötőbe? Naná hogy az Ábrándos csapatért, köszönjük szépen. 

Szponzor nem csak a rajtig, utána is.
Két autót kértünk négyünknek a sok csomag miatt,
kérdés nélkül küldték

Próbáltam rávenni a társaságot egy befutó utáni csoportképre de nem fogjátok elhinni, ezek egytől-egyig szétszéledtek ott a hajón. Olyan halaszthatatlan dolguk akadt mint pl átöltözés, sör keresés, kajálás de mindez úgy, hogy még véletlenül se férjünk el egy képen így maradt az indulás előtti fotónk. Nem is baj, itt még fiatalok voltunk, gondtalanok és életvidámak. Jobbról balra: Orosz Dalma, Mészáros Gábor, Ujvári Gábor kormányos és jómagam. 

Ezzel a csapattal bárhova bármikor

Minden tisztességes beszámoló végén ott figyel valami konklúzió vagy pár szívhez szóló mondat a történtekről, esetleg egyfajta iránymutatás a jövőre nézvést de tudjátok mit? Szedjétek össze a haverokat és menjetek vitorlázni. 

A kupa, ha Mihálkovics

 Kicsit megkésve indult be a szezon vagy inkább én indultam bele későn a szezonba. Érdekes visszagondolni hogy pár éve március elején ott toporogtam Agárdon most meg mint egy elkényelmesedett nyugdíjas, júniusban nagy kegyesen beülök egy hajóba. Az menő volt, ez nem de az életben jöhetnek és jönnek is változások amit vagy elfogadunk és alkalmazkodunk hozzá vagy görcsösen, értelmetlenül, dacból kapaszkodunk a múltba még ha beleszakadunk is, és ne legyenek illúzióid, beleszakadunk. Azért a vitorlázás marad, azt nem lehet csak úgy elengedni és az se enged egykönnyen, ami nem is baj. 

Vigyázat! Addiktív 

El se tudjátok képzelni hajóban, autóban, kikötői kocsmában ülve hányszor hallottam, hogy: a Mihálkovicson ez volt tavaly, de az semmi mert tavalyelőtt meg azelőtt meg pláne tíz éve mi volt, és arra emlékeztek amikor....  naná "A Mihálkovicson". Misztikum, titokzatos sejtelmesség lengte körül az egész versenyt ahol minden évben valami csodával határos eredmény de legalábbis életre szóló élmények születnek. És Kedves Olvasó úgy tekinthetsz rám ha legközelebb találkozunk, hogy igen, idén én is ott voltam "A Mihálkovicson" egyúttal igazolom hogy valóban életreszóló élmény. Kétnapos túraversenyről beszélünk Földvári rajttal-céllal, ahol első nap Szemes - Révfülöp az útvonal a másodikon pedig egy short version azaz Akali - Szemes. A katamaránoknak ehhez még egy fél kört hozzátettek a rendezők, ne ússzák meg a sztorit egy másfél órás edzéssel. 

Az első vitorlázós napokat mindig fokozott izgalom övezi, de pár lépés a gépsárkányon és minden a helyére kerül. A legénység átlagéletkorát figyelembe véve én leszek elöl ez nem is lehet vita tárgya de majdnem egy éve nem láttam ballont, meg ez a sok hülye kötél itt, ami persze nem sok meg ugye nem is lehetett több tavaly óta. Áprilisban jelentkeztem kormányosunknál egy emlékeztető edzésre akár más hajóra is, hogy ne basszak el mindent az első versenyen de nem adódott alkalom így abból dolgoztam amim van. Soha nem lehetsz elég alapos szóval hiába mondták hogy a spi rendben, azért leellenőriztem és utána még magamat is, vagy ötször elismételtem fejben hogy mit mikor, annál is inkább mivel az északkeleti szél megkövetelte a hátszeles rajtot. 

Egymást előzgettük a Haligalival
Fotó: Árpi

Sokat elárul a tempónkról, hogy a 330-as Nau osztály Haligalijaával egész idő alatt kézen fogva mentünk pedig se a súly, se a hajótest, se a vitorlázat nincs köszönőviszonyban. Jól indultunk, az egész verseny alatt tartottuk ezt a mesés pozíciót úgy értem összetettben mert az osztályban hiába voltunk végig az elsők, kb az utolsó egy kilométeren a Bestia lehagyott és ránk vert 44 másodpercet a befutónál. Keserédes második hely, de azt mondom: ha mindent megtettél a legjobb eredményért, ha végig a legjobb, a legígéretesebb döntéseket hoztad, ha szégyenkezés nélkül nézel tükörbe és a csapattársaid szemébe akkor bizony a helyeden vagy akár tetszik akár nem, szóval inkább tetszik. Ráadásul marha jó itt elöl. 

A csapat balról: Árpi, Gábor, Gábor, Lilla és én a kamera mögött.

Árpit leszámítva az Ábránd állandó gárdával működik, ahogy általában a sikeres csapatok (itt kicsit fényeztem magunkat). Árpi Finnországi munkahelyén vitorlázást oktat ráadásul előtte itthon aktív Balatoni életet élt szóval képben van. Épp a verseny idején látogatott haza és összeköttetései révén szombatra bekerült a hajóba, így meglepetést okozva az osztálytársaknak némi többlettel, öten vágtunk neki a versenynek. Nagyon fasza kettes-hármas szélben poroltunk át a tavon, olyan volt mint valami mesés kirándulás barátokkal. Mindkét bóját konfliktusmentesen vettük, magabiztos előnnyel közelítettük a befutót amikor legyengült a szél és csinálhattunk bármit, az addig mögöttünk kullogó Bestia kíméletlenül legyalogolt minket a cél előtt. Nem baj, majd holnap. 

Szép egy ilyen Manöken

Nem baj, majd holnap mondjuk minden kevésbé jól sikerült verseny után a finn dingitől a 15-ös jollén át egészen a cirkálókig de meg merem kockáztatni, hogy a 45 lábas katamaránokon sincs másképp. Persze a holnap se hozza el a csodát de belévetett hit nélkül mi értelme lenne bárminek az életben? 

Tehát a nulla szélben áttoltuk valahogy a hajót a célvonalon végig arra összpontosítva hogy a leállást elkerüljük mert ezt a két és fél tonnát az életben meg nem mozdítjuk. 

Ne kérdezzétek mivel de valamit nagyon molyolok ott elöl
Fotó: Árpi

A rendezőség a Galamb-szigeten rendezte be a bázist, hibát nem lehetett találni semmiben, a szponzoroknak hála volt pénz lóvéra. A kaja adag kb egy háromtagú családnak is elég lett volna, bizony volt aki bírkózott vele bár a háromféle hús közül valamelyiket helyettesíthették volna grillsajttal vagy zöldséggel. Szombat estére (még a szó leírásakor is fizikai fájdalmat érzek) pusztító retro diszkót kaptunk és úgy látszik a bétótlászlós örökség -azaz leveszem a hangot és megpróbálok vicceset mondani- elől a kettővel utánunk következő generáció se menekül. 

A nevezéshez járó klasszik textilpóló lassan tíz éve kezd kikopni a versenyekről a technikai póló javára amiből szintén mindenkinek van egy szekrényre való de ezzel a táskával most magasra tették a lécet. 

Márkás cucc oldalán térképpel "A Mihálkovicsról"

A Galamb-szigethez kikötve talán az Ábránd volt a legközelebb a DJ pulthoz így némi képzavarral élve az elalvásról álmodni se mertem hajnalig, de szerencsére a hajón szuszókálásnál semmi sem pihentetőbb még ha kevés is, jöhet a második nap amikor megmutatjuk mit tudunk. 

Friss négyes szélben a reffelés gondolatával barátkozva  poroltunk ki a vízre a négy főre apadt csapatunkkal. Igyekeztünk jó pozíciót elcsípni az északi szeles rajthoz ami annyit tesz, hogy alattad (szél alatt) is legyen elég hely meg fölötted is de csak akkora, hogy tiszta szelet kapj viszont ne legyen kívánatos egy másik sporinak bejönni oda a hülye nagy hajójával és letakarni. Ez az ami miatt olykor többször kell fordulni a rajtnál mint az egész versenyen. 

Cuki úszósziget a rajt előtt

Faszányosan megindultunk a hármasra csökkenő szélben bár még így is át kellett verekedni magunkat a tömegen. Akaliig végig kreuzoltunk és igen, voltak szivatós szélfordulók bár amikor nem akkor is egy munkatáborban éreztem magam de rohadtul élveztem. A bójánál felhúztuk a ballont és ahogy távolodtunk tisztán látszott, a mezőny második fele a gyengülő szél miatt ma is lemarad. Minden versenyen ez van, az elsők elhúznak a széllel aki meg hátul van azzal boldogul amit a többiek otthagytak de mennyivel másabb ez innen, az első sorból. 

Ahogy mondtam volt üzemanyag, egy nyolcméteres top spivel 

Simán elporoltunk Szemesig de már félúton tisztán látszott hogy az előttünk lévő Bestiát nem érjük be, ennyit arról hogy ma jobbak leszünk. Akkor ezt a második helyet rohadtul tartani kéne, komolyan egy harmadiknak is örül az ember meg igazából az egész életreszóló flash volt de azért, na. Épp halzolunk Szemesnél, full stresszben rakom át a ballont amikor valami sekli hiba miatt az egész leesik mellettem, bele a tóba. Csak annyit tudtam hogy nincs jó helyen de igazából fel se fogtam. Utólag röhejes de attól féltem hogy felborulunk pláne hogy a többiek is ordítottak. Egyszerűen nem tudtam fejben összerakni amikor megértettem mit mondanak, vedd ki a vízből. Hát persze baszki, az sokat segítene de innentől milyen szar lesz, normál vitorlázattal estig nem érünk Földvárra és a fasza helyünk is ment a levesbe amikor látom hogy a többiek lazítanak, odahívnak és gratulálnak a második helyhez. Még most se értettem mert annyira el voltam foglalva a spivel, hogy észre se vettem a pályarövidítést. Szóval igen az előbb futottunk be, másodikok vagyunk, dobogó de nem is akármilyen hely. Ennél többet ebből nem lehetett kihozni de a legszebb, hogy nálunk sokkal gyorsabb hajókkal jöttünk végig, olyanokkal amiknek papíron nem itt lett volna helyük. Nincs mese, ezek a fapados cirkálók is jók valamire ha jó kézben van a kormány. 

Nem gyenge díjazás

A már bemutatott állat hátizsák mindenkinek járt, az osztály győztes kormányosok Pulsar karórát, csapatok gyümölcspárlatot kaptak. 

Második helyen feszítünk, nem az ölünkbe hullott, megdolgoztunk érte
Fotó: szerintem Török Brigi

Ezüst, de honnan? Hát "A Mihálkovicsról" kisfiam

Pazar hétvége volt ahol kicsit a profi ligában éreztem magam ebben a másodpercenként igazítunk, állítunk valamit őrületben. Jenő barátom szavai jutottak eszembe: egy hajón mindenkinek ugyanúgy kell akarnia a győzelmet, szóval nem pityogtam, csináltam a dolgom ahogy a többiek és higgyétek el, egy csomó dolog kulcsa ebben rejlik. Szőnyi Ferencet kérdezték hogy bírja azokat az embertelen távokat lefutni, letekerni. Azt mondta, csak akarni kell. Hát ennyi, mi is csak akartuk.