A kupa, ha Mihálkovics

 Kicsit megkésve indult be a szezon vagy inkább én indultam bele későn a szezonba. Érdekes visszagondolni hogy pár éve március elején ott toporogtam Agárdon most meg mint egy elkényelmesedett nyugdíjas, júniusban nagy kegyesen beülök egy hajóba. Az menő volt, ez nem de az életben jöhetnek és jönnek is változások amit vagy elfogadunk és alkalmazkodunk hozzá vagy görcsösen, értelmetlenül, dacból kapaszkodunk a múltba még ha beleszakadunk is, és ne legyenek illúzióid, beleszakadunk. Azért a vitorlázás marad, azt nem lehet csak úgy elengedni és az se enged egykönnyen, ami nem is baj. 

Vigyázat! Addiktív 

El se tudjátok képzelni hajóban, autóban, kikötői kocsmában ülve hányszor hallottam, hogy: a Mihálkovicson ez volt tavaly, de az semmi mert tavalyelőtt meg azelőtt meg pláne tíz éve mi volt, és arra emlékeztek amikor....  naná "A Mihálkovicson". Misztikum, titokzatos sejtelmesség lengte körül az egész versenyt ahol minden évben valami csodával határos eredmény de legalábbis életre szóló élmények születnek. És Kedves Olvasó úgy tekinthetsz rám ha legközelebb találkozunk, hogy igen, idén én is ott voltam "A Mihálkovicson" egyúttal igazolom hogy valóban életreszóló élmény. Kétnapos túraversenyről beszélünk Földvári rajttal-céllal, ahol első nap Szemes - Révfülöp az útvonal a másodikon pedig egy short version azaz Akali - Szemes. A katamaránoknak ehhez még egy fél kört hozzátettek a rendezők, ne ússzák meg a sztorit egy másfél órás edzéssel. 

Az első vitorlázós napokat mindig fokozott izgalom övezi, de pár lépés a gépsárkányon és minden a helyére kerül. A legénység átlagéletkorát figyelembe véve én leszek elöl ez nem is lehet vita tárgya de majdnem egy éve nem láttam ballont, meg ez a sok hülye kötél itt, ami persze nem sok meg ugye nem is lehetett több tavaly óta. Áprilisban jelentkeztem kormányosunknál egy emlékeztető edzésre akár más hajóra is, hogy ne basszak el mindent az első versenyen de nem adódott alkalom így abból dolgoztam amim van. Soha nem lehetsz elég alapos szóval hiába mondták hogy a spi rendben, azért leellenőriztem és utána még magamat is, vagy ötször elismételtem fejben hogy mit mikor, annál is inkább mivel az északkeleti szél megkövetelte a hátszeles rajtot. 

Egymást előzgettük a Haligalival
Fotó: Árpi

Sokat elárul a tempónkról, hogy a 330-as Nau osztály Haligalijaával egész idő alatt kézen fogva mentünk pedig se a súly, se a hajótest, se a vitorlázat nincs köszönőviszonyban. Jól indultunk, az egész verseny alatt tartottuk ezt a mesés pozíciót úgy értem összetettben mert az osztályban hiába voltunk végig az elsők, kb az utolsó egy kilométeren a Bestia lehagyott és ránk vert 44 másodpercet a befutónál. Keserédes második hely, de azt mondom: ha mindent megtettél a legjobb eredményért, ha végig a legjobb, a legígéretesebb döntéseket hoztad, ha szégyenkezés nélkül nézel tükörbe és a csapattársaid szemébe akkor bizony a helyeden vagy akár tetszik akár nem, szóval inkább tetszik. Ráadásul marha jó itt elöl. 

A csapat balról: Árpi, Gábor, Gábor, Lilla és én a kamera mögött.

Árpit leszámítva az Ábránd állandó gárdával működik, ahogy általában a sikeres csapatok (itt kicsit fényeztem magunkat). Árpi Finnországi munkahelyén vitorlázást oktat ráadásul előtte itthon aktív Balatoni életet élt szóval képben van. Épp a verseny idején látogatott haza és összeköttetései révén szombatra bekerült a hajóba, így meglepetést okozva az osztálytársaknak némi többlettel, öten vágtunk neki a versenynek. Nagyon fasza kettes-hármas szélben poroltunk át a tavon, olyan volt mint valami mesés kirándulás barátokkal. Mindkét bóját konfliktusmentesen vettük, magabiztos előnnyel közelítettük a befutót amikor legyengült a szél és csinálhattunk bármit, az addig mögöttünk kullogó Bestia kíméletlenül legyalogolt minket a cél előtt. Nem baj, majd holnap. 

Szép egy ilyen Manöken

Nem baj, majd holnap mondjuk minden kevésbé jól sikerült verseny után a finn dingitől a 15-ös jollén át egészen a cirkálókig de meg merem kockáztatni, hogy a 45 lábas katamaránokon sincs másképp. Persze a holnap se hozza el a csodát de belévetett hit nélkül mi értelme lenne bárminek az életben? 

Tehát a nulla szélben áttoltuk valahogy a hajót a célvonalon végig arra összpontosítva hogy a leállást elkerüljük mert ezt a két és fél tonnát az életben meg nem mozdítjuk. 

Ne kérdezzétek mivel de valamit nagyon molyolok ott elöl
Fotó: Árpi

A rendezőség a Galamb-szigeten rendezte be a bázist, hibát nem lehetett találni semmiben, a szponzoroknak hála volt pénz lóvéra. A kaja adag kb egy háromtagú családnak is elég lett volna, bizony volt aki bírkózott vele bár a háromféle hús közül valamelyiket helyettesíthették volna grillsajttal vagy zöldséggel. Szombat estére (még a szó leírásakor is fizikai fájdalmat érzek) pusztító retro diszkót kaptunk és úgy látszik a bétótlászlós örökség -azaz leveszem a hangot és megpróbálok vicceset mondani- elől a kettővel utánunk következő generáció se menekül. 

A nevezéshez járó klasszik textilpóló lassan tíz éve kezd kikopni a versenyekről a technikai póló javára amiből szintén mindenkinek van egy szekrényre való de ezzel a táskával most magasra tették a lécet. 

Márkás cucc oldalán térképpel "A Mihálkovicsról"

A Galamb-szigethez kikötve talán az Ábránd volt a legközelebb a DJ pulthoz így némi képzavarral élve az elalvásról álmodni se mertem hajnalig, de szerencsére a hajón szuszókálásnál semmi sem pihentetőbb még ha kevés is, jöhet a második nap amikor megmutatjuk mit tudunk. 

Friss négyes szélben a reffelés gondolatával barátkozva  poroltunk ki a vízre a négy főre apadt csapatunkkal. Igyekeztünk jó pozíciót elcsípni az északi szeles rajthoz ami annyit tesz, hogy alattad (szél alatt) is legyen elég hely meg fölötted is de csak akkora, hogy tiszta szelet kapj viszont ne legyen kívánatos egy másik sporinak bejönni oda a hülye nagy hajójával és letakarni. Ez az ami miatt olykor többször kell fordulni a rajtnál mint az egész versenyen. 

Cuki úszósziget a rajt előtt

Faszányosan megindultunk a hármasra csökkenő szélben bár még így is át kellett verekedni magunkat a tömegen. Akaliig végig kreuzoltunk és igen, voltak szivatós szélfordulók bár amikor nem akkor is egy munkatáborban éreztem magam de rohadtul élveztem. A bójánál felhúztuk a ballont és ahogy távolodtunk tisztán látszott, a mezőny második fele a gyengülő szél miatt ma is lemarad. Minden versenyen ez van, az elsők elhúznak a széllel aki meg hátul van azzal boldogul amit a többiek otthagytak de mennyivel másabb ez innen, az első sorból. 

Ahogy mondtam volt üzemanyag, egy nyolcméteres top spivel 

Simán elporoltunk Szemesig de már félúton tisztán látszott hogy az előttünk lévő Bestiát nem érjük be, ennyit arról hogy ma jobbak leszünk. Akkor ezt a második helyet rohadtul tartani kéne, komolyan egy harmadiknak is örül az ember meg igazából az egész életreszóló flash volt de azért, na. Épp halzolunk Szemesnél, full stresszben rakom át a ballont amikor valami sekli hiba miatt az egész leesik mellettem, bele a tóba. Csak annyit tudtam hogy nincs jó helyen de igazából fel se fogtam. Utólag röhejes de attól féltem hogy felborulunk pláne hogy a többiek is ordítottak. Egyszerűen nem tudtam fejben összerakni amikor megértettem mit mondanak, vedd ki a vízből. Hát persze baszki, az sokat segítene de innentől milyen szar lesz, normál vitorlázattal estig nem érünk Földvárra és a fasza helyünk is ment a levesbe amikor látom hogy a többiek lazítanak, odahívnak és gratulálnak a második helyhez. Még most se értettem mert annyira el voltam foglalva a spivel, hogy észre se vettem a pályarövidítést. Szóval igen az előbb futottunk be, másodikok vagyunk, dobogó de nem is akármilyen hely. Ennél többet ebből nem lehetett kihozni de a legszebb, hogy nálunk sokkal gyorsabb hajókkal jöttünk végig, olyanokkal amiknek papíron nem itt lett volna helyük. Nincs mese, ezek a fapados cirkálók is jók valamire ha jó kézben van a kormány. 

Nem gyenge díjazás

A már bemutatott állat hátizsák mindenkinek járt, az osztály győztes kormányosok Pulsar karórát, csapatok gyümölcspárlatot kaptak. 

Második helyen feszítünk, nem az ölünkbe hullott, megdolgoztunk érte
Fotó: szerintem Török Brigi

Ezüst, de honnan? Hát "A Mihálkovicsról" kisfiam

Pazar hétvége volt ahol kicsit a profi ligában éreztem magam ebben a másodpercenként igazítunk, állítunk valamit őrületben. Jenő barátom szavai jutottak eszembe: egy hajón mindenkinek ugyanúgy kell akarnia a győzelmet, szóval nem pityogtam, csináltam a dolgom ahogy a többiek és higgyétek el, egy csomó dolog kulcsa ebben rejlik. Szőnyi Ferencet kérdezték hogy bírja azokat az embertelen távokat lefutni, letekerni. Azt mondta, csak akarni kell. Hát ennyi, mi is csak akartuk.