"Általánosságban arra kell gondolni, hogy megveszed, azt mondod jó lesz úgyis csak finnezgetek aztán elkezd bosszantani hogy hiába rajtolsz el egész jól, simán lelép a mezőny. Kellene egy jobb hajó, de ezt nem tudod eladni. Az a baj hogy nem lehet csak úgy finnezgetni úgyis az a vége hogy versenyezni akarsz ahhoz meg az ilyenek nem igazán jók." Mondta Ispány barátom egy közel negyven éves dingiről miután kikértem a véleményét hajóvásárlás előtt. Úgy általában, minden cimborám próbált jó irányba terelni aminek végül meg is lett az eredménye de kellett hozzá egy adag szerencse is.
Csendesen teltek a napok az egyesületi hajóban, nincs is nagyon mit írni róla hacsak azt nem, hogy a saját hajó iránti vágy egyre erősödött. Ez persze nem akadályozott meg a versenyzésben így az év első kishajós összecsapását se hagyhattam ki, bármennyire szarul sikerült. Maga a szezonkezdés a viharos időjárás, aztán meg a Húsvét miatt csúszott két hetet így a sűrű versenynaptár okán két versenyt rendeztek egyetlen hétvégén, az egyiket szombaton -ezen indultam- a másikat vasárnap.
Visszatérésemet mi mással erősíthetném meg mint a hivatalos vitorlaszámommal amit most bontott számokból kapartam össze "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb de a mienk".
 |
| A kettes fent volt de a hármas konkrétan három részből állt, megdolgoztatott rendesen |
Bíztató északi szelet ígértek szombatra ami papírforma szerint a késő esti órákban fordul majd át büntető délnyugatira és kitart egész vasárnap. Mondanom se kell, hogy nem így volt, némi halasztás után rajtoltunk el az északi part felé de valahol a harmadik körben (mikor kb 180 fokot fordult a szél) lefújták a futamot.
 |
| Türelmesen várunk a szélre, mikor megjött azt se köszöntük meg |
A második próbálkozás se hozott egységes sikert, a pályán uralkodó kaotikus szélviszonyok miatt a mezőny eleje extra profithoz jutva a harmadik körben lekörözte! a hátsó hajókat, a futam persze érvényes és köszönöm, nekem ennyi elég is mára a versenyzésből. Boldog csorgás vissza a kikötőbe bónusz siklással fokozva a felhasználói élményt, meg is van a napom.
Fotó: Gerely "Feró" Ferenc
 |
| Itt még együtt a mezőnnyel, nem sokkal később teljesen szétszakadtunk |
Sikerült eladni otthon a hajóvásárlós sztorit a családi kassza tartós makrogazdasági sokkja nélkül és naivan azt hittem, ez a dolog nehezebb része. De nem. Mármint ez se volt könnyű de a keretösszegből kigazdálkodni egy járóképes tollfosztót szerzett pár álmatlan éjszakát, amikor szembe jött az évszázad ajánlata. Viszonylag fiatal hajó, penge árbóc (igaz javított), ponyvák, utánfutó mindez nem olcsón de az egész együtt egy nagyon megérős csomag és igen, megtanultam már, ha valami túl szép ahhoz hogy igaz legyen akkor az általában nem igaz, de kivételesen miért ne mosolyoghatna rám a szerencse?
A részletekről annyit, hogy a vitorlás egy kertben állt, teljes ponyvába burkolózva és ami látszódott belőle minden várakozásomat felülmúlta. Alig egy héttel később, közvetlenül a szerződés aláírása előtt derült ki hogy az utánfutó papírjai nincsenek rendben meg a hajón van egy kisebb horpadás. Nem nagy ugyan, csak úgy hetven centi hosszú és három centi mély és kábé tenyérnyi széles, mindez a hajó alján. Persze javítható, de úgy éreztem nem én leszek az ideális ügyfél erre a csomagra szóval kezdhettem előről a keresgélést.
És most nézzük mi olyan nehéz a vásárlásban. Mindnyájan a nagy vételben reménykedünk, egy hajóban ami pár éve készült az egyik nagynevű műhelyben egy mégnagyobb nevű versenyzőnek aki már a parton megnyerte vele az összes versenyt. A hajóban amit X veretezett, a köteleket egy direkt erre a célra alapított manufaktúrában szőtte feltörekvő fiatal német mérnökök egy szűk, többszörös válogatáson átesett csoportja, a hajóban amit Z is megcsodált sőt meg is érintett. Amit alig használtak és akkor is csak árnyékban vitorláztak vele, hétvégén, édesvízben ráadásul az utóbbi kettő kötőjel hat évben klimatizált kapszulában tartották súlytalanságban lebegtetve, hogy semmilyen terhelést ne kapjon a test. Persze egy ilyen nem annyira olcsó de kapunk rá egy jó árat és ha bajnokságot nem is nyerünk vele, azért két három hellyel előrébb végezhetünk a mezőnyben "rosszabb esetben" tudjuk tartani a jelenlegi pozíciónkat.
Félretéve az iróniát a mezőny egyébként folyamatosan fejlődik, amelyik hajóval hat évvel ezelőtt versenyt lehetett nyerni Agárdon az ma már a középmezőnyben csorog és ami akkor benne volt a mezőnyben az így értelemszerűen a hátsóbb traktusba került. Aki előtt nyílik egy jó lehetőség az fejleszt amennyiben el tudja adni a hajóját de sokszor itt jön a neheze. Vannak keresett meg kevésbé keresett modellek (egységes hajóosztály oké, de többféle gyártó készít ilyet) és az életre szóló kategória, azaz az eladhatatlan. Ez utóbbit vehetted te bármennyiért, rákölthetted az Isten pénzét, az új(abb) hajókkal sajnos nem lesz versenyképes ami a vásárlási kedvben is megmutatkozik. És nem az a szívás hogy eladáskor veszteségként elkönyvelsz egy szabad szemmel is jól látható összeget, hanem az hogy erre egyáltalán nincs kereslet. Az egykor keményre épített hajótestet mára felváltotta a puha ami jobban elnyeli a hullámokat ráadásul az építési technikának köszönhetően sokkal rugalmasabb is. Egy olyan hajóért amivel "oda lehet érni" szívesen fizetnek komoly pénzeket de egy kevésbé jól sikerült modellt ebben a Devoti-cunamiban finnes berkekben szólva, csak egy hobbistának lehet elsütni. A bugi persze ezekben is benne van, ahogy benne volt harminc évvel ezelőtt de például a magyar bajnokságon egy ilyennel már csak statisztálsz.
Szóval a felső kategória a jelenlegi helyzetben kilőve, így egyetlen ésszerű megoldás maradt felkészülve egy esetlegesen eladhatatlan hajóra, mégpedig minél olcsóbban venni egyet (ami kevésbé lesz fájdalmas amikor a nyakamon marad) és ahhoz egy fasza árbócot, mert az mindig elmegy. És ha hiszitek, ha nem ezen a ponton rám mosolyogtak az istenek, ugyanis Zoli barátom olyan árat mondott a komplett hajójára amit elsőre még elhinni is nehéz volt, ellenállni neki pedig egyszerűen képtelenség.
 |
| Íme a tollfosztóm, már versenyeztünk is |
Szóval itt van, az enyém és marhára örülök neki de leginkább annak, hogy az egész vásárlási hercehurcában -ha nem is könnyen de- sikerült megőrizni a józan eszemet és nem feledkeztem meg a célomról, azaz érezzem jól magam és kész. A hajó eredetije Larry Lemieux (kanadai olimpikon vitorlázó) tervei alapján készült, legfeltűnőbb sajátossága a deck ívelt hátsó része ami nagy szél, erős hullámzás kombó esetén kevesebb vizet enged a cockpitbe. Tekintettel a hazai körülményekre ez engem nem fog érinteni, inkább a látványhoz kell hozzászoknom.
Ezért az árért ez nyilván nem egy eredeti Lemieux hanem annak Agárdi, Mesterünk keze alól kikerült változata azaz levett forma alapján gyártott gépsárkány. A sorozatszám alapján ez a negyedik hajó ami 2004-ben készült viszont a veretezése csak 2006-ban történt meg (így valószínűleg az "örök darab" kategóriából is kikerült) tehát idén húsz éve szeli a habokat. A tollfosztó egyébként teljesen rendben van bár a korának megfelelően vannak apró hibák illetve javítanivalók de érdekes módon pozitívumok is.
A hátrányok közé sorolnám a "nehéz" hajótestet ugyanis egy száz kiló feletti sporinak épült szóval került bele anyag rendesen, ettől nem lehet elvárni egy mostani hajó rugalmasságát, puhaságát. Viszont épp ezért a strapát is jobban bírja, például a decken de akár az egész alsó héjon konkrétan húst lehetne klopfolni olyan masszív, így nem is kellett rögtön a fartükör javításával kezdenem mint az előző gépsárkánynál. Nem lepődünk meg ha húsz év után víz kerül egy hajóba, ez történhet a svertcsavar megfáradt tömítésénél vagy akár a ventileknél is. Próbaként leragasztottam az egyik ventilt a hajófenéken, lássuk mi lesz.
 |
| Az alja (is) egészen rendben van |
Mivel a szivárgás nem szűnt meg a másik ventil lehet a bűnös vagy ugye a csavar de az van hogy jelen pillanatban rohadtul nem érdekel, vitorlázni akarok vele nem pedig szarakodni apróságokon.
 |
| Ennyi még belefér, látnátok az egyesületi hajót... |
Ahogy korábban említettem túl vagyunk az első közös versenyzésünkön sőt igazából a próbaút is ez volt csak előtte össze kellett kaparni a hajót. Pár apróság hiányzott csupán mint a bum csavarja amivel az árbóchoz rögzítjük, két sekli az albához na meg a kormánylapát, ehhez társult némi szerelési idő és értelemszerűen lekéstem a rajtot. A verseny a szomszéd kikötő évadnyitója volt amit nagyon szeretünk, alapból egy tókörből áll az első nap a másodikon pedig pályaversenyen csapunk össze. Az alacsony vízszint miatt a tókör egy rövidített változatát teljesítettük többnyire leálló majd éppen hogy erősödő széllel, minden irányból. Még a lekésett rajttal se lettem utolsó és a verseny után csorogtam egyet kettesben a hajómmal ami akkor még nem volt hivatalosan az enyém, de éreztem hogy az lesz. Itt a cél egy stresszmentes vitorlázás volt, kíváncsi voltam milyen érzetre a hajó, megvan-e az összhang meg a kémia mert a matek a számok alapján már megvolt.
 |
| Első versenyünk. Nem, nincs mindenki előttünk (csak majdnem) |
Nézzük mink van: egy hajó ami megy és tök jó állapotban van, karbon árbóc ami nem egy top modell de elviszi a gépsárkányt, hozzá egy golyóálló (de legalább új) vitorla aminek a teteje még erős szélben se áll ki gyengében meg gyűrött alufóliára emlékeztet, de az egész egy komplett szett, jön-megy ráadásul a két utóbbi cucc cserélhető és cserélni is fogom. Jól érzem magam ebben a tollfosztóban és annyi eltévedt út meg hajó nélküli hónap után ez a legfontosabb.
A deck csodával határos módon minden dekorációtól mentes, az ebben időszakban tomboló famintázatot megúszta a hajó amiért elmondhatatlan hálát érzek. A kiülőpad is szürke, magasítás nélküli és igen az előző hajón volt három centis emelés de az van hogy amikor így hátulról belenézel a testbe, az marha sok, szinte megöli a formát szóval ha lesz akkor is csak a kisebb, másfél centis változat. Egyébként a magassal se éreztem semmi változást (hiába illesztettem be ide a szakszöveget) ugyanúgy mentem mint nélküle.
 |
| Íme az íves cockpit, örüljünk hogy legalább nem háromszög |
A hajó átesett némi korszerűsítésen, a gyárilag a kiülőpárna melletti klemmet Zoli barátom tornyos csigára/klemmre cserélte amit én is megcsináltattam volna de így legalább nem az én keretemet terhelte. Előnye hogy bárhol is vagy a hajóban ki-be tudod akasztani a sottkötelet, hátránya amikor negyedszélben figyelmetlenül belefutsz egy szélfordulóba elég nehéz kiakasztani mielőtt rádborul a vitorla aztán meg az egész hajó de szerencsére ez a ritkább.
 |
| Íme a torony, azt a szutyok piros gurtnit első dolgom lesz lecserélni |
Pár kötelet is lecserélek majd de egyik sem égetően sürgős és bónuszként elmondhatom, végre van egy jól kibalanszírozott sólyakocsim aminél nem szakad le a vállam mire elhúzom a mólóig a hajót. Csak az a kérdés melyik mólóig mert Agárdon a helyzet folyamatosan romlik ami nyilván kihatással a van a vitorlás életre is de sajnos az egyesületekre komolyabb nyomást gyakorol. Bérleti díjat, rezsit, mederhasználati díjat, egyéb költségeket vízállástól függetlenül fizetni kell viszont a (minimális) bevételt hozó versenyeket nem lehet megtartani egy olyan tavon ahol alig lehet kihajózni a kikötőből. Nagyon fasza magasított, erősített partfalat kaptunk csak évek óta nincs amitől védjen mindenesetre jó hír, hogy több alternatívát is figyelembe véve már dolgoznak a megoldáson. "Jó szelet, több vizet" Barátom.
