2012. február 29., szerda

Plusz egy nap Február

Mi mással búcsúzhatnék  az ulosó téli hónaptól, ezen a napos-szeles délelőttön, mint hajóépítéssel? A papír-orrtőke mintájára nekiláttam a végleges darabot elkészíteni. Az "eleje" problémamentesen megmunkálható, de ahova a palánkoknak be kell futniuk, ott már vakartam a buksimat. Egy derékszög profilt kell bele gyalulnom, amivel nem lenne baj, de az elektromos gyalunak mindkét oldalon kiálló részei vannak, tehát a "sarokban" nem fér el. Íme egy kép még az elejéről, amikor minden rózsaszínnek tűnt:
Tehát ha a villanygyalu nem, akkor jöjjön a hagyományos. Illetve jöhetne, ha meglenne... a kutyafáját bizti a költözés.. Semmi gond, irány a már ismert barkácsbolt.  Nnnégyezerötszázkilencveeen???  Kölcsönözni nem lehet? Ehh, akkor is kiszedem onnan azt a derékszöget!
Itt most egy elektromos gyalu részleges szétszerelése fog következni, a szakszavak teljes kizárásával. A bal oldalán a meghajtás van, de az még kellhet! : ) A jobbon van egy kis rugós fül ami valamitől védhet, /ez mellőzhető/ van egy kis műanyag burkolat, ez alatt valami elektromos vezetékek mennek, /majd vigyázok/ de elöl a talpán ha levenném azt a bigyót, ott is nyernék vagy két milit. Így is lesz, elkészül egy halálosztó, amitől csak rettegek, mivel a talp felső oldalán a gyalu fogantyúja van, ami most nincs ott, tehát alig tudom irányítani és ráadásul zabolázatlanul és ijesztően falja az anyagot. Marad a fokozott figyelem és néhány Miatyánk!
Sikerült, de a vésővel még rendesen utána kell dolgoznom.
Hát nem gyönyörű?
A véső után meg jöhet a reszelő, meg egy kis mérés, csiszolgatás, és mikor tükörsima a felület megint a mérés, és persze újra a vésés!
Emellet átgyalultam és lecsiszoltam a fartükröt,hogy már csak ki kelljen "szabnom".
És a várva várt munkafázis, a saroklécek ragasztása! Hát nagyon izgalmas volt, de nem a komédiába illő hibák miatt, hanem mert ez már a hajó végleges formáját mutatja, és emiatt oly fenséges. Szinte zökkenőmentesen ment a dolog, leszámítva hogy a szorítókat nyolc bordára számoltam, megfeledkezve arról hogy a sarokléc a hajóorrban a gerinccel is találkozik. Tehát mínusz két párhuzamszorító. De a ragasztó fent van, és a februári tavaszban szépen szárad, itt nincs idő a barkácsboltra. A szomszédok sehol, csak egy kutya vonyít valahonnan, de elég közelről ahhoz hogy fokozza a már meglévő feszültséget. Az oly sok hajóépítő oldalon látható csipesz itt teljesen használhatatlan, csavarozni nem fogok, estig meg nem állhatok itt, kézzel szorítva össze a darabokat... Spanifer!!! Legalább kettő... Megvan, odaszorítottam, lefényképeztem, de igazából majd azt szeretném megmutatni amikor már a helyén is marad a léc. A végén még csavartam egy picit a szorítókon, ahogy a hangszerhangoló egy utolsó finom mozdulattal beállítja a "cét" és büszkén álltam meg a leendő hajó váza előtt. Megérdemlek egy kis jutalmat, és ti Olvasóim egy szép képet.

2012. február 27., hétfő

Finn-Ugor dingi

Látva a precízen, szakértelemmel épülő hajómat, bizonyára nem lep meg Titeket, hogy olyan nagy nevek mint Scholz, vagy példának okáért a Sudár Regatta ostromolnak a vitorlás méretei után kutakodva. : ) Természetesen hiába, mivel elsőként olvasóimmal osztom meg a mostanáig titkos információkat. De előtte néhány vázlat, ami alapján nekiláttam:
/nem ér nevetni, a látszat ellenére ebben komoly munka van/ : ) Méreteket is megadok majd, de hogy Radoslaw Werszko-t megmentsem a csődtől, ezért, és csakis ezért, kizárólag én is juttatás ellenében teszem. Pénzt senkitől sem kérek ezekben a nehéz időkben, becsületességetekben pedig nem kételkedem, így -javaslom- maradjunk abban, hogy mindenki aki felhasználja a szóban forgó hajó adatait és a végeredménnyel elégedett lesz, küld nekem egy üveg Tullamore Dew-t.
A hajótest eddig meglévő méretei milliméterben:
Fenékbordák hossza: 1-es 210
                                 2-es 650
                                 3-as 960
                                 4-es 1110
                                 8-as : ) 1170
                                 5-ös 1180
                                 6-os 1140
                                 7-es 1060.
               Szélessége: 20.
              Magassága: 40.
Oldalbordák hossza, illetve most már a magassága: 450.
Gerinc hossza: 4000
     szélessége: 500.
Uszonynyílás mérete: 300x18.
A gerinc a fenék felőli oldalon természetesen íves, mivel ezt a rádiuszt sajnos nem tudom, ezért megadom az orr, a közép és a farrésznél a gerinc magasságát. Ennek birtokában már meg tudjátok rajzolni és levágni.
Magasság az orrnál: 30
               középen  110
               és nekünk férfiaknak, az oly kedves farnál : ) 20.
Az oldalbordák dőlésszögét nem szakmai féltékenységből titkolom. Arról van szó csupán, hogy a szögmérőt nem találom, és a dőlésmérő meg annyira azért nem pontos.
Most sem nevet a Kedves Olvasó, ugye?!? : )
Egyelőre ezek a már mérhető, de biztos méretek. A többi, váratlanul felbukkanó adattal, pedig menet közben szolgálok majd.
Azonban!
Mielőtt szerte a világon elkezdenétek a tömeges építést, be kéne sorolni valahová a hajót, hogy ne csak úgy kószáljon azokon a szép zöld hullámokon. Ilyen osztály ugyan nincs /hogy is lenne?/ de bízzátok csak rám, ha jól körülnézek, találok valamit. Vagy inkább létrehozok!!! A lendületesen fejlődő kínai cégek irányvonalát követve, csak egy kicsit módosítva egy közismert néven, lehet például: Perdülő Hollandi, Optimista, vagy a nekünk magyaroknak oly tetszetős Finn-Ugor dingi.
Bármelyiket használhatjátok, de ne feledjétek a megállapodásunkat! : )

2012. február 23., csütörtök

Csak egy tuskó

Kedves Olvasóim, várhatom én hogy küldjétek a szinte minden háztartásban fellehető fadarabot, ami pontosan illeszkedik a már ismert papír-orrtőke helyére..!!
 Sebaj, nincs harag a szívemben, biztos más fontos dolgotok volt, mert különben ma a csomagátvételen kívül semmire se jutott volna időm...
 Vagy bajszot bödörítve így gondolkodtatok: "Eszt a míves orrtőkét dídapámtul örökűtem instállom, szívessen oda is annám ennek a legínynek, de a hajóépítés línyege nem abban rejlik kírem szípen, hogy minden dirib-darabot összekunyerbálunk, oszt a végin csak szögelnyi köll, he!!"
 Teljes mértékben egyetértek veletek, és ezt látszik igazolni, hogy a munkának még a "sarkvidéki hideg" idején nekiláttam, méghozzá az én Auchanos láncfűrészemmel.
Szálirányban vágni a fát elég melós, főleg ha a darab rögzítését egyik oldalról csak fatuskó, a másikról meg a bal lábam biztosítja.  /ilyenkor imádkozzatok, nekem bevált/
Az előkészített fát, két hétig észrevétlenül szárítottam a nappaliban /a szobabicikli mellett/  de itt az ideje továbblépni. Átszereltem a gyalugépet körfűrésszé. Ezt leírni kilenc másodperc, de higyjétek el, megvalósítani sokkal tovább tartott. Tehát levágtam a széleit...
Aztán visszaállítottam a szomszédok számára oly kedves 'gyalugép' állapotot, és ha tanúim nincsenek is, de alibim van arra, hogy mivel töltöttem délelőttöt. : )
De ez nem csupán az én művem... én csak használom a gépeket és megpróbálom kihozni a fából a benne rejlőt. És ebben a rengetegszer átválogatott, fűrészelt, legyalult, ragasztott deszkákban meg tuskókban nem csak egy halom hasznavehetetlen fát meg limlomot, hanem egy hófehér vásznú vitorlást látok, ami még ezen a nyáron felül azokra a gyönyörű zöld hullámokra...

2012. február 22., szerda

A Tőke

Amit a képeken fogtok látni, az közel egy teljes napi munkám eredménye. Kartonpapírból elkészítettem az orrtőke modelljét, ami alapján méretet tudok venni és nekiállhatok a faragásnak. A következőképpen történt: néhány lapot összeragasztottam, megvártam míg megköt a ragasztó, szükség esetén farigcsáltam kicsit, megint ragasztottam, vártam, mértem, faragtam, ragasztottam, vártam, fűrészeltem, elhasználtam három kést a sniccerhez, ragasztottam, vártam, illesztettem, megint fűrészeltem, reszeltem, kerestem nagyobb kartont, vágtam, marha sokáig illesztgettem és egy utolsót ragasztottam! Nincs annyi szorító vagy csipesz ami nekem elég lenne, így az utolsó fázis rögzítésénél a lombseprűtől a vízmértékig mindent igénybe vettem.
A hajó és a munkaasztal három lépésre van egymástól, de legalább két kilómétert gyalogoltam a mai napon. Miután -befejezve a munkát- elégedetten hátradőltem a kanapén, és összegeztem a dolgokat, csak akkor nem értettem, hogy miért nem raktam az asztalt a hajó mellé?!? Csabiiiii!!! Mit kínlódtam minden egyes papírdarabbal, és persze valami mindig az asztalon maradt: ceruza, sniccer, olló, mérőszalag.... amiért az egész tőkét meg a kézzel hozzá illesztett lapokat el kellett engedni, és aztán előről kezdeni az egészet, és ha minden passzol akkor meg elsétálni a ragasztóért.... Ehh, sebaj, majd a következő munkánál..
De a lényeg hogy elkészült!





Ez alapján semmiség lesz kifaragni, lehet hogy holnap délelőtt megcsinálom! : )
De ha valamelyikőtök kamrájában van egy pont ilyen fadarab -tölgy, szil, bükk esetleg borovi- és csak évek óta kerülgetitek, rakosgatjátok én szívesen átveszem, még jó lehet valamire...

2012. február 21., kedd

Csipeszdzsungel

Korán érkezik a tavasz, ami egyet jelent a felhőtlen, szabadtéri ragasztással. Erre készülök már jó ideje, és így a sarokléc miatt se kell bevinnem a hajót a nappaliba. De ne kapkodjunk, még a ragasztás előtt illő lenne a bordák külső oldalát legyalulni, olyan szögben, ahogy majd a palánkokkal találkozik. Semmi az egész, meg lesz hamar! Csak először berajzolom a dőlésszöget, lazítok a párhuzamszorítókon, illetve elhúzom annyira az odaszorított lécet, hogy tisztességesen hozzáférjek, vések egy cseppet, fűrészelek, reszelek és gyalulok. Nyolc borda, mindkét oldala, az mindössze tizenöt munkafázis. /vagy tizenhat...? : )
 Az elektromos gyalu nagy előnye hogy helyettünk dolgozik -persze csak ha rendesen fizetjük a villanyszámlát- ellenben marha fárasztó ám ezzel a legalább négy kilós szerszámmal eltüntetni azt a sok felesleget. De ismertek már annyira, hogy nem végzek fércmunkát.
Minden vágyam az volt, hogy ma megragasztom az elemket és büszkén megmutatom nektek a végeredményt.
De a Misi-féle orrtőke!!! Neki nem elég a gerinc, a bordák meg a sarokléc... Napról napra többet akar!
"Az orrtőkének olyannak kell lenni, hogy a palánkoknak bele kell illeszkedniük -ott majd faragd ki rendesen-  de ha nincs méreted erről az egészről, akkor bizony nehéz lesz."  Mondta, egy baráti mosoly kíséretében. Nekem már tikkel a jobb szemem, de érzem hogy hamarosan eljön az elszámolás napja... : )
Tehát: Orrtőke hiányában nem mertem beragasztani a sarokléceket, mert hátha még bontani kell a hajó elejét. Nincs más hátra, modelleznem kell a palánkozást, ez alapján kimérnem és elkészítenem az orrtőkét valami könnyen kezelhető anyagból, és kezdhetem is a faragást.
Ehhez könnyen haljítható dologra van szükségem, lehetőleg fából. Gyuri barátom adott két pozdorja lapot, de Barátaim, semmi sincs ingyen... Kifelé jövet belémharapott az egyik kutyája, és még a motoros nadrágom is kilyukadt. Inkább vettem volna meg...
A stratégiai fontosságú tyúkólban találtam még szalagparkettát, tehát jöhet az építés!
Ezen bejelöltem ceruzával az orr dőlésszögét, és mivel nem kívántam megbontani, ezért a "helyszínen" kisflexszel levágtam. Az oldalukra kis lécet ragasztottam, egyrészt hogy egybe tartsa őket, másrészt hogy az orrtőke kimérésénél ne feledkezzek meg a palánk másfél centis falvastagságáról.

2012. február 18., szombat

Tükör a sarokban

A házunkhoz a mai viszonylatban rengeteg melléképület tartozik. Kisszoba, nyári konyha, fáskamra, pincelejáró, tyúkól, kerti wc, disznóól. Ezek javarészt már nem eredeti funciójukat látják el, de a nevük változatlan. Hajóépítészeti szemponból a tyúkól eddig ismeretlen terület volt, de a közelgő fartükör készítés miatt most stratégiai szerepet töltött be. Néhány éve ide tettem ezt a három padlót, mert akkor nem volt rájuk szükségem és ez egy garantáltan száraz terület.
Kezdetnek átkutattam a szokványos helyeket anyag után nézve, de sehol semmi, pedig valamiből össze kell hoznom egy hatvanszor száztizes "fadarabot" ami kiadja majd a fartükröt. És ahol nagy a szükség, közel a segítség! Csak ki kellett nyitnom a tyúkól ajtaját, félredobni néhány dolgot, és micsoda kincsek tárultak elém!!
Először is méretre vágtam a padlókat, majd a gyalugéppel letisztáztam mindkét oldalát, de csak amennyire szükséges annyira vékonyítottam el az anyagot, hiszen ehhez rögzítem majd a kormányt, és itt komoly erőhatások meg csavarodások lépnek fel -remélhetőleg még a nyáron- úgyhogy legyen benne anyag! Négy centiben állapodtunk meg a gyaluval, azután lehúztam még az éleit is, mer' ugye ottan lesz ragasztva, he!
Ez tegnap történt és érdekességként mondom, hogy az erős hóesés miatt abba kellett hagynom a munkát. Ma ragasztottam össze őket szikrázó napsütésben, egy vékony pulcsiban kint a kertben legalább tizenkét fokban.
Karcsi féle párhuzamszorítóimat használtam az akcióhoz, így egymásba kapcsolva ahogy a képen is látszik.
De azért ne gondoljátok hogy ilyen egyszerű volt a dolog. Ragasztás előtt próbaszorítást végeztem, és ahogy húztam össze, látom ám hogy a deszkák kezdenek szépen ívbe hajolni. Ez nem baresz, le kell súlyoznom valahogy. Oké, van még jócskán abból a harmincas falazótéglából amit a két évvel ezelőtti házfelújításhoz vettem, és persze akkor is magam számoltam ki az anyagszükségletet, ahogy nemrég a kapupánt csavaroknál, úgyhogy csakis emiatt maradhatott meg tizenöt darab...
A tégla sajnos nem vált be, ezért az egészet leszorítottam. Mivel a faragasztó csodás erőkre képes, így az asztallap és a deszkák közé kartonpapírt tettem nehogy összeragadjanak, mert hogy is nézne ki, egy ilyen bángolt asztallal a fartükrön vitorlázni...
Estére kezd hideg lenni, úgyhogy a kertben nem maradhat a friss munkám, de hova tegyem vajon? Csakis a ház maradhat végső megoldásként, nézek is neki valami titkos helyet. A nejem úgyis a főzéssel van elfoglalva, így simán becsempészem, és eldugom az egyik sarokba, mondjuk a szobabicikli mögé..

2012. február 15., szerda

Szorítóban

A Család és Viktor barátom lelkesítő szavai arra ösztönöztek, hogy ne ücsörögjek a babérjaimon, hanem irány a kert és kis hajóm! Minden rendes paraszt tart otthon gumicsizmát, tehát nekem is van és milyen jó, mert ahogy ott molyolok a tíz-tizenöt centis hóban, ez biztosan nem fog átázni. Mai feladat a Misink által kierőszakolt saroklécek illesztése, vagyis tényleg hajlik-e majd úgy, hogy minden bordához hozzáérjen?
De előtte egy szemet gyönyörködtető kép, ami bizonyosan melegséggel tölti el sok hajóépítő szívét:
 Egyik-másik szorítót kénytelen voltam megolajozni. Nem is értem hogy képesek emberek ilyen elhanyagolt szerszámokat köcsönadni?! : )
A sarokléceket tetőlécből készítettem, úgy hogy /először is felbolygattam a Bauhaus összes négyméteres léceit két csomómentes darabért / hosszában levágtam egy colos vastagságúra, és ebből még gyalulhatok is. Érdekes hogy a fa milyen jól érzi magát úgy, ahogy a Jóisten megteremtette. Nem szívesen hajlik, de bíztatom, noszogatom, hogy -naa, a kedvemééért, csak egy kicsiiit- és közben igencsak figyelek, mert ha kiugrik a szorítóból, az első dolga lesz hogy kiegyenesedjen, és azzal a mozdulattal még képen is töröl.
Némely bordán igazítanom kellett a találkozási pontokon, és majd a bordák oldalát is ilyen szöben kell legyalulnom, hogy a palánkozás napjára minden készen álljon. De mennyire nem hajlik ez a fa! Rendesen bírkóznom kell az egyész hajóval, hogy előre jussak valamennyit. Nem is tudom hogy a ragaszó majd meg tudja-e fogni? Egy csavarral bizti megerősítem, de nem kívűlről, hiszen ott még gyalulni fogok. Valami trükköt ki kell találnom, mert a saroklécet csak akkor munkálhatom meg, ha rajt van a hajón. Erről még lesz időm gondolkodni, de most jobb ha belehúzok mert szállingózik a hó. A szél is belémkapaszkodik, az ujjaim fáznak, a fülem tán le is törne egy pöcköléstől, de mégis mennyivel jobb mint tegnap, mikor a kályha mellett folyt rólam a víz. : )
Nagy nehezen felrakom mindkét lécet, természetesen még nem ragasztom őket, csak itt hagyom most néhány napig, had szokják a helyüket és főleg az alakjukat!
Komolyan aggaszt az orrtőke kérdése. Hogy a bánatba fogom kimérni, kifaragni mert a palánkoknak abba kell illeszkedniük! A fartükörrel is ideje foglalkoznom, ha nem nélküle képzelem el a vitorlázást. De első lépés ez a sarokléc rögzítés kell legyen. Az előrejelzés szerint marad a tél, tehát ha ragasztást tervezek, az a kertben nem megoldható. Meg is nézem a nejem jövő heti beosztását... : )

2012. február 14., kedd

Vitorlás...nem a kertben

Találtam egy újabb érdekes és felbecsülhetetlen értékű könyvet. Ugyanúgy jártam vele, mint a Vitorláshajók-kal. Kezembe akadt a könyvtárban, belelapoztam, -kafa, kafa de semmi szükségem rá- gondoltam, így vissza is került a polcra, pedig már akkor, ott várt rám a huszonnegyedik oldalon az én "papucsom".
Amit most a kezembe akadt az a Nagy hajóskönyv szerzőjének, (Marjai Imre) Hajómodellezés c. munkája, és álmomban se gondoltam, hogy érdekes lehet. Természetesen elsősorban a modellezéssel foglalkozik, de olyan alapos hajóleírások ( pl. egy háromárbócos vitorlás minden egyes kötelének, árbóctípusának megnevezése, a hajóágyúk méretei országonként, kő : ) és más horgonyok, persze mindez aprólékos kidolgozott rajzokkal) , és ezen felül hajóépítészeti történelem és palánkozási tanácsok, ott ahol elfogy a deszka, vagy éppen több van mint kellene.... és kötélfeszítő fából, (szerintem a spanner elődje) persze lerajzolva, és leírva a befűzés-feszítés menetét. Mintha ott szolgálnék a Victoryn...
A fagyos idő ellenére haladnom kellene az építéssel, de ragasztás a következő lépés, azt pedig odakünn nem lehet. Tehát: Hajót a házba! Még tegnap behoztam a bordákat meg a gerincet, hogy legyen idő a hőmérséklet kiegyenlítésre, és vártam a percet, hogy a nejem elinduljon a gyárba. Még a kapu se csukódott, de már a sörasztallal a hónom alatt rongyoltam be a nappaliba. Napok óta méricskélem hol fog ez az egész elférni, tehát könnyű dolgom volt. Kicsit átrendeztem a szobát, kinyitottam a hálóajtót (itt lesz az orr) és kezdődhet a munka! Négy párhuzamszorítóm van (ebből kettő történetét ismeritek : )  ) meg két pillanatszorítóm, de ez kevés a nyolc bordához, így kértem még kettőt Feri bácsitól. /Azóta Karcsi barátom is adott négyet, tehát napok kérdése és a falu összes szorítóját megkaparintom!/ 
Innentől már csak ragasztanom kellett, és higgyétek el, szinte zökkenőmentesen megcsináltam!
De milyen hülye az ember!!! A gyalulásnál arra panaszkodtam, hogy mindenem fázott, nem éreztem az ujjaim végét, most meg az a bajom hogy folyik rólam a víz miközben a kályha mellett próbálom pontosan illeszteni a darabokat. Ehh... ilyenek vagyunk, na!
Ehhez egy másik -állítólag erősebb- ragasztót használtam. Húsz perc után vettem észre hogy a kettes bordán kéne egy cseppet igazítani, levettem a szorítót hogy majd korrigálok, de Barátaim... még kalapáccsal se tudtam megmozdítani! "Hihetelen hol tart már a tudomány, még azt meséld el, hogy hogy lehet birkavesével földrendést megelőzni...."
Szóval ezek a ragasztók...  de sebaj, nem nagy a difi, gyaluval helyrehozható. Pláne ha ilyen segítsége van az embernek!
Innentől nem volt más dolgom, csak várni hogy megszáradjon a ragasztó és az elkészült munkát délután kivinni a házból. Mindenhogy lemértem a hajót, még az összerakás előtt, /meg az ajtót is/ ennek köszönhetően falbontás nélkül kijutottunk a kertbe. A kedvetekért készítettem egy "normális" képet.
De hogy ez milyen kafa... itten kérem az láccik, hogy ebbül biony -ha a jóisten is megsegít- hajó lesz tisztelettel, kérem alássan.
Helyesbítek: Még helyreállítottam a nappalit meg a hálót, összesöpörtem a forgácsokat, a bútorokat visszatoltam, és a macskát titoktartásra eskettem. Nem kell mindenről tudni az aszonynak...  : )

2012. február 7., kedd

Kő egy horgony

Ahogy mindenki, úgy én is hajlamos vagyok néha nosztalgiázni, elmerengve emlékezni az idő múltával megszépült dolgokra. Mikor a nőknek "csak" a háztartás ellátása, a gyereknevelés, a takarítás, bevásárlás, sütés-főzés, mosás, meg néhány csipp-csupp feladata volt a háznál, és ezenfelül pusztán annyi, hogy a munkából fáradtan érkező férjet mosolyogva, meleg étellel, és forró öleléssel várja. Vagy amikor egy forintért nagyon kafa villamosjegyet lehetett venni, avagy metróval utazni, korlátlan átszállással, mert csak belépéskor kérték a viteldíjat. A buszon ötven fillérrel többe került az utazás, tehát ha az embernek csak két forintja volt akkor az komolyan befolyásohatta az útvonaltervet. : )  De ahhoz se kell a nagyon távoli múltba visszamenni, amikor a tél köztudottan november végétől március elejéig tartott. Ha ez idő alatt fagy, hóesés, szél -netán mindhárom egyszerre- jelentkezett az természetes volt, és nem siránkozott egy országnyi ember ostobán, februárban a "sarkvidéki hideg" miatt.
Ezek a dolgok már csak emlékekben élnek, és nem hozhatjuk vissza egyiket sem... na de a kőhorgonyt?!?!?!
Háromezer évvel ezelőtt kitűnően működött, miért ne használhatnánk ma is? : )
-Ekkora hóban akadozik a hajóépítés, ezért vigasztalásul forgatom a Marjai könyvet.-
Vizsgáljuk csak meg a lehetőségeket! Manapság, amikor minden a környezetvédelem körül forog, nem kéne elvetni ezt az ősi találmányt.
-100%-ig természetes anyag
-100%-ig újrahasznosítható
-egy esetleges akadás miatti elvesztés során sem károsítjuk a környezetet
-csekély az anyagi kár, azaz kis szerencsével már a parton lévő sziklák valamelyikéből pótolhatjuk                  a felszerelést
-jollékban ügyesen elrendezve, nagy mértékben növelhetjük a súlystabilitást
-általunk ismeretlen vitorlásoknak is nyugodtan adhatjuk kölcsön, hiszen ha feledésbe merül jótettünk,      olcsón pótolhatjuk a veszteséget.
-tartalékhorgonynak /a HSZ szerint/ kis méretű szikla is megfelel. 
Gondoljátok meg, Barátaim! : )
Azért az építés nem szünetel teljesen, mivel csodás kincsekre tettem szert. Bár használatukra még várnom kell néhány hónapot, mindenképp szeretném megosztani veletek.
Csigák, klemmek, néhány sekli, két jó nagy csiga /ami nics a képen/ és egy dőlésmérő, amit még Gyulabá hajóján se láttam. Nem tudom hova kerül majd, de már el se tudnám képzelni a hajót nélküle. : )  Hétezer forintot fizettem a képen látható dolgokért, és nem túlzok, hogy az ár baráti.
Mégis, olyan jó lenne tudni hogy melyik csiga mire való... : ) 

2012. február 3., péntek

Az anyag nem vész el...

Nagyobbik lányom lovagja gyanútlanul felajánlotta segítségét, és én minden udvariaskodó formulát félretéve azonnal elfogadtam. Egészen mínusz hét fokig emelkedett a hőmérséklet, tehát semmi szükségünk nem volt egy negyedik pulcsira, meg egy harmadik nadrágra. Az összes fellelhető faanyagot a gyalugéphez vittük, és fülünkben az elengedhetetlen füldugóval gyalultunk, gyalultunk, gyalultunk, gyalultunk, gyalultunk....
        
Gyanítom, hogy Benyó barátom nem erre számított, de úriember módjára állta a sarat a rázúduló "hóesésben". Ez a füldugó csodás dolog. Teljesen letompítja a gép zaját, így a munka is élvezetesebb. Az egyik szomszéd  kedvesen, bíztatva integetett és még valamit mondott is, talán hogy ettől lesz melegem, vagy hogy neki lett ebből elege..? Nem tudom, ettől a füldugótól alig hallani valamit...
Igazából szinte megállás nélkül dolgoztunk és a munkánk gyümölcse:
És hova tűnt az a rengeteg anyag amit leszedtünk ezekről a tükörsima, könnyű, hajlékony deszkákról?
Még így zuhanyzás és vacsora után is felkavar a látvány. El sem tudom mondani mekkora segítség ez a gép, de ettől függetlenül szörnyen elfáradtam. Egész nap pakolászni, félig görnyedt testtartásban tekerni a lantot, aztán megint és újra csak megint, és a motoroskesztyű ellenére elgémberednek az ujjak végei, közben meg az ember csak pislog a szemébe vágódott fogácstól. És ez a masina kegyetlen a fával, így a kezemmel se lenne kíméletesebb- szóval még egy kis szíverősítőt se mertem inni, az érthető félelemérzet miatt...
Ez most egy időre elég volt. Talán lesz valami ebből a pánikszerűen beharangozott hóesésből, és kényszerűen bár, de legalább megülök kicsit a fenekemen.

2012. február 2., csütörtök

Halálos iramban.

Ideje a csodás "tücsökpöcsöket" felszerelni a bordákra. Nyolc borda, mindegyiken két tücsökpöcs-négy furattal. Az ugye 64db 6x30-as kapupánt csavart igényel, de a biztonság kedvéért veszek még egyet. Napok óta erre készülök, és mi van? Veszek nyolcvanötöt. Szépen haladok a csavarozással, és szándékosan a legendás nyolcas bordát hagyom a végére, de a zacsiban még mindig ott mosolyog egy marék csavar, anya meg alátét. Ehh.. a matek soha nem volt az erősségem.... 
Hiába a mínusz nyolc fok, a kert fekvésének köszönhetően napsütésben tudok dolgozni. Ötös facsavarral megerősítem a gerincet, ott ahol a két darab illeszkedik, és nem bírok magammal, úgy gondolom hogy az oldalsó merevítéseket /az uszony furatánál/ is felragasztom. A ragasztó 5 fok alatt nem használható, így a gerincet és a két, méteres hablécdarabot bevittem a nappaliba. Sima ügy! Leterítek egy nejlonzsákot a padlóra /a kritikus résznél/ , rákenem a cuccot a fára, illesztem a darabokat és kész is!
-Ez a kenés marha lassan megy! Csak egy kis lyuk van a ragasztó kupakján és onnan próbálom "egyenletesen beteríteni a ragasztandó felület mindkét oldalát". Most nincs rá idő, hogy bárkit is megkérdezzek a hatékonyabb kenésről, de utána fogok nézni a dolognak!

Na, végre ezzel megvagyok, jöhet az illesztés.
Mégse sikerül úgy odafogatni ahogy terveztem, de miért, miért...? Tán kevés az a két darab párhuzamszorító a méteres ragasztáshoz, Csabi barátom!!!
Tényleg az lesz... sebaj, van még tíz perc a barkácsbolt zárásáig, odafutok -addig a ragasztó se köthet meg- veszek még párhuzamszorítót. Nem kell nagy, így megúszom a legolcsóbbal, na de fizetés előtt 980Ft.- os plusz kiadás... legalább a megmaradt kapupánt csavarokat elhoztam volna, hátha beszámolják! : )
Mindegy, futás vissza, még időben felteszem a két új szerzeményt és ahogy szorítom össze, bizony szépen húzza össze az anyagot és nyomja ki a széleken a fölösleges ragasztót. Hiába na, az ilyen munkára születni kell!!
Marha jól néz ki, de ahogy egyre többet nézem, valami mégsem tetszik...
Nem lehet igaz!! Basszus! A merevítést húsz centivel eltoltam az ellenkező irányba. Így nagyon kafán erősíti a gerincet ott ahol arra semmi szükség, de a svertnél meg lótúró sincs!! Leszedjem, ne szedjem....ááá!! Megpróbálom, de nem engedi az a fránya ragasztó... ehh mindegy akkor maradjon....
De ez így öt forintot nem ér!! Mi lesz most?? Valakiiii!!!!
Hátha szét tudom szedni, megpróbálom újra!
Nem mondhatom hogy könnyen, de egy csavarhúzóval azért elválasztottam a darabokat egymástól. Újra beragasztóztam őket,és szakszerűen négy!! párhuzamszorítóval megfogattam. És hogy-hogy nem, ez idő alatt se a macskát, se a padlót, se a bakancsomat /amit persze már az ajtóban levettem : )  / nem kentem össze. A nadrág és a pulcsi színvilága pedig szerintem kifejezetten óhajtotta a fehér mintát.
Mivel nap vége elég zsúfoltra sikerült, kétségtelen hogy megérdemlek egy kis jutalmat. A terasz asztalon áll egy üveg házipálinka, már idejét se tudom mikor kaphattam... talán két napja is lehetett. Most kibontom.