Vitorlás...nem a kertben

Találtam egy újabb érdekes és felbecsülhetetlen értékű könyvet. Ugyanúgy jártam vele, mint a Vitorláshajók-kal. Kezembe akadt a könyvtárban, belelapoztam, -kafa, kafa de semmi szükségem rá- gondoltam, így vissza is került a polcra, pedig már akkor, ott várt rám a huszonnegyedik oldalon az én "papucsom".
Amit most a kezembe akadt az a Nagy hajóskönyv szerzőjének, (Marjai Imre) Hajómodellezés c. munkája, és álmomban se gondoltam, hogy érdekes lehet. Természetesen elsősorban a modellezéssel foglalkozik, de olyan alapos hajóleírások ( pl. egy háromárbócos vitorlás minden egyes kötelének, árbóctípusának megnevezése, a hajóágyúk méretei országonként, kő : ) és más horgonyok, persze mindez aprólékos kidolgozott rajzokkal) , és ezen felül hajóépítészeti történelem és palánkozási tanácsok, ott ahol elfogy a deszka, vagy éppen több van mint kellene.... és kötélfeszítő fából, (szerintem a spanner elődje) persze lerajzolva, és leírva a befűzés-feszítés menetét. Mintha ott szolgálnék a Victoryn...
A fagyos idő ellenére haladnom kellene az építéssel, de ragasztás a következő lépés, azt pedig odakünn nem lehet. Tehát: Hajót a házba! Még tegnap behoztam a bordákat meg a gerincet, hogy legyen idő a hőmérséklet kiegyenlítésre, és vártam a percet, hogy a nejem elinduljon a gyárba. Még a kapu se csukódott, de már a sörasztallal a hónom alatt rongyoltam be a nappaliba. Napok óta méricskélem hol fog ez az egész elférni, tehát könnyű dolgom volt. Kicsit átrendeztem a szobát, kinyitottam a hálóajtót (itt lesz az orr) és kezdődhet a munka! Négy párhuzamszorítóm van (ebből kettő történetét ismeritek : )  ) meg két pillanatszorítóm, de ez kevés a nyolc bordához, így kértem még kettőt Feri bácsitól. /Azóta Karcsi barátom is adott négyet, tehát napok kérdése és a falu összes szorítóját megkaparintom!/ 
Innentől már csak ragasztanom kellett, és higgyétek el, szinte zökkenőmentesen megcsináltam!

De milyen hülye az ember!!! A gyalulásnál arra panaszkodtam, hogy mindenem fázott, nem éreztem az ujjaim végét, most meg az a bajom hogy folyik rólam a víz miközben a kályha mellett próbálom pontosan illeszteni a darabokat. Ehh... ilyenek vagyunk, na!
Ehhez egy másik -állítólag erősebb- ragasztót használtam. Húsz perc után vettem észre hogy a kettes bordán kéne egy cseppet igazítani, levettem a szorítót hogy majd korrigálok, de Barátaim... még kalapáccsal se tudtam megmozdítani! "Hihetelen hol tart már a tudomány, még azt meséld el, hogy hogy lehet birkavesével földrendést megelőzni...."
Szóval ezek a ragasztók...  de sebaj, nem nagy a difi, gyaluval helyrehozható. Pláne ha ilyen segítsége van az embernek!

Innentől nem volt más dolgom, csak várni hogy megszáradjon a ragasztó és az elkészült munkát délután kivinni a házból. Mindenhogy lemértem a hajót, még az összerakás előtt, /meg az ajtót is/ ennek köszönhetően falbontás nélkül kijutottunk a kertbe. A kedvetekért készítettem egy "normális" képet.
De hogy ez milyen kafa... itten kérem az láccik, hogy ebbül biony -ha a jóisten is megsegít- hajó lesz tisztelettel, kérem alássan.

Helyesbítek: Még helyreállítottam a nappalit meg a hálót, összesöpörtem a forgácsokat, a bútorokat visszatoltam, és a macskát titoktartásra eskettem. Nem kell mindenről tudni az aszonynak...  : )