Szorítóban

A Család és Viktor barátom lelkesítő szavai arra ösztönöztek, hogy ne ücsörögjek a babérjaimon, hanem irány a kert és kis hajóm! Minden rendes paraszt tart otthon gumicsizmát, tehát nekem is van és milyen jó, mert ahogy ott molyolok a tíz-tizenöt centis hóban, ez biztosan nem fog átázni. Mai feladat a Misink által kierőszakolt saroklécek illesztése, vagyis tényleg hajlik-e majd úgy, hogy minden bordához hozzáérjen?
De előtte egy szemet gyönyörködtető kép, ami bizonyosan melegséggel tölti el sok hajóépítő szívét:

 Egyik-másik szorítót kénytelen voltam megolajozni. Nem is értem hogy képesek emberek ilyen elhanyagolt szerszámokat köcsönadni?! : )
A sarokléceket tetőlécből készítettem, úgy hogy /először is felbolygattam a Bauhaus összes négyméteres léceit két csomómentes darabért / hosszában levágtam egy colos vastagságúra, és ebből még gyalulhatok is. Érdekes hogy a fa milyen jól érzi magát úgy, ahogy a Jóisten megteremtette. Nem szívesen hajlik, de bíztatom, noszogatom, hogy -naa, a kedvemééért, csak egy kicsiiit- és közben igencsak figyelek, mert ha kiugrik a szorítóból, az első dolga lesz hogy kiegyenesedjen, és azzal a mozdulattal még képen is töröl.

Némely bordán igazítanom kellett a találkozási pontokon, és majd a bordák oldalát is ilyen szöben kell legyalulnom, hogy a palánkozás napjára minden készen álljon. De mennyire nem hajlik ez a fa! Rendesen bírkóznom kell az egyész hajóval, hogy előre jussak valamennyit. Nem is tudom hogy a ragaszó majd meg tudja-e fogni? Egy csavarral bizti megerősítem, de nem kívűlről, hiszen ott még gyalulni fogok. Valami trükköt ki kell találnom, mert a saroklécet csak akkor munkálhatom meg, ha rajt van a hajón. Erről még lesz időm gondolkodni, de most jobb ha belehúzok mert szállingózik a hó. A szél is belémkapaszkodik, az ujjaim fáznak, a fülem tán le is törne egy pöcköléstől, de mégis mennyivel jobb mint tegnap, mikor a kályha mellett folyt rólam a víz. : )
Nagy nehezen felrakom mindkét lécet, természetesen még nem ragasztom őket, csak itt hagyom most néhány napig, had szokják a helyüket és főleg az alakjukat!

Komolyan aggaszt az orrtőke kérdése. Hogy a bánatba fogom kimérni, kifaragni mert a palánkoknak abba kell illeszkedniük! A fartükörrel is ideje foglalkoznom, ha nem nélküle képzelem el a vitorlázást. De első lépés ez a sarokléc rögzítés kell legyen. Az előrejelzés szerint marad a tél, tehát ha ragasztást tervezek, az a kertben nem megoldható. Meg is nézem a nejem jövő heti beosztását... : )