Ahogy mindenki, úgy én is hajlamos vagyok néha nosztalgiázni, elmerengve emlékezni az idő múltával megszépült dolgokra. Mikor a nőknek "csak" a háztartás ellátása, a gyereknevelés, a takarítás, bevásárlás, sütés-főzés, mosás, meg néhány csipp-csupp feladata volt a háznál, és ezenfelül pusztán annyi, hogy a munkából fáradtan érkező férjet mosolyogva, meleg étellel, és forró öleléssel várja. Vagy amikor egy forintért nagyon kafa villamosjegyet lehetett venni, avagy metróval utazni, korlátlan átszállással, mert csak belépéskor kérték a viteldíjat. A buszon ötven fillérrel többe került az utazás, tehát ha az embernek csak két forintja volt akkor az komolyan befolyásohatta az útvonaltervet. : ) De ahhoz se kell a nagyon távoli múltba visszamenni, amikor a tél köztudottan november végétől március elejéig tartott. Ha ez idő alatt fagy, hóesés, szél -netán mindhárom egyszerre- jelentkezett az természetes volt, és nem siránkozott egy országnyi ember ostobán, februárban a "sarkvidéki hideg" miatt.
Ezek a dolgok már csak emlékekben élnek, és nem hozhatjuk vissza egyiket sem... na de a kőhorgonyt?!?!?!
Háromezer évvel ezelőtt kitűnően működött, miért ne használhatnánk ma is? : )
-Ekkora hóban akadozik a hajóépítés, ezért vigasztalásul forgatom a Marjai könyvet.-
Vizsgáljuk csak meg a lehetőségeket! Manapság, amikor minden a környezetvédelem körül forog, nem kéne elvetni ezt az ősi találmányt.
-100%-ig természetes anyag
-100%-ig újrahasznosítható
-egy esetleges akadás miatti elvesztés során sem károsítjuk a környezetet
-csekély az anyagi kár, azaz kis szerencsével már a parton lévő sziklák valamelyikéből pótolhatjuk a felszerelést
-jollékban ügyesen elrendezve, nagy mértékben növelhetjük a súlystabilitást
-általunk ismeretlen vitorlásoknak is nyugodtan adhatjuk kölcsön, hiszen ha feledésbe merül jótettünk, olcsón pótolhatjuk a veszteséget.
-tartalékhorgonynak /a HSZ szerint/ kis méretű szikla is megfelel.
Gondoljátok meg, Barátaim! : )
Azért az építés nem szünetel teljesen, mivel csodás kincsekre tettem szert. Bár használatukra még várnom kell néhány hónapot, mindenképp szeretném megosztani veletek.
Csigák, klemmek, néhány sekli, két jó nagy csiga /ami nics a képen/ és egy dőlésmérő, amit még Gyulabá hajóján se láttam. Nem tudom hova kerül majd, de már el se tudnám képzelni a hajót nélküle. : ) Hétezer forintot fizettem a képen látható dolgokért, és nem túlzok, hogy az ár baráti.
Mégis, olyan jó lenne tudni hogy melyik csiga mire való... : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése