Csipeszdzsungel

Korán érkezik a tavasz, ami egyet jelent a felhőtlen, szabadtéri ragasztással. Erre készülök már jó ideje, és így a sarokléc miatt se kell bevinnem a hajót a nappaliba. De ne kapkodjunk, még a ragasztás előtt illő lenne a bordák külső oldalát legyalulni, olyan szögben, ahogy majd a palánkokkal találkozik. Semmi az egész, meg lesz hamar! Csak először berajzolom a dőlésszöget, lazítok a párhuzamszorítókon, illetve elhúzom annyira az odaszorított lécet, hogy tisztességesen hozzáférjek, vések egy cseppet, fűrészelek, reszelek és gyalulok. Nyolc borda, mindkét oldala, az mindössze tizenöt munkafázis. /vagy tizenhat...? : )
 Az elektromos gyalu nagy előnye hogy helyettünk dolgozik -persze csak ha rendesen fizetjük a villanyszámlát- ellenben marha fárasztó ám ezzel a legalább négy kilós szerszámmal eltüntetni azt a sok felesleget. De ismertek már annyira, hogy nem végzek fércmunkát.

Minden vágyam az volt, hogy ma megragasztom az elemket és büszkén megmutatom nektek a végeredményt.
De a Misi-féle orrtőke!!! Neki nem elég a gerinc, a bordák meg a sarokléc... Napról napra többet akar!
"Az orrtőkének olyannak kell lenni, hogy a palánkoknak bele kell illeszkedniük -ott majd faragd ki rendesen-  de ha nincs méreted erről az egészről, akkor bizony nehéz lesz."  Mondta, egy baráti mosoly kíséretében. Nekem már tikkel a jobb szemem, de érzem hogy hamarosan eljön az elszámolás napja... : )
Tehát: Orrtőke hiányában nem mertem beragasztani a sarokléceket, mert hátha még bontani kell a hajó elejét. Nincs más hátra, modelleznem kell a palánkozást, ez alapján kimérnem és elkészítenem az orrtőkét valami könnyen kezelhető anyagból, és kezdhetem is a faragást.
Ehhez könnyen haljítható dologra van szükségem, lehetőleg fából. Gyuri barátom adott két pozdorja lapot, de Barátaim, semmi sincs ingyen... Kifelé jövet belémharapott az egyik kutyája, és még a motoros nadrágom is kilyukadt. Inkább vettem volna meg...
A stratégiai fontosságú tyúkólban találtam még szalagparkettát, tehát jöhet az építés!

Ezen bejelöltem ceruzával az orr dőlésszögét, és mivel nem kívántam megbontani, ezért a "helyszínen" kisflexszel levágtam. Az oldalukra kis lécet ragasztottam, egyrészt hogy egybe tartsa őket, másrészt hogy az orrtőke kimérésénél ne feledkezzek meg a palánk másfél centis falvastagságáról.