Plusz egy nap Február

Mi mással búcsúzhatnék  az ulosó téli hónaptól, ezen a napos-szeles délelőttön, mint hajóépítéssel? A papír-orrtőke mintájára nekiláttam a végleges darabot elkészíteni. Az "eleje" problémamentesen megmunkálható, de ahova a palánkoknak be kell futniuk, ott már vakartam a buksimat. Egy derékszög profilt kell bele gyalulnom, amivel nem lenne baj, de az elektromos gyalunak mindkét oldalon kiálló részei vannak, tehát a "sarokban" nem fér el. Íme egy kép még az elejéről, amikor minden rózsaszínnek tűnt:

Tehát ha a villanygyalu nem, akkor jöjjön a hagyományos. Illetve jöhetne, ha meglenne... a kutyafáját bizti a költözés.. Semmi gond, irány a már ismert barkácsbolt.  Nnnégyezerötszázkilencveeen???  Kölcsönözni nem lehet? Ehh, akkor is kiszedem onnan azt a derékszöget!
Itt most egy elektromos gyalu részleges szétszerelése fog következni, a szakszavak teljes kizárásával. A bal oldalán a meghajtás van, de az még kellhet! : ) A jobbon van egy kis rugós fül ami valamitől védhet, /ez mellőzhető/ van egy kis műanyag burkolat, ez alatt valami elektromos vezetékek mennek, /majd vigyázok/ de elöl a talpán ha levenném azt a bigyót, ott is nyernék vagy két milit. Így is lesz, elkészül egy halálosztó, amitől csak rettegek, mivel a talp felső oldalán a gyalu fogantyúja van, ami most nincs ott, tehát alig tudom irányítani és ráadásul zabolázatlanul és ijesztően falja az anyagot. Marad a fokozott figyelem és néhány Miatyánk!
Sikerült, de a vésővel még rendesen utána kell dolgoznom.

Hát nem gyönyörű?
A véső után meg jöhet a reszelő, meg egy kis mérés, csiszolgatás, és mikor tükörsima a felület megint a mérés, és persze újra a vésés!
Emellet átgyalultam és lecsiszoltam a fartükröt,hogy már csak ki kelljen "szabnom".
És a várva várt munkafázis, a saroklécek ragasztása! Hát nagyon izgalmas volt, de nem a komédiába illő hibák miatt, hanem mert ez már a hajó végleges formáját mutatja, és emiatt oly fenséges. Szinte zökkenőmentesen ment a dolog, leszámítva hogy a szorítókat nyolc bordára számoltam, megfeledkezve arról hogy a sarokléc a hajóorrban a gerinccel is találkozik. Tehát mínusz két párhuzamszorító. De a ragasztó fent van, és a februári tavaszban szépen szárad, itt nincs idő a barkácsboltra. A szomszédok sehol, csak egy kutya vonyít valahonnan, de elég közelről ahhoz hogy fokozza a már meglévő feszültséget. Az oly sok hajóépítő oldalon látható csipesz itt teljesen használhatatlan, csavarozni nem fogok, estig meg nem állhatok itt, kézzel szorítva össze a darabokat... Spanifer!!! Legalább kettő... Megvan, odaszorítottam, lefényképeztem, de igazából majd azt szeretném megmutatni amikor már a helyén is marad a léc. A végén még csavartam egy picit a szorítókon, ahogy a hangszerhangoló egy utolsó finom mozdulattal beállítja a "cét" és büszkén álltam meg a leendő hajó váza előtt. Megérdemlek egy kis jutalmat, és ti Olvasóim egy szép képet.