A Tőke

Amit a képeken fogtok látni, az közel egy teljes napi munkám eredménye. Kartonpapírból elkészítettem az orrtőke modelljét, ami alapján méretet tudok venni és nekiállhatok a faragásnak. A következőképpen történt: néhány lapot összeragasztottam, megvártam míg megköt a ragasztó, szükség esetén farigcsáltam kicsit, megint ragasztottam, vártam, mértem, faragtam, ragasztottam, vártam, fűrészeltem, elhasználtam három kést a sniccerhez, ragasztottam, vártam, illesztettem, megint fűrészeltem, reszeltem, kerestem nagyobb kartont, vágtam, marha sokáig illesztgettem és egy utolsót ragasztottam! Nincs annyi szorító vagy csipesz ami nekem elég lenne, így az utolsó fázis rögzítésénél a lombseprűtől a vízmértékig mindent igénybe vettem.

A hajó és a munkaasztal három lépésre van egymástól, de legalább két kilómétert gyalogoltam a mai napon. Miután -befejezve a munkát- elégedetten hátradőltem a kanapén, és összegeztem a dolgokat, csak akkor nem értettem, hogy miért nem raktam az asztalt a hajó mellé?!? Csabiiiii!!! Mit kínlódtam minden egyes papírdarabbal, és persze valami mindig az asztalon maradt: ceruza, sniccer, olló, mérőszalag.... amiért az egész tőkét meg a kézzel hozzá illesztett lapokat el kellett engedni, és aztán előről kezdeni az egészet, és ha minden passzol akkor meg elsétálni a ragasztóért.... Ehh, sebaj, majd a következő munkánál..
De a lényeg hogy elkészült!

Ez alapján semmiség lesz kifaragni, lehet hogy holnap délelőtt megcsinálom! : )
De ha valamelyikőtök kamrájában van egy pont ilyen fadarab -tölgy, szil, bükk esetleg borovi- és csak évek óta kerülgetitek, rakosgatjátok én szívesen átveszem, még jó lehet valamire...