2021. április 28., szerda

Josephine, meg ami hiányzott

Az enyém lett. Igen, pont olyan boldog vagyok mint az előző csónak vásárlásakor ebből következik, hogy depresszió, lehangoltság, rossz kedélyállapot sőt kijárási tilalom esetén is garantált segítség lehet bármilyen hajó de leginkább a vitorlás. Josephine 1998 májusi születésű ami a finn dingik folyamatos fejlődését tekintve korosnak számít de részben az utólagos fejlesztéseknek köszönhetően sok apró finomítást rejt. De beszéljenek a képek. 

Eddig semmi extra, az összes régi hajó ilyen

A képen az edzővitorlával van felszerelve a gépsárkány és a 19-es szám az előző gazdát idézi. 

Persze volt más tulaj is, még taljánföldön

Egyik extra számomra az alul ívelt bum. Az ilyet mindig irigykedve néztem mások hajóján, most végre nézhetem a sajátomon. 

Ne legyenek illúzióink, ugyanolyat üt mint a szögletes

Másik nagy kedvencem a nyitott orr amitől tágasabbnak tűnik a hajó. Az ilyet mindig irigykedve nézt... ja izé, szóval ebbe is szerelmes voltam. 

Ebből a szögből elég racingos

Látszik a végtelenített kötélzet, valamennyire a karbon kormányhosszabbító és az összes extrát felülmúló fullextra ami a vásárlást is eldöntötte: kistáska a svertszekrényen! 

A kiülőpárnák sorsa még kérdéses, van faszább megoldás is. Aranyárban

Szakavatott szem az előbb már kiszúrhatta de itt jobban érvényesül az íves leekocsi, és -igaz utólagosan beszerelve- már "rendes" talpcsiga van mint az összes mostani hajón, nem a decken kell beakasztani a sottkötelet. Egyelőre ismerkedési fázisban vagyunk de annyian esküsznek rá, hogy egy napon biztos szeretni fogom. 

Minden szakszerűen felújított árbóchoz menő vitorla felhúzókötél dukál, itt sincs ez másképp. A lényege, hogy az árbóc és a vitorla beakasztási pontja között ez esetben elég kicsi a távolság tehát rövidebb szakaszon kap terhelést az árbóc, ráadásul a kötélnek esélye sincs nyúlnia mert amint látjátok az ominózus rész acélból készült mint például más hajókon az állókötélzet. Bármilyen hihetetlen ezt összehozták a felhúzókötéllel, ne kérdezzétek hogyan. 

Halyard lock hook néven keressétek

Igaz, hogy minden szép és jó de nincs az a tulaj aki ne szeretné egy kicsit a saját ízlésére formálni a hajóját. Ez alól én sem vagyok kivétel. A régi hajómhoz fájó szívvel adtam oda a sárga kerekeket amit a sólyakocsira vettem de nem volt pofám ezen szarakodni az új tulaj előtt. Ám az Isteni gondviselés nem maradt el, neki felfújható kerékre volt szüksége amit nagyvonalúan elpostáztam a sárgákért cserébe így most újra méltó helyükre kerültek. 

A tuning első lépése

Nem annyira látszik de egy polírozás esedékes lesz, ehhez Marci a régi tulaj kölcsön is adta a gépét amit pont a hajó felpolírozásához vett. 

Azt is mutatja amikor megdől a hajó. Ha nem venném észre

Évek óta ennél menőbb cuccot használnak a sporik és akár még én is lecserélhetem a tuti napelemes-rajtórás compassra, de egyelőre marad ez. Kíváncsiságból lemértem, sokkos állapotban szereltem be az 1,36kg-os műszert ami ugyan nem nyom többet egy üveg ásványvíznél mégis mélyütésnek éreztem. Ilyenek vagyunk na, tizenöt kilóval ezelőtt semmi nem számított most meg minden dekagramm miatt pánikolok pedig még jóformán vízre se tettem a hajót. 

Rozsda a ventilen meg még ez a festés is.
Nem tudom melyik felkavaróbb

Ez bizony fos. Egyébként a nálam töltött rövidke idő alatt a használat közbeni rozsda kopással sokat javult a helyzet de csakis a rozsdamentes acél lehet a végleges megoldás. Nem mehetünk el csak úgy a svertszekrény színválasztása mellett de mégsem találok rá szavakat. Nehéz elhinni, hogy valaki valamikor ezért a festékért pénzt adott  és még nehezebb, hogy rákente a hajójára. De megtörtént, dolgozzuk fel valahogy és próbáljunk túllépni rajta. Nem biztos, hogy a mienk jobb alapon -íratlan szabály- más hajóját, feleségét nem kritizáljuk. Viszont ez a hajó már az enyém így egy apró észrevételnek bátran hangot adhatok. Marci, esküszöm gyönyörűek ezek a csúszásgátló pöttyök de talán megérettek a cserére. 

Külön kedvencem (volt) hátul a dobókocka ötös

Az ilyennek cimke eltávolító nélkül neki se álljatok. Persze érdemes egy kevésbé látható helyen kipróbálni nehogy kárt tegyen a tollfosztóban de a szakszerűen felvitt gélezésnek ez nem ellenfél. Elég maszatolós meló de megérte. A ragacs eltávolítása után még mindig úgy nézett ki a hajó mint aki köpülyözésről jött így nekiugrottam a foltoknak ecettel -amit eredetileg a vízkő eltávolítására vittem. Minimálisan még észrevehető de már jobban hasonlít egy finn dingire. 

És a polírozógépet még ki se vettem a dobozból

Egyébként meg verseny híján edzegetünk amit nem is bánok. Lövésem se volt, hogy egy év kihagyás alatt mennyit felejt az ember. És az izomzat is. Egy olyan nap végén mikor tisztességesen ki kell ülni a hajót simán a végemet járom pedig rendszeresen edzek a helyi outside gymben. És nem három- vagy négyfutamos hatvanperces verseny után hanem másfél óra múlva. Na meg a tömeg. Ez pillanatnyilag kimerül öt-tíz hajóban de jelenleg a távolságokat is tök bénán mérem fel. Két napból kétszer kellett ütközést elkerülnöm, nem más hibájából. Nem baj, volt ennél rosszabb is kár aggódni, főleg hogy edzések végére jobbára beiktatunk egy kis "sima" vitorlázást is, ráadásul most végre jó kis északi szélben, komor felhőkkel fűszerezve, öt főre tálalva. Sok minden van aminek a vége a legjobb, nem kivétel ez alól az edzés sem. Elérünk a kikötő előtti nádasig ahol a nádhoz közeledve egyre kisebbek a hullámok majd átmennek apró fodrozódásokba amik tükörré simulnak ott ahol a szél már nem érinti a vizet. Itt egy időre félszélbe fordulunk mintha túlkreuzoltuk volna a nemlétező bóját és nézem az előttem elegánsan csorgó hajót. Képtelenség betelni a látvánnyal. Alig ér a szél, itt csak a vitorláinkat legyezgeti. Csend van. A szigetet építő munkagépek mára befejezték így mindössze a hajók lágy csobogását hallani ahogy a felettünk köröző sirályok vijjogásával keveredik és rohadtul sajnálom, hogy nem tudom hirtelen lefotózni de higgyétek el, nincs az a megapixel-filter párosítás ami ezt visszaadná. Inkább megélem a pillanatot. Együtt vagyok a barátaimmal, van egy fasza hajóm amivel vitorlázhatok és szinte túlcsordul a szívem a sok jótól ami rám telepedik ebben a szempillantás alatt véget érő pillanatban. Pedig nem csináltam mást mint hajóba ültem. 

Csak ülünk a gépsárkányban, semmi több


2021. április 1., csütörtök

Vagy Impala, vagy semmi. Így vettem hajót edzésen

Nem számolom hányadszor karoltam az örökérvényű Üvegtigris egyik idézetébe de ígérem, nem ez volt az utolsó és csak remélni merem, hogy nem untatlak benneteket az onnan merített mondatokkal. Mert hoz az élet olyat amikor kevesek vagyunk kifejezni gondolatainkat, érzéseinket netán indulatunkat egy odavágó idézet, esetleg káromkodás nélkül. 

Döcögősen kezdődött a szezon és ha nem írnám le, hogy miért akkor is tudnátok hiszen több mint egy éve üldöz minket sajnos sokszor politikai, üzleti köntösbe burkolódzva mert ha valami jogilag sántít, arra mindig ott lesz valaki kezében az ütőkártya: járványhelyzet. Mint tudjuk versenyek egyelőre nem engedélyezettek és a borsónyi agyammal úgy gondolom, hogy leginkább a drukkoló tömeg miatt és pl. vitorlázásnál nem azért mert elmegyünk egymás mellett a hajóval. Más kérdés, hogy a kishajós összecsapásokra érkező szurkolótábor minden esetben kimerül a sporikat kísérő családtagokból akik száma a parton várható több órányi unatkozás miatt még nyáron is elenyésző. Hogy ez jelent-e nagyobb rizikót vagy villamossal utazni azt ne firtassuk, tartsuk be a szabályokat hátha hamarabb kimászunk ebből a trutyiból. Tehát verseny helyett edzéssel búcsúztattuk a márciust de van aki ebbe is belerondít. Szóval, az egyesületünk az általa-általunk használt területet bérli egy bizonyos cégtől aminek a kikötőnk vizsgáztatását kellett volna elintéznie. A vizsga hiányában nem engedélyezték a mentéshez és pályaállításhoz nélkülözhetetlen motoros használatát a tavon, ami mellesleg a területi rendőrkapitányság hatásköre. És nem fogjátok kitalálni milyen retorziót helyeztek kilátásba arra az esetre ha partizánakcióba kezdenénk. Nem, nem a rendőrséggel vagy az operatív törzsel fenyegetőztek ahogy minden tisztességes feljelentő tenné, hanem a bérleti szerződés azonnali felbontásával. Igen, a járványhelyzet miatt. Messze vannak egymástól mint Makó Jeruzsálemtől de a napnál is világosabb, hogy rajtunk kívül -igaz más formában de- valaki más is nagyon tudná szeretni ezt a koszlott kis klubházat. A békesség kedvéért tehát maradt az egyéni edzés. 

Megszokott arcok, szokatlan fejlesztések fogadtak Agárdon kényszerű száműzetésemből visszatérve. Új hajók, új vitorlák, új árbócok és új finnesek. Jó volt újra elmerülni ebben a pezsgő-zsizsegő közegben, mintha ki sem maradt volna a tavalyi évem úgy üdvözöltek a cimboráim, hiába na, ide hazajár az ember.  Szájtátva gyönyörködtem a pimpelt cuccokban és legmerészebb álmomban se gondoltam volna, hogy az egyik ponyva alatt lapul valami, ami hamarosan az enyém lesz. Szóval végigtaperoltam a faszányos hajókat, árbócokat, vatta új vitorlákat és igen, elfogott a vágy hogy újra ezzel a lüke csapattal legyek. Legutóbb már említettem a vásárlási tervemet és mivel emailcím változás miatt nem tudok hozzászólni a saját bejegyzésemhez ezért itt köszönöm meg a kedves hozzászólónak, egyúttal -dobpergés- üdvözlöm a tizenötödik követőt. 

Kicsomagoltam a kék hajót, úgy látszik erre az évre ezt szánta nekem A Mester és igyekeztem a lebaszásözön előtt kihajózni. Izmos hármas-négyes déli szél meg az árbóc-vitorla laza kapcsolata tette izgalmassá az elmaradt edzést. Épp kiértem a kikötőből mikor feltűnt, hogy az alsó résznél vagy fél méter vászon nincs az árbócban. Biztos bénán fűztem be, volt az első gondolatom úgyhogy a finom kis négyes pöffökben leengedtem, visszaigazítottam és élt bennem a remény, hogy nem rontok a borulás kontra nem borulás statisztikámon ebben a hajóban. 

Vagy Devoti, vagy semmi ezt az egyet tudtam. Méghozzá évjárat megkötés nélkül ugyanis ezt a formát, akarom mondani hajótestet már a kilencvenes években annyira eltalálták, hogy sok fiatalabb hajó elbújhat mellette annak ellenére hogy drágább. Emellett értékálló de természetesen a vitorlázás az elsődleges szempont. Itthon nem találtam, maradt az európai piac ahonnan hirtelen felvásárolták az eladó hajókat, legalábbis nyugatról. Az egyetlen elérhető gépsárkányt Bulgáriában hirdették ami ugyan pont kimerítette a keretet de 2006-os hajóról beszélünk ami fiatalnak számít és úgy okoskodtam, ha megvan kisírok valami árbócot Edző Bá-tól meg egy vitorlát és később fejlesztem a tollfosztót. Mit mondjak, marha jól nézett ki a gép, Pallus barátom segített a tárgyalásban és a szállítást is együtt terveztük. Az látszott hogy kicsit elhanyagolták az utóbbi időben de senki se szent és a tulaj hajlandó elhozni egy darabon, persze Bulgárián belül ami tovább növelte a vásárlási kedvet. Ennek ellenére a következő dolgokkal kell számolni: két negatív teszt és 48 órán belüli garantált visszaérkezés, nagy mennyiségű üzemanyag, pályamatricák, némi kp a cimborámnak mert senkitől nem várnám el, hogy két napot elbarmoljon a szabadidejéből puszira valamint a kockázat. Nem kell nagy dolgokra gondolni és alapjában véve bízom a finnesekben, de mi van ha a "good condition" mást jelent nekem és mást a mostani tulajnak 1200km-re tőlünk keletre, amikor a kormánylapát eleve szarul nézett ki a képeken. Nehéz ügy. 

Épp hogy megindultam a helyreállítás után ez a hülye szél már kikezdte vitorlámat. Szép lassan, centiméterről centiméterre cibálta ki a vásznat tehát nem én voltam balfasz. Motoros híján sok lehetőséget ilyenkor nem tartogat az élet, irány a part. Ráhúzni nem ajánlatos inkább olyan nyomin, első erősszeles vitorlázásaimat idézve, a szelet kiengedve poroltam el a szomszéd kikötőig ahol végre meg tudtam fordulni. 

Ilyen volt amikor megindult, később már nem mertem fotózni

Ez nem azért szar mert nem jó, hanem mert bármelyik befújás pillanatok alatt kiszedi a vitorlát és spinakkert csinál belőle ami egy finn árbócnak már sok a jóból és törik mint a ropi. Látványnak se szép, partot érni se könnyű és még ki is kell fizetni. 

Ki mással oszthatnám meg a vásárlással kapcsolatos kételyeimet mint azokkal akik ugyanebben a cipőben járnak. Terápiás csoport vagyunk. Senki más vállán nem sírhatjuk el mennyibe került a kötélvégtelenítés, mennyiért polírozták fel a decket, mennyiért varrták a ponyvát és mibe kerül az új hajó amit kinéztünk. Csak mi tudjuk, hogy ez még pont belefér sőt simán megérte de leginkább nem is volt drága. Irigykedés helyett bíztatjuk egymást, vigaszt nyújtunk ha szükséges és egy dologban biztos lehetsz. Bármit veszel, bármennyibe is került itt senki nem fogja azt mondani, hogy hülye vagy. A kiszemelt hajóra konkrét megerősítést senkitől se kaptam, mindenkiben ugyanazok a kételyek merültek fel mint bennem és ezt is felfoghatjuk egyfajta válasznak, majd valakitől elhangzott a nap kulcsmondata: "A Marci árulja a hajóját." 

Nagy keservesen beértem a kikötőbe és itt ugyan gyengébb a szél de úgy forog, hogy harmadik nekifutásra tudtam csak kikötni. Közben folyamatosan vert a víz, annyit majréztam az árbóc miatt de végre átléptem a mólóra, béke van. Úgy döntöttem ma nem vitorlázok többet, tévedtem. 

Akkor nézzük. Ezeréves Devoti két éve felújított árbóccal hozzá egy jó állapotú edzővitorla meg egy alig használt a versenyekre. Egy kis csinosítgatás, igazítás itt-ott jót tenne neki de ugyanez rólam is elmondható, jöhet egy kis flexelés: ebben a korban ez nem minősül hibának. Hosszas beszélgetés, ahogy ilyenkor lenni szokott de az igazi finnes nem autókupec módjára akarja rádvakolni a hajóját hanem részletes előadást tart az elkészült fejlesztésekről és az esedékes munkálatokról. "Rétegvastagságmérő" nélkül is beszámol a sérülésekről éppúgy mint a javításokról hiszen az eladás után nem csak a tükörbe hanem a vevő szemébe is bele kell nézni valamikor. Az ár pont a keret, ezen egy kicsit majd igazítani kell de amúgy komplett tollfosztóról van szó, nem kell semmi tartozékért kuncsorogni, bele kell ülni és menni vele. Visszavettem a neoprén cuccot és elmentünk egy körre a Kicsikével. Nagy dolgokat most ne várjatok  tőlem, pont nem ebben a hülye forgolódó szélben fogok más hajójával hátszeles bravúrokat bemutatni, sőt igazából minden teljesen mindegy. Az enyém lesz és ez már a parton eldőlt.