2021. április 28., szerda

Josephine, meg ami hiányzott

Az enyém lett. Igen, pont olyan boldog vagyok mint az előző csónak vásárlásakor ebből következik, hogy depresszió, lehangoltság, rossz kedélyállapot sőt kijárási tilalom esetén is garantált segítség lehet bármilyen hajó de leginkább a vitorlás. Josephine 1998 májusi születésű ami a finn dingik folyamatos fejlődését tekintve korosnak számít de részben az utólagos fejlesztéseknek köszönhetően sok apró finomítást rejt. De beszéljenek a képek. 

Eddig semmi extra, az összes régi hajó ilyen

A képen az edzővitorlával van felszerelve a gépsárkány és a 19-es szám az előző gazdát idézi. 

Persze volt más tulaj is, még taljánföldön

Egyik extra számomra az alul ívelt bum. Az ilyet mindig irigykedve néztem mások hajóján, most végre nézhetem a sajátomon. 

Ne legyenek illúzióink, ugyanolyat üt mint a szögletes

Másik nagy kedvencem a nyitott orr amitől tágasabbnak tűnik a hajó. Az ilyet mindig irigykedve nézt... ja izé, szóval ebbe is szerelmes voltam. 

Ebből a szögből elég racingos

Látszik a végtelenített kötélzet, valamennyire a karbon kormányhosszabbító és az összes extrát felülmúló fullextra ami a vásárlást is eldöntötte: kistáska a svertszekrényen! 

A kiülőpárnák sorsa még kérdéses, van faszább megoldás is. Aranyárban

Szakavatott szem az előbb már kiszúrhatta de itt jobban érvényesül az íves leekocsi, és -igaz utólagosan beszerelve- már "rendes" talpcsiga van mint az összes mostani hajón, nem a decken kell beakasztani a sottkötelet. Egyelőre ismerkedési fázisban vagyunk de annyian esküsznek rá, hogy egy napon biztos szeretni fogom. 

Minden szakszerűen felújított árbóchoz menő vitorla felhúzókötél dukál, itt sincs ez másképp. A lényege, hogy az árbóc és a vitorla beakasztási pontja között ez esetben elég kicsi a távolság tehát rövidebb szakaszon kap terhelést az árbóc, ráadásul a kötélnek esélye sincs nyúlnia mert amint látjátok az ominózus rész acélból készült mint például más hajókon az állókötélzet. Bármilyen hihetetlen ezt összehozták a felhúzókötéllel, ne kérdezzétek hogyan. 

Halyard lock hook néven keressétek

Igaz, hogy minden szép és jó de nincs az a tulaj aki ne szeretné egy kicsit a saját ízlésére formálni a hajóját. Ez alól én sem vagyok kivétel. A régi hajómhoz fájó szívvel adtam oda a sárga kerekeket amit a sólyakocsira vettem de nem volt pofám ezen szarakodni az új tulaj előtt. Ám az Isteni gondviselés nem maradt el, neki felfújható kerékre volt szüksége amit nagyvonalúan elpostáztam a sárgákért cserébe így most újra méltó helyükre kerültek. 

A tuning első lépése

Nem annyira látszik de egy polírozás esedékes lesz, ehhez Marci a régi tulaj kölcsön is adta a gépét amit pont a hajó felpolírozásához vett. 

Azt is mutatja amikor megdől a hajó. Ha nem venném észre

Évek óta ennél menőbb cuccot használnak a sporik és akár még én is lecserélhetem a tuti napelemes-rajtórás compassra, de egyelőre marad ez. Kíváncsiságból lemértem, sokkos állapotban szereltem be az 1,36kg-os műszert ami ugyan nem nyom többet egy üveg ásványvíznél mégis mélyütésnek éreztem. Ilyenek vagyunk na, tizenöt kilóval ezelőtt semmi nem számított most meg minden dekagramm miatt pánikolok pedig még jóformán vízre se tettem a hajót. 

Rozsda a ventilen meg még ez a festés is.
Nem tudom melyik felkavaróbb

Ez bizony fos. Egyébként a nálam töltött rövidke idő alatt a használat közbeni rozsda kopással sokat javult a helyzet de csakis a rozsdamentes acél lehet a végleges megoldás. Nem mehetünk el csak úgy a svertszekrény színválasztása mellett de mégsem találok rá szavakat. Nehéz elhinni, hogy valaki valamikor ezért a festékért pénzt adott  és még nehezebb, hogy rákente a hajójára. De megtörtént, dolgozzuk fel valahogy és próbáljunk túllépni rajta. Nem biztos, hogy a mienk jobb alapon -íratlan szabály- más hajóját, feleségét nem kritizáljuk. Viszont ez a hajó már az enyém így egy apró észrevételnek bátran hangot adhatok. Marci, esküszöm gyönyörűek ezek a csúszásgátló pöttyök de talán megérettek a cserére. 

Külön kedvencem (volt) hátul a dobókocka ötös

Az ilyennek cimke eltávolító nélkül neki se álljatok. Persze érdemes egy kevésbé látható helyen kipróbálni nehogy kárt tegyen a tollfosztóban de a szakszerűen felvitt gélezésnek ez nem ellenfél. Elég maszatolós meló de megérte. A ragacs eltávolítása után még mindig úgy nézett ki a hajó mint aki köpülyözésről jött így nekiugrottam a foltoknak ecettel -amit eredetileg a vízkő eltávolítására vittem. Minimálisan még észrevehető de már jobban hasonlít egy finn dingire. 

És a polírozógépet még ki se vettem a dobozból

Egyébként meg verseny híján edzegetünk amit nem is bánok. Lövésem se volt, hogy egy év kihagyás alatt mennyit felejt az ember. És az izomzat is. Egy olyan nap végén mikor tisztességesen ki kell ülni a hajót simán a végemet járom pedig rendszeresen edzek a helyi outside gymben. És nem három- vagy négyfutamos hatvanperces verseny után hanem másfél óra múlva. Na meg a tömeg. Ez pillanatnyilag kimerül öt-tíz hajóban de jelenleg a távolságokat is tök bénán mérem fel. Két napból kétszer kellett ütközést elkerülnöm, nem más hibájából. Nem baj, volt ennél rosszabb is kár aggódni, főleg hogy edzések végére jobbára beiktatunk egy kis "sima" vitorlázást is, ráadásul most végre jó kis északi szélben, komor felhőkkel fűszerezve, öt főre tálalva. Sok minden van aminek a vége a legjobb, nem kivétel ez alól az edzés sem. Elérünk a kikötő előtti nádasig ahol a nádhoz közeledve egyre kisebbek a hullámok majd átmennek apró fodrozódásokba amik tükörré simulnak ott ahol a szél már nem érinti a vizet. Itt egy időre félszélbe fordulunk mintha túlkreuzoltuk volna a nemlétező bóját és nézem az előttem elegánsan csorgó hajót. Képtelenség betelni a látvánnyal. Alig ér a szél, itt csak a vitorláinkat legyezgeti. Csend van. A szigetet építő munkagépek mára befejezték így mindössze a hajók lágy csobogását hallani ahogy a felettünk köröző sirályok vijjogásával keveredik és rohadtul sajnálom, hogy nem tudom hirtelen lefotózni de higgyétek el, nincs az a megapixel-filter párosítás ami ezt visszaadná. Inkább megélem a pillanatot. Együtt vagyok a barátaimmal, van egy fasza hajóm amivel vitorlázhatok és szinte túlcsordul a szívem a sok jótól ami rám telepedik ebben a szempillantás alatt véget érő pillanatban. Pedig nem csináltam mást mint hajóba ültem. 

Csak ülünk a gépsárkányban, semmi több


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése