Vagy Impala, vagy semmi. Így vettem hajót edzésen

Nem számolom hányadszor karoltam az örökérvényű Üvegtigris egyik idézetébe de ígérem, nem ez volt az utolsó és csak remélni merem, hogy nem untatlak benneteket az onnan merített mondatokkal. Mert hoz az élet olyat amikor kevesek vagyunk kifejezni gondolatainkat, érzéseinket netán indulatunkat egy odavágó idézet, esetleg káromkodás nélkül. 

Döcögősen kezdődött a szezon és ha nem írnám le, hogy miért akkor is tudnátok hiszen több mint egy éve üldöz minket sajnos sokszor politikai, üzleti köntösbe burkolódzva mert ha valami jogilag sántít, arra mindig ott lesz valaki kezében az ütőkártya: járványhelyzet. Mint tudjuk versenyek egyelőre nem engedélyezettek és a borsónyi agyammal úgy gondolom, hogy leginkább a drukkoló tömeg miatt és pl. vitorlázásnál nem azért mert elmegyünk egymás mellett a hajóval. Más kérdés, hogy a kishajós összecsapásokra érkező szurkolótábor minden esetben kimerül a sporikat kísérő családtagokból akik száma a parton várható több órányi unatkozás miatt még nyáron is elenyésző. Hogy ez jelent-e nagyobb rizikót vagy villamossal utazni azt ne firtassuk, tartsuk be a szabályokat hátha hamarabb kimászunk ebből a trutyiból. Tehát verseny helyett edzéssel búcsúztattuk a márciust de van aki ebbe is belerondít. Szóval, az egyesületünk az általa-általunk használt területet bérli egy bizonyos cégtől aminek a kikötőnk vizsgáztatását kellett volna elintéznie. A vizsga hiányában nem engedélyezték a mentéshez és pályaállításhoz nélkülözhetetlen motoros használatát a tavon, ami mellesleg a területi rendőrkapitányság hatásköre. És nem fogjátok kitalálni milyen retorziót helyeztek kilátásba arra az esetre ha partizánakcióba kezdenénk. Nem, nem a rendőrséggel vagy az operatív törzsel fenyegetőztek ahogy minden tisztességes feljelentő tenné, hanem a bérleti szerződés azonnali felbontásával. Igen, a járványhelyzet miatt. Messze vannak egymástól mint Makó Jeruzsálemtől de a napnál is világosabb, hogy rajtunk kívül -igaz más formában de- valaki más is nagyon tudná szeretni ezt a koszlott kis klubházat. A békesség kedvéért tehát maradt az egyéni edzés. 

Megszokott arcok, szokatlan fejlesztések fogadtak Agárdon kényszerű száműzetésemből visszatérve. Új hajók, új vitorlák, új árbócok és új finnesek. Jó volt újra elmerülni ebben a pezsgő-zsizsegő közegben, mintha ki sem maradt volna a tavalyi évem úgy üdvözöltek a cimboráim, hiába na, ide hazajár az ember.  Szájtátva gyönyörködtem a pimpelt cuccokban és legmerészebb álmomban se gondoltam volna, hogy az egyik ponyva alatt lapul valami, ami hamarosan az enyém lesz. Szóval végigtaperoltam a faszányos hajókat, árbócokat, vatta új vitorlákat és igen, elfogott a vágy hogy újra ezzel a lüke csapattal legyek. Legutóbb már említettem a vásárlási tervemet és mivel emailcím változás miatt nem tudok hozzászólni a saját bejegyzésemhez ezért itt köszönöm meg a kedves hozzászólónak, egyúttal -dobpergés- üdvözlöm a tizenötödik követőt. 

Kicsomagoltam a kék hajót, úgy látszik erre az évre ezt szánta nekem A Mester és igyekeztem a lebaszásözön előtt kihajózni. Izmos hármas-négyes déli szél meg az árbóc-vitorla laza kapcsolata tette izgalmassá az elmaradt edzést. Épp kiértem a kikötőből mikor feltűnt, hogy az alsó résznél vagy fél méter vászon nincs az árbócban. Biztos bénán fűztem be, volt az első gondolatom úgyhogy a finom kis négyes pöffökben leengedtem, visszaigazítottam és élt bennem a remény, hogy nem rontok a borulás kontra nem borulás statisztikámon ebben a hajóban. 

Vagy Devoti, vagy semmi ezt az egyet tudtam. Méghozzá évjárat megkötés nélkül ugyanis ezt a formát, akarom mondani hajótestet már a kilencvenes években annyira eltalálták, hogy sok fiatalabb hajó elbújhat mellette annak ellenére hogy drágább. Emellett értékálló de természetesen a vitorlázás az elsődleges szempont. Itthon nem találtam, maradt az európai piac ahonnan hirtelen felvásárolták az eladó hajókat, legalábbis nyugatról. Az egyetlen elérhető gépsárkányt Bulgáriában hirdették ami ugyan pont kimerítette a keretet de 2006-os hajóról beszélünk ami fiatalnak számít és úgy okoskodtam, ha megvan kisírok valami árbócot Edző Bá-tól meg egy vitorlát és később fejlesztem a tollfosztót. Mit mondjak, marha jól nézett ki a gép, Pallus barátom segített a tárgyalásban és a szállítást is együtt terveztük. Az látszott hogy kicsit elhanyagolták az utóbbi időben de senki se szent és a tulaj hajlandó elhozni egy darabon, persze Bulgárián belül ami tovább növelte a vásárlási kedvet. Ennek ellenére a következő dolgokkal kell számolni: két negatív teszt és 48 órán belüli garantált visszaérkezés, nagy mennyiségű üzemanyag, pályamatricák, némi kp a cimborámnak mert senkitől nem várnám el, hogy két napot elbarmoljon a szabadidejéből puszira valamint a kockázat. Nem kell nagy dolgokra gondolni és alapjában véve bízom a finnesekben, de mi van ha a "good condition" mást jelent nekem és mást a mostani tulajnak 1200km-re tőlünk keletre, amikor a kormánylapát eleve szarul nézett ki a képeken. Nehéz ügy. 

Épp hogy megindultam a helyreállítás után ez a hülye szél már kikezdte vitorlámat. Szép lassan, centiméterről centiméterre cibálta ki a vásznat tehát nem én voltam balfasz. Motoros híján sok lehetőséget ilyenkor nem tartogat az élet, irány a part. Ráhúzni nem ajánlatos inkább olyan nyomin, első erősszeles vitorlázásaimat idézve, a szelet kiengedve poroltam el a szomszéd kikötőig ahol végre meg tudtam fordulni. 

Ilyen volt amikor megindult, később már nem mertem fotózni

Ez nem azért szar mert nem jó, hanem mert bármelyik befújás pillanatok alatt kiszedi a vitorlát és spinakkert csinál belőle ami egy finn árbócnak már sok a jóból és törik mint a ropi. Látványnak se szép, partot érni se könnyű és még ki is kell fizetni. 

Ki mással oszthatnám meg a vásárlással kapcsolatos kételyeimet mint azokkal akik ugyanebben a cipőben járnak. Terápiás csoport vagyunk. Senki más vállán nem sírhatjuk el mennyibe került a kötélvégtelenítés, mennyiért polírozták fel a decket, mennyiért varrták a ponyvát és mibe kerül az új hajó amit kinéztünk. Csak mi tudjuk, hogy ez még pont belefér sőt simán megérte de leginkább nem is volt drága. Irigykedés helyett bíztatjuk egymást, vigaszt nyújtunk ha szükséges és egy dologban biztos lehetsz. Bármit veszel, bármennyibe is került itt senki nem fogja azt mondani, hogy hülye vagy. A kiszemelt hajóra konkrét megerősítést senkitől se kaptam, mindenkiben ugyanazok a kételyek merültek fel mint bennem és ezt is felfoghatjuk egyfajta válasznak, majd valakitől elhangzott a nap kulcsmondata: "A Marci árulja a hajóját." 

Nagy keservesen beértem a kikötőbe és itt ugyan gyengébb a szél de úgy forog, hogy harmadik nekifutásra tudtam csak kikötni. Közben folyamatosan vert a víz, annyit majréztam az árbóc miatt de végre átléptem a mólóra, béke van. Úgy döntöttem ma nem vitorlázok többet, tévedtem. 

Akkor nézzük. Ezeréves Devoti két éve felújított árbóccal hozzá egy jó állapotú edzővitorla meg egy alig használt a versenyekre. Egy kis csinosítgatás, igazítás itt-ott jót tenne neki de ugyanez rólam is elmondható, jöhet egy kis flexelés: ebben a korban ez nem minősül hibának. Hosszas beszélgetés, ahogy ilyenkor lenni szokott de az igazi finnes nem autókupec módjára akarja rádvakolni a hajóját hanem részletes előadást tart az elkészült fejlesztésekről és az esedékes munkálatokról. "Rétegvastagságmérő" nélkül is beszámol a sérülésekről éppúgy mint a javításokról hiszen az eladás után nem csak a tükörbe hanem a vevő szemébe is bele kell nézni valamikor. Az ár pont a keret, ezen egy kicsit majd igazítani kell de amúgy komplett tollfosztóról van szó, nem kell semmi tartozékért kuncsorogni, bele kell ülni és menni vele. Visszavettem a neoprén cuccot és elmentünk egy körre a Kicsikével. Nagy dolgokat most ne várjatok  tőlem, pont nem ebben a hülye forgolódó szélben fogok más hajójával hátszeles bravúrokat bemutatni, sőt igazából minden teljesen mindegy. Az enyém lesz és ez már a parton eldőlt.