2012. október 27., szombat

Itt van újra...

Egészen eddig az évig szerettem az őszt. Mindig örültem az érkezésének hiszen a hosszú meleg nyár után végre felvehetek egy zakót, gyönyörű festői levelek borítják az erdei utakat és a városi járdákat. A nap már nem merészkedik olyan magasra, ennek köszönhetően ezek a laposan érkező súroló fények szívmelengető hangulatot és rég elfelejtett szépséget kölcsönöznek a rogyadozó háztetőktől kezdve a kopott falakon át a düledező kéményekig, nem is beszélve a sapka alól kibújó, széllel cinkosan incselkedő női tincsekről.
És most mégsem tetszik. Azon túl hogy lehangol, csak az elmúlást juttatja eszembe. Látom a szépségét de nem érzem, és talán nem is érdekel igazán... A rádióból csupa olyan dal szól amit nyáron, az építési lázban hallgattam, most pedig egy kocsiban ülök a munkahelyen és olyan dologra vágyom, amire kevesen: szeretnék négy hónappal öregebb lenni...
Nos ez remélhetőleg be fog következni : ) de addig sincs helye a búslakodásnak, hiszen -tapasztalatból mondom- az ember kettőt pislog és itt a karácsony, onnantól meg hipp-hopp érkezik a tavasz. Főleg mostanában. Tavasszal pedig szükség lesz egy jó hajóra! : )
Sanyi barátom segít, hogy a hajó alját és az oldalát vízvonalig bevonjuk epoxival és üvegpaplannal, de addig vár rám néhány feladat. Mattra kell csiszolnom a lakkozást és arra gondoltam, hogy egyúttal eltávolítom a nem kívánatos részeket.
Most értettem meg, miért ömlött be megállíthatatlanul a víz azon a pénteki napon. A középső fenékdeszka tele van ehhez hasonló repedésekkel tehát hatalmas hiba volt beépíteni, de ugye mise után okosabb a gyülekezet, szóval bölcselkedés helyett inkább megpróbálom helyrehozni a dolgot. Sniccerrel és csavarhúzóval mindenhonnan kifeszegettem az elgyengült anyagot.
Ez bizony elég szarul néz ki... De legalább lesz hova tenni az epoxit! : )Amíg az anyag megérkezik, van egy kis dolgom. Na persze nem olyan "kisdolog"... : )
A "nagy napon" Laci barátom az uszonyszekrény erősítésén kívül még valami fontosat szóvá tett. Nevezetesen, hogy a laposfenekű csónakoknál a farnál szükség van egy uszonyfélére ami a kormánylapátra vezeti a vizet. Kételkedés nélkül elfogadtam a tapasztalt hajós véleményét, és a méretek után kutakodva bizony észrevettem, hogy a hét négyzetméteres vitorláson és a Werszko féle 4.20-as dingin (ezek laposfenekűek) ott figyel az uszony. Az utóbbi típusról ellesve a nagyjábóli méretet, elkészítettem a hajómról hiányzó darabot.
                                    
  A felszerelése csak a hibajavítás után jöhet szóba.
 És ez a javítás nincs is olyan messze...

2012. október 15., hétfő

Újra a kertben

Amennyire vártam az építés végeztét, -túl a kimerítő munkán és a fájdalmas vízretételen- pontosan annyira hiányzik a mindennapos építő jellegű munka. Szabadidőmben nem találom a helyem, és viccesen hangozhat de üresek a napjaim a hajó nélkül. Megsütöttem a pizzát, unásig kapcsolgattam a tévét, fél napokat neteztem, de nem is tudom minek? Pakoltam a kertben, az egykori disznóólat kitakarítottam-így készítve elő a leendő csónakházat, ellenben az a fránya hajó végig ott motoszkált a fejemben, szóval más választásom nem lévén nekiálltam. De mindenek előtt egy kép a hajóállomás előtti parkolóból, mikor még csak a másodfok tűnt hátráltató tényezőnek.
Zárójelben jegyzem meg, hogy Sz. Peti barátom elküldte a vízretétel képeit, de: amit nem töltöttem le akkor azt már nem lehet, amit meg letöltöttem, azt sehol se találom, /idővel meg fogom kapni/ úgyhogy ezeket majd a tavasszal elkészülő rövidfilmbe fogom belecsempészni.
Tehát akkor építés... Mivel jócskán kiestem a mindennapos famunkából, ezért kezdésnek a mancsaftpad és a taposó csinosítgatását választottam. Ehhez nem kell ész, ellenben a végeredmény lenyűgöző. : ) Sajnos az építőipari cég a doka táblán kívül más módon nem járult hozzá a hajóhoz, így kénytelen voltam a reklámfelületüket megszüntetni : ) szóval csiszológép be-felirat le, pác, lenolaj, lakk fel!
Ezek után elég erőt éreztem magamban a többi munkához. Az ötös szél, a baráti kör és a józan ész hatására újraépítettem az árbócfészket. Előre, hátra az orrtőkéből megmaradt príma kemény anyagot tettem, kétoldalról pedig bakelit lappal támasztottam meg.
Az előzőben is bíztam egészen addig amíg vízre nem tettük a hajót, de abban a szélben /annak ellenére hogy a vitorlázás elmaradt/ újraértékeltem a dolgot. Se a legénység, se a magam biztonságát nem merném kockára tenni egy néhány órás elfoglaltsággal helyrehozható dolog miatt.
Mint tudjátok "azon a napon" Laci barátom /vitorlák/ is jelen volt és a körülmények miatt ugyan elmaradt a próbaút, de azért tőle is kaptam néhány hasznos tanácsot. Az egyik, hogy az uszonyszekrény felső részénél lévő csavarozás nem tudja megtartani a szekrényt, hiszen akkora oldalirányú feszítő erők lépnek fel, amihez kitámasztás is szükséges, szóval erősítsem meg mindkét oldalról a biztonság kedvéért.
És mit tehet ilyenkor az ember...?
Javaslatára kicseréltem a kormányrúd és a kormánylapát facsavarjait átmenő csavarokra.
És itt tartok most. Egészen pontosan egy lépéssel előrébb, hiszen Sanyi barátom /az epoxi nagy mestere/ ígéretet tett egy vízálló réteg felvitelére...