Itt van újra...

Egészen eddig az évig szerettem az őszt. Mindig örültem az érkezésének hiszen a hosszú meleg nyár után végre felvehetek egy zakót, gyönyörű festői levelek borítják az erdei utakat és a városi járdákat. A nap már nem merészkedik olyan magasra, ennek köszönhetően ezek a laposan érkező súroló fények szívmelengető hangulatot és rég elfelejtett szépséget kölcsönöznek a rogyadozó háztetőktől kezdve a kopott falakon át a düledező kéményekig, nem is beszélve a sapka alól kibújó, széllel cinkosan incselkedő női tincsekről.
És most mégsem tetszik. Azon túl hogy lehangol, csak az elmúlást juttatja eszembe. Látom a szépségét de nem érzem, és talán nem is érdekel igazán... A rádióból csupa olyan dal szól amit nyáron, az építési lázban hallgattam, most pedig egy kocsiban ülök a munkahelyen és olyan dologra vágyom, amire kevesen: szeretnék négy hónappal öregebb lenni...
Nos ez remélhetőleg be fog következni : ) de addig sincs helye a búslakodásnak, hiszen -tapasztalatból mondom- az ember kettőt pislog és itt a karácsony, onnantól meg hipp-hopp érkezik a tavasz. Főleg mostanában. Tavasszal pedig szükség lesz egy jó hajóra! : )
Sanyi barátom segít, hogy a hajó alját és az oldalát vízvonalig bevonjuk epoxival és üvegpaplannal, de addig vár rám néhány feladat. Mattra kell csiszolnom a lakkozást és arra gondoltam, hogy egyúttal eltávolítom a nem kívánatos részeket.

Most értettem meg, miért ömlött be megállíthatatlanul a víz azon a pénteki napon. A középső fenékdeszka tele van ehhez hasonló repedésekkel tehát hatalmas hiba volt beépíteni, de ugye mise után okosabb a gyülekezet, szóval bölcselkedés helyett inkább megpróbálom helyrehozni a dolgot. Sniccerrel és csavarhúzóval mindenhonnan kifeszegettem az elgyengült anyagot.

Ez bizony elég szarul néz ki... De legalább lesz hova tenni az epoxit! : )Amíg az anyag megérkezik, van egy kis dolgom. Na persze nem olyan "kisdolog"... : )
A "nagy napon" Laci barátom az uszonyszekrény erősítésén kívül még valami fontosat szóvá tett. Nevezetesen, hogy a laposfenekű csónakoknál a farnál szükség van egy uszonyfélére ami a kormánylapátra vezeti a vizet. Kételkedés nélkül elfogadtam a tapasztalt hajós véleményét, és a méretek után kutakodva bizony észrevettem, hogy a hét négyzetméteres vitorláson és a Werszko féle 4.20-as dingin (ezek laposfenekűek) ott figyel az uszony. Az utóbbi típusról ellesve a nagyjábóli méretet, elkészítettem a hajómról hiányzó darabot.
                                    
  A felszerelése csak a hibajavítás után jöhet szóba.
 És ez a javítás nincs is olyan messze...