Amennyire vártam az építés végeztét, -túl a kimerítő munkán és a fájdalmas vízretételen- pontosan annyira hiányzik a mindennapos építő jellegű munka. Szabadidőmben nem találom a helyem, és viccesen hangozhat de üresek a napjaim a hajó nélkül. Megsütöttem a pizzát, unásig kapcsolgattam a tévét, fél napokat neteztem, de nem is tudom minek? Pakoltam a kertben, az egykori disznóólat kitakarítottam-így készítve elő a leendő csónakházat, ellenben az a fránya hajó végig ott motoszkált a fejemben, szóval más választásom nem lévén nekiálltam. De mindenek előtt egy kép a hajóállomás előtti parkolóból, mikor még csak a másodfok tűnt hátráltató tényezőnek.
Zárójelben jegyzem meg, hogy Sz. Peti barátom elküldte a vízretétel képeit, de: amit nem töltöttem le akkor azt már nem lehet, amit meg letöltöttem, azt sehol se találom, /idővel meg fogom kapni/ úgyhogy ezeket majd a tavasszal elkészülő rövidfilmbe fogom belecsempészni.
Tehát akkor építés... Mivel jócskán kiestem a mindennapos famunkából, ezért kezdésnek a mancsaftpad és a taposó csinosítgatását választottam. Ehhez nem kell ész, ellenben a végeredmény lenyűgöző. : ) Sajnos az építőipari cég a doka táblán kívül más módon nem járult hozzá a hajóhoz, így kénytelen voltam a reklámfelületüket megszüntetni : ) szóval csiszológép be-felirat le, pác, lenolaj, lakk fel!
Ezek után elég erőt éreztem magamban a többi munkához. Az ötös szél, a baráti kör és a józan ész hatására újraépítettem az árbócfészket. Előre, hátra az orrtőkéből megmaradt príma kemény anyagot tettem, kétoldalról pedig bakelit lappal támasztottam meg.
Az előzőben is bíztam egészen addig amíg vízre nem tettük a hajót, de abban a szélben /annak ellenére hogy a vitorlázás elmaradt/ újraértékeltem a dolgot. Se a legénység, se a magam biztonságát nem merném kockára tenni egy néhány órás elfoglaltsággal helyrehozható dolog miatt.
Mint tudjátok "azon a napon" Laci barátom /vitorlák/ is jelen volt és a körülmények miatt ugyan elmaradt a próbaút, de azért tőle is kaptam néhány hasznos tanácsot. Az egyik, hogy az uszonyszekrény felső részénél lévő csavarozás nem tudja megtartani a szekrényt, hiszen akkora oldalirányú feszítő erők lépnek fel, amihez kitámasztás is szükséges, szóval erősítsem meg mindkét oldalról a biztonság kedvéért.
És mit tehet ilyenkor az ember...?
Javaslatára kicseréltem a kormányrúd és a kormánylapát facsavarjait átmenő csavarokra.
És itt tartok most. Egészen pontosan egy lépéssel előrébb, hiszen Sanyi barátom /az epoxi nagy mestere/ ígéretet tett egy vízálló réteg felvitelére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése