Dingivel az EB-re

A jó születésnap titka: alacsony elvárások, mondta Phil Dunphy és elégedettséget sugárzó arccal belemosolygott a kamerába. 

Egy héttel a Magyar Bajnokság előtt leszállítottam a hajót a Koloskába, egyrészt akkor hoztam el a szervízből másrészt meg voltam róla győződve, hogy a nagy verseny előtt edzek a helyszínen de legrosszabb esetben csak úgy örömvitorlázom egy jót a Balcsin. Nem mondom meg mi lett belőle úgyis kitaláljátok, az a hét nap elhussant a következő kép pedig amikor csütörtök reggel állok a hajómnál, próbálom megfejteni, hogy melyik kötelet hol kell elvezetni és egyébként meg mire való. Nyomorultul éreztem magam a másfél óra múlva kezdődő bajnokság előtt -tegyük hozzá nem alaptalanul- de aztán megtaláltam a helyüket, bekötöttem, az egyiket persze rosszul ami csak az első futamban derült ki szóval kint is várt rám egy szerelés. Meg még egy. 

Ahogy láttátok idén nem tettem oda magam dingiben. Volt pár edzés aminek a gyümölcsét ezen a reggelen még nem éreztem, meg a nyugger verseny aminek az erdményét inkább ne feszegessük. Az alacsony vízszintben lehetett ugyan kishajózni Agárdon de a klubéletet teljesen hazavágta, ehhez jöttek a nagyhajós versenyek úgyhogy igazából most, ebben a pár napban ismerkedtem meg a hajómmal. Erős négyes szélben poroltunk ki a Balaton közepére, íratlan szabály hogy az északi oldalon a partközelben nem a legszerencsésebb a pályaállítás a csapkolódó szél miatt. Sajnos ez most az egész tóra kiterjedt így nem úsztuk meg halasztások nélkül de két futamot sikerült összehozni. A magam részéről elég keservesen ment és nem az említett kötélszerelés miatt. Olyan bénán mentek a fordulások hogy majdnem elsírtam magam és senkit se hibáztathatok, ilyen ez a finn dingi. 

Ez így felejtős.
Ugyanitt kiülőpárna jól megvigyázva eladó

Említettem a szervízt, szerencsére semmi komoly csak a kiülőpárnámat cseréltem le mert nem tetszett meg ahogy látjátok ez a sima (nem rozsdamentes) festett szem amiben fut a kötél, ez nem a jövő. A hajót a pontos méret miatt kellett odavinnem, igazából rászabták az úgynevezett kiülőpárna-emelőt amire természetesen nem fogok semmilyen párnát tenni. 

Bitangul néz ki és olyan mint egy vérbeli finnes:
 kemény de azért elviselhető

Amellett, hogy ez a karbon cucc rohadt jól néz ki és elismerően mérik végig a sporttársak van más előnye is ami az én számból hiteltelennek hangzana ezért álljanak itt Pata mester szavai.  "10mm-rel kijjebb ülhetsz, kijjebb tolhatod a súlypontodat (a szabályok szerint ennyivel lehet, a kiülőpárna emelő szélesebb mint a hajó) Ez aranyat ér, mert azon az erőkaron ahol mi gurtnizunk ott 1cm az kb 1% nyomaték növekedést okozhat. És ha a kiülőnyomaték 1%-kal több, akkor a vitorlán is 1%-kal több erőt lehet hasznosítani elvileg." Nna szóval ezért. A plusz egy százalék nyomaték helyett leginkább azt éreztem, hogy eddig forduláskor rá tudtam tenni a kormányhosszabbítót az egykori textilpárnára és rá tudtam ülni, ezen meg csúszik mint a barom. És ha ez a csúszás nem lenne elég a hajóban a trepnin lévő csúszásgátló szivacs vagy mi mostanra végképp megadta magát akár az előző gépsárkányon, úgy látszik olyan korú hajókhoz jutok csak hozzá amin kezdenek haldokolni a dolgok. Szóval az első futam szívás a köbön de inkább küzdelem az életben maradásért két borulásközeli szituval. 

Minden magára adó finnes rendberakja a hajót leponyvázás előtt. Ide tartozik a kötelek kiszedése a klemmekből, víztelenítés, vitorla kiszedése és a tárolóban elrakása valamint a kormányhosszabbító levétele a kormányrúdról. 

Ha azon agyalsz bent hagyd-e vitorlát?
Egy átlagos nyári napon mértem a leponyvázott hajóban

Ez a legnagyobb szívás ugyanis alig tudom lefeszegetni a műanyag zárófedelet szóval fogalmam sincs hogy jött szét az első futamban, legyen elég annyi hogy a kezemben maradt a kormányhosszabbító, begyűjtöttem száz liter vizet a tóból de legalább megúsztam a borulást. Utolsó hely, van honnan feljönni és sikerül is amikor halzolásnál az erős szél miatt elkelt volna egy harmadik kéz az alba kiakasztására. Nem volt. Most ránézésre százötven liter víz, a verseny meg szinte el se kezdődött. És már beneveztem az EB-re... 

Mindenhol ragad valami az emberre ha hagyja, a nagyhajós versenyek tanulsága számomra a mára közhelynek számító nem adom fel üzenet volt így bármennyire is szarnak és nem idevalónak éreztem magam úgy döntöttem, hogy végigcsinálom ha beledöglök is. Ez a vízmennyiség érezhetően több volt, nagyon nehezen akart eltűnni a hajóból meg nem is akartam kínozni a gépsárkányt, se a test, se az árbóc, se a vitorla nem ekkora súlyra készült, inkább nyugisabb tempóban kivártam hogy dolgozzanak a ventilek. Utolsó hely, küzdök mint malac a jégen és csak beérem az előttem levőt, valami csoda folytán le is hagyom. Köszönet az apró szívességekért, akkor innen kéne elkezdeni építkezni. A következő futam előtt annyi dőm volt hogy megpatkoljam a veretet. Érdekes, hogy azóta se esett szét pedig eredeti állapotában használom.  

A kis darab kötél ami soha nem hiányozhat a hajóból.
Igen, fel van tekerve a vitorla, ezt már a parton fotóztam 

Aztán halasztás, korai rajt, majd a kettő kombinációja mikoris a rendezőség átvitte a versenyt a déli partra. Komolyan mondom beszarás volt. Legálisan egy ilyen nokedli hajóval Füredről átmenni majdnem Zamárdiig... Gondolhatjátok, hogy nem volt rossz szelünk. Csak ültem a hajóban, élveztem a tétnélküli csapatos vitorlázást és komolyan mondom már ezért érdemes volt eljönni. Egy futam összejött a déli parton is mielőtt a szél máshová nem kényszerített minket. Nézzük csak, hol nem jártunk még? Tihanyban! Elvitték az egész mezőnyt Tihany alá ahol sajnos mégsem voltak olyan jók a körülmények így visszamentünk Füredre. Rendszeres olvasóim tudják mennyire szeretek Agárdon ötös-hatos szélben a kikötőben halzolni, na a versenyről negyedszélben visszamenni a kikötőbe nagyjából ugyanekkora örömforrás. Kérdezhetnéd, hogy mi van abban de ha azt mondom kilenctől ötig kint voltunk, mindenki vitte a hajóját, nem volt kinek átadni a kormányt, nem volt szuszóka a kabinban, meleg tea a reggeli hidegben vagy hűtött rozé a délutáni hőségben hanem azt számolod hány energiaszelet van még a kistáskában meg nahát, a másfeles szentkirályi is el tud fogyni akkor másképp látod. Ezzel együtt a legcsodásabb nap volt, illetve mint vasárnap kiderült az egyik legcsodásabb. 

A harcos csütörtököt békés péntek követte és vessetek meg érte, egy cseppet se sajnáltam. Apranaxszal feküdtem azzal keltem mégis mindenem fájt, jólesett a parti levegő meg a hajón is volt mit csinálni. Először is azt a csodaszép fóliát kapartam le amit a klemmekhez ragasztott valamelyik előző tulaj. Gondolom a régi furatokat volt hivatott eltakarni de nekem még az is jobban tetszik mint a hajóra össze-vissza ragasztgatott katyvaszok. 

Már ezt se kell nézegetni

Másik probléma ami nem csak esztétikai a nagy mennyiségű víz a hajóban. Nem amikor megmerítem hanem egyébként. Ez erős szélben nem akkora dráma mert a ventil kiszívja de gyengében komolyan félek tőle, hogy elsüllyed a hajó. Első körben a ventilre gyanakodtam, oda is hívtam pár gyanútlan finnest hajót emelgetni-forgatni ha már úgysincs jobb dolguk, de a ventil jónak tűnt le is izé, szúrtak hogy ne legyek ilyen hülye, öntsem fel vízzel és nézzek be alá mert a svertcsavarnál is folyhat, azt meg így ránézésre nem lehet megállapítani. 

Nem tudom mennyire látszik, a kép közepe táján
 felfedezhetitek a szivárgás jeleit

Így viszont igen. Ömlik a víz a svertcsavarnál, ez adódhat a csavar túlhúzásából amivel a kerékcsavarokon nevelkedett ezermesterek megroppantják a svertkasznit vagy a megfáradt tömítésből. Nagyon gyorsan ki kéne találni valamit mert erős szélben amikor becsap a víz csúszkálok a padlón és esek-kelek a hajóban/hajóval, gyenge szélben meg vagy elsüllyedek vagy egyfolytában szivacsolok de anélkül is elég szarul vezetem a hajót, jobb lenne csak egyvalamivel foglalkozni. Ráadásul jövő héten Masters Európa Bajnokság, nem lehet szarozni be kell áldozni a szombat reggelt egy vásárlásért. 

Zsír kapucnis pulcsi az ereklyék közé

Segítek: Finn OB 2021
Bevizsgált vitorla, indulhatok vele a versenyen

Kilenckor nyitnak a boltok Veszprémben, ha minden gromek akkor a vásárlással csak az első futamot bukom el de legalább kezemben lesz az összes cucc a helyreállításhoz. Ezen felbuzdulva vettem szélvédőjavítót a festékesnél meg csúszásgátló lapokat a gördeszkás boltban. Poroltam vissza a kikötőbe de kár volt izgulni, egész nap nem volt versenyzésre alkalmas szél, nem maradtam le semmiről sőt buherálhattam a hajót orrvérzésig. A szélvédőragasztót egyik spori ajánlotta mint kevésbé esztétikus de sürgősségi ellátásra szoruló hajónál a leghatékonyabb beavatkozást. Körbekentem a svertcsavart ezzel marha sokat javult a helyzet. Nem végleges megoldás de itt és most ez a legtöbb amit tehetek. 

Nem szép de azt a festést nincs ami alulmúlja

A szélvédőragasztót érdemes gumikesztyűben felkenni ha nem akartok úgy járni mint én, kunyerált higítóval se tudtam leszedni rendesen de az idő sok mindenre megoldás, pár nap múlva már helyenként a bőröm is látszott. Másik létfontosságú buhera a padló csúszásmentesítése. Öt nagyméretű öntapadós lapot vettem a gördeszkás boltban, kimértem majd kirajzoltam a helyüket és simán csak felragasztottam. Sok ész nem kellett hozzá az viszont egy hét használat után látszik, hogy magán a "szivacson" nem érzi jól magát a cucc, amíg a műanyagon tíz körömmel kapaszkodik, itt már válik le a sarka pedig lekerekítettem ragasztás előtt. 

Érdemes vigyázni vele: durva akár a reszelő

Ez is megvan mégsincs este, szokták mondani és amikor a szivárgást néztem feltűnt milyen szutykos a hajóm alja. A ráragadt kosz mellett apró karcolások csúfították a látványt nem beszélve arról, hogy áramlástanilag egyik se üdvös egy versenyhajó azon részén ahol a vízzel találkozik. Igazi jollés polírpapír nélkül még a teszkóba se indul el nemhogy versenyre így mondanom se kell mivel töltöttem a nap hátralévő részét. 

Akkor számoljunk egy kicsit. Szombat késő délután van, volt két futam az első napon utána két nap szélcsendben szereltem a hajómat. A bajnokság érvényességéhez öt futamra van szükség ami elméletben megoldható hiszen ott van a vasárnap és tartalék napnak a hétfő ha minden kötél szakad. Viszont kedd este Tihanyban van a Masters EB megnyitója amire szinte az egész mezőny hivatalos, át kell vinni a hajókat és valamikor haza is kéne ugrania a többségnek ha másért nem például tiszta ruháért. A kecske-káposzta elvet követve a rendezőség vasárnap reggel nyolcra! tűzte ki az első futam rajtját amire túlzás nélkül mondhatjuk, hogy korán volt. 

Gyönyörű napkelte de bármikor meglátom
ezt a képet álmos leszek

A hajók átszállítására a következő terv született: reggel hétkor! vízretesszük a gépsárkányokat, a sólyakocsit, ponyvát egyéb kegytárgyakat felrakjuk Stefi barátunk Megalodonnak nevezett óriási utánfutójára amin átviszik őket Tihanyba ahova mi is átvitorlázunk a verseny után a jó kis finnjeinkkel. Minden a terv szerint alakult kivéve amikor sólyázáskor beestem a tóba még civil ruhában de ugye erre mondják, hogy vizes sport meg aki elmegy örömlánynak az ne csodálkozzon ha izé, mindegy tudjátok. 

Így volt vasárnap korai rajtunk, ha nem is a szó versenyrendezői értelmezésében. Négy futam jött a kettőhöz, ami tök igazságos hiszen így a legrosszabbat kiejthetjük bár a negyedik végén a legyengülő széllel épp csak becsorogtunk a célba. Akkor most irány Tihany, végig hátszélben kicsit bele-belebóbiskolva az útba ezen a hosszúra sikerült napon. Sorbanállás a sólyánál, hajók elpakolása majd busszal vissza Füredre, átöltözés, díjak, taps, gratuláció a győzteseknek. 

Két cél vezérelt amikor eljöttem a versenyre: tisztességesen végigcsinálni és összeszedni magam az EB-re.  Meg is látszott a gyakorlás hiánya hiába új hajó, spéci árbóc, jó vitorla ezek maguktól nem fognak menni, tudtam, viszont a versenyhelyzet meg a hátsó sor mindig előhoz belőlem dolgokat. Az egyik kora nyári edzésen a fordulás utáni fordított kezes hajóvezetést (nem ülök rá a kormányhosszabbítóra hanem ideiglenesen azzal a kézzel kormányzok tovább ami ilyenkor a hátam mögé kerül) tanította Pallus, ami elég kacifántos és nem akaródzott megtanulnom most viszont -mivel a karbon hosszabbító elcsúszik a karbon padon- más választás nem lévén kénytelen voltam elsajátítani ha egyáltalán versenyben akartam maradni. Ez és ehhez hasonló dolgok törtek elő nyomás alatt valahonnan az agytekervények útvesztőjéből és lettem az ötvenhetedik a hatvannégy indulóból ami messze felülmúlta az elvárásaimat. Igen, ha ott ez és ez történik akkor biztos előrébb végzek mondhatnám de meg kell tanulni hajót vezetni, a kifogások keresése, az adott verseny sikertelenségének megmagyarázása a legszánalmasabb emberi magatartás. 

Két otthon töltött nap után ismét a Balatonnál találtam magam, a Finn Masters Európa Bajnokságon. Én. Alig akartam elhinni. Pár éve még álmodni se mertem arról, hogy valaha részt veszek egy EB-n most meg itt vagyok és nem azért harcolok hogy beérjek szintidőn belül, nem az utolsó helyen kullogok hanem hatvanadik lettem a hetvenhét indulóból egy ilyen mezőnyben. 

Nem ér nevetni. A késői nevezés miatt ezt a versenyirodában
készítették, a többiek szép nyomtatottat kaptak

Minden nap ragadt rám valami és rájöttem, igazából most kezdtem el tanulni a finnezést nem pedig évekkel ezelőtt amikor Agárdra evett a fene. Ebben szerepe van persze az elmúlt időszaknak és kétségtelenül az új hajónak is amivel azért "oda lehet érni." Az OB-vel szemben itt lényegesen jobban mentem, ez az eredménylistán is látszik de leginkább a mezőnyben vitorlázás volt kézzel tapinható. Olyan sporikkal mentem együtt (a külföldieket is beleértve természetesen) akikkel eddig csak a parton találkoztam illetve valahonnan a távolból néztem őket értetlenül, hogy lehetnek annyira elöl. Na ott azért most se voltam de például jobbra mellettem Misibá, balra Béla egy kicsivel előttem Mester Bá, mögöttem Csimbi. Aztán a befutóra ez megváltozott és ekkora mezőnyben hiába érek be mondjuk a Pisti mögött tíz méterrel ami marha jónak számít, ha van köztünk nyolc külfödi játékos már nem is olyan nagy szám a dolog, de akkor is. Innen már lehet puskázni. Vitorlabeállítás, üléspozíció, hajó terhelése, kormányzás mind-mind apró de annál lényegesebb információkat rejt amit van hogy a parton hiába kérdezel. 

                                                                       Fotó: Szűcs Ábel

Itt versenyeztünk. Mit mondjak, ki lehetett bírni

A négy versenynapon hét futamot sikerült teljesíteni, az utolsó a versenyzésre alkalmatlan szél miatt inkább a pakolás jegyében telt. Első nap a keleti, másik két napon a nyugati medencében állítottak pályát. Csütörtökön elsők között mentem ki a vízre és visszanézve a Tihanyi szorosban ott jött az a rengeteg hajó a hátszélben olyan idétlenül oldalra dőlni akaró vitorláival, komolyan mondom már a látványért megérte. 

                                                                    Fotó: Szűcs Ábel

Hátszélben hasítok az EB-n de a lényeg: vannak mögöttem

Az látszik, hogy az erős szélhez a hetvenöt kilóm édeskevés. Ilyenkor jobbára az életemért küzdök de normál körülmények közt egész jól elboldogulok és gyenge szélben se vallottam szégyent. Az éppen változó erejű szélben akadnak azért hiányosságok, a Balatonon itt válik el a szar a májtól amikor a szél visszavesz egy kicsit de a hullámok még megmaradnak illetve a háborús viszonyok adják fel a leckét amikor a hullámokon kell kormányozni a gépsárkányt. 

Technikai póló és egy palack jóféle bor Pata jóvoltából

És ide kéne valami összefoglaló aminek többször nekiugrottam higgyétek el, de állandóan a történtek hatása alá kerülök. Igazából nem is emlékszem mikor voltam ennyit a Balatonon ráadásul ilyen szép időben. Egy csomót vitorláztam, mit vitorláztam, finneztem a barátaimmal ráadásul minden nap tanultam ezt-azt ami remélhetőleg egy napon összeérik valamivé amit hajóvezetésnek hívnak, addig is nézzétek meg milyen egy EB velünk.

Kösd ki valamihez a vitorlát, ha borulnánk

Ahogy látjátok kicsit ellinkeltem a finnezést de mentségemre szóljon a nagyhajózás, meg a Velencei-tó ami most élő példája annak, hogy lehet íróasztal mellől hülye döntést hozni. Hát így. Drámai vízszintet írtam a múltkor, ebből mostanra elpárolgott még pár köbméter és nehéz jelzőt találni a helyzetre indulatok nélkül. 

Ritka kikötői kép. Nyár van de az összes hajó a parton vesztegel

A "déli" sólya használható jó erőben -vagy túlerőben- levő finneseknek. Ez finom kis északi szélben elég melós de hát ez van, ne válogassunk. Minden tudományos alapot nélkülözve számolgattam egy kicsit. A tó eredetileg nagyjából 39.000m3 (lenne). Mérőszalaggal a mostani és az átlagos szint között nyolcvan centi a különbség ami a tó alapterületével beszorozva 20.800m3-t tesz ki, tehát több tó hiányzik mint ami a mederben van. Az éves átlag csapadékmennyiség a met.hu adatai alapján országosan változó, a Velencei-tó környékén 500-550mm-t tehát zéró párolgással másfél év múlva térhet vissza a normál állapot, ha emberünk a kényelmes kis irodájában másként nem gondolja. Ismétlem, ez csak egy afféle amatőr mérés amatőr számítással súlyosbítva ami több helyen is hibádzhat ettől függetlenül a helyzet elég fos. 

Nem a horvát tengerpart sziklás fövenye, Agárd

Ezt ugyanott a mi kikötőnkben -ahol a múltkor- készítettem de az akkor még víz alatt lévő kövekhez mostanra le tudtam menni száraz lábbal a mederbe. Csak kishajókat láthattok a háttérben, azok még elmennek valahogy, meg az evezősök. A jobb oldalon látható úgynevezett "északi" sólyát az előtte lévő kb harminc centis vízmélység miatt jelenleg csak a hattyúk használják. Marad a remény, hogy mint annyi hülye cselekedetünket ezt is megpóbálja helyrehozni a természet és ha sikerül mérhetetlenül hálásak leszünk neki de szokás szerint nem tanulunk belőle. 

A 15-ös bajnokságra -ami több nagyhajó országos bajnoksága is volt- hárman álltunk össze, a Kékszalagról már ismerős Csimbi volt a kormányos, Bartoss "Jenő" Gábor barátom a vordecket foglalta el én pedig a zongorista voltam, igaz billentyűk nélkül. Szerda délután még javában szereltük a cájgot a másnapi versenyre de estére egy jó kis edzést azért összehoztunk. A finnes versenyekről évek óta ismerjük egymást de így hármasban ez volt az első alkalom, hogy együtt mentünk. A szerepek is most dőltek el, egész pontosan a kormányosi pozíció biztos volt, Jenő és én osztoztunk a maradék két helyen. Harcos szelet ígértek az első két napra /most mondom, mindegyiken az volt/ így jól is jött a szerda esti erősszeles edzés, szoktuk egymást meg a hajót azaz a Mokányt. 

A versenyen végig 13-18 csomós szél fújt hiába reménykedtem pár békésebb napban, nem hallgattak meg az égiek. Minden nap ebben a szélben poroltunk át Siófokról a Füred előtti pályára és jöttünk vissza, mit mondjak, csak annyi időt töltöttem parton amennyit muszáj volt. Sokat elárul a körülményekről a címben szereplő mondat ami a csütörtök reggeli indulás után hangzott el és a kabinban lévő kisebb fockra vonatkozott. Értsd: ha borulunk ne ússzon el a vászon. Aznap két futam jött össze az északi szélben és egyébként pont belefért volna egy harmadik de délről olyan feketeség fenyegetőzött, hogy jobb volt ez így még épp kiértünk a vihar előtt. 

A Balcsin ez nem egy megnyugtató látvány. Legalábbis hajóból

(Az egyik) legjobb dolog egy harcos nap után. Ezt nézni a partról

Kiadós esővel köszöntött ránk a péntek, igen végre egy laza nap, gondoltam de hamar elillantak ezirányú reményeim. Ahogy Füreden elállt már szóltak is, hogy ideje indulnunk így kénytelen-kelletlen szakadó esőben megindult Siófokról a 15-ös flotta. Az első futamban valamikor azért elállt de sajnos akadt más ami beárnyékolta a napunkat és ezek nem a felhők voltak. Az orrvitorla betekeréskor feltekerte a hátszélvitorla felhúzókötelét így a spinakkert egyáltalán nem, a génuát pedig csak "reffelve" tudtuk használni, azaz a beragadt kötél nem engedte teljesen kitekerni. Ezt úgy-ahogy három futam alatt, mondanom se kell hogy verseny közben próbáltuk orvosolni, sikertelenül. Például a második futam után annyira lekötött minket a szerelés, hogy a harmadikat közel másfél perccel lekéstük és nem azért hogy fényezzem magunkat de ennek ellenére harmadiknak értünk a kreuzbójához. 

Ha volt időm nézelődni ezt láttam. Ki lehetett bírni

Talán ez volt a legszarabb rész az egész versenyen hiszen attól függetlenül hogy éppen mentünk vagy "álltunk" egész nap azzal a hülye kötéllel szívtunk és a 18 csomós befújások sem tették kellemesebbé az emléket egy ilyen borulékony hajón. A negyedik futamra ideiglesen elhárítottuk a hibát de véglegesen csak a parton találtunk rá megoldást. Mint kiderült az árbóc tetején lévő spifall csiga csavarodott meg (kizárólag okulás képpen, ide csak fix csigát szabad szerelni pont emiatt) és ezt cseréltük ki a sporik segítségével, daru nélkül. Ez is csak egy dingi alapon az oldalon már bemutatott módszerrel oldalára döntöttük a hajót. 

Akár a finn dinginél csak itt többen kellenek hozzá

Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy higgyek-e a szemenek vagy sem így a biztonság kedvéért lefotóztam az akciót. Zárójelben jegyzem meg, annyi eszünk nem volt hogy előbb kiakasszuk a klemmből a kötelet szóval külön köszönet a Csér kormányosának mert amíg mi töketlenkedtünk ő már ugrott is a vízbe, mászott a hajóra és kikötötte a zsinórt. Csigacsere pipa, de követelt némi áldozatot.

Hajóba csak vízhatlan dolgot. Mint esőruha, banán, müzliszelet

Az ilyen jellegű szerelés némi időkorlát alá esik ugyanis ezzel a módszerrel simán el lehet süllyeszteni a hajót, szégyenszemre a kikötőben. Nálunk az ablakon tört utat magának a víz, a rövidke idő alatt kb ötven liter. 

A szombat szélcsenddel indult és igen, tudom hogy versenyre jöttünk de szerintem megérdemeltük azt a kis pihenést. Ezt úgy fél kettőig élvezhettük amikor szóltak, hogy szeretettel várnak minket a pályán. A gyengécske szélben kérdéses volt a pontos érkezés így vontával vittek ki a pályára ahol háborús állapotok uralkodtak. Benne voltunk a délutánban így két futamnál többet nem rótt ki ránk a rendezőség mégis ez volt a leghosszabb nap a 15-ös mezőnynek. A második futamban ugyanis egyik vetélytársunk a Meléna felborult. Az egész sztori annyi tényezőből áll, hogy nem kívánom se a helyet se az időtöket rabolni a részletekkel ráadásul ha valami esetleg kimarad akkor már sántít az egész beszámoló szóval maradjunk annyiban, hogy megtörtént. A legközelebbi hajó az éppen vezető Csér, helyét feladva azonnal segítséget nyújtott, a legénységet összeszedték a hajó mentése pedig betöltötte a nap hátralévő részét. Sérülés nem történt, emberélet nem volt veszélyben így a futam befejezésének se volt akadálya utána pedig az osztály összes tagja beállt a mentésbe, bár abban a hülye szélben, vitorláshajóból a három biztosító motoros mellett nem sokat tehettünk de sose lehet tudni. A lenti kép egy elég biztató pillanatban készült, ha rá tudsz nagyítani éppen kiemelkedik az árbóc a Csér mellett. 

Mentés tizenöt csomóban. Nem szeretnéd

A visszaállításra tett kísérletek kudarcba fulladtak, egész pontosan egyszer sikerült talpra állítani az egyik motoros segítségével de megtörtént ami ilyenkor általában. A szél belekapott a vászonba és azzal a lendülettel elfektette az ellenkező oldalra. (Igen, szélirányba sikeresebb lett volna az akció de pont arrafelé szúrt le az az árbóc, nem hagyva választási lehetőséget.) Nagyjából két óra hiábavaló fáradozás után maradt a partra vontatás a hajónak ebben az állapotában. A kikötő szóba se jöhetett, sekély partot kellett választani ahol a lábon állva tudjuk merni a vizet így a közeli strandon találkoztunk. Ekkora már az időjárás békésebb arculatát mutatta, kicsit melegebb is lett a szél elálltával így tartva a sporttársak dehitratálódásától és vitaminveszteségétől ízletes gyümölcspárlattal és jéghideg, malátából készült palackozott frissítővel érkeztünk az Ezüstpartra, befejeztük a merést és tepertünk vissza a kikötőbe. Melénát immár a talpán vontatták vissza a bázisra még kábé négyszáz liternyi Balatonnal a kajütben és a légkamrákban elosztva. Gépi majd kézi szivattyúzás, vízmerés, szivacsozás a vásznak kiszabadítása, szárítása, a hajó és ami még nehezebb a legénység összerakása várt a csapatra. A késő estébe nyúló munkába mindenki beletette amit tudott, a sarki Pomucz vitorlásbolthoz tartozó Bogi például felajánlotta, hogy fél tizenegyig ügyeletben lesz otthon, ha valamire szükség van nyugodtan hívjuk, jön odaadja. 

Most nézzük meg ezt a hajót közelebbről. Mellesleg a 15-ös túrajolle egy rendkívül stabil verda. Gyárilag. A nevében szereplő szám eredetileg 15m2 vitorlázatot takar de a sebességmámor és a gyengszeles napok következményeképp a sporik nem érték be ezzel a fékezett habzású változattal, így ez 25m2-re hízott amihez az osztályelőírás alapján ma 40m2 hátszélvitorla engedélyezett. Ha ez kevés lenne a borulékonyság fokozásához akkor a típust utolérő fogyókúra eldöntötte a kérdést. Az acél svert és kormánylapát adta meg igazán a stabilitást a modellnek ám ezeket mára a versenyszférában fára cserélték.

Ritka látvány az acél uszony. Csak az arányok miatt:
Laci bácsi, Rita gazdája két méter magas és
igaz, hogy ül de mégis elvész mögötte. 

A svert lehetett vagy hatvan-hetven kiló, a kormánylapát tizenöt-húsz tehát nagyjából nyolcvan kg súlyt helyeztek el a tervezők a lehető legjobb helyen. A csere hatására nem csak ez a tömeg tűnt el, hanem a fa alkatrészek amiket a víz alá kényszerítünk, egész pontosan egy kötéllel "lehúzunk" plusz felhajtóerőt képeznek. Az eredmény egy marha gyors hajó amivel a versenyen az öt perccel előttünk rajtoló osztályt a második körben beértük! viszont a proteinszelet mindig legyen a zsebedben mert pályaversenyen még csak be se nézhetsz a kabinba, nemhogy bemenj. 

Visszatérve a Melénára reggelre készen álltak. A hajó csodával határos módon megúszta egy enyhe árbóc görbülettel meg ami ilyenkor alap, új széljelzőre lesz szükség. A szél hozta a formáját ahogy az elmúlt napokban, egyedül a második futam felénél gyengült le de egy pályarövidítéssel érvényes volt az is. Azzal a szándékkal indultunk a versenyen hogy legalább egy futamot megnyerünk és dobogós helyre visszük be a Mokányt ám egyik sem sikerült. A dobogós reményeink a kilencedik futamban szálltak el véglegesen így a versenyszellem jegyében még inkább odatettük magunkat a tizedikben hogy valamelyik dobogós hajót lehagyjuk. És meg is léptük amikor a hátszélben a Kékszalagról már jól ismert spi veret ismét megcsavarodott a spinakker bummal együtt amit végül a parton, flexszel kellett levágnunk. Normál vitorlázattal esélyünk se volt a hátszélvitorlával szemben, a Meléna lehagyott viszont a pályarövidítés miatt negyedszeles befutóra mentünk, foggal körömmel harcoltunk a harmadik helyért és egy hajóhossznyira behoztuk a lemaradást de megfogni nem tudtuk őket. 

Jenő trapézol, én kötelezek, Csimbi kormányoz.
Ezért kell megtanulni trapézolni, az a leglátványosabb

Nem festettük át két futam között, ez ugyanaz a hajó.
A Mokány egyik jellegzetessége, hogy mindkét oldala más színű

Kár lenne magyarázkodni az elvesztett dobogó miatt de a tíz futamból négyben technikai problémával küzdöttünk ami testvérek között is negyven százalék és ez pont negyvennel több mint ami egy bajnokságon megengedhető. A hajót Csimbi barátom bérelte ki mert a mostani tulaj egészségügyi okok miatt nem tudja használni, így ő többet költött rá idén mint a gazdája az elmúlt években de a fejlesztés hiánya -ahogy láttátok, már a Kékszalag óta- érezhető volt. Sablonos duma, hogy magunkból és a hajóból is kihoztuk a maximumot de így van. A borulástól való félelem, a spontán halzolás lehetősége és a vérre menő harc miatti stressz a maradék hajszálakat is őszbe borította. Volt olyan nap, hogy a kikötőbe érve elfelejtettem a palsteket, a fejemet két helyen szakította fel a bum és felszabadító érzés volt hétfőn verseny helyett munkába menni, de kedden már hiányzott. 

Olimpiai érem nekünk, előtte Kékszalag

Zsombikám, köszi szépen! Nehéz ennél többet mondani amikor az egész ország-világ a te sikeredtől hangos, és szakavatott újságírók fogalmazzák a megindító mondatokat. Bárhogy alakult volna ez a Tokiói sztori a hősünk vagy mert lövésünk sincs mennyi munka és lemondás eljutni odáig. Sokan szeretnénk csak egyetlen évünkbe annyi munkát beletenni mint te egy napodba és mi adna ehhez nagyobb lendületet mint a Medal Race-en aratott győzelmed a világ legjobbjai ellen. Köszönöm, köszönjük hogy megcsináltad és elhoztad azt a káprázatos ezüstöt ebbe a kis országba, ennek a maroknyi finnesnek. 

Itt most jöhetne egy gyenge próbálkozás az átkötésre, miszerint finnes barátommal indultam a Kékszalagon de nem érzem benne a stílust, szóval a mostani átigazolásom története egészen a kezdetekig nyúlik vissza amikor legénységnek jelentkeztem egy 15-ös jolléra, úgyhogy tekintsük inkább visszaigazolásnak. Csak akkor, onnan olyan erővel szippantott be a finn dingi, hogy esélyem se volt a maradásra de mostanra beértek a dolgok, belerázódtam a vitorlázásba és a teendőket is jobban átlátom de nem szaporítom a szót, nézzük ezt a tizenötös Kékszalag sztorit a Mokány fedélzetéről.

Mintha lebegne. Csak a képek nézegetésekor vettem észre
milyen tiszta a víz

Ahogy  megannyi másikat, ezt a 15-öst is Lukács Alexander azaz Luxi bácsi építette '90 környékén azzal a különbséggel, hogy ezzel versenyzett a legtovább és hatszor nyert vele a bajnokságot. Az én szememben ez több mint jónak számít, például el se tudnám képzelni, hogy egyszer valamilyen csapatban bajnokságot nyerhetnék. Ám amennyire megtisztelő egy sikeres hajóval versenyezni épp akkora teher hiszen valami fostalicskára még rá lehet húzni, hogy "ez ennyit tud" de itt nincs kifogás, ha a sor végén kullogsz Öregem akkor bizony béna vagy. 

Műhely a táblaerdő mögött...

Ebben a műhelyben épült a gépsárkány, Siófokon a Yach Hotel mellett. A műhely tizenötös jolléra van méretezve bár volt rá példa, hogy oversize gépsárkány készült a falai között olyannyira, hogy emiatt nem lehetett becsukni az ajtót. Magyar ember leleményes, szokták mondani és ez Luxi bácsira is igaz tehát vágott egy kb 30x30-as nyílást az ajtón, a műhelyt ezután be tudta zárni és csak az orr éjszakázott szabad ég alatt. Ez ami a mai napig meg van, igaz kívülről nem látszik, de belülről kis kereséssel megtalálható a hosszabbítók és kötelek takarásában. 

és a szupertitkos kisajtó

Visszatérve a hajóra nem csak az eredméyei miatt különleges hanem a felszereltsége is egyedülálló. Az építés idején ez lehetett a legmenőbb bika az egész kikötőben de meg merem kockáztatni, hogy az egész Balatonon is így annak rendje és módja szerint fel kellett kerülnie a Mokányra. És amennyire jól néz ki pont annyira van útban az összes kötélnek a vordecken olyannyira, hogy érdemes lenne csak a kibogozásra tartani egy embert ha nem jelentene plusz súlyt meg nem lenne útban. De így a mi dolgunk marad. 

Sok örömünk eddig nem volt benne, de csodaszép

Valahogy kimaradt az 5-ös számú felszerelési jegyzékből de hasznos kiegészítő a kilencvenes évekbeli hajóban a nyolcvanas évek slágere az "eredeti olasz" rugósbicska. 

15-ös jolléhoz 15cm-es pengehosszúság

Még egy szép részlet, a kormányrúd. 

Rétegelve, hajlítva ahogy kell. Ehhez is kellett pár nap

A  csörlő helyes kis csigaházban nyugszik és a kötél egyszeri körbetekerése, ahogy a képen csak gyenge szélben megengedett mert ha nagy nyomás van a vitorlán ilyenkor képtelenség kiszedni a klemmből szóval ajánlott inkább kétszer rátekerni. A 15-ös -akár a jollék- simán felborulhat csak a génua miatt ezért ökölszabály, hogy az orrvitorla kötele mindig kéznél legyen, ha baj van elég csak eldobni, de azt lehetőleg azonnal. Szintén a hajó és építőjének sztorija amikor Luxi bácsi kezelte az adott vásznat és az erős ráfújás miatt nem tudta kioldani a klemmbe szorult kötelet a boruláshatáron lévő hajón így jobb híján a képen látható kötéllel együtt fejest ugrott a vízbe. Erre már a klemm se tudott nemet mondani, a hajó maradt a talpán Luxi bácsi pedig visszaúszott, bemászott és minden folyt tovább a maga medrében.  

Ezt így, csak gyenge szélben 

Az ismertető után lássuk a Kékszalagot ami sokaknak, sokáig emlékezetes marad. Nekem is. A lelkemre kötötték, hogy csak a szükséges mennyiségű kaját illetve ruházatot vigyem ne terheljük a hajót, ivóvízről pedig a kapitány gondoskodik. Tehát könnyített felszereléssel léptem a hajóra és mindent megértettem. Mondjuk nem Business Class-ra számítottam de a látvány lesokkolt egy 48 órásra nyúlható versenyzés előtt. 

Nem, nem most jött a hajóépítő műhelyből. Versenyre megy

Ahogy látjátok van két vitorla, valahol elöl egy hálózsák illetve a karton vízen kívül még a hajó orrában is akad kettő de én például szénsavmenteset iszom. Mondjam azt, hogy a magammal vitt két mentes palack helyett két szénsavasat le kellett vinnem a hajóról? Nem mondom mert úgyse hinnétek el. 

A kékszalag beszámolók egyik hátulütője hogy keveseket érdekel ki mikor melyik bójánál mit csinált, hol várt órákig, hol ment mint állat, hol fogyott el ez, hol szakadt el az leszámítva a élménybeszámoló készítőjét. Így én is csak a szüséges dolgokra hagyatkozom mielőtt beleunnátok illetve olyan részletekre amik érdeklődésre tarthatnak számot. Kilenckor rajt, és akkor éppen a déli part volt ígéretesebb, hiába hosszabb pár kilométerrel ha van szél érdemesebb akár a nagyobb távot választani mint a tó közepén szívni a szélcsendben. Egy darabig működött is a dolog, azután szívtunk a déli parton a szélcsendben. Mindegy, Kenese után Siófok ahol két bólya között egy úgynevezett kapun kellett áthaladnia a mezőnynek. Igen ám csak akkor értek oda a visszafelé az északi partot választók így kb százötven hajó állt szó szerint a kapuban és környékén. 

Ott kéne átmenni. Mondta 150 hajó legénysége

A szinte semmi szélben épp találtunk egy nadrágszíjnyi sávot ahol átvittük a hajót a balszerencsésen beszorultak között, átvágtunk és kievickéltünk a szélárnyékukból de nem jutottunk messzire. A naplementét ezúttal is Siófokról élvezhettük. 

Pazar de remélem jövőre végre máshol leszek.
Úgy értve ugyanitt csak máshol

El se hittem de még aznap átjutottunk a csövön sőt éjfél körül Őszödnél jártunk. Hideg éjszaka köszöntött ránk és az összes ruha ellenére fáztam mint a kutya. A szemem majd leragadt ezzel párhuzamosan folyamatosan vacogtam és a délutáni szélcsendes hőség után most másodszor gondolkodtam el, hogy mit keresek ezen a versenyen. Szinte másodpercenként ugrottak be az elalvás előtti képek de amikor hajnal kettőkor beestem az "ágyba" csak feküdtem álmatlanul. Így van ez, nem lehet egyik pillanatról a másikra lejönni a versenyről, legfeljebb ha elalszol a decken.

Mit keresek itt? Például ezt

Ami miatt a hozzám hasonló önjelölt tanulónak a többiek beszámolója az élvezeti érték mellett kötelező olvasmány az pedig a szél változása ugyanazon a ponton akár egészen rövid időeltéréssel. Itt van például a Szigligeti öböl, hogy csak egyet említsek a sok eset közül. Ugyanúgy válaszúthoz érkeztünk akár a főszerkesztőnk aki nem sokkal járt előttünk. Dél vagy észak az itt a kérdés. A hajó amivel versenyben voltunk a déli partot választotta de olyan fasza szél jött az öbölből, hogy képtelenek voltunk ellenállni neki tehát az északit választottuk ahogy András. Viszont amikor ő ott járt úgy elcsípte a szelet, hogy Keszthelyig meg se áll ezzel szemben nekünk már csak a vége maradt ami ugyan marhára meglódított minket és lehagytuk a másik tizenötöst de hamar kitelt az esztendő, alig egy óra múlva már átjárót kerestünk a déli partra hogy egyáltalán versenyben maradjunk velük. 

Sokat elárul a verseny tempójáról, hogy a korai napkelte Fonyódnál ért minket és az Üveghegyen túli Keszthelyi bólyát 11-kor vettük. Innen szélcsíkokat keresve bár nem annyira találva lépésben pötyögtünk visszafelé és késő délutántól fokozott figyelemmel vártuk a beígért erősödést. Évtizedekig nem értettem mit kell majrézni a másodfokú viharjelzéstől totális, szinte reggel óta tartó szélcsendben. Mostanáig. Köztudott, a Balatoni vihar akár az anyós egyik pillanatról a másikra robban be az életedbe és mire kettőt pislogsz átrendezi az agysejtjeidet. Először csak szürke felhők jelentek meg Keszthely felől majd a motorosrendőr az ellenkező irányból utána néhány aprócska hullám és szó szerint értsd, a következő pillanatban lecsapott a front. Reffeltük a grószt ami sikerült, betekertük a génuát ami meg nem. Maradt benne fölül egy répa így újra kitekertük amit elég félelmetes volt átélni a hirtelen érkezett hátszélben de a második betekerésnél elszakadt a behúzókötél. Más lehetőség híján orrvitorla le és a kormányos döntése alapján este fél hétkor Fenyvesnél feladtuk versenyt. 

/Igen, lehetett volna nálunk tartalék kötél (mindenhova akár kettő), tartalék vitorlák, tartalék ragszalag-mondjuk az tényleg- meg tartalék drótkötéltől kezdve a nipliig minden, de nem volt./

Az életben meghozott összes döntésünk előzményekre alapul ahogy ez is. Az egyik az árbócon lévő spinakker bum veret, ami alapból egy íves vízszintesen elhelyezkedő vasdarab és ki tudja miért már a verseny kezdetekor hullámosra deformálódott amitől a spi bum minden vitorlaállításnál megfeszült. Ahogy látjátok ez a hegesztés rovására ment de úgyis ott vagyok elöl, majd szemmel tartom.

Erős az anyag de arra a hegesztésre nem bíznám a 40 m2 ballont

Kenese környékén leszedéskor elszakadt a spinakker -csak hogy ne távolodjunk el a hajó elejétől- viszont szigszalagon kívül más nem volt a fedélzeten. Nem nagy szakadás igaz de induláskor mindössze pár centis volt és egyvalamiben biztosak lehetünk: nem marad ekkora. Ezen a Kékszalagon gondolkodásra és barkácsolásra egyaránt jutott idő így került képbe az eü csomagom. 

Duct tape helyett leuklopast. Működött

Ezek külön-külön is nyomasztó problémák bár nem végzetesek így együtt viszont, különös tekintettel az elszakadt fockroller kötélre elég szarul hangzanak. A jó kormányos nem csak arról ismerszik meg, hogy megtalálja a szélcsíkokat, viharban is ura a helyzetnek, bírja a szar zenét a gálavacsorán vagy jó taktikát választ a megfelelő pillanatban. A legénységért és a hajóért egyaránt felel és ha úgy értékeli, hogy bármelyik veszélyben van azt el kell fogadni. 

Nyomasztó látvány. Szél van, hajó van, Balaton van,vitorla nincs

Ez a verseny nem csak vitorlázásról szól. A barátaim közül sokan nincsenek elragadtatva tőle, leginkább a kötelező nyűg kategóriába sorolják. Igen, tényleg nem egy klasszik pályaverseny ahol lehet aratni, ez -bármilyen hülyén hangzik- leginkább a túlélésről szól. Kibírni a hőséget, a langyos vizet meg a megfáradt szendvicset, túléni azt a hülye tehetetlenséget amit a szélcsendben érzel és túltenni magad a félelmeiden amik rádtörnek a nemszeretem időben. Azt a pár hajót leszámítva itt nem úgy indulsz el, hogy este majd iszunk egy sört a parton sőt van hogy másnap este se. Büdös vagy és ez alól a többiek se kivételek hiába mártóztok meg a tóban. Fáradt vagy mert ugyan aludtál pár órát a kajütben de ez nem az amihez otthon hozzá vagy szokva. Nyűgös vagy mert mostanra nincs olyan része a hajónak ahol kényelmesen ülhetnél. Jólesne egy finom kávé vagy sör vagy feles, esetleg mindhárom de még valahol Keszthely és Fonyód között próbálod lopni a távolságot, órák óta eredménytelenül. Jobb lenne bárhol mint itt de motorral hazavinni a hajót az is egy örökkévalóság, különben is nem azért jöttél hogy feladd. Bennem is felmerült, minek tagadjam de csak akkor szabad feladni ha elég erős vagy. Ha elég erős vagy ahhoz, hogy amikor szombat reggel a kikötőben találkozol a barátaiddal tiszta szívvel, minden rossz érzés nélkül tudj gratuláni azoknak akik megcsinálták. 

Nézem a fényképet az utolsónak beérkezett hajóról és le vagyok nyűgözve. Végigcsinálták. Kicsit irigy is vagyok ráadásul a győztes hajó csapata fogadja őket és marha szarul érezném magam ha holmi szeszélyből, unalomból, indulatból vagy gyengeségből kiszálltam volna. Mert a többségnek ezt jelenti ez a verseny. Megcsinálod, vagy nem. 

Örök ereklyék

A csapat a rajt előtt két héttel állt össze, név szerint Stocker Gyuri Bá aki a hajó építése óta vitorlázott a Mokányon, Balla "Csimbi" Zoltán finnes cimborám és jómagam. A Kékszalag legfontosabb eleme nem a drága hajó vagy az időjárás hanem a legénység ahogy ez tavaly is bebizonyosodott. Különböző, teljesen eltérő temperamentumú emberek remekül össze tudnak hangolódni ha van bennük türelem és tisztelet a másik iránt. Amíg nem találsz ilyeneket el se érdemes indulni, legyen tanulság erre az első Kékszalagom. Ez viszont olyan jól sikerült Barátaim, hogy már kikötés előtt meghívást kaptam a következő Szalagra egy olyan cirkálóra hogy hű, de erről majd jövőre.  

Öregek otthona. Így aláznak a nyuggerek és Szabadtéri Múzeum Csopakon

Többedmagunkkal vitorlázunk a Balaton közepén, versenyzünk, fogadáson eredményhirdetésen veszünk részt és utána akár beülhetünk egy éttermbe. Újra természetes amit két évvel ezelőtt örökre annak hittünk és mára meg kellett tanulnunk, hogy nem az. Szóval megindult a szezon ezerrel, hála az égnek újra térdig járunk a versenyekben ám sajnos a Velencei-tóban is. 

Az első értékelhető versenyem idén a második lett, egészen pontosan a Laurel Kupa ami Agárdi verseny, ötven feletti finneseknek. Ezer éve szerettem volna eljutni de vagy nem fértem bele a korosztályba vagy az időm nem engedte de idén megtört a jég. A versenyt "régi" szabályok szerint rendezik, azaz a pontozás is másképp van, itt az első helyezett nem kap pontot. (A mai osztályozás szerint az első egy "büntető" pontot kap a második kettőt és így tovább, amit az előző generáció erősen sérelmez -tegyük hozzá okkal- hiszen aki megnyeri a futamot azt miért büntetik?) És van még egy apró különbség ami miatt kicsit hosszúra nyúlik ez a beszámoló ez pedig a pálya. Próbálom érthetően megfogalmazni ezért a mai pályákkal kezdem. Ez ugye lehet háromszög vagy up and down másnéven virsli, a lényeg mindkettőnél ugyanaz: hátszeles szakasz után félszélbe fordulunk és befutunk. A klasszik pálya alakját ne kérdezzétek, az én képességem kevés a megértéséhez de a lényeg, hogy negyedszélben haladunk át a célvonalon. Ez szerintem elég körülményes -az ilyen magamfajta önjelölt versenyzőnek aki már csak Kelenföldön szállt fel a Budapestre tartó vonatra- hiszen mezőnyben nehéz kitaktikázni a fordulókat meg a célvonalat meg a többiekre is illik odafigyelni ugye ha már ott vannak. Mindemellett a pálya sajátossága, hogy befutó után vissza kell vitorlázni a rajtvonalhoz. 

Sokat elárul a finnes osztályról, hogy hétfőn-kedden rendezik a versenyt ennek ellenére tizenkilencen összejöttünk. A tó vízszintje ilyesztően alacsony és bárki bármit hablatyol, az építkezés miatti tószabályozást vitték túlzásba, sőt a hőség miatt naponta két centiméterrel csökken az amúgy is drámai vizszint. Ami jó a partfal betonozásához abba a halak tömegesen pusztulnak bele emellett egy jót fürdeni se lehet hiszen a tó fenekén is marha meleg a víz ráadásul a felbukkanó haltetemek látványa is lehangoló. A parton veszteglő tőkesúlyos hajókról és a helyzetbe beleőszülő gazdáikról nem is beszélve, plusz olyan dolgok kerülnek a szemünk elé amire nem számítottunk. 

(Ez az állapot uralkodott az említett versenynapon, azóta a sima uszonyos hajók használatának téljogosultsága is kérdésessé vált. Lehet, hogy a hal és vadállomány belepusztul ebbe az építkezésbe és mindössze pár pocsolyában gyönyörködhetünk mikor az egykori tó helyén sétáltatjuk a kutyánkat de a betonpartfal, az odatesz.) 

Ez a kikötőnkben van. 

Most már akkor se fordulok erre ha lesz víz a tóban

A kormányosi értekezleten tudomásunkra hozták, hogy keddre intenzív szélcsend várható ezért ma négy futamot tartanának amennyiben az egybegyűlteknek nincs ellenére. Hetvenes bácsik bólogattak helyeslően, naná hogy én is remek ötletnek tartottam. A negyven fokban nem erőltettem a neoprén cuccot, a dress-code ilyenkor a párnázott bringásnadrág és az UV szűrős felső. Semmi nem csábít jobban mint olyan másodlagos, semmitmondóan felületes dolgokkal terelni a szót mint a szélerő, korai rajtok, szélforduló miatti új pályaállítás de sajnos itt az igazszág pillanata, ismét alulmúltam önmagam. Éspedig. Hátszélben hasítunk és egy ideje már le akarom hagyni Józsit -lelövöm a poént hogy ne kelljen emiatt izgulnotok, nem sikerült- de se negyedszélben se hátszélben nem jött össze eddig viszont most tíz méteren belül vagyok, ha faszán beállítok mindent és kicsit rámegyek a frissülésre akkor meglehet a trófea, leelőzök egy hetvenkétéves nagypapát. Mintha kicsit csökkenne is a távolság bár többet vártam magamtól de semmi gond, van még idő a bójáig Józsi meg csak ül simán a hajóban, nem erőlködik, látszik hogy a zsebében érzi a futamot, hátra se néz mintha nem jelentenék rá veszélyt de majd mindjárt odapirítok a kiscsávónak. És ahogy így haladunk egyszer csak feltűnik, hogy néhány spori balra fordul még a bója előtt azután Józsi is, mintha lelőtték volna a futamot. És miért? Mert az előző bójánál már befutottunk. Ne mondjatok semmit. A verseny hevében fel se tűnt csak mentem ész nélkül a többiek után de ebben semmi szégyellnivaló nincs, több hasonló sztori kering nagyjainkról akik a befutó helyett elindultak egy negyedik körre, viszont hogy a hajójában kényelmesen ücsörgő bácsit épp csak meg tudtam közelíteni az összes tudásomat bevetve... lapozzunk. 

Ezután a Balaton következett a Fétissel, ott is a Klasszikus Kupa Csopakon ami felér egy múzeumlátogatással ahogy már tavaly is írtam. Értékelhető eredményt sajnos nem produkáltunk pedig pénteken ötös szélben hősiesen átvittük a hajót Földvárról, szombaton Bf4-5 környékén lenyomtunk két és fél futamot vasárnap pedig az egyre erősödő szélben hármat. A kemény munka gyümölcse inkább a tapasztalat és az élményekkel teli vitorlázás volt szóval nem mentünk hiába. Meg hát a látvány.

Kikötve a ménes

Cirkálók, mondd hogy nem szépek

Itt is. Figyelmetekbe ajánlom a jobboldali hajón
a csigasorral súlyosbított achterstagot

És még egy fa dingibe is belefutottam amiről sajnos semmit nem tudtam kideríteni de remélem legközelebb sikerül, meg lőni néhány képet. Kabát nélkül. 

Ha megnövök én is cirkáló leszek

Igen, ez a kabintető már korhatáros

Ezek a mai fiatalok! Mindig azon jár az eszük

Szombatra a házigazdák remek fogadást szerveztek isteni vacsorával és a Tokiói olimpiára induló vitorlázóink búcsúztatásával. Fináczy Gyuri bácsit, egykori finnest is felkérték pár szó erejéig. A neten mindent megtaláltok róla szóval szigorúan csak néhány mondatban annyit, hogy olimpikon vitorlázó, amilyen hajóba beül azzal általában nyer is, övé volt a 40-es vitorlaszám amit Berecz Zsombor az iránta érzett tiszteletből "elkért" tőle és valószínűleg Spanyolországban legalább annyian ismerik mint idehaza mert nemzeti hősnek számít. Az egyik versenyen egy spanyol finnes beborult a hajójával ő pedig kimentette -szó szerint megmentve az életét- amivel akkora tiszteletet vívott ki, hogy Spanyolországban kitüntetésre terjesztették elő csak hát ugye itt virágzását élte a kommunizmus. Mai fejjel nehéz elhinni de akkortájt úgy lehetett nyugatra -értsd nem baráti szocialista országba- utazni ha "odafentről" jóváhagyták illetve túristaként három évente egyszer. Szóval egyetlen lehetséges módja volt az utazásnak, mégpedig a verseny. Épp ezért Gyuri bácsi iránti respectből és kitüntetése okán Spanyolországban annak rendje és módja szerint szerveztek egy versenyt karácsonykor! amin ketten indultak a spanyol versenyzővel. A dolog érdekessége, hogy azt a versenyt Christmas Race néven azóta minden évben megrendezik és jelenleg a második legnagyobb vitorlásverseny Spanyolországban. Szóval többek között őt kérték fel a búcsúztatásra és többszörös olimpikonként jó érzékkel csak annyit mondott, hogy nem akar semmilyen elvárással terhet rakni a versenyzőinkre, ők már mindent tudnak így "mindössze" sok sikert kívánt nekik ami szerintem a legjobb útravaló egy olyan országban, ahol a többség az olimpiai aranytól lefelé minden helyezést kudarcként él meg. 

Mert a vitorlázás kemény sport, ha nem is látszik mindig annak. Trapézolsz vagy lógsz a hajó oldalán amíg úgy érzed leszakad az egyenes combizmod azután a derekad kezd fájni majd sorrendben a hasizmod következik a vádlit megelőzve. Esetleg minden félelmedet félretéve, a külvilág felé nyugalmat árasztva uralod a viharban boruláshatáron nyeszegő hajót és azt hiszed kemény vagy? Hát nem Öcsisajt, ez még csak az előszobája annak amit ki kell állnia egy igazi vitorlázónak mert a versenyzés nem méznyalás és van hogy a próbatételek a parton várnak rád. Mint az esti zenekar az összes számával amitől olyan a Retro rádió amilyen, ráadásul mind érfelvágós hangulatban előadva. Gondolom nem kell bemutatni a "Holnap hajnalig"-ot ami ezer éves ugyan de ott van benne a bugi de itt ez is ravatalozói feldolgozásban siratta a közelmúltat amivel ez az egész búcsúztatós sztori más megvilágításba került. Az este tízórás befejezést többen későinek éreztük ugyanakkor ez az egyetlen ami az adott helyzetben pozitívumként felhozható. A Soundnak még napkeltekor sincs vége. A vitorlás kalandok pedig új irányt vesznek ugyanis meghívtak egy másik osztályba versenyezni, de erről majd a Kékszalag után. 

Kölcsönadtam most meg javíthatom, erre itt ez a végtelenítés is

A kölcsönadós dolgokban általában van némi kockázat -kérni és adni se mindig jó ötlet- épp ezért csak feltétlen bizalom esetén működnek. Abban meg nem volt hiány így ajánlottam fel Pallus barátomnak a tollfosztót aki rögtön kiszúrta, hogy idézem: "Huppog a hátulja." Ez bizony a fartükörrel van összefüggésben egész pontosan a kormányveretnél ahol valamikor már szakszerűen javították és a szaki egyébként sem sikeres munkája mostanra megfáradt. Persze nekem is feltűnt volna, leginkább amikor a tó közepén kiszakad az egész és a kormánnyal, kormányverettel meg a fartükörrel a kézben várok a csodára de így olcsóbb. Ez az év se telik műgyantázás nélkül. 

Ennél kisebb alátéteket nehéz lett volna találni

Nem élete munkája volt a mesternek de a biztonság kedvéért emberesen meghúzta a csavarokat, amíg az alátét be nem horpadt. És ami itt simán csak bajnak látszik az a másik oldalról, a kormányveret leszerelése után kész katasztrófa.

A repedések se gyengék de az a törés a két furat között...

Normális szakembert tavasszal meg se próbáltam találni így felelevenítettem a műgyantás időszakot, csak előtte kicsit kapirgáltam odabent. 

Minden erőlködés nélkül szedtem le. 
Remélem a többi javítást máshol csinálták

Nem valószínű hogy a három vitorlázásom alatt ment szarrá és biztos vagyok benne hogy az eladó se tudott róla, tehát amikor hajót vesztek a kormányveret legyen az egyik első amit leellenőriztek, mint autóvásárlásnál a küszöb. 

A szett. Az a kártya már történelem a plüssmacival együtt

Persze vissza kell rázódni, elsőre nem találtam el a két komponens arányát félve a túl gyors kötéstől de ha műgyantázol egy dolgot meg kell tanulnod, Cimbora: nálad senki le lehet gyorsabb. Klasszik üvegszövet került a belső oldalra, itt volt elég hely a vastag anyagnak de tudtam hogy nem úszom meg ennyivel, kívülre is kell valami, ami több egy sima glettelésnél emellett kameraképes. Ezt a fajta üvegszövetet gipszkartonozáshoz tartják a barkácsboltok, nagy előnye hogy vékony de azért elég műgyantát felvesz ahhoz hogy tartson is. Úgy számoltam, hogy belül már elég erős de a biztonság kedvéért kívülre is feltettem két csíkot.

Kemény lett mint egy utcai bunyó

Ennek hagytam egy kis időt a kötésre, annál is inkább mert hamarosan esteledik. Legközelebb festés lesz napirenden, akrillal ami marha gyorsan szárad viszont nem takar és amikor azt hiszed túljárhatsz az eszén és ráfújkálsz rétegeket akkor megfolyik. És továbbra se takar. A legapróbb csiszolásnyom is félelmetes kráterré válik az akril hatására így némi nyomozás után a szálak a szórógitthez vezettek. 

Starter kit fartükörhöz. Ideje indulni

Érdekességként mondom, hogy a szórófejen beállítható a felvivendő mennyiség, magyarul vastagon vagy vékonyan is fújhatjuk. Húsz fok környékén húsz perc száradás után jöhet a következő réteg, én négynél álltam meg. Itt papírforma szerint huszonnégy óra száradásra van szükség de fiatal voltam, kellett a pénz szóval egy óra elteltével óvatosan átsimogattam vizes nyolcszázas papírral és lefestettem. Persze nem vagyok hülye, előtte átfúrtam, amíg még látszódtak a lyukak. 

És ezt is kimondhatom, jobb lett mint volt

Ezt a szórógittes akciót csak ajánlani tudom, olyan fasza lett rajta a festés, hogy több hajóstárs elismerését is kiváltotta. Abban megegyezhetünk hogy ahol ilyen erők uralkodnak ott az a négy alátét lófasz, ezért háttértámogatásként aládobtam egy darab rozsdamentes lemezt. Talán a lyukkiosztás lehetett volna szerencsésebb, de eleve nehezített pályán indultam az egyenetlen felület miatt, na meg a fartükör merevítőjét is pont ide középre kellett tenniük a gyárban.  

Igen, a belső is számít

Kettőnk közül még mindig Josephine-t egyszerűbb felkészíteni a szezonra így a könnyebbnek ígérkező utat választva belevágtam a kötélcserébe, végtelenítéssel súlyosbítva. Mondanom se kell hogy ezt is nekem szánták az égiek pedig nehezen adtam meg magam. Egyszerűen alig jutok el a kikötőbe, semmi kedvem azt a kevés időt ilyen marhaságokkal tölteni. Találtam inkább valakit aki elvállalta azzal a feltétellel, hogy küldjem el a köteleket, ha akarok rá csigát akkor azokkal együtt és megcsinálja. Hát igen, a csiga még hagyján de a svertszekrényt is is körül kéne ölelnie a köteleknek ráadásul mindegyik egy furaton van átvezetve így leginkább az egész hajót kéne elküldenem azzal a könnyebbséggel, hogy árbóc nélkül. Hát legyen, megpróbálom a többiek úgyis szóvá tették hogy egyrészt "meg tudod csinálni" másrészt meg "ebben van ennek az egész hajózásnak a szépsége." Ezt a szépséget eleinte nem éreztem de biztos bennem volt a hiba. 

Nem hiszem, hogy az olvasótábort kizárólag feketeöves vitorlázók alkotják ezért engedjetek meg egy kis kitérőt. A végtelenítés lényege a finn dingiben, hogy bármelyik oldalon ülsz a hajóban mindig tudsz áthúzni kötelet a túloldalról vitorlaállításhoz. Hogy érthetőbb legyen: versenyen a futam előtt át kell húzni a bal oldalra a köteleket /ha nincsenek végtelenítve/ mert az esetek nagy részében jobb oldalon állítjuk őket a bójavétel miatt. Ha erről megfeledkezik a polgártárs akkor mondjuk az első él vagy a svert kötele a futam felére teljes mértékben átkerül a jobb oldalra és ilyenkor csak csapásváltás után lehet állítani amit meg nem biztos hogy szeretne az ember az adott helyzetben. Erre találták ki a végtelenítést ami kicsit olyan mint amikor az egyszeri embert megkérdezik hogy milyen a felesége az ágyban? Hát tudod, van aki szidja van aki dícséri. De ha ilyen faszán ki van építve az új hajón akkor nem variálok és hogy ne érjenek meglepetések már otthon rágyúrtam a dologra. Tévénézés közben több mint egy óra szívás után jöttem rá, hogy akármilyen bozótrázó kötéllel ez nem fog menni, dyneemát ide. 

Mondjuk a régi kötéllel se volt baj

Táskámban a teljes kötélkollekcióval indultam Agárdra ahol rá kellett jönnöm, ez a végtelen történet nem olyan egyszerű mint a needless rope videókban a youtube-on. De a kikötő jó hely, mindig akad valaki aki megunja a másik spori kínlódását emellett konyít is valamit az aktuális javítanivalóhoz mint esetünkben Misi barátom. Elvégeztem nála egy gyorstalpaló-gyakorlatcentrikus végtelenítő kurzust -ezúton is hálás köszönet érte- így mostantól oszthatom az észt kötél ügyben, de szakmai kifejezésekre ne számítsatok.

Tehát a hozzávalók...

Nélkülözhetetlen kellék a darab deszka mert a dyneema belső szálát elég nehéz elvágni, még jó sniccerrel is. Közben persze eleredt az eső, mikor ha nem most de semmivel se rosszabb ez mint esőben vitorlázni ráadásul a délutánt erre szántam, szóval beöltöztem a finnes ruhatárból és nyomtam tovább. 

Kezdésnek kiszedtem a kötél belsejét kb 20 centin

Aztán azzal a dróttal félúton behúztam a külsejét a másikba.
Majd az ellenkező oldalon ugyanígy

Ha nagyon nem szúrja el az ember 
akkor most itt tartunk

Ezután a tisztességesen el kell igazítani a kötelet, kicsit megsodorni majd a kihámozott kötél belsőt le lehet vágni a külső rojtokkal együtt. 

Nehezen hittem el de én csináltam, egyedül 

Már csak a varrás van hátra a két kötélvég összebújtatásánál spéci viaszos cérnával és ezt megismételni a többi kötéllel, majd a vitorlához vezető kötelek cseréje jött, naná hogy színben harmonizálva. 

Nem tudtam betelni a látvánnyal, hogy ismét szépült valamicskét a gépsárkány és ekkorra az eső is elállt. Felhúztam a vitorlát, a saját sikeremben fürödve állítgattam a frissen felszerelt köteleimet és igen, tényleg ebben /is/ rejlik ennek az egésznek a szépsége és ugyan ma nem mentem egy métert se a hajóval de megérte, mert mostantól bárhol látok egy darabka kötelet végteleníteni fogom ha akarja a gazdája ha nem. Mindemellett már találgatnom sem kell, melyik kötél mit állít mert ha az alba van soron csak meghúzom a sárgát és az a másik sárga kötelet fogja állítani. Apropó sárga...

Keresd a hibát a képen

Biztos ki lehet bontani a végtelenített kötelet és újra végteleníteni a maradékot de szerencsésnek tartom magam, hogy egy hetes kulccsal és egy csillagcsavarhúzóval helyreállíthattam. Örök tanulság: az összes tartósnak ígérkező kapcsolat előtt jól körül kell nézni. Mire végeztem a szél is megérkezett és este mehettem egy kört a tök üres tavon. Királyság volt, még ha Pünkösdi is.