Olimpiai érem nekünk, előtte Kékszalag

Zsombikám, köszi szépen! Nehéz ennél többet mondani amikor az egész ország-világ a te sikeredtől hangos, és szakavatott újságírók fogalmazzák a megindító mondatokat. Bárhogy alakult volna ez a Tokiói sztori a hősünk vagy mert lövésünk sincs mennyi munka és lemondás eljutni odáig. Sokan szeretnénk csak egyetlen évünkbe annyi munkát beletenni mint te egy napodba és mi adna ehhez nagyobb lendületet mint a Medal Race-en aratott győzelmed a világ legjobbjai ellen. Köszönöm, köszönjük hogy megcsináltad és elhoztad azt a káprázatos ezüstöt ebbe a kis országba, ennek a maroknyi finnesnek. 

Itt most jöhetne egy gyenge próbálkozás az átkötésre, miszerint finnes barátommal indultam a Kékszalagon de nem érzem benne a stílust, szóval a mostani átigazolásom története egészen a kezdetekig nyúlik vissza amikor legénységnek jelentkeztem egy 15-ös jolléra, úgyhogy tekintsük inkább visszaigazolásnak. Csak akkor, onnan olyan erővel szippantott be a finn dingi, hogy esélyem se volt a maradásra de mostanra beértek a dolgok, belerázódtam a vitorlázásba és a teendőket is jobban átlátom de nem szaporítom a szót, nézzük ezt a tizenötös Kékszalag sztorit a Mokány fedélzetéről.

Mintha lebegne. Csak a képek nézegetésekor vettem észre
milyen tiszta a víz

Ahogy  megannyi másikat, ezt a 15-öst is Lukács Alexander azaz Luxi bácsi építette '90 környékén azzal a különbséggel, hogy ezzel versenyzett a legtovább és hatszor nyert vele a bajnokságot. Az én szememben ez több mint jónak számít, például el se tudnám képzelni, hogy egyszer valamilyen csapatban bajnokságot nyerhetnék. Ám amennyire megtisztelő egy sikeres hajóval versenyezni épp akkora teher hiszen valami fostalicskára még rá lehet húzni, hogy "ez ennyit tud" de itt nincs kifogás, ha a sor végén kullogsz Öregem akkor bizony béna vagy. 

Műhely a táblaerdő mögött...

Ebben a műhelyben épült a gépsárkány, Siófokon a Yach Hotel mellett. A műhely tizenötös jolléra van méretezve bár volt rá példa, hogy oversize gépsárkány készült a falai között olyannyira, hogy emiatt nem lehetett becsukni az ajtót. Magyar ember leleményes, szokták mondani és ez Luxi bácsira is igaz tehát vágott egy kb 30x30-as nyílást az ajtón, a műhelyt ezután be tudta zárni és csak az orr éjszakázott szabad ég alatt. Ez ami a mai napig meg van, igaz kívülről nem látszik, de belülről kis kereséssel megtalálható a hosszabbítók és kötelek takarásában. 

és a szupertitkos kisajtó

Visszatérve a hajóra nem csak az eredméyei miatt különleges hanem a felszereltsége is egyedülálló. Az építés idején ez lehetett a legmenőbb bika az egész kikötőben de meg merem kockáztatni, hogy az egész Balatonon is így annak rendje és módja szerint fel kellett kerülnie a Mokányra. És amennyire jól néz ki pont annyira van útban az összes kötélnek a vordecken olyannyira, hogy érdemes lenne csak a kibogozásra tartani egy embert ha nem jelentene plusz súlyt meg nem lenne útban. De így a mi dolgunk marad. 

Sok örömünk eddig nem volt benne, de csodaszép

Valahogy kimaradt az 5-ös számú felszerelési jegyzékből de hasznos kiegészítő a kilencvenes évekbeli hajóban a nyolcvanas évek slágere az "eredeti olasz" rugósbicska. 

15-ös jolléhoz 15cm-es pengehosszúság

Még egy szép részlet, a kormányrúd. 

Rétegelve, hajlítva ahogy kell. Ehhez is kellett pár nap

A  csörlő helyes kis csigaházban nyugszik és a kötél egyszeri körbetekerése, ahogy a képen csak gyenge szélben megengedett mert ha nagy nyomás van a vitorlán ilyenkor képtelenség kiszedni a klemmből szóval ajánlott inkább kétszer rátekerni. A 15-ös -akár a jollék- simán felborulhat csak a génua miatt ezért ökölszabály, hogy az orrvitorla kötele mindig kéznél legyen, ha baj van elég csak eldobni, de azt lehetőleg azonnal. Szintén a hajó és építőjének sztorija amikor Luxi bácsi kezelte az adott vásznat és az erős ráfújás miatt nem tudta kioldani a klemmbe szorult kötelet a boruláshatáron lévő hajón így jobb híján a képen látható kötéllel együtt fejest ugrott a vízbe. Erre már a klemm se tudott nemet mondani, a hajó maradt a talpán Luxi bácsi pedig visszaúszott, bemászott és minden folyt tovább a maga medrében.  

Ezt így, csak gyenge szélben 

Az ismertető után lássuk a Kékszalagot ami sokaknak, sokáig emlékezetes marad. Nekem is. A lelkemre kötötték, hogy csak a szükséges mennyiségű kaját illetve ruházatot vigyem ne terheljük a hajót, ivóvízről pedig a kapitány gondoskodik. Tehát könnyített felszereléssel léptem a hajóra és mindent megértettem. Mondjuk nem Business Class-ra számítottam de a látvány lesokkolt egy 48 órásra nyúlható versenyzés előtt. 

Nem, nem most jött a hajóépítő műhelyből. Versenyre megy

Ahogy látjátok van két vitorla, valahol elöl egy hálózsák illetve a karton vízen kívül még a hajó orrában is akad kettő de én például szénsavmenteset iszom. Mondjam azt, hogy a magammal vitt két mentes palack helyett két szénsavasat le kellett vinnem a hajóról? Nem mondom mert úgyse hinnétek el. 

A kékszalag beszámolók egyik hátulütője hogy keveseket érdekel ki mikor melyik bójánál mit csinált, hol várt órákig, hol ment mint állat, hol fogyott el ez, hol szakadt el az leszámítva a élménybeszámoló készítőjét. Így én is csak a szüséges dolgokra hagyatkozom mielőtt beleunnátok illetve olyan részletekre amik érdeklődésre tarthatnak számot. Kilenckor rajt, és akkor éppen a déli part volt ígéretesebb, hiába hosszabb pár kilométerrel ha van szél érdemesebb akár a nagyobb távot választani mint a tó közepén szívni a szélcsendben. Egy darabig működött is a dolog, azután szívtunk a déli parton a szélcsendben. Mindegy, Kenese után Siófok ahol két bólya között egy úgynevezett kapun kellett áthaladnia a mezőnynek. Igen ám csak akkor értek oda a visszafelé az északi partot választók így kb százötven hajó állt szó szerint a kapuban és környékén. 

Ott kéne átmenni. Mondta 150 hajó legénysége

A szinte semmi szélben épp találtunk egy nadrágszíjnyi sávot ahol átvittük a hajót a balszerencsésen beszorultak között, átvágtunk és kievickéltünk a szélárnyékukból de nem jutottunk messzire. A naplementét ezúttal is Siófokról élvezhettük. 

Pazar de remélem jövőre végre máshol leszek.
Úgy értve ugyanitt csak máshol

El se hittem de még aznap átjutottunk a csövön sőt éjfél körül Őszödnél jártunk. Hideg éjszaka köszöntött ránk és az összes ruha ellenére fáztam mint a kutya. A szemem majd leragadt ezzel párhuzamosan folyamatosan vacogtam és a délutáni szélcsendes hőség után most másodszor gondolkodtam el, hogy mit keresek ezen a versenyen. Szinte másodpercenként ugrottak be az elalvás előtti képek de amikor hajnal kettőkor beestem az "ágyba" csak feküdtem álmatlanul. Így van ez, nem lehet egyik pillanatról a másikra lejönni a versenyről, legfeljebb ha elalszol a decken.

Mit keresek itt? Például ezt

Ami miatt a hozzám hasonló önjelölt tanulónak a többiek beszámolója az élvezeti érték mellett kötelező olvasmány az pedig a szél változása ugyanazon a ponton akár egészen rövid időeltéréssel. Itt van például a Szigligeti öböl, hogy csak egyet említsek a sok eset közül. Ugyanúgy válaszúthoz érkeztünk akár a főszerkesztőnk aki nem sokkal járt előttünk. Dél vagy észak az itt a kérdés. A hajó amivel versenyben voltunk a déli partot választotta de olyan fasza szél jött az öbölből, hogy képtelenek voltunk ellenállni neki tehát az északit választottuk ahogy András. Viszont amikor ő ott járt úgy elcsípte a szelet, hogy Keszthelyig meg se áll ezzel szemben nekünk már csak a vége maradt ami ugyan marhára meglódított minket és lehagytuk a másik tizenötöst de hamar kitelt az esztendő, alig egy óra múlva már átjárót kerestünk a déli partra hogy egyáltalán versenyben maradjunk velük. 

Sokat elárul a verseny tempójáról, hogy a korai napkelte Fonyódnál ért minket és az Üveghegyen túli Keszthelyi bólyát 11-kor vettük. Innen szélcsíkokat keresve bár nem annyira találva lépésben pötyögtünk visszafelé és késő délutántól fokozott figyelemmel vártuk a beígért erősödést. Évtizedekig nem értettem mit kell majrézni a másodfokú viharjelzéstől totális, szinte reggel óta tartó szélcsendben. Mostanáig. Köztudott, a Balatoni vihar akár az anyós egyik pillanatról a másikra robban be az életedbe és mire kettőt pislogsz átrendezi az agysejtjeidet. Először csak szürke felhők jelentek meg Keszthely felől majd a motorosrendőr az ellenkező irányból utána néhány aprócska hullám és szó szerint értsd, a következő pillanatban lecsapott a front. Reffeltük a grószt ami sikerült, betekertük a génuát ami meg nem. Maradt benne fölül egy répa így újra kitekertük amit elég félelmetes volt átélni a hirtelen érkezett hátszélben de a második betekerésnél elszakadt a behúzókötél. Más lehetőség híján orrvitorla le és a kormányos döntése alapján este fél hétkor Fenyvesnél feladtuk versenyt. 

/Igen, lehetett volna nálunk tartalék kötél (mindenhova akár kettő), tartalék vitorlák, tartalék ragszalag-mondjuk az tényleg- meg tartalék drótkötéltől kezdve a nipliig minden, de nem volt./

Az életben meghozott összes döntésünk előzményekre alapul ahogy ez is. Az egyik az árbócon lévő spinakker bum veret, ami alapból egy íves vízszintesen elhelyezkedő vasdarab és ki tudja miért már a verseny kezdetekor hullámosra deformálódott amitől a spi bum minden vitorlaállításnál megfeszült. Ahogy látjátok ez a hegesztés rovására ment de úgyis ott vagyok elöl, majd szemmel tartom.

Erős az anyag de arra a hegesztésre nem bíznám a 40 m2 ballont

Kenese környékén leszedéskor elszakadt a spinakker -csak hogy ne távolodjunk el a hajó elejétől- viszont szigszalagon kívül más nem volt a fedélzeten. Nem nagy szakadás igaz de induláskor mindössze pár centis volt és egyvalamiben biztosak lehetünk: nem marad ekkora. Ezen a Kékszalagon gondolkodásra és barkácsolásra egyaránt jutott idő így került képbe az eü csomagom. 

Duct tape helyett leuklopast. Működött

Ezek külön-külön is nyomasztó problémák bár nem végzetesek így együtt viszont, különös tekintettel az elszakadt fockroller kötélre elég szarul hangzanak. A jó kormányos nem csak arról ismerszik meg, hogy megtalálja a szélcsíkokat, viharban is ura a helyzetnek, bírja a szar zenét a gálavacsorán vagy jó taktikát választ a megfelelő pillanatban. A legénységért és a hajóért egyaránt felel és ha úgy értékeli, hogy bármelyik veszélyben van azt el kell fogadni. 

Nyomasztó látvány. Szél van, hajó van, Balaton van,vitorla nincs

Ez a verseny nem csak vitorlázásról szól. A barátaim közül sokan nincsenek elragadtatva tőle, leginkább a kötelező nyűg kategóriába sorolják. Igen, tényleg nem egy klasszik pályaverseny ahol lehet aratni, ez -bármilyen hülyén hangzik- leginkább a túlélésről szól. Kibírni a hőséget, a langyos vizet meg a megfáradt szendvicset, túléni azt a hülye tehetetlenséget amit a szélcsendben érzel és túltenni magad a félelmeiden amik rádtörnek a nemszeretem időben. Azt a pár hajót leszámítva itt nem úgy indulsz el, hogy este majd iszunk egy sört a parton sőt van hogy másnap este se. Büdös vagy és ez alól a többiek se kivételek hiába mártóztok meg a tóban. Fáradt vagy mert ugyan aludtál pár órát a kajütben de ez nem az amihez otthon hozzá vagy szokva. Nyűgös vagy mert mostanra nincs olyan része a hajónak ahol kényelmesen ülhetnél. Jólesne egy finom kávé vagy sör vagy feles, esetleg mindhárom de még valahol Keszthely és Fonyód között próbálod lopni a távolságot, órák óta eredménytelenül. Jobb lenne bárhol mint itt de motorral hazavinni a hajót az is egy örökkévalóság, különben is nem azért jöttél hogy feladd. Bennem is felmerült, minek tagadjam de csak akkor szabad feladni ha elég erős vagy. Ha elég erős vagy ahhoz, hogy amikor szombat reggel a kikötőben találkozol a barátaiddal tiszta szívvel, minden rossz érzés nélkül tudj gratuláni azoknak akik megcsinálták. 

Nézem a fényképet az utolsónak beérkezett hajóról és le vagyok nyűgözve. Végigcsinálták. Kicsit irigy is vagyok ráadásul a győztes hajó csapata fogadja őket és marha szarul érezném magam ha holmi szeszélyből, unalomból, indulatból vagy gyengeségből kiszálltam volna. Mert a többségnek ezt jelenti ez a verseny. Megcsinálod, vagy nem. 

Örök ereklyék

A csapat a rajt előtt két héttel állt össze, név szerint Stocker Gyuri Bá aki a hajó építése óta vitorlázott a Mokányon, Balla "Csimbi" Zoltán finnes cimborám és jómagam. A Kékszalag legfontosabb eleme nem a drága hajó vagy az időjárás hanem a legénység ahogy ez tavaly is bebizonyosodott. Különböző, teljesen eltérő temperamentumú emberek remekül össze tudnak hangolódni ha van bennük türelem és tisztelet a másik iránt. Amíg nem találsz ilyeneket el se érdemes indulni, legyen tanulság erre az első Kékszalagom. Ez viszont olyan jól sikerült Barátaim, hogy már kikötés előtt meghívást kaptam a következő Szalagra egy olyan cirkálóra hogy hű, de erről majd jövőre.