2021. július 20., kedd

Öregek otthona. Így aláznak a nyuggerek és Szabadtéri Múzeum Csopakon

Többedmagunkkal vitorlázunk a Balaton közepén, versenyzünk, fogadáson eredményhirdetésen veszünk részt és utána akár beülhetünk egy éttermbe. Újra természetes amit két évvel ezelőtt örökre annak hittünk és mára meg kellett tanulnunk, hogy nem az. Szóval megindult a szezon ezerrel, hála az égnek újra térdig járunk a versenyekben ám sajnos a Velencei-tóban is. 

Az első értékelhető versenyem idén a második lett, egészen pontosan a Laurel Kupa ami Agárdi verseny, ötven feletti finneseknek. Ezer éve szerettem volna eljutni de vagy nem fértem bele a korosztályba vagy az időm nem engedte de idén megtört a jég. A versenyt "régi" szabályok szerint rendezik, azaz a pontozás is másképp van, itt az első helyezett nem kap pontot. (A mai osztályozás szerint az első egy "büntető" pontot kap a második kettőt és így tovább, amit az előző generáció erősen sérelmez -tegyük hozzá okkal- hiszen aki megnyeri a futamot azt miért büntetik?) És van még egy apró különbség ami miatt kicsit hosszúra nyúlik ez a beszámoló ez pedig a pálya. Próbálom érthetően megfogalmazni ezért a mai pályákkal kezdem. Ez ugye lehet háromszög vagy up and down másnéven virsli, a lényeg mindkettőnél ugyanaz: hátszeles szakasz után félszélbe fordulunk és befutunk. A klasszik pálya alakját ne kérdezzétek, az én képességem kevés a megértéséhez de a lényeg, hogy negyedszélben haladunk át a célvonalon. Ez szerintem elég körülményes -az ilyen magamfajta önjelölt versenyzőnek aki már csak Kelenföldön szállt fel a Budapestre tartó vonatra- hiszen mezőnyben nehéz kitaktikázni a fordulókat meg a célvonalat meg a többiekre is illik odafigyelni ugye ha már ott vannak. Mindemellett a pálya sajátossága, hogy befutó után vissza kell vitorlázni a rajtvonalhoz. 

Sokat elárul a finnes osztályról, hogy hétfőn-kedden rendezik a versenyt ennek ellenére tizenkilencen összejöttünk. A tó vízszintje ilyesztően alacsony és bárki bármit hablatyol, az építkezés miatti tószabályozást vitték túlzásba, sőt a hőség miatt naponta két centiméterrel csökken az amúgy is drámai vizszint. Ami jó a partfal betonozásához abba a halak tömegesen pusztulnak bele emellett egy jót fürdeni se lehet hiszen a tó fenekén is marha meleg a víz ráadásul a felbukkanó haltetemek látványa is lehangoló. A parton veszteglő tőkesúlyos hajókról és a helyzetbe beleőszülő gazdáikról nem is beszélve, plusz olyan dolgok kerülnek a szemünk elé amire nem számítottunk. 

(Ez az állapot uralkodott az említett versenynapon, azóta a sima uszonyos hajók használatának téljogosultsága is kérdésessé vált. Lehet, hogy a hal és vadállomány belepusztul ebbe az építkezésbe és mindössze pár pocsolyában gyönyörködhetünk mikor az egykori tó helyén sétáltatjuk a kutyánkat de a betonpartfal, az odatesz.) 

Ez a kikötőnkben van. 
Most már akkor se fordulok erre ha lesz víz a tóban

A kormányosi értekezleten tudomásunkra hozták, hogy keddre intenzív szélcsend várható ezért ma négy futamot tartanának amennyiben az egybegyűlteknek nincs ellenére. Hetvenes bácsik bólogattak helyeslően, naná hogy én is remek ötletnek tartottam. A negyven fokban nem erőltettem a neoprén cuccot, a dress-code ilyenkor a párnázott bringásnadrág és az UV szűrős felső. Semmi nem csábít jobban mint olyan másodlagos, semmitmondóan felületes dolgokkal terelni a szót mint a szélerő, korai rajtok, szélforduló miatti új pályaállítás de sajnos itt az igazszág pillanata, ismét alulmúltam önmagam. Éspedig. Hátszélben hasítunk és egy ideje már le akarom hagyni Józsit -lelövöm a poént hogy ne kelljen emiatt izgulnotok, nem sikerült- de se negyedszélben se hátszélben nem jött össze eddig viszont most tíz méteren belül vagyok, ha faszán beállítok mindent és kicsit rámegyek a frissülésre akkor meglehet a trófea, leelőzök egy hetvenkétéves nagypapát. Mintha kicsit csökkenne is a távolság bár többet vártam magamtól de semmi gond, van még idő a bójáig Józsi meg csak ül simán a hajóban, nem erőlködik, látszik hogy a zsebében érzi a futamot, hátra se néz mintha nem jelentenék rá veszélyt de majd mindjárt odapirítok a kiscsávónak. És ahogy így haladunk egyszer csak feltűnik, hogy néhány spori balra fordul még a bója előtt azután Józsi is, mintha lelőtték volna a futamot. És miért? Mert az előző bójánál már befutottunk. Ne mondjatok semmit. A verseny hevében fel se tűnt csak mentem ész nélkül a többiek után de ebben semmi szégyellnivaló nincs, több hasonló sztori kering nagyjainkról akik a befutó helyett elindultak egy negyedik körre, viszont hogy a hajójában kényelmesen ücsörgő bácsit épp csak meg tudtam közelíteni az összes tudásomat bevetve... lapozzunk. 

Ezután a Balaton következett a Fétissel, ott is a Klasszikus Kupa Csopakon ami felér egy múzeumlátogatással ahogy már tavaly is írtam. Értékelhető eredményt sajnos nem produkáltunk pedig pénteken ötös szélben hősiesen átvittük a hajót Földvárról, szombaton Bf4-5 környékén lenyomtunk két és fél futamot vasárnap pedig az egyre erősödő szélben hármat. A kemény munka gyümölcse inkább a tapasztalat és az élményekkel teli vitorlázás volt szóval nem mentünk hiába. Meg hát a látvány.

Kikötve a ménes


Cirkálók, mondd hogy nem szépek


Itt is. Figyelmetekbe ajánlom a jobboldali hajón
a csigasorral súlyosbított achterstagot

És még egy fa dingibe is belefutottam amiről sajnos semmit nem tudtam kideríteni de remélem legközelebb sikerül, meg lőni néhány képet. Kabát nélkül. 

Ha megnövök én is cirkáló leszek


Igen, ez a kabintető már korhatáros


Ezek a mai fiatalok! Mindig azon jár az eszük

Szombatra a házigazdák remek fogadást szerveztek isteni vacsorával és a Tokiói olimpiára induló vitorlázóink búcsúztatásával. Fináczy Gyuri bácsit, egykori finnest is felkérték pár szó erejéig. A neten mindent megtaláltok róla szóval szigorúan csak néhány mondatban annyit, hogy olimpikon vitorlázó, amilyen hajóba beül azzal általában nyer is, övé volt a 40-es vitorlaszám amit Berecz Zsombor az iránta érzett tiszteletből "elkért" tőle és valószínűleg Spanyolországban legalább annyian ismerik mint idehaza mert nemzeti hősnek számít. Az egyik versenyen egy spanyol finnes beborult a hajójával ő pedig kimentette -szó szerint megmentve az életét- amivel akkora tiszteletet vívott ki, hogy Spanyolországban kitüntetésre terjesztették elő csak hát ugye itt virágzását élte a kommunizmus. Mai fejjel nehéz elhinni de akkortájt úgy lehetett nyugatra -értsd nem baráti szocialista országba- utazni ha "odafentről" jóváhagyták illetve túristaként három évente egyszer. Szóval egyetlen lehetséges módja volt az utazásnak, mégpedig a verseny. Épp ezért Gyuri bácsi iránti respectből és kitüntetése okán Spanyolországban annak rendje és módja szerint szerveztek egy versenyt karácsonykor! amin ketten indultak a spanyol versenyzővel. A dolog érdekessége, hogy azt a versenyt Christmas Race néven azóta minden évben megrendezik és jelenleg a második legnagyobb vitorlásverseny Spanyolországban. Szóval többek között őt kérték fel a búcsúztatásra és többszörös olimpikonként jó érzékkel csak annyit mondott, hogy nem akar semmilyen elvárással terhet rakni a versenyzőinkre, ők már mindent tudnak így "mindössze" sok sikert kívánt nekik ami szerintem a legjobb útravaló egy olyan országban, ahol a többség az olimpiai aranytól lefelé minden helyezést kudarcként él meg. 

Mert a vitorlázás kemény sport, ha nem is látszik mindig annak. Trapézolsz vagy lógsz a hajó oldalán amíg úgy érzed leszakad az egyenes combizmod azután a derekad kezd fájni majd sorrendben a hasizmod következik a vádlit megelőzve. Esetleg minden félelmedet félretéve, a külvilág felé nyugalmat árasztva uralod a viharban boruláshatáron nyeszegő hajót és azt hiszed kemény vagy? Hát nem Öcsisajt, ez még csak az előszobája annak amit ki kell állnia egy igazi vitorlázónak mert a versenyzés nem méznyalás és van hogy a próbatételek a parton várnak rád. Mint az esti zenekar az összes számával amitől olyan a Retro rádió amilyen, ráadásul mind érfelvágós hangulatban előadva. Gondolom nem kell bemutatni a "Holnap hajnalig"-ot ami ezer éves ugyan de ott van benne a bugi de itt ez is ravatalozói feldolgozásban siratta a közelmúltat amivel ez az egész búcsúztatós sztori más megvilágításba került. Az este tízórás befejezést többen későinek éreztük ugyanakkor ez az egyetlen ami az adott helyzetben pozitívumként felhozható. A Soundnak még napkeltekor sincs vége. A vitorlás kalandok pedig új irányt vesznek ugyanis meghívtak egy másik osztályba versenyezni, de erről majd a Kékszalag után.