Egy nap egy óra két perc

Az ikonikus Mihálkovics után rövid szünet következett amiből egy hosszabb lett végül, amiért kizárólag a Csillagtúrát teszem felelőssé. Egy héttel a Kereked Klasszikus kupa elé volt kiírva, be is firkantottam magam a legénységi Excel táblázatba a Klasszikust átmenetileg függőben hagyva mert tudtam, a két egymást követő hétvége necces lesz. Erre a Csillagtúrát a nyomkövetési rendszer kidolgozatlansága miatt törölték de akkorra a Klasszikus teltházas lett így kerültem két szék között a pad alá. Hogy a Mihálkovics második helyének köszönhetően nőtt meg az érdeklődés a sikerre éhes csapattagok között vagy csupán véletlen egybeesés volt mindez másodlagos, behozták harmadik helyre a hajót, ez az ami számít. Én meg ugye ott álltam elanyátlanodva, verseny nélkül. Később találtam helyet egy másik európára de az égiek ismeretlen okból meg akartak óvni ettől a versenytől így egy sérülés miatt ez idénre ugrott. 

Következő lehetőség a Kékszalag. Na ja, de tavasszal lelkesedéstől túlfűtve beruháztunk a rohadtul ígéretesnek tűnő DJ Oti fellépésre Siófoki hétvégével súlyosbítva, szállodában. Bár a két program szó szerint nem ütötte egymást de tisztán látszott hogy (a bizonytalan célba érés miatt) kizárja. Nem kis erőfeszítés árán eladtam otthon a sztorit: a szombat esti koncertig valahogy biztosan betoljuk az Ábrándot, a szállásfoglalást meg áttetettem egy másik hétvégére. 

A hajót most is Almádiból kellett Füredre szállítani de valamiért olyan Pápalátogatás szintű titokzatosság övezte az egész deliverit, hogy kedd este még csak a nevezésünk volt biztos. Ott álltam menetkészen bepakolva két táska cuccal plusz ásványvíz és vártam akár egy fedett ügynök, bérgyilkos netán alvilági bandába beépült zsaru hogy mikor csörren meg a telefon, mikor érkezik egy kódolt üzenet, indulni kell. Ami szerint végül szerdán nem mentem sehova, a kormányosunk átvitte a gépsárkányt Füredre és csütörtök reggelre várta a legénységet. Kicsit sajnáltam a szerda délutánt, szeretek verseny előtt menni a hajóval, ráhangolódni a nagy napra, napokra, kikötőben tölteni az estét, ringatózó hajón aludni. Ez mind amolyan szertartás féle ami nélkül persze ugyanúgy lezajlik egy verseny csak ezekkel jobb.

Idén nyomkövetőt kapott minden résztvevő, otthon a teraszról simán lehet figyelni ki merre jár. 

No more secrets

Csütörtök kora reggel gyűlt össze  kis csapatunk a hajónál amit végre sikerült "úgy" lefotóznom. Említettem már, hogy hátulról kicsit oldalról adja ki a formát a gép, hát íme:

Racingos, nem kétség

1992-ben készült a héj amihez Terbe János iparművész, vitorlázó (mára az ökodesing nemzetközi rocksztárja) tervezte a felépítményt a grafikai munkával (érts: csíkozás) együtt. Érdekes adalék az Ábrándhoz, hogy a Nacra kiel számítási hiba folytán az eredeti helyénél egy méterrel előbbre került de a tévedés csak használat közben mutatkozott meg. Dulin Jenő a hajó akkori és persze mostani tulajdonosa kishíján sírva fakadt az első tesztvezetés után. A hiba orvoslásával a drámai helyzet megoldódott és akár egy megindító Netflix sorozatban, Jenő bá sorra nyerte a versenyeket. 

Ennyi vaker után ideje a lényegre térni. Hétkor gyüli a hajónál, bepakolunk, pár apró simítás, matrica felragaszt és nyolc előtt elrúgjuk a partot, arany szabály hogy legyél kint a pályán időben.

Munkában finnes barátaim, segítenék de valakinek fotóznia is kell

Mondták, be van készítve a spinakker és biztos vagyok benne hogy így is van de egy gyors szemlére kell hogy legyen három percem. 

                                                                      Fotó: Ujvári Gábor

Na nézzük hogy állnak az élek

Hat kilométernyi rajtvonalon próbálja ötszáztíz induló elcsípni a legfaszább helyet de mennyi az esély hogy három egykori hajóm is ott keresi ahol mi? Csupa kedves emlék. 

Brainstorm Nau 370

Fétis Európa 30

Mokány 15-ös jolle

A rajtra pont leállt a szél, szívás volt mire kiverekedtük magunkat a tömegből és az a gyanúm hogy az osztálytársak közül azok jártak jól akik a déli partot választották. De miért mindig a déli part? A keleti medencében Keszthely felé, valahogy akkor is az volt a jobb meg még egy csomó versenyen. Mi a túró van a déli parton és én miért nem ülök soha olyan hajóban ami arra megy? Örök rejtély marad. 

Több kevesebb széllel elvergődtünk Keneséig, ha más nem is de látnivaló azért akadt.

Ellinore. Az ilyenre képekre írják a Facebookon hogy: 
Ezt csak úgy itthagyom

Tramontana, elképesztő méretek még ilyen távolságból is

Mi jöhet még? A kemény mag még emlékezhet rá, hogy életem első versenyén ezen a hajón voltam mancsaft, ráadásul elöl. Valami tök béna feladattal megbízva valószínűleg azért hogy ne zavarjam a vitorlázni tudókat ott hátul. Így lesz belőled is vordeckes öcsém, egyszer előreküldenek megigazítani valami kötelet és ha nem szúrod el örökre ott maradsz. 

To infinity and behind

Mit keres egy finn dingi a mezőnyben? Hát barátaim részt vesz a versenyen, részben legálisan mer' ugye az előírások hogy, minimum három fő meg ugye kabinos hajó nehogy kalózzal vagy solinggal nekivágjanak azok akiknek a vitorlázás amúgy a kisujjukban van. Pár éve Gerő Andris "Villamos" megcsinálta kalózzal ezt a kört, azért az se volt gyenge. 

Szóval aki megmutatja, hogy ki a fasza gyerek kérlek szépen az Ruják István egykori finnes olimpikon. Én is marhára szerettem volna meglépni de nem voltam hozzá elég tökös ráadásul két, nálam sokkal jobb vitorlázó sikertelen próbálkozása se segítette elő a dolgot. És jön Ruji aki feltette a térképre a finn osztályt ha valaki esetleg nem tudná mi fán terem. Mindezt persze amolyan félhivatalosan de azért engedélyezve, és a kapott nyomkövetővel ráadásul igazolható az embertelen teljesítmény. Gondolj bele, hatvanhat évesen nekiindulsz egy ilyen tollfosztóval amin még hátszélvitorla sincs és a középmezőnyben végzel úgy, hogy egyetlen kurva szendvicset eszel az egész úton. El tudod képzelni magad ebben a szituban? Én nem. No szuszóka, no pihi, annyi hely sincs hogy lefeküdj valahova a szélcsendben vagy amikor már minden tagod sajog (ami azért hatvan fölött megesik ugye) vagy fáj a segged a decken üléstől. Huszonhat és fél óra abban a fos kis hajóban és nagyjából a mezőny felét lealázta, kivétel nélkül olyanokat akiknek több jutott tíz négyzetméter vászonnál. A tracken látszik, hogy Tomaj-Ábrahámhegy környékén kreuzolt át -kb 6 kilométer lehetett egy csapáson, köszi szépen- a déli partra (már megint a déli part, figyelsz?) és onnan Tihanyig, igen Tihanyig jött végig negyedszélben, folyamatosan csapást váltva. Az eredmények alapján nem sokkal előtte jöttünk és elárulom nektek, a közel három tonnás tőkesúlyos cirkálóval se volt népünnepély hajnaltól a négyes szélben fordulgatni és ültem már finn dingiben de nem akarom tudni milyen mindez tizenhét óra decken ücsörgés után. 

És a T-1000-es modell a terminátor? Na ne röhögtessetek! 

Ha eljön érted a finn dingi

Visszatérve a mi versenyünkre -amikor fújt- negyedszélben mentünk Kenesére de a bójavételhez raumba majd inkább hátszélbe kellett fordulni. Ballon fel és úgy látszik a spinakkeres drámák mindig üldözni fognak. Szerencsére megúsztuk egy spisott kötél szakadásával így nem a tóból halásztam ki a vitorlát és fel se borultunk, hanem simán csak összeszedtem ahogy ott lobogott de az is elég szar tud lenni. Emiatt természetesen vissza is estünk, de később egy nyugodtabb időszakban kicseréltük a kötelet ami ugyan nem igazi spi kötél hiszen nincs elvékonyítva de a túléléshez elég volt. 

Eredetileg pár méterrel hosszabb és nem is itt szokott lenni

Kevesen tudják hogy a "Tenkes kapitánya" sikeres vitorlázó volt.
A fia dragon osztályban tarol emellett neki köszönhetjük ezt a kódexet

Ez a füzetke minden "szeretetcsomagban" megtalálható sok kafa dologgal együtt és én se olvastam bele a verseny előtt ahogy szerintem a mezőny java se, és ne legyenek illúzióink, akár egy szórólap jobbára ez is olvasás nélkül végzi a szelektív gyűjtőben. Számomra alap dolgok vannak benne de én mindig igyekszem konfliktusmentesen megoldani a problémákat, nehéz helyzeteket legyen ez vitorlázós szitu vagy egy tolakodó paraszt az aldiban. Sok esetben ezek elkerülhetők de nem a másik hajó(k) béna kormányosán vagy a pofátlan vásárlón fog múlni hanem rajtad. Ha egyszer az életben olvasott valaki Kékszalag beszámolót az tud a Kenesei bójavételről, ennek ellenére minden évben kormányosok tucatjai rohannak itt tátott szájjal a faszerdőbe mert ugye nekik ott van a helyük a bójánál, urambocsá tudják mi az a belső hely és ahhoz ragaszkodnak ész nélkül. Nem kerül ötven esetleg száz métert a folyamatos mozgású hajójával amikor még lehetne, inkább beragad, idegeskedik, meglepődik, bazmegol a legénységgel, anyázik a többi versenyzővel de neki ott (belső) helye van. Ott áll, a többi belsőhelyessel együtt pufferekkel próbálják védeni a hajót amíg mások húsz méterrel odébb elvitorláznak. És mindnyájan tudjuk mikor fogja visszakapni az ott elbaszott negyed órát.

"A magyar nyelv gazdagsága lehetővé teszi a kulturált kommunikációt" írja Zenthe Ferenc a kiadvány szerzője, de a nyelvi gazdagság Kenesén pusztán inverz formában jelenik meg. 

Minden évben így idén is: sorban állás bazmegolásért

Innen a javított spivel jöttünk amíg kitartott a szél utána anélkül mert ahhoz is kevés volt hogy kitöltse a ballont. Végig imádkoztam hogy megússzuk a gyászos Siófoki naplementét ami aztán éppenhogy be is jött. Érdekes egy ilyen cirkáló a maga 2800 kilójával plusz legénység, kaja, italok, ruhák, motor, üzemanyag, szerszámok, kötelező felszerelések, kötelek meg még ki tudja mennyi aprószar de nézzétek ezt a képet. Erre a szélre még egy katamarános is befonja a szemöldökét, fújni egyértelműen nem fúj, némi jóindulattal mozog de van sebességünk. 1.5-1.8 csomó között. 

Na ehhez kell kormányos, kicsi fiam

Az év legmelegebb napjai ezek és azt hittem a vízen elviselhetőbb de nem. Izzadtság keveredik rajtunk naptejjel és jobb ha nem nyavalygok, van aki hetvennégy éves a hajón és ő sem teszi. Fél négy van, már megittam három liter vizet, fáj a gyomrom és itt várjuk a csodát a tó közepén. Ne kérdezzétek hogy értünk Siófokra fél hétre ebben a tempóban, de idebent évek teltek el. 

A javított spi, palstekkel rögzítve

Innen össznépi ballonos menet következett a következő akadályig ami nem más mint a Tihanyi cső. Előtte láthattunk egy állat légibemutatót valami sportrepülős arctól, a vízen pedig mellévett alakzatból egy DJ atom zenével lelkesítette a mezőnyt. Külön köszönet mindkettejüknek, meg aki mindezt lehetővé tette. Nagyjából száz-százötven hajó érhetett egyszerre a szoroshoz. Olyan egyes körüli szél fújta a hátunkat amivel lazán lemész a térképről ha van elég időd szóval a cső se lehet akadály, de ahogy érkeztek egymásra a hajók úgy rogytak össze az addig gyönyörűen duzzadó spinakkerek. 

Ezt már kultúráltabban kezelte a mezőny,
vagy csak olyan helyen voltunk

Negyed óra volt mire átértünk a tömegben/tömeggel minden pillanatban lehetséges helyet kutatva ahova befér a hajónk a kitámasztott bumjával. A komp menetrendjét szerencsére ez egyáltalán nem befolyásolta ugyanis ott álltak a parton tele autókkal, tömve bámészkodó emberekkel arra várva, hogy egyszer valamikor a nem is olyan távoli jövőben elkotródunk innen ezekkel a fostalicskákkal és mehet minden a megszokott medrében (még a kompok is), hogy ilyen idevágó szófordulattal éljek. De komolyra fordítva a szót, itt szeretném megköszönni a mezőny nevében a kompok kormányosainak hogy abban a lehetetlen helyzetben nem fokozták a feszkót sürgető ugyanakkor hiábavaló kürtszóval, az utasaiknak hogy türelemmel, megjegyzések nélkül végigvárták a plusz időt bár biztos vagyok benne, kívülről nem lehettünk mindennapi látvány. 

Van nyári menetrend és azon belül a Kékszalagos

A katamaránok még valahol Keszthely/Badacsony környékén jöhettek visszafelé, jobb is hogy ebből kimaradtak, a taktikusok megúsztak egy lábon kihordott infarktust. 
Lassacskán magára talált a hajó ahogy kievickéltünk a forgalmi dugóból és dagadó spivel csorogtunk, haladtunk majd hasítottunk Keszthely felé. A Kékszalagban egyébként ez a kedvenc részem -a célba érést leszámítva- amikor hátszélben teperünk és lassacskán ránk borul az est. 

Kötelező látványosság minden Kékszalagon.
Idén katamaránnal is

Ám az este szépségét fokozatosan kezdte beárnyékolni az észrevétlenül erősödő szél és a génua. Az orrvitorlát általában a cockpitből pár mozdulattal fel lehet tekerni a vorstágra (ez gyakorlatilag az a drótkötél ami elöl feszíti az árbócot és tulajdonképpen saját magára tekeredik fel a vitorla, ezt hívják fockrollernek) de nem így az Ábrándon. Ez a cirkáló humán fockroller jegyében épült aminek a működése a következő: a spinakker felhúzása után a fordeckes (mindig figyelj oda milyen pozíciót vállalsz el) megragadja a génuát középtájt és feltekeri saját magára közben végig kicsit lefelé húzva az egészet, hogy a feltekert vászon teteje zárva maradjon. Ezután barátom benyúlsz a zsebedbe és az odakészített kötéllel egy könnyen oldható csomóval rögzíted a vorstágon miközben a talpaddal eltökélten kapaszkodsz a fedélzetbe. 

Így fest békeidőben (és világosban)

Tart is a sztori elég sokáig de az egyre erősödő szél odafönt alattomosan kikezdi az egészet. Azon túl hogy a hajónak ad egy kis plusz billegést minden egyes pöff, félelmetes hangot ad ahogy csapódik. Olyat, hogy azon gondolkozol mit keresel itt, meddig tart vajon és minek jöttél ide egyáltalán? Kimentem arra a hülye fedélzetre az éjszakában, csupa víz, csúszik mint állat mondanom se kell és kiengedtem majd feltekertem az egész szart újra de annyit ért mint szaunázás előtt az izzadásgátló. Nincs mese a szél az úr. Bírja tíz percig se, valamit ki kéne találni így van ezzel a kormányos is, előre küld hogy kibontsam inkább. Mostantól mindhárom vitorla fent, van elég szél kitölteni őket 5-6 csomóval hasítunk hátszélben és egy kicsit várom a végét. Valahol Badacsonynál járunk a sötét éjszakában mikor feltűnik szemből a Magnum (Nau370) reffelt grósszal ami azért elgondolkodtató. Vagy durván fúj ott ahonnan jöttek vagy mi vagyunk ilyen kemények hülyék ezzel a spinakkerezéssel. Ahogy nézem az egész stágot csak azon jár az eszem hány kilóra vagy inkább tonnára van méretezve a kötélzet, a vantni, az árbóc de leginkább a bekötési pontok. Nyilván cifrább dolgokat is látott a gépsárkány az elmúlt harminckét évben és a rajtam úrrá lévő fáradtság dramatizálta túl a helyzetet. Megszületik a döntés, beszedjük a ballont aminek rohadtul örülök mert pár órája szakadt el pont az egyik sottkötél és nem tudom levenni a szemem a még épen maradtról, meg azok a hangok öregem... 

Jövök vissza az orrból foggal körömmel kapaszkodva a hajóba mégis sikerült fél centivel elvétenem a lépést, beverem a lábam a deck élébe és nem estem a tóba de térdig végigszántottam a sípcsontomat. Feldagad mint állat, vérzik is persze de milyen verseny az amiről nem viszel haza emléket. 

Háromnegyed kettő, Keszthely pont olyan szívás mint mindig és azon tűnődöm vajon mikor vitorláznak itt a helyiek? Nem érdekes, költői kérdés volt. Lassan a szél magára talál meg ránk is, hamar harcossá válnak a körülmények a combos Bf négyben. Milliméterre pontosan a szoros felől fúj, lesz néhány fordulásunk mire felkel a nap. Meg még utána is. Csapódik fel a víz és az orrban még az éjjel bezártam az ablakot ám a kajütbe szépen folydogál befelé, nem ússzuk meg szivattyúszerelés nélkül de ez most kimarad a fotóalbumból. 

Érdekes hogy a telefonom fitnesz menü, vitorlázás sportnál nem tartották fontosnak a sebességet így elindítottam öt percre a gyaloglást és 14:08 km/órás átlagot adott ki. Volt üzemanyag, nem is kérdés. 

Felkelt a nap, dőlnek a hajók és még rohadt messze vagyunk

Egy napon talán megtudjuk, hogy a petpalack gyárak fejlesztési osztálya megmentette-e a bolygót ezzel az elbaszott kupakkal de végre van létjogosultsága. Itt is útban van de legalább nem kell a taposórács alatt keresgélni.         

Értelmet nyert a zsanéros csodakupak

Végre átjutunk a csövön de percenként esik le a fejem olyan rohadt fáradt vagyok. Tudatosan nem figyeljük a nyomkövető rendszeren a többieket de egy kedves ismerős kérés nélkül is megteszi és tájékoztat. Nagyon fasza felállni a dobogóra de idén nem fogunk, tudjuk mielőtt még befutnánk. Elmarad az ilyenkor megszokott izgalom, a várakozás meg a remény. Olyan most mint egy pályaverseny vagy mintha egy közvetítést néznék ahol a fásult hangú sportkommentátor unott tolmácsolásában hallhatjuk: Ábránd a negyedik helyen, mögötte Buddhajó aztán... 

Hazudnék ha azt mondanám hogy nem sajnálom de az éjjel még azért imádkoztam hogy épségben befejezzük és erre egyre jobbak az esélyeink. A befutónál a szél sokkal egyenletesebb mint máskor, pár fordulóval bent vagyunk a körülményekhez képest jó helyezéssel fasza idővel. 

                                               Nem sokkal a célba érés előtt. Fotó: Cserta Gábor

Az elgyötört arcok nem kivehetőek szerencsére
de nézzétek a hajót milyen állat

Osztályban a negyedik, összetettben a 213. hely a miénk ötszáztíz indulóból egy nap egy óra két perc vitorlázás után. Elégedett vagyok? Igen, kurvajó verseny volt majdnem minden pillanatát élveztem és nekem ez mindennél többet ér. Egy jó kormányos (esetünkben épp a felesége) a csapat jutalmazását is szem előtt tartja így került elő a hűtőtáskából a győzelmi palacsinta, pazar ízekben. 

Nálam a lekváros tarolt, köszönjük Zsuzsi

Jöhet az after, hajószállítás Almádiba de erre már képtelen vagyok. Kormányosi engedéllyel eldőlök a kabinban és a következő kép az amikor felébredek a szélcsendben valahol félúton. Innentől motorozunk, pakoljuk össze a hajót, a szemetet, a cuccainkat és epedve várjuk hogy kikötés után megmártózzunk a tóban. Fel is frissít arra három percre utána tovább szenvedünk ahogy a tűző napon berámolunk a táskákba meg leponyvázzuk a hajót. 

Mindig érdekelt, hogy a fotófalon szereplő szponzornevek mögött van-e valami egy suv simogatásán és a hozzáadott pénzen kívül, ami nyilván nem kevés és itt húzott nagyot az Audi. Telefonhívás után autót küldenek ami Fűzfő és Tihany között felveszi a megfáradt vitorlázót és az adott szakaszon belül a kért kikötőbe viszi, ami rohadt menő. (ennek tudatában gond nélkül hagytuk Füreden a kocsikat, nem aggódtunk a visszaút miatt Almádiból) Lecsúsztunk ugyan a dobogóról de kiért jön klímázott A8-as a kikötőbe? Naná hogy az Ábrándos csapatért, köszönjük szépen. 

Szponzor nem csak a rajtig, utána is.
Két autót kértünk négyünknek a sok csomag miatt,
kérdés nélkül küldték

Próbáltam rávenni a társaságot egy befutó utáni csoportképre de nem fogjátok elhinni, ezek egytől-egyig szétszéledtek ott a hajón. Olyan halaszthatatlan dolguk akadt mint pl átöltözés, sör keresés, kajálás de mindez úgy, hogy még véletlenül se férjünk el egy képen így maradt az indulás előtti fotónk. Nem is baj, itt még fiatalok voltunk, gondtalanok és életvidámak. Jobbról balra: Orosz Dalma, Mészáros Gábor, Ujvári Gábor kormányos és jómagam. 

Ezzel a csapattal bárhova bármikor

Minden tisztességes beszámoló végén ott figyel valami konklúzió vagy pár szívhez szóló mondat a történtekről, esetleg egyfajta iránymutatás a jövőre nézvést de tudjátok mit? Szedjétek össze a haverokat és menjetek vitorlázni.