A szeptember a múlni nem akaró nyár mellett két jó nap vitorlázást is adott egy kalandos, kellemetlenül "fektetős" szelű estébe hajlót, és egy teljes délutánt betöltő pazar hármas szelest. Mindkettő más szépséget tartogatott. Az első azért tartott estig mert hatig ki sem lehetett menni a vízre, egész pontosan elindultam felmérni a terepet de csak a kikötő előtt vettem észre az északi oldalon feketébe forduló eget és hiába volt biztatóbb a tó nyugati része, olyan befújások voltak hogy a harmadik hajófektetés után okosabbnak láttam menekülőre venni a dolgot. : ) Bő fél óra parti bölcselkedés után ketten is támadásba lendültünk, igaz eleinte a biztonságosabb félszelezést választva ám a szél csillapodásával egyenes arányban nőtt a bátorságunk és lehetőség nyílt a "kötelező" anyagra is. Néztem ugyan az órámat, hogy ideje lenne kifelé menni meg összepakolni, de a barátságosra mérséklődő szél hívogató hangjának képtelenség volt ellenállni. "Csak még egy kör" mert nem tündököl minden nap két szivárvány a tó felett. "Csak még egy kör" hogy minél tovább érezzem a szél simogatását. "Csak még egy kör" hogy addig is láthassam a grafitszínű vizet. "Csak még egy kör" ebben a másodfokos, szürke égboltos gyönyörű estében, hogy nézhessem a spori vitorláján a lebukó nap aranylóan izzó sugarait. "Csak még egy kör" mert nincsenek rá szavak milyen jól érzem magam és kizárólag azt sajnálom hogy nem tudom megosztani mindenkivel a világon, mert aki ezt látná és átélné az nem szorulna kábítószerre, nem háborúzna és nem a mások kizsákmányolása éltetné. Aki ezt egyszer átélheti az semmi mást nem szeretne az életben csak aprócska része lenni újra egy ilyen lélegzetelállító képnek amiben a természet harmóniájának és az ember lelki békéjének összhangja már-már giccsesen túlcsordul az aranyozott kereten.
A másik nap egy igazi edzős széllel fogadott minket hármas-négyes értékeket mutatva mind a fodrozódásokat mind a mért adatokat nézve. Nagyon jót mentünk, marha jól éreztük magunkat és tisztességesen elfáradtunk ami egyáltalán nem baj, ugyanis most minden megtett méternek és minden izomláznak kitüntető szerep jut, mert képzeljétek, indulhatok az idei Magyar Bajnokságon. Az a helyzet hogy egyelőre én is csak emésztgetem a dolgot és eleinte kicsit aggódtam, hogy mekkora bajban lehet a finnes osztály ha már rám is szükség van az OB megrendezéséhez : ) de talán csak arról van szó, hogy Edző-Bá szerint fizikailag és szellemileg is kellően felkészült vagyok, így elérkezettnek látta az időt a következő lépcsőfokhoz. Biztosan korábban is kisírhattam volna olyan versenyen való részvételt ami túlmutat a Velencei-tavon, de vannak helyzetek amikor az erőszaknál célravezetőbb a fokozatosság. Ráadásul minél rangosabb egy megmérettetés annál kevésbé engedheti meg magának az ember, hogy olcsó kifogásokat keresve félbehagyjon futamot, esetleg el se induljon. Ebből kifolyólag véleményem szerint minden verseny alapja -a szabályok ismerete mellett- egy megfelelő szintű erőnlét amivel az ember bármilyen szélviszonyok között, látszólag rezzenéstelen arccal végigvitorlázza a négy napot.
Ezen kívül azért más feltételei is voltak a részvételnek. Az alapból kötelező egyesületi tagság, sportorvosi, MVSZ tagság mellé hajóbiztosításra is szükség van, ami leginkább az autó kötelezőjéhez hasonlítható. Amúgy ez egyébként sem árt, hiszen sokszor centiméterekre porolunk el egymástól, és a legnagyobb odafigyelés mellett, rajtunk kívülálló okokból is történhet olyan műszaki hiba -mint egy szétesett kormányhosszabbító- ami irányíthatatlanná teszi a gépsárkányt és váratlanul belerongyolunk sporttársunk kétmilliós hajójába, amivel nem is mondtam sokat. Mivel az összeg nagyjából havi ezerkétszáz forint, ezért hosszas mérlegelés után beadtam a derekam így jövő nyárig gondtalanul kalózkodhatom a finnemmel.
Na de visszatérve a lényegre, ez lesz a hatvanadik bajnokság, helyszín a Fertő-tó ami hasonló adottságú a bázishoz, bár a szél tekintetében egyelőre nincsenek információim. De nem ez az egyetlen ami bizonytalansággal tölt el. Most lesz az első olyan hajószállításom ami után magamnak kell összerakni a finn-dingit lehetőleg úgy, hogy tudjak vele versenyezni. Számolni kell még a nagy létszámú, erős mezőnnyel, az optimális esetben tíz futammal, de azzal is hogy nudli szélben várakozunk órákig a vízen ami a sporttársakkal vívott küzdelemnél jóval kimerítőbb, ráadásul teljesen hiábavaló. Ha van egy kis időm átgondolni a dolgot ugyanaz a gyomorszorító izgatottság fog el mint a rajtok előtt, emellett számtalan kérdés gyötör már most, mikor még el sem indultam az ismeretlenbe.
Vasárnap délutánra a kérdésekből válaszok, a versenyből hír, a mezőnyből statisztika, az egészből pedig néhány nap múlva bejegyzés lesz. Bejegyzés válaszokkal, újabb kérdésekkel, fáradtsággal, pakolással, utazással, előzésekkel, egy komoly lépéssel a hátam mögött és egy küzdelmes harcok árán megszerzett utolsó helyezéssel. Most tényleg a részvétel lesz a fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése